Szülővé válni az egyik legnagyobb kaland - tele csodával, kihívással és rengeteg tanulással. A gyereknevelés során szinte nap mint nap találkozunk új helyzetekkel, kérdésekkel, és gyakran olyan kifejezésekkel is, amelyeket korábban talán sosem hallottunk. Minden bizonnyal már akkor találkozik vele mindenki, amikor még csak pici babája van, hiszen ez az érzés már ekkor is kialakul bennük.
A szeparációs szorongás egy teljesen természetes érzelmi reakció, amely főként a kisgyermekeknél jelentkezik, amikor el kell válniuk a számukra biztonságot nyújtó személytől - leggyakrabban a szülőtől. A gyermek ilyenkor sírással, tiltakozással, szorongással reagál arra, hogy a szülő elmegy. Fontos tudni, hogy a szeparációs szorongás nem rossz viselkedés vagy „hiszti”, hanem annak a jele, hogy a gyermek erős kötődést alakított ki a szülőjéhez. Ez az érzelmi kötődés az alapja az egészséges fejlődésnek.
A szeparációs szorongás a csecsemők és kisbabák természetes fejlődési szakaszának része, amely általában 6-8 hónapos kor körül jelentkezik először. Ebben az életkorban a baba már felismeri a számára fontos személyeket - leggyakrabban az édesanyját - és elkezd kialakulni benne a biztonságos kötődés. Ugyanakkor még nem érti, hogy amit nem lát, az attól még létezik - vagyis a tárgyállandóság fogalma még nem teljesen alakult ki. Ezért amikor az édesanya elmegy akár csak egy másik szobába, a baba számára úgy tűnhet, mintha végleg eltűnne, ami félelmet, szorongást vált ki belőle. Ez a folyamat teljesen természetes, sőt, azt jelzi, hogy a baba egészségesen fejlődik és erős érzelmi kötődést alakított ki a gondozójához.
A szeparációs szorongás leggyakrabban 8-18 hónapos kor között a legerősebb, de minden gyermeknél másként, egyéni módon jelentkezhet. A baba hevesen reagál arra, ha eltávolodsz tőle, akár csak egy rövid időre is - például, ha kimész a szobából. Azok a játékok, amikkel korábban örömmel játszott, most nem érdeklik, mert a szorongás leköti minden figyelmét. Ilyenkor leginkább rád, mint biztonsági pontra vágyik, nem pedig önálló felfedezésre.
Gyakori éjszakai ébredés, elalvási nehézségek vagy sírva ébredés is utalhat arra, hogy a baba fél az egyedülléttől. Ha eddig gond nélkül maradt más családtagokkal, most hevesen tiltakozhat, ha nem te vagy vele. Idegenekkel vagy kevésbé ismert személyekkel szemben bizalmatlanabbá válhat.
A baba folyamatosan öledben szeretne lenni, gyakrabban keres ölelést, szoptatást vagy dajkálást. A fizikai közelség biztonságérzetet nyújt számára ebben a bizonytalan időszakban.
A korábban nyugodt, vidám baba hirtelen nyűgösebbé, sírósabbá válhat. Séta közben, idegen helyen vagy más emberek társaságában erősen beléd kapaszkodik, nem akar lekerülni az öledből. Ha korábban megszokta, hogy például mese, ringatás vagy cumi mellett elalszik, most ellenkezhet, vagy csak akkor nyugszik meg, ha szorosan veled lehet.
A szeparációs szorongás okai és tünetei
A szeparációs szorongás általában 6-8 hónapos kor körül jelentkezik először, amikor a baba már felismeri a számára fontos személyeket, de még nem érti, hogy amit nem lát, az attól még létezik. Bár ez az időszak a szülők számára is kihívást jelenthet, fontos tudni, hogy nem valamilyen hiba vagy rossz szokás jele, hanem egy természetes lelki fejlődési szakasz.
A szeparációs szorongást az intellektuális fejlődésnek köszönhetjük. Körülbelül 8 hónapos korában a csecsemők kezdik megkülönböztetni az embereket, és erős érzelmi kötődést alakítanak ki a szülőkkel, de elsősorban persze az anyukával. A tárgyi állandóság fogalmát is megtanulja: a dolgok és az emberek (beleértve az anyát és apát is) akkor is léteznek, amikor már nem láthatja őket.
A csecsemők szeparációs szorongása gyakran 8 és 14 hónap között kezdődik. Ha hirtelen erős sírás veszi kezdetét, amikor pl. eltávolodsz tőle, az a szeparációs szorongás jele lehet.
A szeparációs szorongás leggyakoribb jelei 10 hónapos korban:
- Azonnali sírás és hiszti, amint anyát szem elől tévesztettük.
- A jelenség a babánk alvására is hatással van, természetesen negatív értelemben.
- Heves tiltakozás, ha nem a szülő van vele.
- Bizalmatlanság idegenekkel vagy kevésbé ismert személyekkel szemben.
- Folyamatos ölelés, ölelések, szoptatás vagy dajkálás iránti igény.
- Nyűgösség, síróság.
- Erős kapaszkodás, nem akar lekerülni az öledből idegen helyen vagy más emberek társaságában.
- Ellenkezés az altatási rutin során, vagy csak szoros testi kontaktusban nyugszik meg.
- Gyakori éjszakai ébredés, elalvási nehézségek vagy sírva ébredés.
Hogyan segíthetünk a babának átvészelni a szeparációs szorongást?
A baba megnyugtatásában sokat segíthet a következetes, szeretetteljes jelenlét, a napirend kiszámíthatósága, illetve az, ha a szülő mindig jelez, amikor elmegy, és amikor visszatér - ezáltal segít megérteni és megtapasztalni, hogy az elválás sosem végleges.
Gyakorlati tanácsok a szülőknek:
- Gyakoroljátok az elválást: Annak érdekében, hogy az elválás ne legyen sokk, játszatok pl. bújócskát. Ez megerősítheti azt a gondolatot, hogy ha egy bizonyos ideig nem is lát, kicsit később mégis mindig „előkerülsz”.
- A rutin különösen fontos: Próbálj meg létrehozni egy búcsú rituálét, amely mindkettőtöket megnyugtat és felkészít az elválásra. Légy következetes. Próbálj meg ugyanazzal a szertartással elválni minden nap ugyanabban az időben.
- Kerüld a kisurranást! Nagy hiba az, ha búcsúzás nélkül próbálunk elmenni, amikor gyermekünk nem néz, vagy kisurranunk, amikor a gyermek valamivel épp elfoglalta magát.
- Oszd meg vele, hogy mikor fogtok újra találkozni és tartsd be az ígéreted! Persze mindezt olyan stílusban, amit a gyerek már megért.
- Gyakoroljátok a különlétet: Bízd a felügyeletet a nagyszülőkre vagy barátokra, akár egy órára is.
- Tartsd kordában az érzelmeidet: Bármilyen nehéz is, tartsd vissza a könnyeidet - legalábbis addig, amíg el nem váltok. Mutasd meg neki milyen boldog pillanat, amikor újra találkoztok! Öleld, puszild meg, és mondd el neki, hogy mennyire örülsz neki, hogy végre újra együtt lehettek.
- Az altatási rutin bevezetése: A csecsemőknél gyakori, hogy lefekvésnél is jelentkezik a szeparációs szorongás. Próbálj meg bevezetni egy pihentető rutint, amelyet lefekvéskor követtek: fürdés, rövid mese, betakarás, jóéjt puszi stb.
- Nyugtasd meg a kicsit, hogy gond egy szál se: Elvégre tényleg nincs semmi baj. Átmész egy másik szobába, aztán visszajössz, ennyi.
- Igyekezz nyugalmat és biztonságot sugározni.
- Ha azt szeretné, engedd meg a gyereknek, hogy árnyékként kövessen mindenhová.
- Bátorítsd a kicsit egy-egy mosollyal, ha távolabb megy tőled! Biztasd arra, hogy fedezze fel a környezetét - de soha ne erőltesd! A felfedezés közben se menj viszont messzire.
- Figyelj arra, hogy sose legyen azonnali személycsere, amikor elmész. Töltsetek el egy kis időt közösen azzal a személlyel, aki vigyáz rá, sőt új aktivitásba is kezdhettek közösen.
Ez segített megoldani a kisgyermekem szeparációs szorongását
Miért nem alszik át a baba az éjszakát?
A babák alvása teljesen más, mint a felnőtteké. Az újszülöttek és kisbabák idegrendszere még nem elég érett ahhoz, hogy hosszú, mély alvási ciklusokat produkáljanak. A babák többsége 1 éves koráig nem alussza át az éjszakát. Az alvásminőség szorosan összefügg az idegrendszer éréssel.
A 6-7 hónapos kortól nagyjából 10-12 hónapos korig tartó időszak a legnehezebb az alvás szempontjából, amit a fogzás, a mozgásfejlődés és a szeparációs szorongás együttese okozhat. Nagyon intenzív időszak ez a csecsemő életében (és az anyukákéban is!).
Gyakori okok, amelyek miatt a kisbabád többet van ébren, nyűgösebb éjszaka:
- Fejlődési ugrások és mérföldkövek: Új mozgásformák elsajátítása (pl. kúszás, mászás), fogzás, vagy éppen a szeparációs szorongás tünetei mind megzavarhatják az alvást.
- Megváltozott napirend: Ha a baba nappal nagyon sokat alszik, de utána szinte egész éjszaka ébren van, annak az lehet az oka, hogy még szoknia kell a nappalok és az éjszakák váltakozását.
- Fogzás: A baba életének első évében bármikor jelentkezhetnek a fogzáshoz kapcsolódó alvási nehézségek.
- Betegségek: Orrdugulás, láz, fülfájás, hasfájás, fájó torok, stb., átmenetileg mind megnehezíthetik a kisbaba éjszakai alvását.
- Túlfáradtság: Bár meglepőnek tűnhet, de a túlfáradt babáknak nehézséget okozhat az elalvás.
Az éjjeli ébredések nem a te hibád, és nem is a babádé. Ez egy fejlődési szakasz, ami előbb-utóbb mindenkinél változik. A biztonságos kötődés hosszú távon jobban segíti az alvást, mint a sírni hagyás.
| Probléma | Lehetséges okok |
|---|---|
| Gyakori ébredés éjszaka | Szeparációs szorongás, fogzás, mozgásfejlődés, betegség, túlfáradtság |
| Elalvási nehézségek | Szeparációs szorongás, megváltozott napirend, túlfáradtság, fogzás |
| Sírva ébredés | Szeparációs szorongás, rémálmok (ritka ebben a korban), fogfájás, hasfájás |
| Nyűgösség nappal | Alváshiány az éjszakai ébredések miatt, fogzás, betegség |
Idővel, ahogy a baba értelmi és érzelmi fejlődése előrehalad, megtanulja elfogadni az elválásokat, és a szeparációs szorongás fokozatosan enyhül. A lényeg a biztonságérzet megteremtése, amit idővel másokkal is át tud majd élni, legkönnyebben a mindennap látott családtagokkal, később a távolabb élő rokonokkal és a gondozókkal is.
