Az önálló járás: Mit tegyünk, ha a baba 18 hónaposan még nem jár?

A legtöbb szülő előbb-utóbb átéli azt a pillanatot, amikor a játszótéren körülnézve elgondolkodik, hogy az ő kisbabája miért nem jár még. Ez az érzés teljesen természetes, hiszen mindannyian azt szeretnénk, ha a gyermekünk jól, egészségesen fejlődne, és minden a „megfelelő ütemben” történne. De mit is jelent ez valójában? „Normális ez még egyáltalán, hogy a babám 18 hónaposan még mindig nem jár?” A válasz erre összetett, ami egyszerre lehet megnyugtató és figyelmeztető is.

Minden gyermek egyedi, ezért eltérő gyorsasággal érik meg bizonyos fejlődési lépések megtételére. Ez érvényes a szoptatás elhagyására, a pelusról való leszoktatásra, az ülés, kúszás, mászás vagy járás elsajátítására. A fejlődés üteme egyénenként változó, és gyakran genetikai hajlam is szerepet játszik benne. Bár a legtöbb gyermek 10 és 18 hónapos kora között indul el, az is előfordulhat, hogy valaki később kezd lépegetni. A gyerekek általában 8-16 hónapos korukban teszik meg az első lépéseket. A Parents portál szerint az egy éves kor az, amikor a legtöbb még nem járó gyermek szülője aggódni kezd. A megfelelő nagymotoros fejlődésű gyerekek lehetnek később járók is. „Nem minden gyerek jár az első évben” - mondta el a portálnak Dr. Penny Glass, fejlődéspszichológus és a washingtoni Nemzeti Gyermek Egészségügyi Központ Pszichiátriai és Magatartástudományi Osztály Magatartásgyógyászati Szakosztályának gyermekfejlesztési programjának igazgatója.

Ha a szomszédban lakó 11 hónapos kislány már tipeg, de az ön kisfia még 13 hónaposan sem jár, nem kell aggódnia. Az emberi szervezet felépítése lehetővé teszi a járás önálló elsajátítását. A felállástól az első önállóan megtett lépésekig gyakran 4-5 hónap szükséges. Egy másfél éves baba már egyre önállóbb, és a képességeit egyre tudatosabban és magabiztosabban tudja használni. A 18 hónapos gyerekek már ügyesen járnak, szaladni még általában nem tudnak, de biztonságosan kanyarodnak és a lépcsőn is tudnak felfelé lépkedni. Szeretnek ugrándozni, zenére szívesen mozognak. Mondókázás közben velünk együtt tapsolnak a ritmusra. Ebben az életkori szakaszban a lassúbb mozgásfejlődésű gyermekek is elkezdenek önállóan járni. A már egy ideje két lábon közlekedő tipegők járása összerendezettebbé válik, de az akadályok vagy a sietség bizonytalansághoz, esetleg eséshez vezethetnek. A járás már elég biztonságos nemcsak az elinduláshoz, megálláshoz és irányváltásokhoz, hanem ahhoz is, hogy gyermekük cipekedjen, hozni-vinni tudja a játékait, illetve húzza és tolja, amit lehet. Egyre hosszabb sétákra lehet vele elindulni. A földről már képes kapaszkodás nélkül felállni, és miközben játszik, hosszú ideig stabilan megáll. A guggoló helyzet szintén kedvelt pozícióvá válik a játékhoz is. Ebben az életkorban a kisded már szeret labdázni, képes a labdát állva eldobni anélkül, hogy elesne. A labdarúgást is megpróbálja utánozni, de ez még azt jelenti, hogy járás közben nekimegy a labdának, és így löki tovább. Vannak kisgyermekek, akik egy-másfél éves koruk körül ráéreznek a gyors haladás örömére, és például a műanyag kismotort, futóbiciklit előszeretettel hajtják a lábukkal. Megtanulnak rajta egyensúlyozni, sebességet változtatni és kormányozni haladás közben; le sem akarnak szállni róla. Mások csak később fogják örömüket lelni benne.

A 18 hónapos babák egyéb fejlődési mérföldkövei

Dr. Glass szerint a gyermek személyiségét, erejét, általános izomtónusát és érdeklődését is fontos figyelembe venni. Az általános izomtónust és a mozgás minőségét is érdemes nézni. A nagymotoros késések jelei már csecsemőkorban megjelennek. Általánosságban a babáknak körülbelül 4 hónapos korukra jól kell tartaniuk a fejüket, és 7-8 hónapos korukra ülő helyzetbe kell tudniuk maradni, és a legtöbben 9 hónapos korban elkezdenek mászni valamilyen formában. A járás mellett számos más területen is jelentős fejlődésen mennek keresztül a kisgyermekek ebben az időszakban.

Finommotoros készségek és önállósodás

Gyermekük kézmozgása is egyre ügyesebbé válik, és a ki-be pakolászás során egyre kisebb résekbe, lyukakba gyömöszöli a játékokat. Méretük és formájuk szerint is próbálja a pontosan illeszkedő formákat a helyükre tenni. A szülei tevékenységeinek utánzása során (főzés, szerelés, takarítás) is egyre többféle tárggyal végzett mozdulatot próbálgat. Képeskönyvek kemény lapjainak forgatása mellett már próbálkozik a vékony lapú könyvekkel, újságokkal is. A kézzel evés mellett próbálja elsajátítani az evőeszközök használatát és a pohárból ivást is. Próbál egyedül vetkőzni, zoknit, sapkát, cipőt vagy kesztyűt levenni. Szívesen segítenek a házimunkában, élvezik a portörölgetést, a tükör pucolást és a sepregetésbe is örömmel beszállnak. Reggel öltözködésnél már nyújtják a kezüket, egyedül is megpróbálkoznak a póló, zokni felhúzásával, de általában ez még nem sikerül nekik. Egyedül esznek, kanalat és villát is tudnak használni. Az ujjal festés, gyúrmázás, homokozás nem csak jó móka, de tökéletes taktilis ingerforrás is, amire nagyon szüksége van ebben a korban a gyerekeknek. Próbáljunk meg minden napba beépíteni valami szenzoros játékot. Fürdőkádban engedjük meg, hogy borotvahabbal pacsmagoljanak. Meleg időben sokáig leköti a gyerekeket az északi-sarkos játék: tegyük bele a műanyag állatkákat a jégkockatartóba, öntsünk rá vizet, majd helyezzük a fagyasztóba, amíg megdermed a víz.

Kommunikáció és szociális fejlődés

Mivel gyermekük beszédértése is rohamosan fejlődik, érdemes minden önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységet előre, röviden jelezni neki, hiszen így nem éri váratlanul őt. Az egyszerűbb tiltásokat, utasításokat már megérti, és többnyire képes azoknak eleget tenni, hacsak nem lát valami új dolgot, ami eltereli a figyelmét. Kisbabánk ebben a korban már nagyon sok mindent megért a beszédünkből, sőt, kérdéseinkre szívesen válaszol is. A rövid eldöntendő kérdésekre mint pl.: szomjas vagy? szeretnél labdázni? kimenjünk az udvarra? fejével bólogatva vagy az igen-nem szavak segítségével válaszol. Ujjával mutatva jelzi ha éppen szeretne valamit. 8-10 szót már tudatosan használ és rendkívül büszke magára, amikor szülei megértik a mondandóját. Érti mi a különbség a baba orra és az anya orra között és örömmel meg is mutatja.

A hangzó beszéd terén eleinte a gagyogásba, halandzsába vegyül egy-két valódi szó, majd egyre több szó jelenik meg, és a gagyogás kissé háttérbe szorul. Első megjelenő szavai is általában főnevek; jellemzően kevesebb igét használ. Ezeket akár a felnőtt nyelvben előforduló formában is mondhatja, például „baba”; vagy akár ennek töredékeként (’ba’); vagy hangutánzó szóként (’oá’); akár saját maga alkotta szóként (’dudu’). Valódi szavakként viszont csak akkor könyvelhetjük el ezeket, ha a gyermek következetesen mindig ugyanazt a tárgyat, jelenséget nevezi meg vele. Addig még nem lehetünk biztosak ebben, amíg csak utánmondja a felnőtt szavait. A lányok általában előbb kezdenek el szavakban beszélni, mint a fiúk, tehát lehet, hogy a korszak végére a lányoknál a gagyogást teljesen háttérbe szorítják a kimondott szavak. A kisdedek ebben a korban általában még sokkal kiterjedtebb jelentéstartalommal használják a szavakat. Például a ’tatao’ (kakaó) jelentheti azt is, hogy „kakaót kérek”, vagy azt is, hogy „itt a kakaó, tudom, hogy ide kell ülnöm”, vagy azt is, hogy „a tesóm is kakaót iszik”, vagy hogy „a boltban vegyünk kakaót”. Fontos, hogy türelemmel próbálják kitalálni, gyermekük mit szeretne mondani.

Gyermekük még többnyire szavak nélkül, de egyre ügyesebben és határozottabban képes kifejezni szándékait, például sírás nélkül elutasít tárgyakat, személyeket. Öröme, bánata az arcán tükröződik, és ehhez gesztusokat is társít. Szüleit magától megöleli érzelmes helyzetekben. Ha nem szeretne egy idegennel „beszélgetni”, akkor elfordul, „csúnyán néz”, anyjához bújik. Bár a szeparációs szorongás lassan oldódik, idegen felnőttekkel, ritkán látott családtagokkal gyakran még inkább tartózkodó. Mint mindenkinek, a babáknak is vannak vidámabb és melankólikusabb, bújosabb napjai, azonban könnyen fel lehet őket vidítani a közös játékkal és szeretgetéssel. Ebben a korban már felismerik, ha valakinek fájdalma vagy rossz kedve van és empatikusan simogatással és öleléssel megpróbálják megvigasztalni. Nap közben szívesen osztogatnak puszikat. Játék babát ringatják, megetetik és elaltatják.

Mikor szükséges szakemberhez fordulni?

Ha egy 18 hónapos gyermek még nem próbált meg önállóan lépni, nem áll meg segítség nélkül, vagy bizonytalan a tartása, az már olyan jel, amit nem szabad félvállról venni. Ha aggódsz, kérdezz bátran, és ne félj segítséget kérni: ezzel nem gyengeséget, hanem felelős szeretetet mutatsz. Ha gyermeke 18 hónaposan még nem jár, ideje felkeresni a gyermekorvost. Ha viszont ebben a korban már mászik a baba, nyugodt lehet. Ha azt veszi észre, hogy gyermeke járása kissé eltér a normáltól, pl. bizonytalan vagy terpeszben jár, járását gyakran pottyanások kísérik, jobb ha orvosi véleményt kér. Lehet vaklárma, de hipotóniára vagy hipertóniára, azaz izomtónus gyengeségre vagy fokozott izomtónusra is utalhat.

Főbb figyelmeztető jelek

Az alábbi tünetek esetén mindenképpen javasolt szakemberhez fordulni:

• Még nem jár önállóan.
• Kapaszkodva sem szokott még leguggolni és felállni.
• Egyensúlyából ülő és álló helyzetben is könnyen kibillen (meginog, eldől, elesik).
• Járása bizonytalan.
• Nem szokott még egyszerű mozdulatokat utánozni.
• Többelemű építkezés, rakosgatás, ki-be pakolás még nem jellemzi a tevékenységét.
• Formákat nem igyekszik összeilleszteni.
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően, és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Kézhasználata ügyetlen, egyik kezét kevésbé használja.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel fel.
• Ölbéli éneklés, mondókázás közben nem figyel, nehéz ölben tartani, figyelmét megszerezni.
• Tiltásra nem reagál, nem figyel.
• Képeskönyv nézegetésekor tárgyképeket nem ismer fel, és nem mutat rá a képekre.
• Nem próbálja utánozni a felnőtt beszédet, nem jelenik meg az utánmondás.
• Kéréseit, szándékát nem jelzi. Tárgyakra a mutatóujjával nem mutat.
• Még nem próbál evőeszközt használni.
• Nem tud egyszerű ruhadarabokat (zokni, sapka, cipő) levenni.
• Nem próbál darabos ételt enni.
• Csak cumisüvegből iszik.

Szakemberek és terápiák

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében. A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

Egyik ismerősöm, Anna kisfia, Dénes például 20 hónaposan még csak kúszott. A vizsgálatok kimutatták, hogy izomtónus-eltérés és D-vitamin-hiány állt a háttérben. Egy másik édesanya elmondása szerint: „Én kislányom erősen hipoton, Pető intézetbe járunk tornára. Nagyon akart menni, így hónapokon keresztül ment kapaszkodva körbe a lakásban, utcán, de nagyon nehezen kezdett el egyedül járni. 9 hónapos korától 13 hónaposig csak kapaszkodva sétált.” Az egyik szakértői válasz szerint a korábbi izomfeszesség miatt indulhat később a járás. Nem érdemes a járást erőltetni, inkább valóban menjen négykézláb addig, ameddig nem erősödnek meg az izmok és nem érzi biztonságosnak a járást. Érdemes lenne gyermekrehabilitációs vizsgálatot elvégeztetni, hogy látják-e értelmét a gyermek foglakoztatását a Korai Fejlesztőben.

Hogyan támogathatjuk a gyermek járásfejlődését?

A Dr. Glass által említett babák személyiségét vagy temperamentumát tekintve néhányan kíváncsi figyelők, mások pedig aktívabbak, fizikailag fedezik fel a környezetüket. A szakember szerint szülőként lehet bátorítani a gyermeket a járás készségében, például a földre ülve, és hagyni, hogy a baba megpróbálja magát felhúzni, és a biztonság kedvéért a karunkat fogva állni. A What to Expect szerint számos módon lehet ösztönözni a járást, de a legjobb az, ha hagyjuk, hogy a babának minél több lehetősége legyen a felfedezésre, az önálló próbálkozásra. Ha a gyermek fel tud állni, de úgy tűnik, fél, vagy nem biztos a dolgában, segíthet, ha stabil bútorok vannak a közelben, amelyekbe menet közben meg tud kapaszkodni. A tologatós játékok motiválhatják a gyermeket arra, hogy megfogja ezeket, és maga előtt tolja. Fontos továbbá, hogy mindig legyenek jelen, vagy a háttérben, hogy reagálni tudjanak a kicsi érzelmi szükségleteire, és biztassák önállósági törekvéseit. Tompítsa a bútor éles sarkait! Legyen elővigyázatos az abroszokkal és az asztalon lévő különböző tárgyakkal is. Amikor a kicsi már elindul, segítségül az útjában lévő tárgyakba kapaszkodik. Bármit magára ránthat. Amit tehet, hogy csúszásmentes zoknit vagy cipőt húz csöppsége lábára, ezzel is segítve totyogását. A gyerekek általában a bútorba kapaszkodnak az első lépések megtételekor.

A járás fejlődését tornával is ösztönözheti, például egy nagy labda segítségével. Fektesse a babát hassal vagy háttal a labdára és oldalra, valamint előre-hátra tologassa a labdán. Ez a gyakorlat fantasztikus egyensúlyfejlesztő. Egy másik gyakorlatnál a babát a labdára ülteti és előre csúsztatja, amíg talajt nem ér a popsija - ezzel remekül megmaszírozza a farkcsontját is. Sok szülő alkalmaz otthoni tornát, például egy anyuka így írja le tapasztalatait: „Mi keményen jártunk kezelésekre 3 hétig napi egy óra gyógytornász és itthon én magam tornáztattam 5X. Mi voltunk fejlesztőbe a magam megnyugtatására, ott megnézték, hogy mit tudott csinálni. vezetve, ágy mellet ment mint a villám. Otthoni feladatba kaptuk, hogy 1 nagy labdára hasaljon a kislányom és előre-hátra /lába ill a keze érintse a földet/ tornázzunk a biztosabb egyensúly miatt, sok hintázást is javasolták. Két széket tegyél olyan távolságba, hogy ha kinyújtja a kiskezét kifordulva elérje, ha ez megy mindig egy kicsit messzebb. Nekünk bevált, 2 hét torna után az első lépéseket megtette a teregetésbe segítve.” Fontos azonban, hogy buzdítsuk őket a földön való játékra is, építsünk, rajzoljunk, kirakózzunk velük amennyit csak lehet.

Amit kerülni érdemes: bébikomppal és kézen fogva járatás

A mai gyermekorvosok nem ajánlják a hagyományos bébikompok használatát. A szülők a bébikompot általában a még önállóan járni nem tudó babáknál használják, akik a kompban lábujjhegyen tanulnak meg tipegni. A bébikompok negatív hatása nem csak a járástechnikán tükröződik. Népszerű a gyerekek kézen fogva vezetése is. Való igaz, hogy sok mai felnőttet édesanyjuk gyerekkorukban kézen fogva járatott, de nem egynél meg is van a következménye különböző gerincproblémák formájában. Sok szülő és nagyszülő viszont azon a véleményen van, hogy így a gyermek gyorsabban tanul meg járni. Sajnos ennek az ellenkezője igaz. A kézen fogva vezetés következtében megváltozik a gyermek súlypontja. Minden gyermek más és más és lehet, hogy az Öné a bébikomp és kézen fogva vezetés ellenére tökéletesen jár. A bébikompot azonban javasolt kerülni, mert tanulmányok szerint ezek lassíthatják a mozgásfejlődést, és befolyásolhatják a baba testtartását, és a gerinc görbületének normál fejlődését.

Személyes tapasztalatok és szakértői válaszok

Egy kétségbeesett anyuka kérdése a szakértőhöz: „Tisztelt Doktornő! Kétségbeesve fordulok Önhöz! Kislányom 2014 október 30-án császármetszéssel született. 3900 g-mal 50 cm-el. 10/10 Apgarral. 39 éves voltam mikor született 3-dik gyermekem. Terhesség alatt közepes magasvérnyomás volt, rendszeresen ellenőrizve. Ma 18 és fél hónapos és önállóan nem jár. Kezünket fogva megy csak, kissé imbolyogva - egy kézzel. Bútorba kapaszkodva feláll, oldalazgatva lépeget most már bátrabban. Négykézláb szeret haladni. Felülni 1 évesen ült fel önállóan. Kúszott is féloldalasan, gyógytornászhoz vittem, akkor a hátizmát feszesnek mondta, azt kimasszírozta, tornáztatta, helyre is jött akkor indult el négykézláb és állt fel. Azt hittem akkor, hogy ha felállt, akkor hamarosan lépked és próbál menni, de sajnos nem. A négykézlábazás a biztonságos számára. A napokban térdelve kezdett menni - akkor nem imbolyog, pedig ahhoz is kell egyensúly, egyre gyorsabban csinálja a napokban ezt, szinte szaladni tud így... és kb egy hete tud a kanapéra egyedül felmászni... A védőnő szerint csak fél. Gyermekorvos is ezt mondja, bár nagyon nem vizsgálta. Azt mondja, várjunk 20 hónapos korig. Én kb 18 hónaposan kezdtem járni. Ha ez lényeges, hogy tudok neki segíteni elindulni? Menne egész nap, fogja a kezem, mutatja, hogy menjünk és vezessem... Tényleg várjunk a szakemberrel? Amúgy kicsit félénk baba. Csak lassabban fejlődik az átlagnál? Vagy lehet csak fél tényleg? Hova forduljunk/Miskolcon/Köszönöm válaszát!”

Dr. Kedves Anyuka! A szakértő válasza: „Én látatlanban nem tudok mást mondani, mint azt, hogy valószínűleg igaza van a védőnőnek és orvosnak. Úgy gondolom, a korábbi izomfeszesség miatt indul később a járása. Nem érdemes a járást erőltetni, inkább valóban menjen négykézláb addig, ameddig nem erősödnek meg az izmok és nem érzi biztonságosnak a járást. Érdemes lenne gyermekrehabilitációs vizsgálatot elvégeztetni, hogy látják-e értelmét a gyermek foglakoztatását a Korai Fejlesztőben, de ha ez nem sikerül, akkor sincs nagy probléma a leírtak alapján.”

Egy másik példa: „Kisfiam 19 hónapos. 14 hónapos korában kezdett el járni. Sajnos azóta is lábujjhegyen jár. Az első percben még újraélesztették, erre vezethető vissza ez az izom dolog. A karját pedig a műfogás miatt nem tudta felemelni + amikor kiemelték, akkor is durvábbak lehettek... DE MÁR JÓL VAN. Hál'Istennek minden a legnagyobb rendben van velünk első perctől kezdve, egy igazi kis örökmozgó most meg, hogy megy, húúú... Egy anyuka így osztja meg tapasztalatait: „Én kisszékre ültettem, leültem vele szemben és csalogattam, álljon fel, lépjen párat. És nagyon örültem neki, nagyon megdicsértem mikor sikerült. És mindig a közelében voltam, hogy ne menjen el a kedve az esésektől. Hamar belejött :) Ja és mindig csalogattam, hogy párat lépnie kelljen egyedül, játékokkal, kajával. Mi vettünk neki egy virágformájú szélforgót, teljesen oda van érte... felállítjuk a babát, és bármennyit képes érte menni, hogy megkapja..... Végül is így is egyedül megy... DE szerintem ne aggódj, néhány hét.”

Vannak tipegők, akik nem szeretnek hosszan egy helyben maradni és „szöszmötölni” valamivel, a sok mozgásban, mozgásos játékban próbálgatják magukat, szereznek tapasztalatot a térben. Minden baba más, ezért a mozgásfejlődésük is egyedi ütemben zajlik, bizonyos kereten belül. Ez az anyukák versenye szerintem is nagy hülyeség! Minden baba a maga tempójában fejlődik, azt gondolom, ha egészségileg rendben van, nem szabad semmit erőltetni.

tags: #18 #honapos #baba #meg #nem #jar