A 17 hónapos gyermek alvási szokásai sok szülőt foglalkoztatnak, különösen, ha a baba nem marad az ágyában. Ez egy gyakori probléma, amely számos okra vezethető vissza, és amelyre többféle megoldás létezik. Fontos megérteni, hogy a gyermek viselkedése mögött gyakran biztonságérzet hiánya, szeparációs szorongás vagy éppen fejlődési ugrások állnak.
A korábbi időszakokban a babák általában jól aludtak, ritmus szerint, ami megnyugtató a szülők számára. Azonban a 4 hónapos kor környékén érkező alvási "borulás" megváltoztathatja ezt a helyzetet. A babák gyakrabban ébrednek, akár fél óránként is. Ez az alvási mintázat változása átmeneti időszak lehet, de akár hónapokig is eltarthat, mivel a gyerekek alvásmintázata nagyon eltérő. A "regresszió" kifejezés egy korábbi, kevésbé fejlett állapothoz való visszatérést jelenti. Tudományos bizonyítékok ma még nincsenek az alvási változások mögött, de megfigyelték, hogy az állatvilágban ez a jelenség a szopizáshoz köthető, ekkor ugyanis az utódnál gyakoribb szopizási igény lép fel, mely után önállóbb korszakába lép.
Az elalvási nehézségek okai
Számos tényező okozhatja, hogy a 17 hónapos baba nem marad az ágyában. Néhány a leggyakoribbak közül:
- Szeparációs szorongás: Ez a 8-12 hónapos korban jelentkező jelenség, amikor a gyermek sírni kezd, ha anya kikerül a látóteréből, és félelemmel tölti el az elválás élménye. Ez a szorongás 1,5-2,5 éves korban is jelentkezhet.
- Fogzás: A növekvő fogak fájdalmat okozhatnak, ami miatt a csecsemők kényelmesebbnek találják az emelt testhelyzetben való alvást.
- Kényelmetlen alvási pozíció: A refluxos csecsemők inkább függőleges helyzetben alszanak, és amint beteszik őket a kiságyba, azonnal felébrednek.
- Nyaki gerincprobléma: Előfordulhat, hogy a nyaki gerinc a születés során elzáródott, és a csecsemő nehezen tud laposan feküdni.
- Negatív érzelmek a kiságyhoz kapcsolódóan: A gyermek felébredhet éjszaka rémálmok miatt, vagy rosszat álmodik, és nem biztos, hogy kényelmes neki egyedül a kiságyban lenni.
- Túlzott inger: Ha a gyermek túl sok ingert kap, az idegrendszere terhelődik, ami miatt ingerlékenyebbé válik és éjszaka nyugtalanul alszik.
- A gyermek nem érzi magát biztonságban: Ez az egyik legfontosabb ok. A gyermek fél az alvástól, mert akkor nem látja a szüleit.
A szakirodalom szerint a 10-12 hónapos kor körül egy nyugodtabb korszak kezdődik a rosszabbul alvó babák életében is. A mozgásfejlődéssel, szeparációs szorongással kapcsolatos problémák véget érnek, a felső metszőfogak kibújnak, és a napközbeni sok mozgás annyira lefárasztja a lurkókat, hogy délután is többet és mélyebben alszanak, valamint éjszaka is ritkulnak a felkelések. Sok baba ebben az időszakban először elkezd kicsit jobban aludni.
Azonban a béke nem tart örökké. 14-15 hónapos korban sok kisgyermek újra nyugtalanabbul alszik. Ez a folyamat nemcsak fájdalmas, hanem gyakran felismerhető: duzzadt, piros íny, az arc egyik oldalának enyhe duzzanata, intenzív rágási inger, nyálzás és néha enyhe láz kíséri. Az áttörés 4-5 nap alatt lezajlik, majd újra visszaállhat a nyugodtabb alvás.
Megoldási javaslatok
Számos módszer létezik, amelyek segíthetnek a gyermeknek átvészelni ezt az időszakot és visszanyerni az önálló elalvás képességét:
Alvási rutin kialakítása
A napi rutin kialakítása kulcsfontosságú. Legyenek fix esti rituálék: kedvenc plüss, kispárna, esti mese, halk altatódal. Lefekvés előtt 10 perc nyugodt tevékenység - mese, éneklés, simogatás, halk mondókázás - segít átvezetni a gyereket az aktív játékból az alvásba.
Közös alvás
Sok szülő számára az együttalvás válik bevált módszerként. A gyermek nem érzi magát biztonságban, és azért fél az alvástól, mert akkor nem lát benneteket. Eleve nem kellett volna külön szobába tenni. Mivel az egyértelműen megnyugtatja, ha mellette maradtok, míg elalszik, nincs más teendő, mint kielégíteni a vágyát. Bízva abban, hogy idővel enyhül a félelme, és megérti, hogy anya és apa ott lesz, ha felébred. Vannak szülők, akik nem rajonganak az együttalvásért, mert keveset alszanak, és szükségük van a saját terükre. Ha a gyermek nem szenved valamilyen fizikai problémától, ami miatt nem akarja, hogy lefektessék, akkor a legjobb megoldás mindenki számára az együttalvás. Ha az együttalvás tetszik Önnek, akkor szerezzen be egy nagyobb ágyat, hogy mindannyian elférjetek benne, és szereljen fel egy korlátot, hogy a baba biztonságban legyen, Ön pedig nyugodtan aludhasson.
Fokozatos leválasztás
Ha a gyermek csak ringatva vagy szoptatva alszik el, próbáljátok meg, hogy még félálomban teszitek le az ágyába, így fokozatosan megtanul önállóan elaludni. A szülőknek türelmesnek kell lenniük, és fokozatosan kell haladniuk, nem szabad feszegetni a határokat.
A gyermek igényeinek figyelembevétele
Mindig a gyermek igényeit kell szem előtt tartani, úgy, hogy a család érdekei se sérüljenek túlságosan. A gyermeknek vannak egészséges igényei, ezeket ki kell elégíteni. Ha bemész hozzá, azzal csak jót teszel, ha magatok közé veszed, azzal csak jót teszel vele. Semmiképp sem rosszat.
Kitartás és bizalom
Fontos bízni a gyermekben, hogy okkal teszi ezt, hogy nem teszel neki rosszat, ha mellé bújsz, ha odaviszed. A gyermek fejlődésének természetes velejárói ezek az alvási nehézségek, ezért nem számíthatunk arra, hogy véglegesen kinövi őket. Eltűnhetnek, majd újra visszatérhetnek. A szülőknek türelmesnek és kitartónak kell lenniük, és bízzanak abban, hogy a változások maguktól elkezdenek bekövetkezni.
Egy szülő beszámolója szerint a 17 hónapos fia tegnap magától elaludt. Nem kellett, hogy odabújjon, elindult a leválás útján. Csak csodálkozott apjával. Mivel eddig minden igényében támogatta, mint az anyja, most már elindul a saját útján. Ez minden természeti népnél így van, ez a folyamat rendje.
Egy másik szülő osztotta meg tapasztalatát: a 20 hónapos fia tegnap magától elaludt. Nem kellett, hogy odabújjon, elindult a leválás útján. Csak csodálkozott apjával. Mivel eddig minden igényében támogatta, mint az anyja, most már elindul a saját útján. És ez minden természeti népnél így van, ez a folyamat rendje. Csak a modern világban megy fordítva. Neveljük önállóságra! Tanulja meg a korlátait! Aztán két-három évesen, amikor már önálló úgyis elkezdi bepótolni az elmaradt kötődést. Akkor meg hüledeznek a szülők. Pedig nem a gyerek alakította így a dolgot.
Egy másik szülő javaslata: bízz benne. Bízz a gyermekedben, hogy okkal teszi ezt, hogy nem teszel neki rosszat, ha mellé bújsz, ha odaviszed. Szerinte ez így tökéletes, ahogyan csinálják. Haragszik, amikor valaki zsigerből elutasítja, hogy vele aludjon.
A babaklubban végzett felmérés szerint az anyák 70%-a alszik együtt a gyermekével, de csak töredékük vallja be. A babaklubban erre a kérdésre mindenki igennel felelt. Mindenki vele aludt.
Egy másik szülő ösztönből neveli a gyerekeit: ösztönösen szoptat, altat, választ el. Egy belső hang súgja.
Egy szülő tapasztalata: a fia csak akkor alszik velük/vele, ha beteg, de hozzáteszi, nem szereti. Imádja a kiságyát az elejétől fogva. Nekik közös elhatározás volt a férjével, hogy ne aludjon velük. A közös elalvás nagyon jó, hozzábújás, szeretgetés, de mindenkinek jobb (náluk legalábbis), ha külön alszik. Mindenkinek a saját döntése ez, nem lehet egyik vagy másik felett pálcát törni.
Egy másik szülő szerint ők nem tudták jól aludni a gyerekkel, akinek az a jó, tegye azt, szíve joga. Ha éjszaka baja van, mindig bemennek hozzá. Sosem hagyták sírni, csak amikor a délutáni elalvást "tanulták" meg.
A sírni hagyás nem mindig megoldás. Egy szülő tapasztalata: nem a sírni hagyás híve, soha nem is hagyta hosszú percekig ordítani, most meg aztán főleg nem lehet megoldás náluk, hiszen kimászik pillanatok alatt a kiságyból. Az ő ágyukba is próbálták átvinni, de egyértelműen nem érzi jól magát ott, mászik le, nem is fekszik el.
A fizikai fájdalmai egyértelműen nincsenek, tehát nem fognak neki fájdalomcsillapítót adni a semmire. Tisztában vannak vele, hogy fél, hogy nem lesznek mellette, ha megébred, és rájuk van szükségük, de azért ezt is valahogy meg kell oldani. Biztosan nem fog mellette görnyedni a szőnyegen egész éjjel.
Mindig figyelni kell az igényekre és eszerint cselekedni. Így van, egyiküknek sem egyformák az igényei, de egy gyermek igényeit eltiporni azért, mert mások azt a hitet verték belénk, hogy nem jó, ha velünk alszik el esetleg ott is marad az ágyunkban...
Tudtátok, hogy az anyáknak a 70%-a alszik együtt a gyermekével, de csak töredékük vallja be? Náluk a babaklubban erre a kérdésre mindenki igennel felelt. Mindenki vele aludt.
Egy szülő nem bírja, ha a gyermeke sír, és talán nem a rossz hangsúllyal kellett volna értelmezni azt a mondatot... De vannak helyzetek, amikor hosszú távú érdeke az egész családnak, a gyermeknek is, hogy hagyják sírni... Neurológus, és pszichiáter szakorvos is megerősítette benne, hogy a sírást nem kell mindig, másodpercre pontosan a kirobbanását követően csillapítani, mert a gyereknek is meg kell tanulnia a korlátait.
Az alvás elaltatása sok szülő számára nagy téma. Vannak olyan babák, akiket csak be kell tenni a kiságyba, a fejük fölött dallamokkal körhintázni, cumit a szájukba tenni, elmenni és maguktól elalszanak. De sokkal több olyan gyerek van, akinek másképp megy, tovább tart, több kontaktust igényel, és egyszerűen nem szereti a kiságyat.
Egy szülő javasolja: altassátok el az ágyatokban, utána be a kiságyba. Ábel (bár erről még nem írt soha), pici korától az ágyukba alszik el és úgy megy be a kiságyába. Náluk ez bevált, nem vágyik be hozzájuk, sőt nem is tud ott aludni köztük, csak ott alszik el este (délután nem) és így szépen alszik éjszaka. 1-2 szer kell max.
Az én kislányomnak kb 11 hósan volt ilyen időszaka. Előtte és azóta is átalussza az éjszakákat. Akkor a vacsorán majdnem bealudt, mégis mikor letették az ágyába, éktelen sírás és állt fel, hogy vegyék ki. Ha mellette voltak, elvolt, nevetgélt, amint átlépték a küszöböt, ordítás. Valamennyit próbálták sírni hagyni, hátha abbahagyja, de csak jobban hergelte magát, míg fulladozni nem kezdett, így ez náluk nem volt megoldás. Bevallom, átvitték maguk közé, ott kb fél órán belül elaludt. Addig elcsendesedtek, többnyire a tv-t is lekapcsolták, úgy tettek, mintha aludnának, így ő is elaludt. Akkor visszacsempészték az ágyába, és nem volt éjjel gond. Utána tv náluk visszakapcsol. Így csak kb fél-1 órás program volt az altatás. Ez 2 hónapig tartott. Aztán egyik napról a másikra egyszercsak nem állt fel sírva a vacsi utáni letevéskor, hanem ott maradt és aludt reggelig! És ez így van azóta is! És egyáltalán nem vágyik a mi ágyukba, én sem vagyok ennek híve. Szóval legyetek kitartóak, ha látszólag semmi oka, el fog múlni!
A szülőknek mindig figyelembe kell venniük a gyermek aktuális életkorát és fejlődési szakaszát. A 17 hónapos kor egy olyan időszak, amikor a szeparációs szorongás és az önállósodási törekvések is egyszerre vannak jelen, ami megnehezítheti az elalvást.
17 hónapos Bálint baba szerel
A gyermek biztonságérzete az a pillér, ami azt a bizalmi légkört tudja létrehozni számára, melyben nyugodtan el tud lazulni. Ha a gyermek nem kapta meg/kérte kisebb korában a kötődést, akkor kéri most. Ha bemész hozzá, azzal csak jót teszel, ha magatok közé veszed, azzal csak jót teszel vele.
A legfontosabb, hogy próbálj meg fokozatosan haladni, ne feszegesd a határokat, és ha nem megy, akkor fogadd el, mert ez sokat segít, és a változások maguktól elkezdenek bekövetkezni. Élvezzék az együtt töltött időt, úgy tűnhet, hogy soha nem lesz vége, de bízzanak abban, hogy minden gyermek önállóvá válik, és szeretettel fognak emlékezni a közös elalvásra és az ágyban való összebújásra.
Ha a gyermek túl sok szénhidrátot (cukros, lisztes) ételt eszik, akkor ez túlpörgést okozhat nála, ami miatt nyugtalanul alhat. Alapvetően a baba biztonságérzete az a pillér, ami azt bizalmi légkört tudja létrehozni számára, melyben nyugodtan el tud lazulni.
A csecsemők elaltatása sok szülő számára nagy téma. Vannak olyan babák, akiket csak be kell tenni a kiságyba, a fejük fölött dallamokkal körhintázni, cumit a szájukba tenni, elmenni és maguktól elalszanak. De sokkal több olyan gyerek van, akinek másképp megy, tovább tart, több kontaktust igényel, és egyszerűen nem szereti a kiságyat.
A legfontosabb, hogy próbálj meg fokozatosan haladni, ne feszegesd a határokat, és ha nem megy, akkor fogadd el, mert ez sokat segít, és a változások maguktól elkezdenek bekövetkezni. Élvezzék az együtt töltött időt, úgy tűnhet, hogy soha nem lesz vége, de bízzanak abban, hogy minden gyermek önállóvá válik, és szeretettel fognak emlékezni a közös elalvásra és az ágyban való összebújásra.