Az újszülött születésekor még szinte alig rendelkezik izomzattal, a kúszáshoz, mászáshoz és járáshoz, valamint a feje megtartásához szükséges izmoknak az első hónapokban kell megerősödniük. Mindezt úgy érhetjük el, hogy gyakran fektetjük hasra.
Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége (AAP) és a Cleveland Clinic is hangsúlyozza, hogy a hason fektetés (tummy time) elengedhetetlen a baba fejlődéséhez, már újszülöttkortól, de kizárólag éber állapotban és mindig szülői felügyelet mellett. Altatás közben a baba soha ne legyen hason - ez a biztonságos alvás szabálya (SIDS, bölcsőhalál megelőzése).
Miért fontos a hasra fektetés?
A hason fekvés nélkülözhetetlen a mozgásfejlődéshez. Ebben fejlődnek ki először a karizmok, a nyakizmok és a hátizmok, majd pedig a kúszás és a mászás.
- Segít megelőzni a koponya ellaposodását (plagiocephalia).
- Fejleszti az izomtónust és a mozgáskoordinációt.
- Előkészíti a baba számára a későbbi mozgásokat (kúszás, mászás, felülés).
A fejtartás a mozgásfejlődés alfája és omegája: csak akkor lesz képes szép szabályos helyváltoztatásra egy gyerek, ha a fejét minden irányban megfelelően tartani tudja odafigyelés nélkül.
Az első fejemelések és a fejkontroll kialakulása
A baba idegrendszere már az első naptól készen áll a fej megemelésére hason fekve. Az újszülött csecsemő felkészült arra, hogy ha hasra teszik és már kényelmetlen a helyzete, akkor meg tudja fordítani a fejét, és nem hagyja, hogy túl sokáig arccal lefelé nézzen.
Az első hetekben elegendő, ha lassan, akár többször meg-megállva és a fejét a fekvőfelületen megpihentetve átfordítja a fejét egyik arcfeléről a másikra. Hétről hétre fogja magasabbra emelni a fejét, először a tekintetét kb. 45°-ban tudja megemelni a vízszintestől, majd szépen fokozatosan eléri, hogy egészen előre emelje arcát (kb. 90°-os szöget zárva be a vízszintessel) és eközben az alkarjain támaszkodjon.
A fejtartás akkor lesz tökéletes (kb. 4-5 hónapos korra), amikor alkartámaszban a fejét gond nélkül tartja, egyik kezét felemeli és megfog egy közeli játékot.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
Mikor és mennyit legyen hason a baba?
A szakemberek azt javasolják, hogy minél előbb kezdjük el, annál jobb: az időre született, egészséges babákat már egy-két napos korukban is a hasukra tehetjük.
Fontos, hogy ne egyszerre, hanem rövid szakaszokban osszuk el a hason fekvést a nap során. A hason fekvés hossza hangulattól és napszaktól függhet: néhány perctől a 15-20-30 perces időintervallumokig, természetesen az elvárás az életkorral nő.
| Életkor | Gyakoriság | Időtartam (naponta összesen) |
|---|---|---|
| 0-2 hónap | Naponta 2-5 alkalommal | 1-5 perc |
| 3 hónap | Több alkalommal | Akár 20-30 perc |
| 4-5 hónap | Több alkalommal | 60-90 perc |
| 6 hónapos kortól | A játék részeként | Automatikusan megnő |
Hogyan tegyük vonzóbbá a hason fekvést?
Sok baba eleinte nem kedveli ezt a testhelyzetet, mert így nem lát körbe és nehéz tartani a fejét, ami ekkor még a testsúlyának jelentős részét teszi ki. Ráadásul ilyenkor még nagyon kell erőlködnie ahhoz, hogy megemelje a fejét.
Íme néhány trükk, amivel megszerettethetjük velük a hason fekvést:
- Szülői mellkason pihenés: Feküdjünk le a baba elé, hogy lássa az arcunkat. A szülők mellkasán feküdni nagyszerű dolog: ruha nélkül a bőr-bőr kontakt hatalmas biztonságot ad a gyerekeknek. Tegyük mindezt úgy, hogy a szülő a kanapé háttámlájának támaszkodik, kb. 45°-os testhelyzetben.
- Kontrasztos képek és tükör: A kisebbek szívesen nézegetnek kontrasztos képeket vagy tükröt. Lassan húzzuk előtte jobbra-balra a képeket, meglátja, olyan érdekes lesz számára, hogy megpróbálja megemelni a fejét és követni a tekintetével.
- Játékok: Adjunk kezébe könnyen fogható csörgőt, függönykarikát vagy labdát. Mindig abba a kezébe tegyük, amerre néz. Egy kicsit nagyobb babát játékokkal, érdekes tárgyakkal is lehet motiválni: tedd a közelébe, de ne túlságosan közel, hogy „nyújtózkodnia” kelljen ahhoz, hogy elérje.
- Gimnasztikai labda: Hasaltassuk labdára a babát (legalább 55 cm átmérőjű legyen, de a legalkalmasabb a 65 cm átmérőjű), és figyeljünk rá, hogy mindig a feje legyen a legmagasabb ponton. Fogjuk át a mellkasánál finoman, 2,5 hónapos kortól pedig segíthetjük az alkartámaszt is. A labdán óvatosan rugóztatva stimuláljuk a fejemelést.
Mire figyeljünk és mikor kérjünk szakember segítségét?
Az alábbi esetek figyelemfelhívóak és érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni:
- Ha a baba nem tudja letenni a fejét, mert ha hason van, folyamatosan emelve tartja.
- Ha zömmel csak az egyik irányba teszi le a fejét.
- Ha hátracsapja a fejét hason fekve a váll vonala mögé.
- Ha gyakran „leejti”, láthatóan nem tudja jól megtartani (kb. 2-2,5 hónapos korig ez normális).
- Ha sokat bukik (akadályozhatja a komfortos hasalást).
- Ha gyakran oldalra biccentve tartja a fejét.
- Ha 3-4 hónaposan sem tartja meg a fejét, túl korán emeli a fejét, inkább hason szeret lenni, gyakran sír és nem tolerálja a hason fekvést, vagy nem támaszkodik a karjaira.
Ebben az esetben gyógytornász, konduktor vagy védőnő vizsgálata szükséges, hogy kizárjuk az izomtónus- vagy fejlődési eltéréseket.
Ferde fejtartás
Számos oka lehet a ferde fejtartásnak: mindenekelőtt ki kell zárnunk a szervi okokat. A ferde fejtartás mögött állhat egy elmozdult csigolya, izomprobléma (gyakran a fejbiccentő izom zsugorodása vagy rövidsége), szemészeti probléma, vagy csecsemőkori reflexek fokozódása, renyhesége, hiánya.
Az idejében felismert ferde fejtartás sokkal gyorsabban és jobb eredménnyel kezelhető, mint ha várjuk, amíg elmúlik: ugyanis nem fog elmúlni. Minél több időt tölt a baba a rossz testtartásban, annál nehezebb azt hosszú távon korrigálni.
Altatás: hason vagy háton?
Jelenleg az orvosi közösség azt tanácsolja, hogy ne altassuk a babát a hasán. Az alvás közbeni pozícióról azért nem beszélünk, mert alvás közben az izmok ellazulnak, az agynak pedig nem a mozgásra kell koncentrálnia, hanem a pihenésre.
A háton fekvésnek is rendkívül fontos szerepe van a normál mozgás-, értelmi-, és szociális fejlődés területein. Háton a baba tud pihenni, nézelődni, figyeli a pocakját, a belső érzeteket. Háton fekvéskor szabadon mozog a kéz és a láb, ami a mozgásfejlődésben annál inkább segít.