Az, hogy egy 16 hónapos baba unatkozik a játszótéren, vagy bárhol máshol, egy gyakori jelenség, amely sok szülőben felvet kérdéseket. Fontos megérteni, hogy az unalom nem feltétlenül rossz dolog, sőt, hozzájárulhat a gyermek fejlődéséhez. Azonban az is lényeges, hogy a szülők megfelelően reagáljanak erre, és segítsék a gyermeket az önálló játék elsajátításában.
Mit tud egy 16 hónapos baba?
Ebben az életkori szakaszban a gyermekek mozgásfejlődése jelentős. A lassúbb mozgásfejlődésű gyermekek is elkezdenek önállóan járni, míg a már egy ideje két lábon közlekedő tipegők járása összerendezettebbé válik. Az akadályok vagy a sietség azonban még bizonytalansághoz, esetleg eséshez vezethetnek. A járás már elég biztonságos nemcsak az elinduláshoz, megálláshoz és irányváltásokhoz, hanem ahhoz is, hogy gyermekük cipekedjen, hozni-vinni tudja a játékait, illetve húzza és tolja, amit lehet. Egyre hosszabb sétákra lehet vele elindulni.
A földről már képes kapaszkodás nélkül felállni, és miközben játszik, hosszú ideig stabilan megáll. A guggoló helyzet szintén kedvelt pozícióvá válik a játékhoz is. Ebben az életkorban a kisded már szeret labdázni, képes a labdát állva eldobni anélkül, hogy elesne. A labdarúgást is megpróbálja utánozni, de ez még azt jelenti, hogy járás közben nekimegy a labdának, és így löki tovább. Vannak kisgyermekek, akik egy-másfél éves koruk körül ráéreznek a gyors haladás örömére, és például a műanyag kismotort, futóbiciklit előszeretettel hajtják a lábukkal. Meg tanulnak rajta egyensúlyozni, sebességet változtatni és kormányozni haladás közben; le sem akarnak szállni róla. Mások csak később fogják örömüket lelni benne.

Gyermekük kézmozgása is egyre ügyesebbé válik, és a ki-be pakolászás során egyre kisebb résekbe, lyukakba gyömöszöli a játékokat. Méretük és formájuk szerint is próbálja a pontosan illeszkedő formákat a helyükre tenni. A szülei tevékenységeinek utánzása során (főzés, szerelés, takarítás) is egyre többféle tárggyal végzett mozdulatot próbálgat. Képeskönyvek kemény lapjainak forgatása mellett már próbálkozik a vékony lapú könyvekkel, újságokkal is. A kézzel evés mellett próbálja elsajátítani az evőeszközök használatát és a pohárból ivást is. Próbál egyedül vetkőzni, zoknit, sapkát, cipőt vagy kesztyűt levenni. Ebben a korban az öltözködés, a pelenkacsere nehézkessé válhat, különösen, ha a szülők ragaszkodnak a régi, háton fekvős megoldáshoz. Vannak gyermekek, akik könnyebben válnak partnerré, ha már álló helyzetben történik a tisztába tevés. Mivel gyermekük beszédértése is rohamosan fejlődik, érdemes minden önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységet előre, röviden jelezni neki, hiszen így nem éri váratlanul őt.
Használd ezt a módszert, hogy gyermeked figyeljen és viselkedjen
Az egyszerűbb tiltásokat, utasításokat már megérti, és többnyire képes azoknak eleget tenni, hacsak nem lát valami új dolgot, ami eltereli a figyelmét. Ahhoz, hogy veszélyek nélkül felfedezze a környezetét, és a tanulás is biztosítva legyen számára, ahhoz Önöknek biztonságos szabadságot és elegendő teret kell adniuk a gyermeküknek. Fontos továbbá, hogy mindig legyenek jelen, vagy a háttérben, hogy reagálni tudjanak a kicsi érzelmi szükségleteire, és biztassák önállósági törekvéseit.
Gyermekük még többnyire szavak nélkül, de egyre ügyesebben és határozottabban képes kifejezni szándékait, például sírás nélkül elutasít tárgyakat, személyeket. Öröme, bánata az arcán tükröződik, és ehhez gesztusokat is társít. Szüleit magától megöleli érzelmes helyzetekben. Ha nem szeretne egy idegennel „beszélgetni”, akkor elfordul, „csúnyán néz”, anyjához bújik. Bár a szeparációs szorongás lassan oldódik, idegen felnőttekkel, ritkán látott családtagokkal gyakran még inkább tartózkodó.
A hangzó beszéd terén eleinte a gagyogásba, halandzsába vegyül egy-két valódi szó, majd egyre több szó jelenik meg, és a gagyogás kissé háttérbe szorul. Első megjelenő szavai is általában főnevek; jellemzően kevesebb igét használ. Ezeket akár a felnőtt nyelvben előforduló formában is mondhatja, például „baba”; vagy akár ennek töredékeként (’ba’); vagy hangutánzó szóként (’oá’); akár saját maga alkotta szóként (’dudu’). Valódi szavakként viszont csak akkor könyvelhetjük el ezeket, ha a gyermek következetesen mindig ugyanazt a tárgyat, jelenséget nevezi meg vele. Addig még nem lehetünk biztosak ebben, amíg csak utánmondja a felnőtt szavait. A lányok általában előbb kezdenek el szavakban beszélni, mint a fiúk, tehát lehet, hogy a korszak végére a lányoknál a gagyogást teljesen háttérbe szorítják a kimondott szavak. A kisdedek ebben a korban általában még sokkal kiterjedtebb jelentéstartalommal használják a szavakat. Például a ’tatao’ (kakaó) jelentheti azt is, hogy „kakaót kérek”, vagy azt is, hogy „itt a kakaó, tudom, hogy ide kell ülnöm”, vagy azt is, hogy „a tesóm is kakaót iszik”, vagy hogy „a boltban vegyünk kakaót”. Fontos, hogy türelemmel próbálják kitalálni, gyermekük mit szeretne mondani.
Az unalom értelmezése a babáknál
Nem csak a nagyobb, hanem már az egészen kicsiknél is felmerülnek az unalommal kapcsolatos kérdések. Onnantól kezdve, hogy a baba hosszabb ideig van ébren, néha már unatkozhat is. Az unatkozó sírást könnyű felismerni, ez ugyanis kezdetben inkább csak halk nyöszörgés, nagyobb babáknál kurjongatás, gőgicsélés és csak akkor vált magasabb hangerőre, ha a kicsi nem kap figyelmet. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a baba már néhány hetesen is unatkozhat, ezért automatikusan, ha síró hangokat hallat, felveszik, tisztába teszik, megszoptatják, járkálnak vele, altatni próbálják, pedig néha egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy unatkozik.

A romper.com szerint különféle nézőpontok léteznek azt illetően, hogy unatkozhat-e egy baba vagy sem. Egyes szakértők, mint például a korai gyermekkori szakember, Magda Gerber úgy vélte, hogy a szülők stimulálják túl a babákat, az unalomig. Az érv, miszerint nem tudnának természetes módon unatkozni, nem igazán állja meg a helyét. Hiszen miért ne lehetnének a babáknak is veleszületett érzéseik, amiket nem tanítanak nekik, vagy nem elsajátítják. Az unatkozás azt jelenti, hogy fáradtnak, elcsigázottnak érezzük magunkat, mert valaki feltart, vagy nem érdeklődünk az aktuális tevékenységünk iránt. „A kisbabák és a kisgyerekek - és a legtöbb fiatalabb gyermek - figyelme nagyon rövid, ami nagy energiával társul” - mondta el Gary Kirkilas, a Phoenixi Gyermekkórház gyermekorvosa a portálnak. Kirkilas szerint azonban a viselkedésük megváltozik, „amikor elfoglalt elméjük már nem érdeklődik”. A szakember szerint a baba az unalomra az érzelmek növekvő hullámával reagál. Ez először nyűgösségnek indul, majd ez gyakran sírásig fajul. A babának tehát van egy újabb „sírása”, amit meg kell tanulni azonosítani. Ezek a korai jelek, és valószínűleg a szülő észre fogja venni, hogy amire gyermeke a sírás fázisáig jut, valószínűleg már mutatta az összes többi jelet is. De ha még mindig nem biztos benne, hogy az unalom okozza a problémát, érdemes megpróbálni egy újabb tevékenységet vagy egy másik játékot mutatni a babának, vagy egyszerűen a lakás egy más pontjára menni vele.
Használd ezt a módszert, hogy gyermeked figyeljen és viselkedjen
A Psychology Today azt írja, hogy bár az unatkozás inaktivitással is jár, valójában ez idő alatt az agy nagyon is dolgozik. Emellett lényeges szempont az is, hogy az a rengeteg inger, ami a mai gyerekeket éri, nagyon lefárasztja őket és az agyukat is. Időnként szükségük van egy kis bambulásra, hogy újra fel tudjanak töltődni. Kutatások bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akiket a szüleik időnként magukra hagynak az unalomból való kiút keresésében, sokkal önállóbbak, kreatívabbak, jobb a problémamegoldó képességük, fejlettebb szociális kompetenciákkal rendelkeznek és empatikusabbak is. A pszichológusok szerint lényeges, hogy elsőre ne rohanj megoldani a gyermek problémáját. Hagyj időt, hogy a gyerek feltalálja magát. Pihenjen vagy gondolkozzon.
Mit tegyünk, ha a 16 hónapos baba unatkozik?
1. Ne szórakoztasd azonnal: Ha a baba unatkozik, ne az legyen az első, hogy felveszed és szórakoztatod. Nem szabad arra rászoktatni a babát, hogy ha unatkozik, akkor azonnal szórakoztatni kezded! Ez persze neki szórakoztató és érdekes, de később nehéz leszoktatni róla. Ha unatkozik, akkor először ülj le mellé, játssz vele, mutass neki játékokat, bábozzatok, aztán következhetnek az ölbéli játékok, mondókák stb. Fontos azonban, hogy vedd észre, ha nem pusztán csak unatkozik, hanem fáradt, nyűgös, fogzik stb. Ilyenkor igényli a testközelséget, a szülői segítséget, amit biztosítani kell neki.
2. Ne ingereld túl: Nem kell a kisgyermeket állandóan szórakoztatni, ez csak túlingerléshez vezet, ami nem csak vég nélküli unatkozást okozhat, amikor a kisgyerek azt várja, hogy folyton szórakoztassák, hanem önállótlanabbá is teszi a gyereket (úgyis mindig jön valaki, aki megcsinálja helyette a dolgokat), csökkenti a kreativitást, arról nem is szólva, hogy a túlingerlés az alvászavarok hátterében is gyakran ott áll. Ahhoz, hogy megtanuljon önállóan játszani, sokkal inkább arra van szüksége, hogy változatos játékokat, tevékenységeket biztosítsunk a számára. Nagy csábítás, hogy tévézéssel kössük le a figyelmét, hiszen már a néhány hónapos baba is szívesen figyeli azt.
3. Változatos környezet és játékok: Ha változatos környezetet teremtesz a gyermek köré, amiben van helye az önálló és a közös játékra is, akkor kevesebbet fog unatkozni. Az unalom önmagában nem gond. Nem kell azonnal beavatkozni, ha a gyerek unatkozik, de ha kéri, lehet neki ötleteket adni, mit csináljon. Ne feledd: a kisgyermek mindig azért unatkozik, mert nem tudja, hogyan játsszon bármivel és hogyan találjon ebben örömet.

4. Bevonás a házimunkába: Vidd magaddal, amikor a házimunkát végzed: tedd a hordozóba, vagy etetőszékbe, ahonnan látja, mit csinálsz, beszélj hozzá közben, meséld el, mit csinálsz, de akár mondókázhatsz, énekelhetsz is neki. Ha a főzésnél is melletted van, akkor az sokat segíthet a hozzátáplálás megkezdésében is. Megmutathatod neki az ételeket, amikor készíted, odaadhatod a kezébe a megtisztított zöldséget, gyümölcsöt, kaphat egy nyalintást azokból az ételekből, amiket már evett. Az olyan feladatok, mint a porszívózás, törölgetés, mosógép bepakolás-kipakolás, teregetés stb. szintén bevonási lehetőséget kínálnak.
5. Közös játék és önálló játék váltogatása: Váltogassátok a közös játékot és az önálló játékot! Amikor a baba kipihent, jóllakott, akkor tedd le egyedül játszani, és ilyenkorra időzítsd a kisebb házimunkákat is. Nagyjából 5-10 perc után már elunhatja magát, ilyenkor menj oda, adj neki másik játékot vagy vidd át másik helyre a lakásban és megint mehetsz a dolgodra. Ha ezt is elunta, akkor ülj le mellé és játsszatok egy kicsit közösen is, majd megint következhet egy kis önálló játék. A kicsi akkor tud játszani, ha kiegyensúlyozott és biztonságban érzi magát. Bármilyen meglepő a közös játék segíthet, hogy a baba szívesebben játsszon egyedül. Ha a közös játék fő célja a baba szórakoztatása, akkor ahhoz szokik hozzá, hogy valami mindig leköti a figyelmét és maga nem lesz képes erre. Ha a közös játék során csak lehetőséget adsz neki arra, hogy kipróbáljon új játékokat, hagyod, hogy maga kísérletezzen és csak akkor avatkozol be, amikor valamivel nem boldogulsz.
Használd ezt a módszert, hogy gyermeked figyeljen és viselkedjen
6. Szeparációs szorongás kezelése: Fél éves kor körül a baba már „jelez”, amikor anya kimegy a szobából, ennek az az oka, hogy ő még nem tudja, hogy ilyenkor anya nem tűnik el teljesen és vissza fog térni. Az első ilyen időszak nagyjából 5-7 hónapos korra tehető, amikor láthatóan feszengeni kezd, ha kimész a szobából. Ez nem rossz szokás, szimplán csak arról van szó, hogy eddig nem tudta, hogy ha kimész a konyhából, akkor nem vagy vele. Most viszont kezdi megérteni ezt, azzal azonban még nincs tisztában, hogy attól, hogy kimentél, még megvagy, azt hiszi, ilyenkor teljesen elveszít téged. Hát persze, hogy sír! Segíthet neki ilyenkor, ha ahova csak lehet, magaddal viszed, nem hagyod sírni, illetve, ha olyan helyre kell menned, ahova őt nem viheted magaddal, akkor a másik helyiségből hanggal nyugtasd őt, így idővel felismeri, hogy amikor anya nincs vele, attól még megvan, hiszen a hangja hallatszik. A szeparációs szorongás időszakában minden ügyességed ellenére is előfordulhat, hogy inkább melletted szeretne lenni, mint magában, de ez csak átmeneti.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Amennyiben a gyermek fejlődése kapcsán aggodalmak merülnek fel, fontos a korai beavatkozás. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése.
Az alábbi tünetek esetén érdemes szakemberhez fordulni:
- Még nem jár önállóan.
- Kapaszkodva sem szokott még leguggolni és felállni.
- Egyensúlyából ülő és álló helyzetben is könnyen kibillen (meginog, eldől, elesik).
- Járása bizonytalan.
- Nem szokott még egyszerű mozdulatokat utánozni.
- Többelemű építkezés, rakosgatás, ki-be pakolás még nem jellemzi a tevékenységét.
- Formákat nem igyekszik összeilleszteni.
- Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően, és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
- Kézhasználata ügyetlen, egyik kezét kevésbé használja.
- Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel fel.
- Ölbéli éneklés, mondókázás közben nem figyel, nehéz ölben tartani, figyelmét megszerezni.
- Tiltásra nem reagál, nem figyel.
- Képeskönyv nézegetésekor tárgyképeket nem ismer fel, és nem mutat rá a képekre.
- Nem próbálja utánozni a felnőtt beszédet, nem jelenik meg az utánmondás.
- Kéréseit, szándékát nem jelzi. Tárgyakra a mutatóujjával nem mutat.
- Még nem próbál evőeszközt használni.
- Nem tud egyszerű ruhadarabokat (zokni, sapka, cipő) levenni.
- Nem próbál darabos ételt enni.
- Csak cumisüvegből iszik.
- Éjszaka nehezen lehet visszaaltatni.

Ki tud segíteni?
Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.