A szakállas agáma (Pogona vitticeps) az egyik legnépszerűbb terráriumi hüllő, amely Ausztráliából származik. Ezek a közepes termetű gyíkok általában 30-60 cm hosszúra nőnek, és barátságos, könnyen tartható természetük miatt sokak kedvencei. Nappali életmódot folytatnak, és jól alkalmazkodnak a fogságban tartáshoz. Ha megfelelően gondoskodunk róluk, akár 10-15, sőt ritkán 19 évig is élhetnek.
A szakállas agáma tudományos neve Pogona vitticeps. Közepes termetű gyíkok, általában 30-60 cm-es nagyságúra nőnek az orruk hegyétől a farkuk végéig. Legjellegzetesebb testrészük a viszonylag kis pikkelyekkel fedett, széles, háromszög alakú fej. Nevüket a fej oldalán és a tarkó tájékán növő, kicsúcsosodó pikkelyeiről kapták. Izgalmi állapotában nyelvcsontjuk segítségével kifeszítik ezeket, és ekkor pofaszakállra emlékeztető benyomást keltenek. Szemeik kicsik, szemdombjaik kidudorodnak, dobhártyájuk jól látható. Négy erőteljes lába karmokban végződik, a teste izmos, enyhén lapított. A szakállas agáma Ausztrália középső és keleti részén él. Leginkább a száraz, meleg, félsivatagos és füves területeken található meg.
A szakállas agáma fizikai jellemzői
A szakállas agáma nevét a fej két oldalán található, kiálló pikkelyeiről kapta, amelyek “szakáll” alakot formáznak. Izgalmi állapotban ezt kifeszíti, ilyenkor a színe is sötétebbé, akár feketére vált. Teste izmos, a hátát képes felfújni, és négy erős lába van karmokkal. Farka hosszú, hegyes, a testhossz kb. felét teszi ki. Más gyíkoktól eltérően a farka nem válik le könnyen, és elveszítés után sem nő vissza. A szakállas agáma általában békés, szereti, ha megsimogatják vagy megfogják, és idővel még felismeri a gazdáját is. Szeret napozni, de ha lehet, új helyeket is felfedez a lakásban vagy a kertben.
A szakállas agáma (Pogona vitticeps) nappali életmódot folytató gyík, amely Ausztrália középső és keleti részein, főleg félsivatagos és füves területeken él. Bár sokan sivatagi állatnak gondolják, inkább a száraz, füves pusztákat szereti. Közepes méretű, általában 30-60 cm hosszú, egyes változatok még nagyobbra is megnőnek. A leggyakoribb szakállas agáma faj a Pogona vitticeps, így nagy az esélye, hogy ha van egy agámád, az ez a faj.
Az ideális terrárium és környezet
A megfelelő környezet nagyon fontos a szakállas agáma egészségéhez és jólétéhez. A terrárium legyen mindig tiszta. A szakállas agámák a hüllők között is melegkedvelőbbek közé tartoznak. A napozóhelyükön lehet 35-40 fok is, a terrárium többi része pedig arányosabb hűvösebb legyen. Mivel alapvetően talajon, illetve talaj közelében élnek ezért számukra az úgynevezett fekvő terráriumok közül válogassunk. A kezdőcsomagjainkban is ilyen terráriumok szerepelnek.
Egy felnőtt szakállas agáma számára a minimális terrárium méret 100×50×50 cm. Ennél nagyobb tér (pl. 120×50×50 cm) mindig előnyösebb. Tetején legalább 20 cm széles szellőzőrács legyen, a megfelelő szellőzés biztosítása miatt, illetve azért, hogy a lámpák elférjenek. A terrárium aljára homokos talajt, vagy bioaktív aljzatot ajánlunk. A meleget elsősorban melegítő izzókkal célszerű megoldani, hiszen az agámák imádnak a napon sütkérezni. Éjszaka tökéletes a szobahőmérséklet számukra, ami 20-24 °C-ot jelent.
Az UVB agámáknál elengedhetetlen, és nagyon fontos, hogy megfelelően legyen beállítva. Ajánlott UVB világításainkat ITT találod, köztük, amelyet mi is alkalmazunk és elsősorban javasolunk az Arcadia DragonLamp UVB termékcsalád, de ezzel kapcsolatban mindenképp egyeztetés szükséges, hogy a terráriumi körülményeidhez viszonyítva hány cm-es és hány %-os UVB csőre van szükséged! A fények napi 10-12 órát kell, hogy világítsanak. Fontos! A terrárium ugyanazon pontján kell elhelyezni a melegítőlámpát és az UVB fényforrást, ezért nem mindegy, hogy milyen szellőzőrács van a terráriumodon.
A megfelelő táplálás
A jó étrend nagyon fontos a szakállas agáma egészségéhez. Mindenevő, vagyis rovarokat és növényi eredetű ételeket is fogyaszt. Az arány az életkorától függ. Növényként adható: spenót, kelkáposzta, mustárzöld, pitypang, répa, tök, cukkini. Ha marad étel, főleg rovar, azt távolítsd el, nehogy bántsa az állatot.
Kis korban zömmel rovarokat fogyasztanak, később egyre nagyobb szerepet kap étrendjükben a növényi eleség. Az elemózsiát kalcium és vitaminporral "panírozva" tálaljuk.
- 2-3 hónapos kortól: napi egyszer etetés, élő eleség (tücsök, csótány, sáska), hetente 2-3 alkalommal növényi táplálék.
- 5-6 hónapos kortól: heti 3-5 nap élő eleség, 3-4 nap növényi.
- 8 hónapos kortól: heti 1-2 nap élő eleség, 4-5 nap növényi.
- 12-16 hónapos kortól: hetente/2 hetente egy nap élő eleség, a többi növényi.
A szakállas agáma mindenevő: elfogyasztja a rovarokat, zöld növényeket, gyümölcsféléket- a citrusféléket nem szabad adni nekik! Csak megfelelő méretű rovarokat kínáljunk kedvencünknek- az eleségállat nem lehet nagyobb, mint az agáma két szeme közti szélesség.
A növendékek napi 20-60 darab rovart is képesek felfalni! A kifejlett állatoknál a növényi-állati táplálék aránya fordított: több zöldség-gyümölcs, és csak napi egyszer kaphatnak rovarokat- amennyit 10-15 perc alatt megesznek. A megmaradt rovarokat ilyenkor is el kell távolítani a terráriumból. A legjobb nekik a házi-illetve banántücsök, a különböző csótányfélék, sáska. Ne etessünk légylárvákkal, lisztkukaccal vagy gyászbogár lárvával csak szükség esetén, ritkán. Alacsony fehérje és magas zsírtartalmuk, valamint az emészthetetlen kutikulájuk, esetleges baktériumos fertőzöttségük miatt kerülendőek.
Táplálékkiegészítők és vitaminok
Talán ezt a legnehezebb általánosítva belőni egy szakállas agámára, hiszen egyedenként eltérő lehet a vitaminszükséglet. Nem javasoljuk a porok teljes elhagyását, de nem szabad követni az általános tévhiteket, miszerint össze kell keverni a porokat vagy épp minden étkezésnél kell adagolni.
A rovarokat kitűnő minőségű vitaminporral kell beszórni, mely tartalmazzon megfelelő arányban kalciumot és foszfort, D-vitamint és egyéb, esszenciális vitaminokat, ásványi anyagokat. Kerüljük a szemcsés, szürkés színű, lejárt készítményeket. A szakállas agámák számára a D3-vitamin és a Kalcium a két legfontosabb vitamin és ásványi anyag, amit biztosítani kell. Segít a csontok fejlődésében és fontos a vemhes nőstények számára. A természetben a legtöbb D3-vitamint a természetes napfényből szerzik, így az általad adott D3-vitamin mennyisége attól függ, mennyit tartózkodik természetes napfényen/ UVB lámpa alatt.
Mivel növényi táplálékot is fogyasztanak, a mesterséges porok alkalmazása mellett célszerű virágport, spirulinát, illetve gyógyteákat is alkalmazni, hiszen ezek természetes vitaminforrások. A táplálás minősége nagyban befolyásolja az étrendkiegészítők adagolását. Egyes vitaminok túladagolhatók, ami éppúgy probléma, mint a hiányuk.
Egészségügyi problémák és megelőzés
A szakállas agámák erősek, de előfordulhatnak betegségek. Metabolikus csontbetegség (MBD): Rossz UVB-fény vagy kevés kalcium miatt alakul ki. Légúti fertőzés: Főleg rossz pára vagy hideg esetén. Élősködők: Atkák, bélférgek. Elhízás: Túl zsíros étrend vagy kevés mozgás okozza.
Évente egyszeri kontroll ajánlott akkor is, ha látszólag minden rendben az agámával. Ilyenkor csak egy vérképet célszerű készíttetni, hogy az orvos fel tudja mérni, hogy megfelelő az agámád tápanyagbevitele.
A leggyakoribb problémák közé tartozik, hogy az agáma nem tud bélsarat üríteni - ilyen esetben tegyük langyos vízbe 10-15 percre, majd gyengéden, óvatosan masszírozzuk a hasát. Ha 24 órán belül nem oldódik meg a probléma, keressünk fel olyan állatorvost, aki ért a hüllőkhöz is!
Szaporodás és utódgondozás
A szakállas agáma tápláltsági fokától függően 6-8 hónapos korától ivarérett. A hímek ezt erőteljes bólogatással jelzik. Mielőtt belekezdenénk a pároztatásba, érdemes végiggondolni, hogy mit is fogunk kezdeni a kikelő apróságokkal. A picik napi akár 100-150 hangya-légy, méretű tücsköt is felfalnak, napi szinten. Az idő előrehaladtával csak nőni fog az étvágyuk. Mindenképp érdemes megvárni a 14-18 hónapos kort a nőstényeknél.
Párosodáskor a hím a nőstény tarkóját harapva, gyűri maga alá. Amennyiben nem láttuk őket, de a nőstényünk tarkóján felfedezzük a sebeket, biztosak lehetünk benne, hogy kb. időszerű a tojásrakás. Mindenképp szükséges ilyenkor az anya állatot jól tartani.
A tojás rakás közeledtével a nőstény keresi a helyét és sokszor próba ásásokat végez. Ami ilyenkor fontos, hogy az aljzat megfelelő vastagságú legyen (legalább 10 cm). Mi leginkább tőzeg, föld és vermiculit keverékét használjuk. Még mielőtt megvannak a tojások, érdemes a keltetőt beüzemelni és meggyőződni róla, hogy a megfelelő értékek vannak-e beállítva.
Amikor nőstényünk lerakta a tojásokat, érdemes azonnal kivenni őket, még mielőtt betemetné. kb. 2-3 cm vastagon ezt mindenképp nedvesítsük meg, de ne tocsogjon, mert abba belerohadnak a tojások. Ezután fektetve helyezzük bele a tojásokat és mehetnek a keltetőbe. A tojások általában 48-60 nap alatt kelnek ki.
Ekkorra már legyen előkészítve a megfelelő terrárium számukra. A keltetés folyamán rendszeresen ellenőrizzük a tojások állapotát és a keltető beállított értékeit. Fontos ellenőrizni a keltető közeg állapota, kellő nedvesség tartalma. Amennyiben nem elég nedves, a tojások össze eshetnek. Ilyenkor át kell picit nedvesíteni a keltető közeget, esetleg tetőt tenni a dobozra amiben a tojások vannak.
Annak ellenére, hogy megvolt a párzás, egyáltalán nem biztos, hogy a tojások egészségesek lesznek. Ezt többnyire már tojásrakáskor látjuk rajtuk. Általában fonnyadtak, ráncosak, sárgák. Csak a legvégső esetben kezdjünk bele a már felszakított tojásból kibontani a csöppséget.
A világra jött apróságoknak az első 1-2 héten biztosítsunk éjszakára is fűtést. Az első napokban nem fognak még kajálni, de ha elkezdik, csak győzzük tücsökkel vagy mini csótánnyal. A kicsiknél mindig lesz szétnövés a fejlődés során. A bébyk etetését az etetés-itatás menüpontban találod!
A szakállas agáma gyerekek felnevelése :)
A szakállas agáma kétségtelenül a legnépszerűbb pet gyík. Tegyük a szívünkre a kezünket és ismerjük el, hogy írtózatosan aranyosak. Ausztrália keleti és középső részén őshonos gyíkok. Számos élőhelyen megtalálhatók, például félszáraz sivatagot, a bozótosokat. Az átlagos szakállas sárkány 8-10 éves korig él, de megfelelő gondozással tovább is élhetnek. Ezek az állatok napközben aktívak, és általában megtanulják, hogy jól tolerálják a kezelést.
Kicsiknek elég egy 50x30x25 cm-es terrárium. Nagyobb ne legyen mert nemtalálják meg az élelmet. A nagyoknak maximalizáljuk a teret! legyen minimum 100x50x60cm. de inkább nagyobb. Ez tényleg a minimum! Ez egy nagyon sarkalatos pont. A szakik akkor boldogok minnél fényesebb a környezet. A világítás a napozótól kb 15-20 cm magasan legyen elhelyezve. Ideális esetben 4 féle lámpa kellene. A LED-et az UVB- és hőlámpák által biztosított apró látható fény kiegészítéseként használják. A Fémhalogenid pedig erős fehér fényt bocsát ki, és akár UVB képességgel is rendelkezhetnek. A meleg területek felgyorsítják az anyagcserét, és elősegítik az olyan tevékenységeket, mint az emésztés és a gyógyulás. Legjobb ha a meleg és a hideg oldalt külön hőmérővel mérjük és termosztáttal szabályozzuk őket. A terráriumból is csak annyi időre vegyük ki őket, hogy a belső hőmérsékletük ne csökkenjen az ideális 36,3 °C alá.
A szakállas agámáknak mérsékelten alacsony páratartalmú környezetre van szükségük, bár tolerálják a rövidebb, magasabb páratartalmú időszakokat. Reggel enyhén bepárásítja a szaki tartási területét, rövid időre növelheti a páratartalmat, és szimulálhatja a reggeli harmatot, serkentve kedvencét az ivásra. A reggeli párásodás hatására a víz gyorsan kiszárad, és nem okoz jelentős problémákat a teljes átlagos páratartalommal. Nagyon fontos, hogy az aljzat ne maradjon nedves. Mivel ez egy száraz elrendezés, nincs szükség vízelvezető rétegre.
Fiatal állatoknak nem szabad homokos talajon tartani, még akkor sem, ha az kalciumhomok. Lenyelhetik és bélelzáródásuk lehet tőle. A papír nedvszívó és könnyen cserélhető, és a hüllőszőnyeg is jó választás; könnyen tisztítható, és a gekkó jól fog mozogni rajta. Száraz környezetet sokkal nehezebb létrehozni bioaktív rendszerben. Sok idő míg a CUC elszaporodik és kevés alkalmas faj van. Biztosítson fahasábokat búvóhelyként és mászó helyként. Kereskedelmi hüllőbarlangok és búvóhelyek, természetes sziklák is jók mert ezek sokáig megtartják a hőt. Az élő növények különösen fontosak a mini-ökoszisztéma megfelelő működésének elősegítésében. Győződjön meg arról, hogy a választott növények szárazságtűrők.
Ne vásároljunk néhány napos állatot! A csupán 8-10 cm-es bébik árusítása üzleti fogás, mivel a bájos kis állatoknak kevesen tudnak ellenállni. Több embertől hallottam, hogy egyes üzletekben a tapasztalatlan vásárlóval elhitetik, hogy ezek az állatok 20 cm-nél nem nőnek nagyobbra, nem esznek sokat, nem kell nagy helyen tartani őket stb. Ne vegyünk állatot olyan helyen, ahol nem tudnak (vagy nem akarnak) minket megfelelően tájékoztatni. Az agámabébik igen kényesek a hőmérsékletre, táplálékra, szállításra, környezetváltozásra stb. Felnevelésük - különösen kezdők számára - nem egyszerű feladat. 6 hetesnél fiatalabb, illetve 15 cm-nél kisebb állatot sem eladni, vagy megvenni nem volna szabad, de én kb. 3 hónapos kort tartok a legmegfelelőbbnek, különösen, ha kezdő vásárolja meg az állatot.
Ügyeljünk arra, hogy csak jól táplált, egészséges állatot vegyünk meg. A szakállas agámák között - a beltenyésztés eredményeképpen - igen sok a gyengén fejlett, korához képest kis méretű, valamint a születési rendellenességgel, torzulással világra jött egyed, ezek nem biztos, hogy megérik a felnőttkort, továbbtenyésztésük pedig semmiképpen sem ajánlott. Ha szánalomból mégis megvesszük őket, legalább kérjünk árengedményt, de jobb, ha nem teremtünk keresletet az ilyen állatokra.
Ügyeljünk továbbá a leharapott farkú/lábujjú állatokra. Bár baleset előfordulhat a leggondosabb tartás mellett is, mégis, ha valahol azt látjuk, hogy több állatnak is hiányoznak lábbujjai vagy a farok egy része, akkor nyugodtan gyanakodhatunk arra, hogy a tenyésztő vagy a kereskedő nem táplálta őket megfelelően. Ilyenkor esetleg más, külsőre - egyelőre - nem látható problémájuk (pl. hiánybetegség) is lehet. Az óvatosság azért is indokolt, mert veleszületett idegrendszeri rendellenesség következménye lehet az, amikor egy állat a saját (!!!) lábujjait harapdálja le. Ilyen állatot továbbtenyésztésre semmiképpen ne használjunk.
Legyünk tisztában azzal, hogy a szakállas agámák - különösen fiatal korban - rengeteget esznek, szinte lehetetlen jóllakatni őket. Ha az etetésükkel járó tetemes kiadásokat nem tudjuk, vagy nem akarjuk vállalni, és nem tudjuk magunk tenyészteni a táplálékállatokat, akkor inkább mondjunk le a tartásukról és keressünk valamilyen más, kevésbé igényes kedvencet.
Ne tartsunk együtt két agámát, ha jelentős méretbeli különbség van köztük! A szakállas agámák a természetben kisebb gyíkokkal is táplálkoznak, saját fajtársaikat is beleértve. Ha "szakértőktől" azt halljuk, hogy a kicsiket együtt tarthatjuk a szülőkkel, ne higgyük el, mert ezzel a kicsiket halálra ítéljük. A fejlődésben visszamaradt, gyengébb fiatalokat testvéreiktől is tanácsos elkülöníteni, mert a nagyobbak - különösen ha éhesek - megtámadhatják őket.
Végezetül, mielőtt bárki úgy döntene, hogy tenyészteni szeretné ezeket az állatokat, előbb alaposan gondolja végig, hogy rendelkezik-e elegendő hellyel, képes lesz-e több tucat kicsit ellátni megfelelő mennyiségű és méretű eleséggel, és legyen tisztában azzal, hogy amennyiben lelkiismeretesen gondoskodik róluk és nem ad túl rajtuk, amíg a megfelelő kort/méretet el nem érik, úgy számottevő összeget nem lehet keresni rajtuk.