Miért nem figyel rám a 16 hónapos gyermekem? Okok és megoldások

Pszichológusként húsz éve találkozom anyákkal, akik csendesen vagy épp kétségbeesve teszik fel ugyanazt a kérdést: „Miért nem hallgat rám a gyerek?” És ez a kérdés valójában nem a fegyelemről szól, hanem valami sokkal mélyebbről. Arról az érzésről, hogy néha hiába kérsz valamit, mintha a gyermeked nem is hallaná. Vagy hallja - de direkt az ellenkezőjét csinálja. Vagy kizár. Bezár. Nem reagál.

Amikor azt mondod, hogy „nem hallgat rám”, fontos először tisztázni: valóban nem hallja, amit mondasz? Vagy hallja, de nem tud rá reagálni? A kisgyerekek agya még érik, és sokszor egyszerűen nem képesek egy adott pillanatban több információt befogadni. És ott van még a túlterheltség. Amikor egy gyerek egész nap ingerek között van - óvoda, hangzavar, elvárások, testvérkonfliktusok - akkor mire hazaér, gyakran egyszerűen elfogy az idegrendszere kapacitása. Ez különösen igaz, ha a gyerek érzékenyebb, vagy ha az érzelemszabályozása még kialakulatlan.

Az idegrendszer szerepe a gyermek reakcióiban

A gyermeked viselkedését gyakran nem az határozza meg, képes-e már „viselkedni”, hanem az idegrendszerének pillanatnyi állapota, a kapcsolódásotok aktuális minősége és az érzelmi biztonság szintje határozza meg, hogyan reagál - vagy épp nem reagál - a szavaidra. Ez különösen igaz a 16 hónapos korú gyermekek esetében, akiknek idegrendszere még intenzív fejlődésben van.

Fontos, hogy megértsük: ez nem a te hibád. Ha egy gyerek sokszor ellentmond, kizár, vagy nem reagál, az gyakran nem akarás, hanem idegrendszeri túlterheltség. Ilyenkor nem a nevelési módszert kell újraírni - hanem a kapcsolatot kell erősíteni. Mert a kapcsolat teremti meg azt a teret, ahol a szabály nem parancs, hanem segítség.

Néha az is segít, ha visszavonulsz egy kicsit. Ha nem próbálod mindenáron „rávenni”, hanem csak ott vagy, jelen vagy és megvárod, míg újra kapcsolódni tud. Amikor a gyereked nem hallgat rád, az nem feltétlenül ellened szól. Lehet, hogy csak nem tudja még, hogyan engedjen közel. Lehet, hogy tanulja, hogy te is ott vagy akkor is, ha ő elfordul. És lehet, hogy épp az a legnagyobb tanulás számára, hogy te újra és újra próbálsz kapcsolódni - nem azért, mert engedsz, hanem mert számít, amit köztetek építetek. A figyelem nem egy gomb, amit megnyomsz. Hanem egy híd, amit építesz. Napról napra. Néha nehéz, de mindig érdemes. És a gyereked egyszer csak rád néz majd, kérés nélkül - és figyelni fog. Mert érzi, hogy számít.

Gyakori okok, amiért a gyermek nem figyel

A figyelemzavar mögött sokféle ok húzódhat: lehet unalom, túlzott elvárás, vagy akár rejtett tanulási nehézség is. Szinte minden szülő megtapasztalja azt a pillanatot, amikor az iskolából hazaérkező gyermekéről kiderül, hogy az órákon rendszeresen elkalandozik, nem figyel a tananyagra, vagy állandóan mással foglalkozik. Fontos azonban megértenünk: a figyelem hiánya nem mindig rosszindulatból vagy érdektelenségből fakad. A háttérben számos tényező állhat - biológiai, pszichológiai és környezeti egyaránt.

Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD)

Az egyik legismertebb és leggyakoribb ok, ami a gyermek figyelmét befolyásolhatja, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, azaz az ADHD. Elkalandozik, sokszor megszólal akkor is, amikor nem kellene, elfelejt dolgokat, vagy be sem kapcsolódik az órába.

Az ADHD-ként ismert probléma alaptünetei azonosak: gond van a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával, jellemző a hirtelen, impulzív viselkedés, a gondolkodás nélküli cselekvés, az egy-egy helyzethez képest túl sok mozgás, és az ellenállás a szabályokkal, utasításokkal szemben.

Ha egy kisbaba sokszor, nagy hangerővel és csillapíthatatlanul sír, és akkor sem nyugszik meg, ha felveszik, ha nehezen lehet rendszeres napi ritmust kialakítani vele, és szokatlanul korán, akár már kilenc hónaposan, a mászás időszakának kihagyásával hamar járni, sőt, futni kezd - felmerülhet a gyanú, hogy ő is az ADHD-s gyerekek közé tartozik. Kisgyermekkorban sem szoktak még erre gondolni, bár az ADHD-s gyerekek kétharmadánál akár már kétéves korban felmerülhet a gyanú. Jellemző az átlagosnál sokkal magasabb aktivitási szint és az óvatosság hiánya.

Érzelmi problémák és stressz

Nemcsak a belső, hanem a külső tényezők is komoly hatással lehetnek a figyelemre. Sok esetben a figyelemzavar mögött nem diagnosztizálható állapot, hanem érzelmi probléma áll. A gyermek otthon vagy a kortársai között megélt nehézségei - szülők közti konfliktus, válás, iskolai zaklatás, barátságok felbomlása - mind-mind lekötik a gondolatait. Ilyenkor nem arról van szó, hogy nem akar figyelni, hanem arról, hogy nem tud.

Tanulási zavarok

Olykor a figyelem látszólagos hiánya mögött tanulási zavar húzódik meg. Egy gyermek, aki például diszlexiás vagy diszkalkuliás, gyakran érezheti úgy, hogy nem tud lépést tartani a többiekkel. Ilyen helyzetben az a legfontosabb, hogy ne a viselkedésre reagáljunk csupán, hanem keressük meg az okokat.

Függetlenedési vágy

Különösen óvodás korban természetes, hogy mindent „másképp” akar csinálni, mint amit te kérsz. Ez a függetlenedési vágy már a kisgyermekkorban is megjelenhet, és befolyásolhatja a gyermek együttműködési hajlandóságát.

Mit tehetünk a figyelem javításáért?

Kapcsolódás és kommunikáció

• Mielőtt bármit kérnél, nézd meg: kapcsolódtatok-e aznap? Volt-e közös figyelmi pillanat, játék, egy csendes ölelés? Ha nem, akkor a kérésed nem fog célba érni. „Gyere, nézzük meg együtt ezt a kisautót.”
• A távoli szólongatás a legkevésbé hatékony.
• A „Gyere, mosd meg a kezed, aztán vedd le a cipőd, pakold le a táskád és ülj az asztalhoz” típusú mondat idegrendszerileg túl sok. Inkább bontsd lépésekre: „Most kezet mosunk.”
• A „Felveszed végre a cipőd vagy nem?” nem igazi választás - a válasz: nem.
• Ha a kérésed puszta szabály, könnyebben kivált ellenállást. Ha értelmet is kap, könnyebb lesz elfogadni.

Gyakorlati tanácsok a kommunikációhoz

Sok szülő tapasztalja, hogy gyermeke „levegőnek nézi”. Ez a probléma már kiskorban is kialakulhat. Pszichológusok szerint a szülő és gyermek közötti kommunikációs hibák vezethetnek ehhez a helyzethez, nem feltétlenül egy nagy nevelési baklövés. Íme néhány tipp, hogyan javíthatod a gyermeked figyelmét:

1. Figyelj a szókészletedre: Tudatosan figyelj arra, hogy minél kevesebb szót használj, és kezdd el gyakorolni, hogy a lehető legrövidebben mondd el a kéréseidet! Ezzel egyrészt nem kevés energiát tudsz megspórolni magadnak, másrészt azzal, hogy nem lovallod bele magad a papolásba, a gyereknek is könnyebb kiszűrni a lényeget a mondandódból. Hosszú monológok helyett használhatsz például egyszavas instrukciókat. Például: "Kabát!" Amikor egyértelmű a szitu, szó nélkül, nonverbális jelekkel is jelezheted, hogy mit akarsz. Ha mindez nem lehetséges, akkor max. 10 szót használj! Például: "Ideje fürdeni!"
2. Teremtsd meg a szemkontaktust: Figyelj oda arra, hogy legyen meg a szemkontaktus közöttetek. Ha épp el van foglalva valamivel, ne is kezdj mondani semmit, amíg rád nem néz. Kérheted ilyenkor, hogy: „Bencuska! (megérinted pl. a vállát) Nézzél rám, kérlek! Köszönöm. Azt szeretném, kérni, hogy...”.
3. Kínálj választási lehetőséget: Az erős akaratú gyerekek rosszul tűrik a túl nagy kontrollt és az alá-fölé rendelt kapcsolatokat, így velük könnyen hatalmi játszmába keveredünk, ha partneri viszony helyett, „főnökösködve” vagy „parancsolgatva” utasítjuk a dolgára. Kínálj lehetőséget a gyereknek, hogy a feladat bizonyos részeiről maga döntsön vagy válasszon. Például: „Figyi, Petra! Mennünk kell.” Utasítás helyett ("Vedd már fel a pulcsidat, mert indulnánk!") kérdést teszel fel neki, hogy maga jöjjön rá mi az elvárás.
4. Beszélj a saját érzéseidről: Senki nem szereti, ha kioktatják vagy kritizálják, ezért természetes, hogy a gyerekek is próbálják ezt megúszni, és süketnek tettetik magukat. Ha bajod van egy bizonyos viselkedéssel, szóvá teheted, de könnyebben találsz értő fülekre, ha ahelyett, hogy a gyereket minősítenéd (amit élből elutasít), magadról, azaz a saját érzéseidről beszélsz. Fejezd ki, hogy a) hogyan érint a viselkedése, és b) mire van szükséged, de ne úgy, hogy nyavalygásnak/önsajnálatnak tűnjön, hanem egy őszinte állításnak. Például: „Amikor azt látom/hallom/kapom, hogy...”
5. Kérj engedélyt a tanácsadásra: Ha információt szeretnél adni a gyereknek, azaz kifejtenéd a nézőpontodat valamiről, vagy mondanál egy megoldási javaslatot, nagyobb eséllyel lesz hajlandó meghallgatni szemforgatás és ellenkezés nélkül, ha előtte engedélyt kérsz. „Aha, szóval egy újabb beírás... Hát van néhány gondolatom, és személyes sztorim erről... Szeretnéd hallani?” Amikor így bekopogtatunk, akkor a gyerek azt érzi, hogy tiszteled, és hogy van választása.

Játékos módszerek a figyelem erősítésére

• Játsszatok olyat, hogy ő lesz a „szülő”, te pedig a „gyerek”. Ő ad utasítást, te megpróbálsz nem reagálni. Utána beszéljetek róla: milyen érzés volt, amikor nem hallgattál rá?
• Válasszatok ki egy napra egy „varázsszót”, amivel a másik figyelmét lehet kérni: lehet ez akár „almafa” vagy „szélcsengő”. A szabály: amikor elhangzik, meg kell állni, és a másikra kell nézni.
• Esténként rajzoljatok le egy-egy helyzetet, amikor valaki figyelt a másikra. Ez lehet mesélés közben, ölelés, együtt játszás - bármi. Használjatok plüssöket vagy bábokat.

A figyelemzavar felismerése és kezelése

Ha a figyelemzavar már tartós és látványos, érdemes szakemberhez fordulni. Ha felmerül az ADHD gyanúja, a megfelelő diagnózis kulcsfontosságú lehet. A figyelem javítása nem csupán az iskolai falak között történik. Otthon is rengeteget tehetünk érte, ha kialakítunk egy nyugodt, átlátható és strukturált környezetet. Segíthetünk neki időbeosztásban, priorizálásban, de közben ne felejtsük el, hogy a pihenés is legalább olyan fontos, mint a tanulás.

A szülő-tanár kapcsolat kulcsszerepet játszik a gyermek fejlődésében. Ha gyermekünk figyelmi nehézségekkel küzd, érdemes rendszeresen egyeztetni a pedagógusokkal arról, hogy ők mit tapasztalnak, milyen módszerek működnek, és hogyan lehetne együtt támogatni a gyermeket.

A gyermekkori viselkedészavarok

A gyermekkori viselkedészavarok gyakran dühkitörésekben, agresszióban, szabályszegő vagy destruktív viselkedésben nyilvánulnak meg. Ezek mögött sokszor mélyebb érzelmi, családi vagy környezeti problémák húzódnak. A viselkedészavar egy gyűjtőfogalom, mely olyan állapotokat takar, melyekben a gyermek magatartása hosszabb időn keresztül jelentősen eltér a kortársai viselkedésétől olyan mértékben, hogy az nehezíti az iskolai beilleszkedést és a szociális életét. Fontos, hogy akkor lehet gyermekkori viselkedészavarról beszélni, ha a tünetek hosszabb ideje, tartósan (kb. legalább 6 hónapja) fennállnak.

A viselkedészavarok kialakulásának hátterében több tényező áll. Ezek között lehetnek biológiai, környezeti és pszichológiai okok, melyek egyaránt szerepet játszhatnak. Neurológiai szempontból gyakran meghatározhatók genetikai hajlamok, melyek az idegrendszer eltérő működését okozhatják. Például ADHD és autizmus esetében gyakran előfordul családi halmozódás. A gyermekkori viselkedészavar kialakulásának kockázatát növelhetik az agy fejlődési rendellenességei, koraszülés, oxigénhiányos állapotok. Az idegrendszer működésének zavara befolyásolja, hogy a gyermek mennyire képes szabályozni a viselkedését és értelmezését.

A beszédfejlődés és a figyelem

Ahogyan egy és két éves kor között a gyermek mozgásfejlődése tartja sakkban a szülőket és a nagyszülőket - mit tud már, illetve mi az, amire még nem képes - úgy foglalkoztatja őket a második évben a kérdés: mit mond már, vannak-e már szavai, mikor fog beszélni? Főleg azok várják izgatottan a gyermekük e fajta kifejezőkészségét, akik először lettek szülők.

A legelső szavak 8 és 12 hónapos kor között születhetnek, de jó értelmi és kommunikációs képességek mellett is előfordulhat, hogy egy gyermek 2 éves koráig alig szólal meg, legfeljebb néhány szava van. A pszichológus nem annyira azon van, hogy a pici mielőbb beszéljen, hanem azon, mit értenek anya és gyermeke egymás megnyilvánulásaiból. Nem az a fontos - mondja ő -, hogy mit mond már a baba, hanem az, hogy szülő és a gyermek megértik-e egymást, szavakkal vagy szavak nélkül.

Gond viszont akkor van, amikor a nagyobb csecsemő, vagy a kis tipegő nem reagál kedvezően szülei kezdeményezéseire, a kapcsolattartásra vagy az együttes élményre való törekvésre: az érintésre, beszédre. A szülőknek nem akkor kell felhívni magukra a figyelmet, amikor a gyermek éppen el van foglalva, elmélyülten játszik a neki kialakított játszósarokban, vagy amikor fáradt. A legalkalmasabb pillanatok a „párbeszédre” a pólyázó mellett eltöltött percek, a fürdetés negyedórái, az etetés időszaka.

Táblázat: A 16 hónapos gyermek fejlődési mérföldkövei

Mikor forduljunk szakemberhez?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Például, ha gyermeked gyakran elfelejti a feladatait, nehezen tud egy dologra koncentrálni, könnyen elterelődik a figyelme, vagy nem reagál a nevére, tiltásra, nem próbál evőeszközt használni vagy egyszerű ruhadarabokat levenni, ezek a jelek figyelemzavarra utalhatnak. A kezeletlen figyelemzavar komoly következményekkel járhat az iskolai teljesítményre és a társas kapcsolatokra nézve is.

tags: #16 #honapos #nem #figyel #ram