A filmtörténelem során a gyermekek ábrázolása folyamatosan változott, legyen szó akár a démoni megszállottságról, akár a kertvárosi kölykök természetes nyelvezetéről. Amikor az ördög megszállta a Linda Blair alakította Regant az Oscar-díjas Az ördögűzőben, nemcsak azzal csúfolta meg a gyermek ártatlanságát, amit a testével, a teste elcsúfításával művelt, hanem azzal is, ahogyan rajta keresztül beszélt. A hetvenes években példátlan volt, hogy egy gyerek ennyire ocsmányul beszéljen a vásznon.
Később a filmesek ráéreztek arra, hogy a valódi gyerekek hogyan beszélnek egymással. A nyolcvanas évek olyan filmkészítői, mint Richard Donner, Rob Reiner vagy épp Steven Spielberg, misztikumot és kalandot csempésztek a kertvárosi kölykök életébe, akik hirtelen úgy kezdtek beszélgetni egymással, ahogy a valódi gyerekek tennék. Az 1985-ös Kincsvadászok sikeréhez nagyban hozzájárult a főszereplő kölykök nyelvezete, ahol a rendező arra biztatta a srácokat, hogy beszéljenek úgy, ahogy maguk is beszélnének.
Az évtized legsikeresebb gyerekfilmjében, az E.T. - A földönkívüliben sem irtották ki a csúnya szavakat, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik is nagyon jól szórakoztak a moziban ülve. Ugyanakkor a kilencvenes években a káromkodások nagy része lekerült a gyerekszájakról, a trágár beszédet jobbára meghagyták a felnőtteknek és a nagykamaszoknak.
Családi filmek az 1980-as évekből
Amikor a szülő nem találja szépnek gyermekét
A filmvászon mellett a valóságban is felmerülnek nehéz kérdések a gyermekek megjelenésével kapcsolatban. Úgy tartják, hogy minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb, de úgy tűnik, hogy ez mégsem igaz mindenkire. Vannak szülők, akik bizony beismerték, hogy nem látták olyan szépnek a gyermeküket, és el is mesélték, mit gondoltak, amikor rájöttek, hogy nem annyira gyönyörű a csemetéjük.
Szülői vallomások a Redditen
- „Amikor először megláttam a fiamat, zokogtam. Azt mondtam édesanyámnak, hogy úgy néz ki, mintha egy majommal hoztuk volna össze.”
- „Amikor megszületett, azt gondoltam, hogy a lányom a leggyönyörűbb teremtmény a világon. Hat hónappal később, amikor visszanéztem az újszülött fotóit, teljesen megrémültem.”
- „Szerintem a fiam nagyon jóképű most, de nagyon csúnya baba volt. Körülbelül úgy nézett ki, mintha egy békát és egy majmot kereszteztek volna.”
Démoni babák és a horror műfaja
A 80-as és 90-es évek horrortermésébe sorolható a démoni megszállás alá kerülő babák filmes térhódítása. Az úgynevezett aranykorszakuk az 1987-es Babák, az 1988-as Gyerekjáték, vagy az 1989-es Gyilkos bábok idejére tehető. Ezekben a filmekben a gyermeki ártatlanság és a gonosz találkozása borzongatja a nézőket.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a filmkészítésben a valódi gyermekek helyzete és a karakterek hitelessége mindig is kényes egyensúlyt igényelt. Míg a korai horrorok a sokkolásra építettek, a modern drámák - mint például a Wonder című film - az eltorzult arccal született gyermekek elfogadásáról és a társadalmi kirekesztésről szólnak, kiváló színészi alakításokkal és mély érzelmi töltettel.