A legtöbb szülő előbb-utóbb átéli azt a pillanatot, amikor a játszótéren körülnézve elgondolkodik azon, hogy az ő kisbabája miért nem jár még. Ez az érzés teljesen természetes, hiszen mindannyian azt szeretnénk, ha a gyermekünk jól, egészségesen fejlődne, és minden a „megfelelő ütemben” történne. De mit is jelent ez valójában? „Normális ez még egyáltalán, hogy a babám 16 hónaposan még mindig nem jár?” A válasz erre összetett, ami egyszerre lehet megnyugtató és figyelmeztető is. Bár a legtöbb gyermek 10 és 18 hónapos kora között indul el, az is előfordulhat, hogy valaki később kezd lépegetni. A fejlődés üteme egyénenként változó, és gyakran genetikai hajlam is szerepet játszik benne. Minden gyermek más ütemben bontakozik ki - és ez így van jól. A fejlődés nem verseny, hanem egy csodálatos utazás, amelyben a legfontosabb szerep a szereteté és a biztonságérzeté. Ha aggódsz, kérdezz bátran, és ne félj segítséget kérni: ezzel nem gyengeséget, hanem felelős szeretetet mutatsz.
Mit tud a baba 16 hónaposan?
Ebben az életkori szakaszban a lassúbb mozgásfejlődésű gyermekek is elkezdenek önállóan járni. A már egy ideje két lábon közlekedő tipegők járása összerendezettebbé válik, de az akadályok vagy a sietség bizonytalansághoz, esetleg eséshez vezethetnek. A járás már elég biztonságos nemcsak az elinduláshoz, megálláshoz és irányváltásokhoz, hanem ahhoz is, hogy gyermekük cipekedjen, hozni-vinni tudja a játékait, illetve húzza és tolja, amit lehet. Egyre hosszabb sétákra lehet vele elindulni. A földről már képes kapaszkodás nélkül felállni, és miközben játszik, hosszú ideig stabilan megáll. A guggoló helyzet szintén kedvelt pozícióvá válik a játékhoz is. Ebben az életkorban a kisded már szeret labdázni, képes a labdát állva eldobni anélkül, hogy elesne. A labdarúgást is megpróbálja utánozni, de ez még azt jelenti, hogy járás közben nekimegy a labdának, és így löki tovább. Vannak kisgyermekek, akik egy-másfél éves koruk körül ráéreznek a gyors haladás örömére, és például a műanyag kismotort, futóbiciklit előszeretettel hajtják a lábukkal. Megtanulnak rajta egyensúlyozni, sebességet változtatni és kormányozni haladás közben; le sem akarnak szállni róla. Mások csak később fogják örömüket lelni benne.
Kézmozgás és önellátás
Gyermekük kézmozgása is egyre ügyesebbé válik, és a ki-be pakolászás során egyre kisebb résekbe, lyukakba gyömöszöli a játékokat. Méretük és formájuk szerint is próbálja a pontosan illeszkedő formákat a helyükre tenni. A szülei tevékenységeinek utánzása során (főzés, szerelés, takarítás) is egyre többféle tárggyal végzett mozdulatot próbálgat. Képeskönyvek kemény lapjainak forgatása mellett már próbálkozik a vékony lapú könyvekkel, újságokkal is. A kézzel evés mellett próbálja elsajátítani az evőeszközök használatát és a pohárból ivást is. Próbál egyedül vetkőzni, zoknit, sapkát, cipőt vagy kesztyűt levenni. Ebben a korban az öltözködés, a pelenkacsere nehézkessé válhat, különösen, ha a szülők ragaszkodnak a régi, háton fekvős megoldáshoz. Vannak gyermekek, akik könnyebben válnak partnerré, ha már álló helyzetben történik a tisztába tevés. Mivel gyermekük beszédértése is rohamosan fejlődik, érdemes minden önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységet előre, röviden jelezni neki, hiszen így nem éri váratlanul őt.
Érzelmi és kommunikációs fejlődés
Az egyszerűbb tiltásokat, utasításokat már megérti, és többnyire képes azoknak eleget tenni, hacsak nem lát valami új dolgot, ami eltereli a figyelmét. Ahhoz, hogy veszélyek nélkül felfedezze a környezetét, és a tanulás is biztosítva legyen számára, ahhoz Önöknek biztonságos szabadságot és elegendő teret kell adniuk a gyermeküknek. Fontos továbbá, hogy mindig legyenek jelen, vagy a háttérben, hogy reagálni tudjanak a kicsi érzelmi szükségleteire, és biztassák önállósági törekvéseit.
Gyermekük még többnyire szavak nélkül, de egyre ügyesebben és határozottabban képes kifejezni szándékait, például sírás nélkül elutasít tárgyakat, személyeket. Öröme, bánata az arcán tükröződik, és ehhez gesztusokat is társít. Szüleit magától megöleli érzelmes helyzetekben. Ha nem szeretne egy idegennel „beszélgetni”, akkor elfordul, „csúnyán néz”, anyjához bújik. Bár a szeparációs szorongás lassan oldódik, idegen felnőttekkel, ritkán látott családtagokkal gyakran még inkább tartózkodó.
A 18 hónapos gyermek
A hangzó beszéd fejlődése
A hangzó beszéd terén eleinte a gagyogásba, halandzsába vegyül egy-két valódi szó, majd egyre több szó jelenik meg, és a gagyogás kissé háttérbe szorul. Első megjelenő szavai is általában főnevek; jellemzően kevesebb igét használ. Ezeket akár a felnőtt nyelvben előforduló formában is mondhatja, például „baba”; vagy akár ennek töredékeként (’ba’); vagy hangutánzó szóként (’oá’); akár saját maga alkotta szóként (’dudu’). Valódi szavakként viszont csak akkor könyvelhetjük el ezeket, ha a gyermek következetesen mindig ugyanazt a tárgyat, jelenséget nevezi meg vele. Addig még nem lehetünk biztosak ebben, amíg csak utánmondja a felnőtt szavait. A lányok általában előbb kezdenek el szavakban beszélni, mint a fiúk, tehát lehet, hogy a korszak végére a lányoknál a gagyogást teljesen háttérbe szorítják a kimondott szavak. A kisdedek ebben a korban általában még sokkal kiterjedtebb jelentéstartalommal használják a szavakat. Például a ’tatao’ (kakaó) jelentheti azt is, hogy „kakaót kérek”, vagy azt is, hogy „itt a kakaó, tudom, hogy ide kell ülnöm”, vagy azt is, hogy „a tesóm is kakaót iszik”, vagy hogy „a boltban vegyünk kakaót”. Fontos, hogy türelemmel próbálják kitalálni, gyermekük mit szeretne mondani.
A járás tanulásának folyamata és a szülői támogatás
Ahhoz, hogy tudd, hol áll gyermeked a járástanulás folyamatában, és szükséges-e segítséget kérned, érdemes tudnod, milyen lépéseken megy keresztül a kicsi, mire megtanul járni. A járás tanulás folyamata kb.:
- Megtanul leülni is (kezdetben mindig borul, ha már nem tud állni).
- Megtanul oldalazva járni a bútorok mentén kapaszkodva.
- Egyszercsak magától megteszi az első lépéseit, ami általában az egyik kapaszkodótól, a másikig tart és kb. 3-4 lépés. Utána hetekig ezt tökéletesíti, míg a végén összeköti az egyedül állást és az egyedül járást és kapaszkodó nélkül is tud már menni.
Amíg nem következik be a következő lépcsőfok, addig nem fog magától járni, mert ehhez kell az előző tudás megszerzése is. Hiába tud már felállni kapaszkodva, az nem jelenti azt, hogy le is tud ülni. Hiába tud a bútorok mentén kapaszkodva járni, az nem azt jelenti, hogy már képes rá önállóan is. A sok gyakorlás, lépegetés, kapaszkodás teszi lehetővé, hogy kialakuljon az egyensúlyérzéke, hogy megszokja a különféle terepeket, padlókat, ehhez pedig - nincs mese - sok önálló gyakorlásra van szükség. Egyszerűen ne kényszerítse csöppségét abba, amire még nem érett. Ha előrehaladást észlel, dicsérje vagy tapsolja meg. Támogassa őt és tegye számára nyilvánvalóvá, hogy látja milyen ügyes és nagyon örül sikereinek. Távolítsa el útjából az akadályokat, kábeleket, virágokat, szobrokat és egyéb buktatókat. A berendezést rendezze el úgy, hogy a baba kapaszkodni tudjon a bútorba, de nem botladozzon benne. Tompítsa a bútor éles sarkait! Legyen elővigyázatos az abroszokkal és az asztalon lévő különböző tárgyakkal is. Amikor a kicsi már elindul, segítségül az útjában lévő tárgyakba kapaszkodik. Bármit magára ránthat. Amit tehet, hogy csúszásmentes zoknit vagy cipőt húz csöppsége lábára ezzel is segítve totyogását. Ne essen pánikba, ha gyermeke mindig seggre pottyan. A járás tanulása ezzel jár.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Ha egy 18 hónapos gyermek még nem próbált meg önállóan lépni, nem áll meg segítség nélkül, vagy bizonytalan a tartása, az már olyan jel, amit nem szabad félvállról venni. A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az alábbi tünetek esetén érdemes szakember segítségét kérni:
- Még nem jár önállóan.
- Kapaszkodva sem szokott még leguggolni és felállni.
- Egyensúlyából ülő és álló helyzetben is könnyen kibillen (meginog, eldől, elesik).
- Járása bizonytalan.
- Nem szokott még egyszerű mozdulatokat utánozni.
- Többelemű építkezés, rakosgatás, ki-be pakolás még nem jellemzi a tevékenységét.
- Formákat nem igyekszik összeilleszteni.
- Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően, és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
- Kézhasználata ügyetlen, egyik kezét kevésbé használja.
- Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel fel.
- Ölbéli éneklés, mondókázás közben nem figyel, nehéz ölben tartani, figyelmét megszerezni.
- Tiltásra nem reagál, nem figyel.
- Képeskönyv nézegetésekor tárgyképeket nem ismer fel, és nem mutat rá a képekre.
- Nem próbálja utánozni a felnőtt beszédet, nem jelenik meg az utánmondás.
- Kéréseit, szándékát nem jelzi. Tárgyakra a mutatóujjával nem mutat.
- Még nem próbál evőeszközt használni.
- Nem tud egyszerű ruhadarabokat (zokni, sapka, cipő) levenni.
- Nem próbál darabos ételt enni.
- Csak cumisüvegből iszik.
- Éjszaka nehezen lehet visszaaltatni.
Ki tud segíteni?
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében. Ha gyermeke 18 hónaposan még nem jár, ideje felkeresni a gyermekorvost. Néha speciális gyakorlatokra lesz szükség ahhoz, hogy elinduljon. Ha viszont ebben a korban már mászik a baba, nyugodt lehet.
Melyik terápiás módszert válasszuk?
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
Ha azt veszi észre, hogy gyermeke járása kissé eltér a normáltól, pl. bizonytalan vagy terpeszben jár, járását gyakran pottyanások kísérik, jobb ha orvosi véleményt kér. Lehet vaklárma, de hipotóniára vagy hipertóniára, azaz izomtónus gyengeségre vagy fokozott izomtónusra is utalhat. A járás fejlődését tornával is ösztönözheti, például egy nagy labda segítségével. Fektesse a babát hassal vagy háttal a labdára és oldalra valamint előre-hátra tologassa a labdán. Ez a gyakorlat fantasztikus egyensúlyfejlesztő. Egy másik gyakorlatnál a babát a labdára ülteti és előre csúsztatja amíg talajt nem ér a popsija - ezzel remekül megmaszírozza a farkcsontját is. A gyerekek általában a bútorba kapaszkodnak az első lépések megtételekor.
Amit NE tegyünk
A mai gyerekorvosok nem ajánlják a hagyományos bébikompok használatát. A szülők a bébikompot általában a még önállóan járni nem tudó babáknál használják, akik a kompban lábujjhegyen tanulnak meg tipegni. A bébikompok negatív hatása nem csak a járástechnikán tükröződik. Népszerű a gyerekek kézen fogva vezetése is. Való igaz, hogy sok mai felnőttet édesanyjuk gyerekkorukban kézen fogva jártatott, de nem egynél meg is van a következménye különböző gerincproblémák formájában. A felálástól az első önállóan megtett lépésekig gyakran 4-5 hónap szükséges. Sok szülő és nagyszülő viszont azon a véleményen van, hogy így a gyermek gyorsabban tanul meg járni. Sajnos ennek az ellenkezője igaz. A kézen fogva vezetés következtében megváltozik a gyermek súlypontja. Nem kell 10 hónaposan járni! Az az egészséges, minél tovább mászik, jobban fejlődik a kis buksija. Azok a gyerekek kezdenek túl korán menni, akik korlátok közé vannak szorítva, pl. járóka, és a menés egy kitörési pont. De ez vissza is csaphat, ezeknél a gyerekeknél gyakrabban előfordul, hogy szobatisztaságra szoktatásnál gondok adódnak, mint pl. éjszakai bepisilés, de az iskolában is jelentkezhet az olvasás és írás terén emiatt nehézség.