Az új év, a nagy fogadalmak, az újrakezdés időszaka. Ki tudja, talán idén más, talán ugyanaz az ígéret, mint tavaly. Nagyszerű lehetőség, ha gyermekünkkel együtt tűzünk ki magunk elé célokat, megismerhetjük csemetéink álmait, vágyait, megtudhatjuk, mi az, ami igazán fontos a számukra. Válasszunk erre az évre egy megvalósítható, elérhető célt, szőjünk terveket! Ehhez meg kell értetnünk gyermekünkkel, milyen fontos az, hogy céljaink legyenek az életben.
Hogyan fogjunk hozzá?
1. Meséljünk gyermekeinknek a saját céljainkról!
Legyünk példaképek a számukra! Beszéljünk, beszélgessünk a vágyainkról, miért pont erre vagy arra esett a választásunk, miért épp ezt szeretnénk elérni az életben! Meséljük el azt is, mit tettünk meg, vagy mit kell még tennünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk! Adjuk meg a lehetőséget a gyereknek arra, hogy figyelemmel kísérjen minket, lássa valójában azt, amit teszünk, vagy amit épp nem teszünk a cél elérése érdekében! Biztosak lehetünk benne, hogy árgus szemekkel fog bennünket figyelni, és valószínűleg figyelmeztetni is fog minket, ha feladnánk, vagy ellustulnánk a célhoz vezető úton.
2. Segítsünk neki saját célokat választani!
Készítsünk együtt jegyzeteket a teendőkről, akár rajzos formában is! Fontos, hogy olyan vágya-álma legyen gyermekünknek, amely megvalósítása értelmes, reális lehetőség, és mérhető, látható eredménye is van. Fontos az is, hogy a kisgyereknek sikerélménye legyen, átélje azt az élményt, hogy elérte azt, amit tervezett, kitűzött maga elé. A gyereknek fontos az is, hogy belátható időn belül tudjon gondolkodni. Ne vesszen a ködös homályba a végcél! Ebben az esetben nem a „minél gyorsabb, annál jobb” elvet kell követnünk, a legjobb, ha a gyermek saját maga szabja meg a feladatra szánt idő mértékét.
Célok kitűzése (4 egyszerű lépés)
3. Figyeljünk oda és támogassuk!
Főleg, amikor gyermekünk beszélni akar a vágyairól, céljairól, hallgassuk meg, bátorítsuk! Ha úgy gondoljuk, a cél irreális, ne vegyük el a kedvét a megvalósítástól, inkább keressük meg az irreálisban azt az apró reális célt, amivel kezdhetünk valamit! Ne törjük le, ne keserítsük el, legközelebb nem fog hozzánk fordulni! Ha elutasítjuk, nem kíváncsiskodunk, érdeklődünk, nem fog többet mesélni nekünk, és azt vesszük észre, hogy kiszorultunk saját gyermekünk életéből. Ha elkészültek jegyzeteink, rajzaink, tegyük ki a lakásban jól látható helyre, oda, ahol akár minden nap vethetünk rá egy-egy futó pillantást. Így a programokkal zsúfolt hétköznapokban sem fogunk elfeledkezni a kitűzött célokról! Hozzuk ki a legjobbat magunkból és a gyermekünkből! Ha sikeresen megvalósítottuk a kitűzött célt, ünnepeljünk együtt, szerezzünk sok-sok közös élményt gyermekünkkel, töltsük tartalmasan az időt!
4. A hála ereje az érzelmi fejlődésben
Az érzelmi fejlődés a gyerekek esetében nem egy különóra keddenként 14:30-tól, hanem a hétköznapokba finoman beépülő, apró szokások sora. Amikor azt mondjuk, „hála”, nem cukormázas poszt-it-ekre gondolunk, hanem nagyon is gyakorlati eszközre: egy egyszerű, mindennapi fókuszváltóra, ami segít észrevenni azt, ami már működött ma - akkor is, ha a nap közben borult, a kakaó kiborult, a türelem elfogyott. A hála ráadásul közvetlenül segíti az érzelmi fejlődést: szókincset ad az érzésekhez (mert „jó volt” helyett megfogalmazunk: „büszke lettem, hogy megvártam a soromat”), finomítja az önszabályozást (a nap zárása nem a kapkodásról, hanem egy 60-90 másodperces „lecsengetésről” szól), és biztonságos keretet teremt a családi beszélgetéshez. A gyerekek így nem csak megtanulják, hogyan kell hálásnak lenni, hanem észrevétlenül gyakorolják a kapcsolódást, az együttműködést, sőt a konfliktusok utáni rendezést is - ami mind az érzelmi fejlődés alapja. És a legjobb rész: meglepően kevés idő kell hozzá. Egy szó a „morzsa-poszteren”, egy mini rajz, egy közös teázás közbeni kérdés - és már el is indult a tanulás, ami nem tantárgy, hanem életkészség.
5. Ismerjük meg gyermekünket és szeressük!
Ahhoz, hogy csemetéd minél hatékonyabban tudd segíteni életútján, első feladatod, hogy minél jobban ismerd meg őt. Ne a saját görbe tükrödön keresztül, nem úgy, hogy saját álmaidat, elvárásaidat aggatod rá, hanem azzal, hogy szereted és figyelemmel kíséred, ott vagy mellette és figyelsz rá. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában.
Vekerdy Tamás szerint: „A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni.”
6. Adjunk neki boldog gyermekkort!
Vekerdy Tamás klasszikusnak számító mondása, miszerint „nem az teljesít igazán jól a felnőtt életben, akit már gyermekkorában is kemény, versengő, taposó körülmények között neveltek, hanem az, aki gyermekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág tévesen értelmezett, fölösleges követelményekkel túl korán megtörje.”
„…minden azon múlik, hogyan telt az első hat-hét év. A gyerek érzelmi biztonságban van-e? Vagyis marháskodtak-e vele, dögönyözték-e, csiklandozták-e, mondtak-e neki mondókákat, énekeltek-e neki, stb. Megtanult-e személyes érzelmeket kapni, elfogadni és viszonozni. Aki ezt tudja, az védve megy be az iskolába, aztán később a kamaszkorba.” - állítja a szakember. „A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül.”
7. Tápláljuk az önbizalmát!
Gondoljunk csak bele, még felnőttként is mennyire fontos, hogy legyen valaki, aki hisz bennünk, elfogad olyannak, amilyenünk vagyunk, a hibáinkkal együtt! Gyerekként ez még inkább így van. A kemény, hideg, értékbecslő tekintet, a kritika a kisgyereket letöri és egyáltalán nem segíti teljesítménye növelésében, sőt! Szülőként leginkább azon kellene fáradoznunk, hogy gyermekünkben kiépítsük és megszilárdítsuk azt a meggyőződést, hogy ő is valaki, akinek a véleménye értékes, akinek számítanak és kompetensek lehetnek a döntései.
8. Ne százalékoljuk le!
Vekerdy arra buzdít, hogy még ha a tanár 65 vagy akár 75 %-osnak is tartja csemetédet, te továbbra is úgy tekints rá, mint egy 100 %-osra. Ne hidd el, hogy gyengék a képességei! „Tényleg elhiszi a szülő az iskolának, hogy a nyolc intelligencia készségből csak az az egy fontos, ráadásul annak az egynek a tíz faktorából csak az a kettő fontos az életben, amit az iskola mér? Hát ne higgyük el! A gyereknek azt kell éreznie, hogy a családja teljes érzelmi biztonságot ad, nem az iskolai teljesítmény szerint ítéli meg és megvédi, amikor szükséges. Ha beírást hoz, mert a „szünetben szaladgált”, akkor egyszerűen alá kell írni, mert ez egy marhaság, mégis, mi mást csinálna.”- tanácsolja a szakember. Tekints gyermekedre a legnagyobb pozitív elfogultsággal és egy gyengébb iskolai indulás se törje meg a gyermekedbe vetett hitedet!
9. Álljunk ki mellette!
„A gyereknek tudnia kell, hogy mi, a szülei, mindig megvédjük a külvilággal szemben, bármi történik - akkor is, ha nem értünk egyet, azt majd külön elintézzük vele -, tudnia kell, hogy ott állunk mellette és mögötte.” - tanácsolja Vekerdy. Legyen erős és megingathatatlan szövetséged a gyermekeddel! Mindig tartsd szem előtt a következőt: a gyereked fontosabb annál, mint amit aktuálisan tesz, és a kapcsolatotok is fontosabb annál, mint a gyereked eredménye vagy aktuális viselkedése. Ne csak a teljesítményén keresztül értékeld, díjazd az erőfeszítéseit, támogasd a céljai megvalósításában!
10. Tanítsuk meg, hogy hibázni emberi dolog!
„Tévedni, hibázni jó! Abból tanulsz. Nem úgy van az, hogy tévedhetetlenül születek, jól bemagolok mindent és tökéletes vagyok. Ilyen nincs. Ha valamelyik gyerek hibázik, az jó. Ne csesszük le érte, hanem nyomozzuk ki együtt, hol tolta el! Ezekből lehet megszerezni az ismereteket.” Sajnos ma még mindig bűnnek számít a tökéletlenség. Pedig ezek mind a normális, hétköznapi viselkedésből adódó emberi dolgok. Egyszerűen nem tudjuk minden pillanatban a maximumot nyújtani. Próbáljunk felnőttként nagyvonalúbban közelíteni ezekhez a jelenségekhez. És mindig figyeljünk oda a szándékra is!
11. Légy boldog szülő!
Vekerdy szerint nem csak a gyerek boldogsága fontos. A te elégedettséged épp annyira számít: „Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.”- tanácsolja.
További módszerek a célkitűzéshez gyermekekkel
Bakancslista készítése
A bakancslista azon terveknek és élményeknek a gyűjteménye, amelyeket mindenképp el szeretnénk érni, meg akarunk tapasztalni az életünk során. Felnőttként is szívesen gyűjtjük össze a bakancslistás céljainkat. A gyerekeknél sincs ez másképp. Nekik is vannak céljaik és vágyaik, amelyeket meg szeretnének valósítani. Tervezzük meg a következő egy éves időszakot velük, egy fantasztikus családi program keretein belül. Hiszen akkor lesz csak igazán jó móka, ha az egész családot bevonjuk és mindenki aktívan részt vesz a feladatban. Kisebbek és nagyobbak egyaránt. Ha összegeztük és átbeszéltük a következő évre szóló célokat, érdemes tisztázni, milyen ütemezéssel fogjuk őket felülvizsgálni és ellenőrizni. Hasznos megtapasztalás a kisebbek számára, hogy időközönként igenis meg kell állnunk és számot kell vetnünk saját magunkkal és az elért eredményekkel.
Szerencsekerék módszer
A szerencsekerék ötlete Dennis Waitleytől származik, aki maga is a személyes fejlődési lehetőségeket kutatta. A feladat végrehajtása nagyon egyszerű. Rajzoljatok a gyerekkel egy nagy kört, avagy szerencsekereket, amelyet több számára kiemelkedő jelentőségű parcellára osztotok. Ilyen például a barátok, család, iskola, kosárlabda. Minden egyes szegmenshez határozzatok meg célkitűzéseket. Gondolhatunk olyanra, hogy hetente kétszer gyakorolni fogja a kosárra dobást. Ha kész vagytok, nyugodtan színezze ki, rajzolja körbe az adott szegmenst, és így haladjatok, míg az összes meghatározott szempont végére nem értek. Végezetül pedig tegyétek jól látható helyre az elkészült szerencsekereket, hogy mindig szem előtt lehessenek a kitűzött célok.
Vizualizációs tábla készítése
Ez a fal segít a gyermekeknek (és felnőtteknek is) elképzelni az álmait. Ha további inspirációra lenne szükség, akkor Google barátunk is segíthet a feladat végrehajtásában. Vagy akár rajzolhatja is a célokat a gyerkőc. Az összetettebb elképzeléseknél segítsünk neki apróbb lépésekre bontani a megvalósítást. Ahogy összeállt a vizualizációs tábla, úgy tegyük egy jól látható helyre és gyakran beszélgessünk vele róla, milyen érzéseket táplál ezen álmok felé, hol tart a megvalósításban, mi lesz a következő lépés.