A magzatvíz létfontosságú szerepet játszik a magzat fejlődésében és védelmében a terhesség során. Az anyaméhben a magzatot a magzatburok és az abban lévő magzatvíz veszi körül, melynek elsődleges feladata a fejlődő élet megóvása. Emellett táplálékként is szolgál az embrió számára, és biztosítja az állandó hőmérsékletet, valamint a tüdő fejlődésében is kulcsfontosságú szerepe van. A magzatvizet a magzatburok (amnion és chorion), a magzat kültakarója, később a veséje is termeli, továbbá az anya vérplazmája is részt vesz a létrejöttében. A magzatvíz mennyisége a terhesség során fokozatosan növekszik, és szülés előtt elérheti az 1-1,3 litert is.
A második trimesztertől kezdve a baba részt vesz a „magzatvíz körforgásában”, rendszeresen nyel belőle, amit végül kipisil. Mivel a magzatvíz rendszeresen - 3-4 óránként - kicserélődik, a magzatvízforgalomban bekövetkező bármely zavar a mennyiség gyors növekedését vagy csökkenését okozhatja.
Mi történik a 21. héten a babával és az édesanyával?
A 21. terhességi hét környékén a baba már túl nagy ahhoz, hogy teljes egészében ráférjen az ultrahangképre. Ezért a testhossz és a testsúly kiszámításakor a combcsont hosszát, a koponya átmérőjét és a haskörfogatot mérik meg, ezekből számolják ki a többi adatot, melyek természetesen mindig csak becsült értékek. Lassan kialakul az alvás-ébrenlét ritmusa, és a tejfogak kezdeményei már teljesen kifejlődtek az állkapocsban.
A kismamák többsége nagyon jól érzi magát ebben az időszakban. Mivel a baba folyamatosan hízik, a pocak is egyre nagyobb lesz, és a bőr feszülhet vagy viszkethet. Egy jó bőrápoló krém kellemesen csökkentheti a tüneteket, különösen zuhanyzás vagy fürdés után. A terhességi csíkok megjelenése sok esetben hajlam kérdése, illetve a gyors súlygyarapodás okozza - a krémek és a masszázs segíthetnek a folyamat enyhítésében. Ha egyszer megjelentek a csíkok, többé nem múlnak el, mert ezek tulajdonképpen szakadások a bőrben, tehát hegek. Idővel azonban többnyire elhalványodnak, és később alig észrevehetők. A has növekedéséhez a súlygyarapodás is hozzájárul, ami mostanra átlagosan 4,5-7 kg között van. A nagyobb baba és a nagyobb has azt is eredményezi, hogy áthelyeződik a tested súlypontja. Ez a szokatlan terhelés hátfájáshoz vezethet. A kíméletes torna, a könnyű erősítő gyakorlatok és/vagy a kismamajóga enyhíthetik a panaszokat, és lazíthatják a görcsössé vált izmokat.
Magzatvízproblémák: Oligohydramnion és Polyhydramnion
Ha a magzatvíz mennyisége nem megfelelő - túl sok vagy éppen túl kevés -, az számos probléma forrása lehet. A magzatvíz mennyiségének zavarai a terhesség során folyamatosan ellenőrzés alatt állnak az ultrahangos vizsgálatok során.
Oligohydramnion (kevés magzatvíz)
Azt az állapotot, amikor az átlagosnál jóval kevesebb a magzatvíz mennyisége, oligohydramnionnak nevezzük. Ez a terhességek közel 2 százalékában jelentkező tünet. Ha a normálisnál kevesebb a magzatvíz, akkor a méh- és a haskörfogat növekedése is kisebb, mint az a terhességi kor alapján várható lenne. A terhes ilyenkor rendszerint a szokásosnál gyengébb, de gyakran fájdalmas magzatmozgásokat érzékel. Ilyenkor a diagnózis felállítása ultrahang segítségével lehetséges.
Az oligohydramnion okai közül a legfontosabbak a méhen belüli növekedési visszamaradás, a túlhordás, a magzati oxigénhiány, illetve ha a magzat veséjének vagy vizelet-elvezető rendszerének valamilyen fejlődési rendellenessége van. Ez utóbbi esetben a vizelettermelés vagy a vizelet kiürülése szenved zavart, emiatt csökkenhet a magzatvíz mennyisége. Hüvelyi fertőzés, valamint méhnyak-elégtelenség miatt a magzatburok idő előtt megrepedhet, így folyamatosan szivároghat a magzatvíz, ezért mennyisége szintén lecsökkenhet.
Ha túl kevés a magzatvíz, az méhen belüli fejlődési zavart eredményezhet. A magzat kényszertartásban van a hely szűke miatt, ezért fülei, orra lelapulhatnak. Dongaláb, a csípőízület deformációja, növekedésbeli elmaradás, tüdőfejlődési zavar, medencevégű fekvés is kialakulhat a lecsökkent magzatvíz miatt. Ha magzati oxigénhiány áll az oligohydramnion hátterében, akkor a magzatot minél előbb világra kell hozni a súlyos idegrendszeri károsodások megelőzése miatt. Általánosságban elmondható, hogy bármely okból kifolyólag csökken jelentősen a magzatvíz mennyisége, a megoldás általában a terhesség megszakítását jelentheti, ráadásul az esetek mintegy felében császármetszéssel kell a gyermeket világrahozni.
Polyhydramnion (túl sok magzatvíz)
Kórosan megnövekedett mennyiségű magzatvízről beszélünk, ha az adott terhességi korra számított normális mennyiség másfélszeresét meghaladja. Ritkábban fordul elő, mint az oligohydramnion, a terhességek kb. 1 százalékában. Figyelemfelhívó lehet, ha a has mérete, növekedési üteme, feszülése - széles striák megjelenése - és a testsúly gyarapodása a számított terhességi korhoz képest túl nagy. A kismama gyakran nehézlégzésről és renyhe magzatmozgásokról számol be. Lábai, bokái és hasfala duzzadt, ödémás, nőgyógyászati vizsgálat során a magzat alig tapintható ki, és szívhangjai is tompábban hallhatóak. A diagnózist ultrahangvizsgálattal lehet felállítani, mely során az látható, hogy a magzat szinte „lebeg” a magzatvízben.
A polyhydramnion lehetséges okai közé sorolható az anyai cukorbetegség, Rh-szenzibilizáció, szifilisz és vesegyulladás. De méhen belüli fertőzés, ikerterhesség és különböző fejlődési rendellenességek - Down-szindróma, hydrocephalus, duodenumatresia, hydrops fetalis, anusatresia - is állhatnak a háttérben. A polyhydramnion leggyakoribb szövődménye a koraszülés, ugyanis feszül a méh, és emiatt könnyen megreped a magzatburok. Súlyos következmény lehet továbbá szülés során a lepény korai leválása, fájásgyengeség, illetve a magzat beilleszkedési és fekvési rendellenességei. Szülés után a túlnyújtott méh nehezebben tud összehúzódni, ezért elhúzódó vérzésre is lehet számítani.
Teendők kórosan sok magzatvíz esetén
Ha csak enyhe polyhydramnion áll fenn, súlyos tünetek nélkül, akkor nincs szükség feltétlenül kezelésre. Amikor azonban a kismamának kifejezett panaszai vannak - hasi fájdalom, nehézlégzés, fulladás -, akkor ágynyugalom, sőt akár kórházi megfigyelés is szükségessé válhat. Vízhajtók alkalmazása és a folyadékfogyasztás csökkentése nem alkalmasak a betegség kezelésére, sőt, kimondottan veszélyesek is lehetnek. Nagyon súlyos esetben bizonyos magzatvízmennyiség lebocsátásával lehet könnyíteni az anya állapotán, de ez általában csak átmenetileg hatásos. Ha az ágynyugalom, valamint a magzatvíz rendszeres (kétnaponta) lebocsátása ellenére a terhes állapota nem javul, kifejezett mellkasi panaszai vannak, akkor a császármetszés az egyetlen megoldás az anya biztonsága érdekében.
Idő előtti burokrepedés és magzatvíz-szivárgás
Minden kismama rémálma, hogy idő előtt elfolyik a magzatvíz és ezzel megindul a szülés, noha a magzat erre még nem áll készen. A magzatburok rendszerint a szülés során, a tágulási szak végén, a kitolási szak előtt reped meg, ekkor folyik el a magzatvíz. Előfordulhat azonban, hogy a kismama még nem érez összehúzódásokat, csak arra lesz figyelmes, hogy csurog valami a lába között. Ha a baba feje még nem illeszkedett be a medencebemenetnél, a kizúduló magzatvíz előresodorhatja a köldökzsinórt, ami veszélyeztetné a magzat oxigénellátását. Ha otthon, váratlanul történik a burokrepedés, nem lehetünk biztosak abban, hogy a fej beilleszkedett-e, ezért értesíteni kell a mentőket, akik fekvő helyzetben szállítják kórházba a kismamát.
Ha a fájástevékenység megindulása előtt reped meg a burok, idő előtti burokrepedésről beszélünk. Ha a magzat érett, és a burokrepedést követően megindulnak az összehúzódások, a magzat természetes úton, beavatkozás nélkül megszületik. Az orvos figyelemmel kíséri a méhösszehúzódásokat, a várandós testhőmérsékletét, az esetleges fertőzés tüneteit. Szükség lehet antibiotikumos védelemre, a szülés felgyorsítására, a nyitott magzatburok ugyanis nem jelent védelmet a magzat számára, a hüvelyből baktériumok juthatnak be hozzá, különösen akkor, ha a burokrepedést követően több hüvelyi vizsgálatot is végeznek. Ha a méhtevékenység hat órán belül nem indul be, a legtöbb kórházban oxitocin-infúzióval vagy a méhszájra felvitt prosztaglandinhormon-tartalmú zselével segíti az orvos a szülési folyamatot.
A burok több rétegből áll, erős és rugalmas, idő előtti megrepedését gyakran gyulladás okozza, ennek következtében ugyanis meggyengül az ellenálló képessége. A méhnyakgyulladást hosszú ideig tünetmentes, nemi úton terjedő baktériumok okozzák. A várandósság elején és szükség esetén többször is ezért fontos a hüvelykenet vizsgálata. Ha fertőzésre utaló jeleket találnak, a partnert is kezelni kell.
Magzatvíz szivárgás felismerése
A magzatvíz szivárgása is egy gyakori jelenség, aminek jeleit sokkal nehezebb észrevenni. Nagyon változó, hogy egy-egy várandós nő mit érez a magzatvíz elfolyásakor - néhányan még azt is nehezen tudják megállapítani, hogy megtörtént-e: van, akinél bő sugárban érkezik, de néhány leendő anyuka csak csepegést érzékel. Utóbbi alkalmával beszélhetünk a magzatvíz szivárgásáról, ami során a magzatburok ugyanúgy megreped, csak sokkal kisebb mértékben.
A szivárgó magzatvíz felismerése nem egyszerű feladat, ugyanis könnyen összetéveszthető a hüvelyváladékozással vagy a vizelettel, amit a kismamák körében gyakori inkontinencia okoz. Legegyszerűbben egy teszt segítségével, ami nem más, mint egy magzatszivárgást jelző betét. A speciális készítmény a pH-érték alapján képes kimutatni, hogy milyen folyadéktípus szivárog, amit végül színváltozással jelez - általában a kék vagy a zöld szín utal a magzatvízre.
Ha a magzatvíz távozott, de ennek ellenére nincsenek fájásaid, nyugodtan otthon maradhatsz még! Ezért cserébe viszont rendszeresen be kell járnod a szülészetre, hogy a kontrollvizsgálatok alatt ellenőrizzék a bébi aktivitását és helyzetét - például hogy, hol helyezkedik el a baba feje, hiszen ez nagymértékben befolyásolja a szülés kimenetelét. A várakozásra szánt idő hosszát a baba-mama állapota és a magzatvíz színe is befolyásolja, utóbbi ugyanis fontos információkkal szolgál a kicsi hogylétéről. Ha például a magzatvíz zöldes színű, akkor belekerült a baba ürüléke, ami azt jelenti, hogy a pici stressznek volt vagy van kitéve. Ha ezek után is minden rendben van, egy újabb várakozási periódus veszi kezdetét, amíg a fájások spontán be nem indulnak. Viszont, ha a méhösszehúzódások a korábban említett 24-36 órán belül sem jelentkeznek rendszeresen, a szülést mesterségesen beindítják.
Magzatvíz-feltöltés (amnioinfúzió)
Dr. Szabó István professzor úr, a Pécsi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika korábbi vezetője, úttörő szerepet játszott a magzatvíz-feltöltés (amnioinfúzió) módszerének kidolgozásában és alkalmazásában Magyarországon. Az 1990-es évek elején, külföldi orvosi folyóiratokban olvasott sikeres esetek inspirálták, és 1992-ben kollégáival együtt kidolgozták a saját módszerüket az elfolyt magzatvíz pótlására.
A módszer lényege, hogy ultrahanggal pontosan meghatározzák a magzat helyzetét és a méhlepény tapadási helyét. Ezután a hasfalon keresztül, egy tű segítségével steril Ringer infúziós oldatot fecskendeznek be a méh üregébe 30 ml/perc sebességgel, vagyis infúzióval pótolják vissza a magzatvizet. Ez az eljárás abban az esetben alkalmazható, amikor csaknem az összes magzatvíz elfolyt, és nem maradt elegendő hely a magzat további növekedéséhez. Az esetek jelentős részében 200-300 ml folyadék elegendő volt a magzatvíz pótlására.
Az amnioinfúzió fő célja a várandósság meghosszabbítása, ezzel biztosítva a teret a magzat további méhen belüli fejlődéséhez. Dr. Szabó professzor és csapata több mint 100 édesanyánál végezte el ezt a beavatkozást a 18. és 30. várandóssági hét között. Az átlagos várandóssági idő meghosszabbítása 30 nap volt, de volt olyan eset is, ahol 123 napot (!) nyertek így. A koraszülöttek születési súlya 560-2200 gramm között mozgott.
A magzatvíz-feltöltés rendkívül fontos beavatkozás, mely sok pici életét mentheti meg, és hozzájárul a koraszülésből adódó súlyos szövődmények, mint például az agyvérzés, elkerüléséhez. A professzor elmondása szerint a születés körüli halálozás 80%-ban a koraszülöttségtől függ, melynek 30%-ában az idő előtti burokrepedés a felelős.
Fontos megjegyezni, hogy az amnioinfúzió nagy felelősséggel járó, költséges beavatkozás, mely szoros megfigyelést és rendszeres ellenőrző vizsgálatokat (magzati szívhangok ellenőrzése, ultrahangos vizsgálat, anyai állapotfelmérés, laborvizsgálatok) igényel. Ennek ellenére Dr. Szabó professzor meggyőződése, hogy „ha egy újszülött életét megmentjük, akkor egy világot mentünk meg, és csak ez számít.”
Perinatalis patológia és magzati elhalás kivizsgálása
A perinatalis halálozás mintegy 50%-át teszi ki a késői magzati halálozás. Az egészségügyről szóló törvény értelmében a perinatalis halálesetek kórbonctani vizsgálata kötelező. A magzat és a mellékrészek kórbonctani vizsgálata fontos kiegészítő információkat nyújt a méhen belüli elhalás hátterének megismeréséhez.
Jellegzetes morfológiai képpel, minor anomáliákkal járnak bizonyos kromoszomális rendellenességek (pl. Edward-, Patau-, Down-szindróma), valamint a vércsoport-inkompatibilitás kapcsán, illetve egyéb okból kialakuló magzati hydrops. A kórbonctani vizsgálat a szervek szintjén is kimutathat fejlődési rendellenességeket, de ezekben az esetekben a genetikai okból bekövetkező, illetve a méhen belül szerzett ártalmak miatt kialakuló rendellenességek (pl. TORCH komplex) megjelenése gyakran átfedést mutat.
Fontos a méhen belüli fejlődés értékelése. A méhen belüli növekedési elmaradás (IUGR) hátterében leggyakrabban placentaris vagy anyai okok (infantilis méh, méhfejlődési rendellenességek, terhességi toxaemia, dohányzás, alkohol stb.) állnak. A mellékrészek vizsgálata a placentafunkció és a méhen belüli fertőzés megítélésében segít. Makroszkóposan látható, ha a placenta a vártnál kisebb, sorvadt. Az idő előtti lepényleválás retroplacentaris vérzés képében egyszerűen megítélhető. Ugyanakkor szükséges a részletes szövettani feldolgozás is, főképp a felmerülő infekció (funiculitis, chorionitis, chorioamnionitis) igazolására. Fontos szerepe van az időfaktornak.
A halvaszületés okainak besorolására és azonosítására egy sor osztályozási rendszert alkottak már. A specifikus okra sajnos sokszor az alapos elemzés sem derít fényt. Ez különösen a harmadik trimeszterben előforduló halvaszületések esetében igaz. A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár előfordulhat, hogy a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezi ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást, különösen akkor, ha a halvaszületés oka azonosítható.