A 20 hónapos gyermek kiborulásának okai és megoldásai

A gyermekek viselkedését gyakran félreértjük, különösen akkor, ha szoronganak. A szülő is érezheti, hogy valami nem stimmel, például túl sokáig cumizik a gyermek, vagy nem tud leszokni a körömrágásról. Valóban nehéz eldönteni szülőként és pedagógusként egyaránt, hogy a szorongás mikortól probléma.

Mindenki szorong valamilyen szinten, ez az életünk része, motivál minket, jó teljesítményre sarkall, alaposabbá tesz, segíti a figyelemkoncentrációt és a megküzdést. A túlzott mértékű szorongás azonban már egészségkárosító hatású, érdemes megelőzni, vagy ha már kialakult és hónapok óta nem enyhül, akkor pedig pszichológushoz fordulni.

Melyek a túlzott mértékű szorongás tünetei?

A pszichológia tudománya életkori sajátosságokként tartja számon, mikor mitől félünk. A félelmek egy része mindenkinél hasonlóan jelenik meg: például a szeparációs szorongás 8 hónapos csecsemőknél, majd később a bölcsődei/óvodai beszoktatásnál; vagy a haláltól, elmúlástól való félelem 7-8 éves korban, teljesítményszorongás az iskolai évek alatt.

Akkor érdemes túlzott mértékű szorongásra gyanakodni, ha gyermekünk viselkedése jelentősen megváltozik korábbi magatartásához, önmagához képest. Ha eddig felszabadult, kacagó kisgyermek volt, most pedig naphosszat csak cumizva gubbaszt a kanapén, sokszor sír, és semmihez sincs kedve, akkor bizony valami nem stimmel.

Vagy ha eddig jókedvvel, vidáman ment iskolába, de mostanában minden reggel fáj a hasa, a feje, vagy hányingere van, akkor tüneteinek, viselkedésének hátterében a túlzott mértékű szorongás állhat. Az úgynevezett pszichoszomatikus tünetek (testi tünetek valódi szervi ok nélkül) vagy magatartásbeli változások (pl. dühkitörések, agresszió megjelenése) esetén ritkán gondolunk lelki okra, pedig a gyermeklélek sokszor üzen ezáltal.

A túlzott mértékű szorongás okai gyermekeknél

Mi minden vezethet oda, hogy egy gyermek olyan mértékben kezd aggodalmaskodni, szorongani, hogy az már hatással van a család mindennapi életére, a gyermek iskolai teljesítményére, az alvására, vagy akár az emésztési folyamatokra? A jelenség igen összetett, ezért a kérdés megválaszolása sem könnyű. Minden gyermek más, minden szorongó gyermek esetében más-más háttértényezők vezethettek a szorongásos zavar megjelenéséhez.

Fontosak lehetnek az anyát ért stresszhatások magzati korban, vagy bizonyos gyógyszerek szedése, vagy a család életmódja, szociális körülmények az 1-3. életévben. Fontos momentumok a testvérek születése, a velük való kapcsolat is. Emellett pedig ugyancsak fontos, hogy maga a szülő szorongó személyiség-e, hiszen az öröklés mellett az is meghatározó, hogy a gyermek milyen problémamegoldó mintákat lát. A gyermekek utánzással tanulnak meg sok mindent, és ha azt látják, hogy anyu vagy apu szorong, mert sok a stressz a munkahelyen, ők is hasonlóan reagálhatnak a későbbiekben.

A gyermekkori szorongás fajtái

Gyermekkorban beszélhetünk szeparációs szorongásról, iskolai vagy teljesítményszorongásról, általános vagy generalizált szorongásról, speciális fóbiákról, pánikbetegségről. Ezek tüneteiket tekintve hasonlóak lehetnek a felnőttkori szorongásfajtákhoz, de bizonyos tekintetben eltérnek.

A 20 hónapos gyermek fejlődése és kihívásai

Ez a korszak az igazi totyogó időszak. Gyermekükre leginkább a mozgásban levés a jellemző. Folyton cipekedik, hurcol magával valamit, tesz-vesz, rakosgat; ébren töltött ideje legjavában megállás nélkül dolga van. Ebben az életkorban gyermekük már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is tud járni. Irányt változtatva futkározik.

Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron. Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik. Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).

Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni. A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.

Kommunikáció és nyelvi fejlődés

A kommunikáció és nyelvi képességek terén a korszak eleje és vége között hatalmas fejlődés megy végbe. A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában. Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára. Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni. Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek.

A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Az első kimondott szavak esetleg már 18 hónapos kor előtt megjelennek, a lányoknál általában korábban, a fiúknál később. Kétéves korra általában 50-70 szót is használnak. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, például a „vau-vau” nemcsak a kutyát, hanem minden négylábút jelöl. A korszak végén általában megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.” Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja.

Evés és tisztálkodás

18 hónapos korra a kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan is próbálkozni az evéssel. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak. Legtöbbször elég csak apró falatokra vágni a keményebb darabokat, a zöldségféléket sem kell külön pürésíteni. Nagyobb ételekből, gyümölcsből, kekszből egyre ügyesebben harapják le a megfelelő méretet, és megrágás után biztonsággal nyelnek. Vannak gyerekek, akik a kevert állagot (darabok a pépesben) nem szeretik, mások még váltogatják a kéz, illetve a kanál használatát. Fontos, hogy az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodjon; a (nem túl fűszeres, alkoholmentes) főételek is fogyaszthatóvá válnak számukra.

Érzelmi kitörések és hiszti

A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz a belső (testi, érzelmi) rossz érzések kifejezésére, de egyre többször az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik. Ebben az időszakban jelenik meg a hétköznapi nyelvhasználatban „hisztinek” titulált viselkedés. Ezek az érzelemkitörések leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a kisgyermek vagy saját korlátai, vagy a szülői tiltás miatt nem tudja megvalósítani önállósági törekvését, vagy nem képes érvényesíteni az akaratát. Tulajdonképpen ezek az érzelmi hullámok a normális fejlődés részei. Fontos azonban, hogy szülőként megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjunk, segítve őt abban, hogy képes legyen megküzdeni ezekkel az érzésekkel.

Egy anyuka esetleírásában elmondta: „A kisfiam 3 éves, nem sűrűn, de van úgy, hogy kiborul, elég egy apró dolog, ami nem úgy van, ahogy ő akarja. Feldühíti magát, torkaszakadtából ordít és hánytatja magát, a fejét veri mindenbe, amit ér. Minél jobban próbálom megakadályozni szépen, hogy ez nem jó, hagyja abba, annál jobban csinálja. Nem mindig tudom megelőzni ezeket, például van, hogy apuka csinál valamit és akkor van a baj, például zoknit akar cserélni rajta.”

Novák Ferenc pedagógiai viselkedéskutató válasza szerint: „Apukák tudnak egy kicsit darabosak lenni, ami megjelenhet például abban, hogy »Gyere, rád adom a zoknit!« vagy ami rosszabb, felkapja a gyereket és ráerőlteti a zoknit. Főleg amikor a gyerek benne van valamiben, tehát valamin van a figyelme, akkor nem adunk rá »kapásból« zoknit, hanem barátságosan vagy akár játékosan megszerezzük a figyelmét, ha pedig ellenállása van, akkor levezetjük az ellenállását vagy megvárjuk, amíg magától alábbhagy. Ellenkező esetben a gyerek erőltetést vagy megakadályozást él meg és erre kapjátok azt a heves reakciót.”

Alvási szokások

Ebben az időszakban már jellemzően csak egyszer alszanak napközben. Ennek az időpontja még eshet az ebéd előtti vagy az utáni időszakra is. Az elalvásban nagy segítség gyermekük számára egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak.

Kortárs kapcsolatok

A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek. Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Fontos, hogy felismerjük azokat a jeleket, amelyek szakember segítségét igénylik. Az alábbi tünetek esetén érdemes konzultálni orvossal vagy terapeutával:

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hónapos korban).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
• Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
• Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
• Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
• Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
• Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.

Ki tud segíteni?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.

Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Melyik terápiás módszert válasszuk?

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

Kiközösítés az óvodában és iskolában

Az óvodai és az iskolai kiközösítés sok lelki fájdalmat okoz gyereknek és szülőnek egyaránt, de az óvónő és a tanító is töri fejét, hogyan szüntethetné meg. Anya és apa szomorúan hallja, hogy gyermeke nem találja helyét óvodai csoportjában vagy az osztályban.

A kiközösítés szó elég szerencsétlen elnevezés, mert egyetlen oldalról tekinti a problémát. Azt sugallja, hogy másokon múlik és ha a szülő teljesen magáévá teszi ezt a nézőpontot, akkor néha éppen a leghatékonyabb módszerekről mond le. Ezekkel a módszerekkel saját gyermekünk oldaná meg a kiközösítés problémáját, de azért nem teszi majd, mert meg van győződve arról, hogy a többi gyerek az oka mindennek.

A csoport hangadója

Amikor nem a kiközösített gyereken múlik a dolog, valójában akkor sem a csoport közösíti ki, hanem a csoport hangadója. Ki a csoport hangadója? Egy vezető egyéniség, akire a többiek hallgatnak. Ő az, aki úgy intézi, hogy összefogjanak egy ellen és nagyon ritka, hogy sok gyerek csakúgy önmagától összefogna, hogy kizárják egy társukat. Ezért az óvónőnek vagy a tanítónak a csoport hangadójánál kellene elérnie a változást, nem pedig a csoportosan lelkére beszélnie a gyerekeknek. Mivel maguk a csoporttagok vagy osztálytársak sem ismerik fel, hogy valójában egyvalaki kérésére nem engedik maguk közé a társukat, ezért a pedagógusra vár a feladat - legalábbis abban az esetben, ha nem a kiközösítetten múlik.

Mit tehet a pedagógus?

Érdemes egyenként megkérdeznie a gyerekeket erről: „Rajtad kívül kinek nem tetszene még, ha bevennétek őt a játékba?” A megfogalmazás sokféleképpen átalakítható a gyerekek korának megfelelően annak érdekében, hogy jól értsék. Ezután egy csoportos beszélgetés következik. Ha a kiközösített gyereket Julcsinak hívják és te vagy a tanító vagy az óvónő, akkor sorban mindenkivel, de egyszerre csak egy gyerekhez fordulva kérdezz ilyeneket: „Miben ügyes Julcsi?”, „Kihez volt kedves Julcsi?”, „Mi volt kedves Julcsitól?”, „Mikor volt ügyes Julcsi?” Ne daráld le gyorsan a kérdéseket, hanem várj annyit, hogy legyen válasz valamelyikre. Haladj így tovább a többi gyerekkel!

Előfordulhat, hogy miközben ezt teszitek, a csoport hangadója egy-egy negatív beszólással megpróbálja semmissé tenni az erőfeszítéseidet. Ekkor hozzá fordulsz és neki teszed fel az említett négy pozitív kérdés egyikét.

Mit tehet a szülő?

A szülőnek is szüksége van megoldásra, mert elég gyakran az a kiközösítés oka, hogy a gyerek kihívóan, furcsán viselkedik. Néha a kiközösített gyerek az, aki kapásból vezérszerepre tör, amit a többiek visszautasítanak. Olyan is akad, aki túlzott ragaszkodásával vívja ki társai ellenszenvét, például állandóan ölelgeti, szorongatja őket. Te mint szülő jól teszed, ha alaposan átgondolod, hogy mit okoz más gyerekeknek az a szerep, amit gyermeked felvett. Mit vett fel? Ezt kérdezd a pedagógustól vagy derítsd ki a gyerekkel folytatott otthoni beszélgetéseidből! Mit csinál gyermeked, amivel taszítja a többieket?

Tanítsd meg a gyereket arra, hogy apró elismeréseket osszon szét a közösségben! Nem, nem arról van szó, hogy „pedálozzon” mások kegyeiért. Az viszont igaz, hogy a gyerekek szívesebben elfogadják olyan gyerek társaságát, aki értékesnek tartja őket. Tanítsd meg, pontosabban gyakorold be a gyerekkel, hogyan osszon apró dicséreteket csoportja, osztálya más tagjainak! Túlzó lelkesedés nélkül, de mondhatja más gyerekeknek - egyszerre csak egynek: „Te milyen ügyesen rajzolsz!”, „De klassz tolltartód van!”, „Nálad kevesen dobják pontosabban a labdát!”

Gyakorold a gyerekkel ilyen apró elismerések osztogatását úgy, hogy te játszod az osztálytársát. Gyermeked odajön hozzád és mond valami hasonlóan kedves elismerést. Amikor elegendő gyakorlás után először megy oviba vagy suliba, akkor simán megoldja majd a tennivalót. Ez az első napon csak annyi, hogy válasszon ki egy gyereket és mondjon neki valami kedveset, ami igaz arra a gyerekre. Ne maradjon ott sokáig amellett a gyerek mellett, ne akarjon túl sokat! Elfogadhat, de ne várjon viszonzást, csak szépen álljon odébb! Az első napon csak egy gyerekkel és csak egyszer tegye ezt. Azt, hogy melyik gyerekkel tegye és mit mondjon neki, előre beszéljétek meg, hogy biztosra menjetek. Nem saját maga fontosságának bizonygatása, hanem mások elismerése az, ami értékessé teszi gyermekedet társai szemében annak ellenére, hogy a magamutogatás és a mindenáron való középpontba helyezkedés manapság még a felnőttek világában is elég gyakori. Ez a technika pár hét alatt még akkor is megoldhatja a kiközösítés problémáját, ha a csoport hangadója is forrása ennek.

tags: #20 #honapos #gyerek #kiborit