Az orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya, hogy a korábban egész vidékek, földrészek népességét megtizedelő járványokat védőoltások segítségével ma már meg lehet fékezni, illetve meg lehet előzni. Ennek eredményeként a mai édesanyák nem ismerik a járványos gyermekbetegségek terjedésével járó rettegést és gyászt, ami nagyanyáik, dédanyáik idején mindennapos volt. Lassan elfogynak azok a kortársaink is, akiket a polio vírus egy életre vastüdőbe vagy tolószékbe kényszerített.
A gyermek világrajövetelének első percétől érintkezik kórokozó baktériumokkal és vírusokkal. Amíg anyatejjel táplálkozik, viszonylag védett a fertőzésektől, mivel az anyatej sokféle ellenanyagot tartalmaz. A gyermek saját immunrendszere is termel ellenanyagot, és normális higiénés körülmények között ez elegendő ahhoz, hogy legyőzze a mindenütt jelen lévő kórokozókat. Ilyen módon a gyermek immunizálódik is a környezetében állandóan jelenlévő kórokozókkal szemben. Vannak azonban olyan súlyos betegségeket okozó kórokozók - baktériumok és vírusok - amelyek erősen fertőznek, és rövid idő alatt egész közösségeket megbetegítenek, járványokat okoznak. Ezek ellen csak mesterséges immunizációval tudunk védekezni.
A védőoltás mesterséges immunizáció, ami egyrészt megvédi a beoltott személyt attól, hogy megkapja a betegséget, másrészt megvédi a közösséget attól, hogy az illető másokat megfertőzzön.
Mi a vakcináció lényege?
Edward Jenner brit orvos (1749-1823) volt az első, aki tudományos érvekkel bebizonyította, hogy egyes fertőző betegségeket nem kapnak meg újra azok, akik már egyszer átestek rajta. Ma már tudjuk, hogy ennek az az oka, hogy a szervezet immunrendszere az adott kórokozó ellen hatásos ellenanyagot, ún. antitestet termel, ami a szervezetet ellenállóvá teszi a kórokozóval szemben. A védőoltással az antitest válasz mellett kialakítunk egy immunmemóriát (memória T-sejtek), ennek hatására a kórokozóval való ismételt találkozáskor lényegesen gyorsabban indul be az ellenanyag termelés, és ezért nem alakul ki a betegség. Ezen alapszik az eljárás, hogy az egészséges embert beoltják a betegség elölt (egyes esetekben legyengített élő) kórokozóival, ezzel kiváltják az immunrendszer reakcióját anélkül, hogy a betegség maga kitörne. Ezt nevezik vakcinációnak, a legyengített vagy elölt kórokozót tartalmazó oltóanyagot pedig vakcinának.
A vakcinák jelentős része ma már nem tartalmaz élő baktériumot vagy vírust, csak az immunválaszt kiváltó antigént. A kötelező oltások közül csak az MMR (kanyaró, mumpsz, rubeola) oltás tartalmaz legyengített élő (ún. atenuált) vírust.
Miért fontosak a védőoltások?
Védőoltást elsősorban olyan fertőző betegségek ellen fejlesztenek ki, amelyek súlyos lefolyású - esetenként halálos végű - vagy súlyos szövődménnyel járó betegséget okoznak, és emberről emberre terjedési módjuk miatt viszonylag sokakat képesek megbetegíteni. A védőoltás nemcsak az oltott személyt védi, hanem azokat is, akikkel érintkezik, hiszen az oltott személy nem fertőz.
Magyarországon az átoltottság 98% körül van azokban a korosztályokban, amelyeket kötelezően beoltottak egy fertőző betegség ellen. Ennek köszönhetően számos olyan betegség, amely korábban járványszerűen fordult elő (diftéria, gyermekbénulás, szamárköhögés, kanyaró, rubeola, mumpsz), ma már egyáltalán nem vagy alig fordul elő.
Hogyan működnek az oltások, Nyájimmunitás, Oltások típusai, Animáció
Az agyhártyagyulladás elleni oltás halogatása miért nem javasolt?
A rövid válasz: amint lehet, minél hamarabb. Hogy miért? A bakteriális (gennyes) agyhártyagyulladás egy szörnyű betegség, mely kezeletlen esetben gyakorlatilag 100%-ban halálhoz vezet. Még korai felismerés és adekvát kezelés esetében is 10% körüli a halálozás. A túlélők 20%-ának súlyos, 30%-ának enyhe maradványtünetei lesznek (pl. látás- vagy halláskárosodás). Ennek a betegségnek az előfordulása az életkorral fordítottan arányos, tehát minél fiatalabb az újszülött/csecsemő, annál nagyobb az esély rá. Ennek megvan a maga oka. Az újszülött agyában lévő vérerek születés körül még “éretlenek”, nem működik tökéletesen a “vér-agy gát”.
Két hónapos kor alatt láz esetén azonnal kórházba kell vinni a gyereket, nem holnap, nem miután apa hazajött, nem reggel, nem amikor már eszméletlen, hanem abban a szent pillanatban amikor lázat észlelünk, csomagolni és menni kell.
Nem érdemes az agyhártyagyulladás elleni védőoltásokat halogatni. Egy 2-3 hónapos csecsemőnél jóval nagyobb eséllyel alakul ki egy egyszerű fertőzésből életveszélyes agyhártyagyulladás, mint egy 4-5 hónaposnál. Az Országos Védőoltás Továbbképző Tanfolyamon minden évben tájékoztattak minket, hogy a védőoltásokat továbbra is minél hamarabb, és minél jobban csoportosítva javasolt beadni. A meningitis elleni védekezést kifejezetten javasolt korábban, 2 hónapos korban elkezdeni. A legújabb ajánlás szerint már ebben az esetben is csak 2+1, azaz összesen 3 oltás szükséges az első évben Bexsero esetén is.
Az oltási rend és az oltóanyagok beadása
A csecsemőket és a kisgyermekeket azok ellen a fertőző betegségek ellen oltják, amelyek a tapasztalat szerint leggyakrabban gyermekek között fordulnak elő, súlyos lefolyásúak, és/vagy maradandó károsodást, illetve súlyos szövődményeket okoznak. A tapasztalat azt is mutatja, hogy ezek az ún. gyermekbetegségek - ha valaki először felnőttkorában kapja meg - súlyosabbak és gyakrabban okoznak szövődményeket, mint gyermekkorban. Gyermekközösségekben (bölcsődében, óvodában, iskolában) a fertőzések gyorsan terjednek.
Egyszerre akár 4 védőoltást is be lehet adni. Ha mind a négy izomba adandó, akkor a combizomba lehet 2-2-t beadni, két oldalra, csecsemőknél. Gyermekeknél 3 év felett mind a négy végtag alkalmas erre.
Az egy éves kötelező oltáshoz (Pneumococcus elleni) előre hozták a régebben 13 hónapos korban adott bárányhimlő elleni oltás (Varilrix vagy Varivax). A 15 hós MMR (Priorix) oltás mellé előre hozták a korábbi 16 hós bárányhimlő ellenit.
Bizonyos védőoltásokat csak vagy egyszerre, vagy 4 hét különbséggel lehet beadni (pl. élővírus vakciák, mint a Rotarix, Rotateq, Priorix, Varilrix, Varivax). Vannak bonyolultabb esetek is, de ez a hétköznapi háziorvosi ellátást nem érinti. Az oltóanyagok többsége azonban (meningitis ellenes vakcinák, influenza ellenes, kullancs encephalitis ellenes, 2-3-4-12-18 hós kötelező oltás) inaktivált oltóanyag, amelyek beadásakor nem szükséges intervallumot tartani. Ez azt jelenti, hogy az oltások akár egyszerre, akár pár napos vagy 1-2 hetes eltolással is, egymástól függetlenül bármikor beadhatóak.
Az aktuális oltási rendet az Országos Epidemiológiai Központ adja ki Módszertani levél kíséretében. A módszertani levél kiterjed az oltás típusára, beadásának idejére és az ellenjavallatokra is.
Mellékhatások és oltási reakciók
A leggyakoribb mellékhatások az oltást követő 3 napban jelentkező hőemelkedés, láz. Ritkábban előfordulhat nyűgösség, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, influenza szerű tünetek, vagy fájdalom vagy duzzanat az oltás beadásának helyén. Nem kell félni a láztól! A láz a szervezet normális reakciója, mely ebben az esetben az oltóanyagra válaszképp alakul ki, és a védekező rendszer aktiválódását jelzi. Az oltás következtében kialakult láz a gyermekre semmilyen életkorban nem veszélyes; rövid ideig tart, lázcsillapítóval jól csillapítható. Ha választani kell a láz és a gennyes agyhártyagyulladás közt, nos inkább az előbbi, mint az utóbbi. Erről is esett szó az Országos Védőoltás Tanfolyamon. A tapasztalatok szerint az oltások együtt adásakor láz gyakrabban fordult elő. Ez nem volt magas, és lázcsillapítóval jól csillapítható volt.
A vakcináció során immunválaszt váltunk ki a szervezetben, ennek tünete lehet hőemelkedés, nyűgösség, fájdalom az oltás helyén, stb. Ezt hívják oltási reakciónak. Az oltóorvos elmondja, hogy milyen tünetei lehetnek az oltási reakciónak. Rendkívül ritkán, de előfordul, hogy az oltott személy nem a várt módon reagál az oltásra, valamilyen szövődmény kíséri az oltást.
Az oltások előtt nem célszerű lázcsillapítót adni, hiszen a láz azt jelzi, hogy a szervezet dolgozik. Az oltás után természetesen figyelni kell a gyermekek lázát, 38,5 felett lázcsillapítót javasolt adni. Ötgyermekes édesanya lévén, azt szoktam kérni, ha lehetséges, oldják meg az otthoni pihentetést. Ha ez nem megoldható, természetesen mehet közösségbe, hiszen nem fertőző. Állott vizes borogatás, izomlazítás, gyulladáscsökkentő krémek használata javasolt, különösebb teendő nincs vele.
Az oltás alatti fájdalom csillapítása és a pszichológiai felkészülés
Elméleti síkon alkalmazhatóak különböző bőrre felvihető fájdalomcsillapító krémek. Ezekkel több probléma is van a gyakorlatban. Az egyik, hogy behatási ideje ezeknek általában kb. fél óra, és a bekent felületet műanyag fóliával lezárt kötéssel kell ellátni a megfelelő hatás kialakulása érdekében. Ennek kivitelezését megfelelően csak egészségügyi személyzet tudja elvégezni. Rendelői körülmények közt ez legalábbis nehézkes, a végén pedig nem éri meg, mert sajnos nem érhető el olyan mértékű fájdalomcsillapítás, hogy a gyermek ne érezzen semmit és ne sírjon. Ez ugyanis csak a bőrt érzésteleníti egy kicsit, az izmot, ahova a szuri megy, azt nem.
Ami azonban meglepően jól működik, az a Védőoltás Tanfolyamon ajánlott Shotblocker műanyag “süni”. Ez a fájdalom kapu-elméletét használja ki, azaz a környező terület nyomásérző idegvégződéseit stimulálva a gerincvelőben gátolni tudja a éles fájdalom érzékelést felfelé szállító idegpályákat. Ha valaki más mondta volna, és nem a saját szememmel látom, hogy lehetséges babát anélkül beoltani, hogy sírjon, biztosan nem hiszem el. De a “süni” alkalmazása és a pszichológiai rákészülés egyben ezt sok esetben lehetővé tette már a praxisunkban.
Nagyon sokat számít ugyanis a pszichológiai rákészülés - a szülő részéről. A gyermekek elsődleges forrása a külvilágot illetően a szülő. Fokozottan igaz ez a csecsemőkre. Ha a szülő feszült, ideges, fél, a baba megérzi és ő is “rossz előérzettel”, sírva készül az eseményre. Ezzel szemben nem egyszer láttuk azt, hogy ha a szülő kedvesen, megnyugtatóan viselkedik és beszél oltás előtt és közben a csecsemővel, az esetenként egyáltalán nem sír, vagy ha sír is, két hüppögés után egyből megnyugszik, amint felveszi a szülő. Nem könnyű feladat persze szülőként lazítani, amikor a gyereket oltják, de rendkívül hasznos a babának, ha sikerül. Mindenki másképp csinálja. Van, akinek be lehet adni úgy is az oltást, hogy a baba a szülő ölében ül. Ez is nagyon jó lehetőség egyes esetekben. A legfontosabb azonban, hogy az oltás technikailag jól kivitelezhető legyen. Ehhez 1 év alatt legcélszerűbb a fekve rögzített helyzet. Nem kell a gyereket “leszorítani”. Azt a végtagot azonban érdemes megfelelően rögzíteni, ahova az oltás kerül. Egy agysebész esetében például megkérnénk, hogy a nekünk kényelmes pozitúrában dolgozzon, vagy inkább úgy dolgozzon, ahogyan a legbiztonságosabban el tudja végezni a dolgát?
Ki és mikor kapja meg az első oltásokat?
A gyermek az első kötelező védőoltást (BCG) rendszerint még a kórházban megkapja. A kórház értesíti a lakhely szerint illetékes védőnőt a körzetébe érkezett újszülöttről. A védőnő felkeresi a kismamát, és attól kezdve ő a kicsi kirendelt „egészségügyi összekötője”. A házi gyermekorvost a szülő választja, a védőnő a szülő és a gyermekorvos között is összekötő szerepet tölt be, hiszen ő látogatja a csecsemőt akkor is, ha egészséges. A kötelező védőoltásokról egy magam készített írásos tájékoztatót viszek a hathetes korban történő látogatásomkor a kismamáknak. Még a csecsemőlátogatások során, amikor gyakrabban találom őket otthonukban, megbeszéljük az oltásokkal kapcsolatban felmerülő félelmeiket is. Az oltásokat csak teljesen egészséges csecsemőnek és kisgyereknek adjuk be, még akkor is körültekintően járunk el, ha netán beteg környezetében volt, vagy a családban beteg valaki. Természetesen az oltásokat az előírt időben célszerű beadni, de ha szükséges érdemes várni 1-2 hetet.
A koraszülöttek fertőzésre való hajlama nagy, melyet a tartós kórházi ápolás, a beavatkozások, a diagnosztikai vizsgálatok, műtétek fokoznak. A Nemzeti Népegészségügyi Központ módszertani levele a 2020. 26. számú Közlemény az Országos Védőoltási Programról a koraszülöttek oltási rendjét is részletezi.
Az oltások biztonsága és a viták
Több hazai jogszabály foglalkozik az oltóanyagok biztonságával és forgalomba hozataluk szabályaival. A forgalomba hozatali engedélyt Magyarországon az Országos Gyógyszerészeti Intézet, az OGYI adja ki. Európai uniós irányelvek is szabályozzák az engedélyezési eljárást, amelyek előírják többek között az oltások hatásának és mellékhatásainak követését is. Magyarországon a kötelező és ajánlott védőoltások esetében minden oltási szövődményről részletes jelentést kell készítenie az oltóorvosnak, és az ebből készített visszajelzések segítenek a kockázatok kiszűrésében.
Az orvostudomány mai állása szerint és a betegstatisztikák fényében nem megkérdőjelezhető tény, hogy a védőoltások előnyei egyértelműen messze meghaladják az általuk esetlegesen okozott oltási reakciók, illetve oltási szövődmények kockázatát. Vitára - szakmai és társadalmi körben egyaránt - szükség van, hiszen a tudományos eredmények mindig a kor tudását tükrözik. Az ellenvetések és tapasztalatok új vizsgálatokra sarkallnak, és éppen ezek okán egyre jobb és kifinomultabb módszereket dolgoznak ki a járványos betegségek elleni védekezésre.
Az elmúlt évtizedben az MMR vakcinával (a kanyaró-mumpsz-rubeola elleni oltással) kapcsolatban alakultak ki kritikák és viták. Andrew Wakefield és munkatársai a Lancet nevű angol orvosi szaklapban megjelent tanulmányában azt vetette fel, hogy az autisták bélbetegsége és a kanyaró oltás között összefüggés van, de ezt más kutatóknak nem sikerült megerősíteniük. 2010-ben a Lancet visszavonta a cikket. Az MMR körüli vita másik része az oltás konzerváló anyaga - a tiomerzál - körül forgott. Ezt a szerves higanyvegyületet több védőoltásban is használják tartósítószerként az emberi szervezetre gyakorlatilag veszélytelen mennyiségben. A gyártók Wakefield publikációja után a társadalmi aggodalmak hatására a tiomerzált kivonták a gyermekeknek szánt kötelező védőoltásokból.
A védőoltások, különösen a kombinált oltások egyes ellenzői arra hivatkoznak, hogy a kisgyermekek immunrendszere még nem elég érett ahhoz, hogy több, egymás után beadott oltással megbirkózzon. Tény, hogy jelenleg több kötelező és ajánlott oltás van, mint évtizedekkel ezelőtt, de az oltásokkal beadott oltóanyagok koncentrációja a régebbi oltásoknak csak töredéke a fejlesztéseknek és visszajelzéseknek köszönhetően. Egy védőoltás bevezetése előtt sokszorosan kipróbálják, hogy mi az a szükséges és elégséges hatóanyag mennyiség, ami még nem okoz betegséget, de a védettséget kiváltja.
Kötelező és ajánlott oltások: jogi és társadalmi aspektusok
A kötelező védőoltások esetében a szülő nem tagadhatja meg, hogy beadják az oltást. Amennyiben mégis megtagadja, szabálysértést követ el, és pénzbírságra ítélhetik. Mentesítési eljárást lehet kezdeményezni a területileg illetékes kerületi/kistérségi népegészségügyi intézetnél, mint illetékes szakhatóságnál. A hatóság az Országos Epidemiológiai Központ által kiadott Módszertani levél és a kérvényhez mellékelt szakorvosi vélemény alapján dönt a mentesítésről, illetve az elutasításról. A végleges mentesítést a védőoltásra vonatkozó kötelezettség alól kérvényezni kell. A kérelmet a kezelőorvos vagy az érintett, illetve törvényes képviselője nyújthatja be a lakóhely szerint illetékes kerületi/járási népegészségügyi intézethez. A kérelemhez minden esetben csatolni kell a gyermek háziorvosa vagy kezelőorvosa által jegyzett szakvéleményt, amely tartalmazza az egészségügyi indokot, amelynek alapján a mentesítést kérik.
Valóban nem demokratikus kijelentés, hogy kötelező, de ezzel szemben jó hír, hogy miután kötelező, ingyenes. Van olyan nyugati ország, ahol nem kötelező, de ott közösségbe (tehát pl. állami iskolába!) fel nem vehető, fogorvos nem látja el, ha nincs beoltva, és ráadásul igen drágák az oltóanyagok, amit saját költségből kell finanszírozni.
Az ajánlott védőoltások közül 2014-től ingyenes a Humán papilloma vírus (HPV) elleni védőoltás, és 2017-től csak szimbolikus összeget (ún. "Önerő") kell fizetni a Rotavírus elleni védőoltásért.
Hogyan működnek az oltások, Nyájimmunitás, Oltások típusai, Animáció
Mi történik, ha elhagyjuk az oltásokat?
A védőoltásokkal megelőzhető fertőző betegségek azért nem fordulnak elő, mert hosszú ideje nagy tömegeket oltanak ellenük. Az immunizálást mindaddig folytatni kell, amíg a betegségeket világszerte teljesen fel nem számolják. Például a védőoltásoknak köszönhetően a ’70-es évek végétől nincs feketehimlő a világban - feketehimlő ellen már nem is oltanak. A polio vírus Magyarországon 1954 és 1959 között súlyos gyermekbénulás járványokat okozott. 1960 óta Magyarországon mindenki megkapja kisgyermek korában a gyermekbénulás elleni védőoltást, ettől kezdve a megbetegedések száma drasztikusan csökkent, az utolsó 25 évben Magyarországról teljesen eltűnt. Az Egyesült Államokban és Európában sem fordul már elő gyermekbénulás megbetegedés, de még oltani kell ellene, mert van, ahol még előfordul. Szinte feledésbe merült betegségek újból visszatérnének, ha a betegség védőoltásainak beadásával felhagynánk.
A betegségek többsége pont az oltások miatt nincs, ha elhagynánk őket ismét járványok lennének. A higiénés körülmények sem feltétlenül jobbak ma, mint évekkel ezelőtt. Egyébként himlő elleni védőoltás kötelezően már nincs, mert a betegség évekig nem fordult elő. Svédországban pertussis járvány volt nem régiben, Olaszországban és Németországban pedig morbilli. Folyamatosan antigének milliárdjainak vagyunk kitéve, a táplálkozás, a levegővétel, a víz minősége, illetve a cseppfertőzések miatt.
Azokat a gyermekeket, akiknek védekező rendszere (gyengült immunrendszere) nem tud megfelelően válaszolni a fertőzésre, és emiatt nem kaphatják meg a vakcinát, passzív immunizációval, azaz a kórokozóra specifikus antitest szervezetbe juttatásával tudják megvédeni fertőzés esetén. A passzív immunvédelem azonban csak néhány napig/hétig tart, amíg ki nem ürülnek a beoltott antitestek. Ezért a fertőzés elkerülése érdekében azokat oltják be, akik a gyermek környezetében élnek (fészek immunizáció).
A járványos betegségek előfordulásának és terjedésének figyelésével az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO foglalkozik. A szervezet számon tartja a tagállamok védőoltásokkal kapcsolatos politikáját, követi a megbetegedések számát és az átoltottság mértékét az ENSZ tagállamokban.
