A védőnői hálózat működése régóta csak a szavak szintjén idilli, valójában közel húsz éve súlyos válságát éli. Ez azért van, mert a rendszer elsősorban a gyerekekre épül, de a magyar vidék és a főváros egy részén is olyan kevés gyermek van, hogy képtelen eltartani a védőnői szolgálatokat. Július elsejétől a megyei kórházakhoz kerültek a védőnők, azonban az átszervezés nem ad választ ezekre a kihívásokra, mivel annak inkább politikai, mint szakmai okai vannak: az önkormányzatiság kiüresítésének újabb állomásához érkeztünk.
A védőnői rendszer története és fejlődése
A védőnői szolgálat fontos nemzeti intézmény, amely mindenütt jelen van az országban, még a legeldugottabb településeken is, ahonnan a legtöbb közszolgáltatás, mint az iskola, az óvoda, a gyerekorvos vagy a háziorvos már eltűnt.
A korszak nagy társadalmi kihívásainak megoldására, a magas csecsemő- és anyai halandóság és a kisgyermekek rossz életkörülményeiből adódó problémák orvoslására alakult 1915. június 13-án az Országos Stefánia Szövetség, és ezzel kezdetét vette az anya- és csecsemővédelem Magyarországon.
A Szövetség védnökévé Stefánia belga királyi hercegnőt kérték fel, aki Rudolf trónörökös özvegye volt. A Lónyay-birtokon mindig szívesen látott vendégek voltak azok a „renitens” arisztokraták, akiket valamiért szintén nem szívelt a bécsi udvar. Nagyon kedvelte a magyarokat és a magyar konyhát, az ő ételvariánsa a Stefánia-vagdalt, -felfújt, -rizottó és -torta. Emlékét őrzi a pesti Stefánia út. Szándéka és vágya az volt, hogy szociális berendezkedések területén valamilyen művet alkosson, amely erős, egészséges nemzedék megteremtését szolgálja. Olyan intézményt, amely a családi élet jólétét erősíti, folyvást gyümölcsöket terem városokban, falvakban.
A Stefánia Szövetség alapította a Központi Védőnőképző Iskolát 1916-ban. Ugron Gábor belügyminiszter 1917 novemberében elrendelte a védőnői szolgálat országos hálózattá fejlesztését, a nagyvárosoktól a falvak felé haladva. A munka támogatásában a korszak neves orvosprofesszorai is közreműködtek, többek között dr. Tauffer Vilmos szülész, dr. Bókay János és dr. Heim Pál gyermekgyógyász professzorok, akik az orvostörténelem kimagasló alakjai.
Az Országos Stefánia Szövetség fiókintézményei lassan az egész országot behálózták, egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a védőnők áldásos tevékenysége. „A szervezés szívós, kitartó munkájával az 1929-ik évben a csonka ország területén már 205 védőintézetünk, 32 tejkonyhánk, 7 anyaotthonunk, 15 bölcsődénk, 8 napközi gyermekotthonunk és 6 szülőintézetünk működött” - írta büszkén visszaemlékezésében dr. Szénásy József, a védőnövendékek orvos-tanára. A várandós-, csecsemő- és kisdedgondozásnak ilyen hathatós, egyszerre szociális és preventív egészségügyi fókuszú, országos hálózata nem alakult ki más európai országban.
A védőnői szolgálat létrejöttének egyik célja az egészségromboló babonák elleni küzdelem volt. Például a szülést követően, ha kötőhártya-gyulladásuk volt a csecsemőknek, akkor anyatejet csöpögtettek a szemükbe, mert úgy hitték, attól elmúlik. Vagy például mákfőzetet adtak a babának, ha meg akarták nyugtatni. De a tudatlanság mellett a legnagyobb probléma a csecsemőhalandóság volt: 1000 újszülöttből 220-230 halt meg. Az iparosodás következményeként sok vidéki család felköltözött Budapestre, nyomorúságos körülmények között, zsúfolt lakásokban éltek, ahol pusztítottak a fertőző betegségek, a diftéria, a tbc. Ráadásul a férjek elmentek katonának, a feleségek egyedül maradtak a gyerekekkel, nagy nélkülözésben. Számukra hoztak létre - először a fővárosban - népsegítő irodát, ahol élelemhez, ellátáshoz juthattak.
A települések sokat adakoztak önerőből, hogy létrehozhassák a helyi Stefánia Fiókszövetség jóléti intézményeit: tej- és cukorosztó konyhát, kis védőnői intézetet, szülőotthont, és büszkék voltak ezekre, szinte versengtek egymással. „Nem lehet rideg államigazgatással kellő hatásfokú anya- és gyermekvédelmet teremteni, ahhoz a társadalom szíve is kell!” - vélte dr. Szénásy József. Ám ehhez rengeteg anyagi erőforrásra volt szükség, és az I. világháború utáni években a Szövetség nehéz anyagi helyzetbe került.
A népjóléti politika irányítói azonban más, nagyobb léptékben gondolkodtak, különösen, amikor nagy anyagi lehetőség kínálkozott a fejlesztésre: az 1930-as évek elején a Rockefeller Alapítvány hatalmas összeget, körülbelül félmillió pengős adományt nyújtott egy állami ápolónő- és védőnőképző intézet alapítására. Ám ennek az volt a feltétele, hogy a képzésnek igazodnia kell az amerikai mintához: a Stefánia Szövetség addigi anya- és csecsemővédelmi fókusza helyett általános egészségügyi ismereteket kellett adnia.
Ettől kezdve az 1930-as években valamiféle versenyfutás, rivalizálás alakult ki a Stefánia Szövetség és az új Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat között. Ez utóbbit a Johan Béla vezette Országos Közegészségügyi Intézet működtette, és ugyanúgy országos hálózatot épített ki, de hatókörét kitágította. Ez az intézményi kettősség végül - nem kevés sérelem és közéleti megosztottság árán - 1941-ben szűnt meg, amikor a Stefánia Szövetség intézményeit lényegében beolvasztották a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálatba, amely így megerősített intézményi hálózattal működött tovább.
A II. világháborúban sok védőnő meghalt, az intézmények elpusztultak, a rendszert szinte teljesen újjá kellett építeni. A szocialista államszerveződés idején, 1951-től a védőnők fokozatosan bekapcsolódtak az orvosok betegellátó tevékenységébe is. Minden körzeti orvos mellé helyeztek egy védőnőt, aki nemegyszer asszisztensi feladatokat is ellátott. Feladatuk volt az anyatejes táplálás népszerűsítése, a kötelező védőoltások fontosságának tudatosítása, a nevelőszülőkhöz kiadott kisgyermekek figyelemmel kísérése, rendszeres kapcsolattartás a kórházakkal, a körzeti orvos rendelőjében naponta két munkaóra eltöltése, segédkezés a betegek ellátásában.
Az orvostudomány fejlődése, az egészség- és családpolitikai intézkedések a védőnőktől is egyre több ismeretet követeltek, ezért 1975-ben a képzés főiskolai szintre emelkedett, hossza pedig kettőről három évre növekedett; 1993-tól a képzés időtartama már négy év.
„A védőnők nem gyógyító személyek, nem diagnosztizálnak és nem tanácsolnak gyógyszerelést, hanem elmondják, hogy mit lehet tenni, ha a gyerek lázas, hogyan vezessük be a szoptatás-elválasztás után a különböző ételeket, hogyan öltöztessük a babát. Emellett tájékoztatják a nőket arról, hogy milyen támogatásokat igényelhetnek, ezért a jelenlegi képzés is tartalmaz szociálpolitikai részt az egészségügyi mellett” - mondja Kahlichné dr. Simon Márta, aki 82 évesen is oktat a Semmelweis Egyetemen.
A jelenlegi helyzet: átszervezés és kihívások
A magyar védőnői rendszerben a 2023. július 1-jével életbe lépő törvénymódosítás értelmében a védőnők feletti munkáltatói jogokat többé nem az önkormányzatok gyakorolják, hanem a védőnők a megyei irányító kórház alkalmazottai lesznek. A hatósági felügyeletet a Nemzeti Népegészségügyi Központ, a szakmai irányítást pedig az Országos Kórházi Főigazgatóság látja majd el. Az eddigi 2600 munkáltatóhoz képest a jövőben mindössze 23 lesz.
Az iskolai védőnők (mintegy 890 fő) 2024. január 1-jétől kerülnek át a megyei intézményekhez. A hivatalos kormányzati célkitűzés az egységes védőnői szolgálat megteremtése, az egységes szakmai színvonalú ellátás, illetve az önkormányzatok tehermentesítése.
A törvénymódosítást megelőzően a védőnői rendszer sokkal nagyobb teret biztosított a települések számára, hogy különböző juttatásokkal odacsábítsák a rátermett és tettre kész védőnőket. Ilyen juttatás lehetett a szolgálati lakás vagy gépjármű biztosítása, cafetéria, ingyenes telefonhasználat, és még számos módon igyekeztek megbecsülni a védőnőket. Az államosításnak nem lehetne indoka, hogy egyes önkormányzatok nem adtak meg törvényben garantált juttatásokat a dolgozóiknak. Az ellenőrzés és a jogszabályok betartatása ugyanis az állam feladata, erre való a főispán és a hivatala.
A központi régióban több jelzés érkezett arról, hogy az új helyzet elleni tiltakozásként nagyobb számban mondanak fel védőnők. Hasonló jelzést kaptunk a 11. kerületből és Csömörről is. Utóbbi helyen három praktizáló védőnő közül kettő jelezte a távozását.
A védőnői körzetek nem változnak, így a kinevezés arra a területi védőnői körzetre vonatkozik majd, ahol az érintett jelenleg is ellátja a feladatát. Ugyanakkor az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény lehetővé teszi a munkáltató számára a kirendelést „egészségügyi közfeladat ellátása érdekében”. Mivel a védőnők a jövőben ennek hatálya alá tartoznak, így ez a passzus rájuk is vonatkozni fog. A hivatásuk olyan jelentős helyismeretet igényel, hogy a kirendelgetéssel pont a munkájuk lényege veszne el. A védőnők egy-egy problémás körzetbe évek hosszú során „dolgozzák be” magukat, és nemcsak a gyerekeket és a szülőket, de például a helyi orvost és családsegítőt is ismerniük kell.
Nem járnak automatikusan a jövőben azok a pótlékok és béren kívüli juttatások, amelyeket az önkormányzatok eddig biztosítottak a védőnőknek. Bár egyes önkormányzatok biztosítottak biciklit a területi védőnőknek a munkavégzéshez, autót, vagy gépjármű fenntartást jellemzően nem fizettek, és ez a jövőben sem változik. Számos más kérdést önkormányzati hatáskörbe rendel az OKFŐ. Ilyen például az is, ha a helyhatóság szolgálati lakást biztosított a védőnőnek. A főigazgatóság álláspontja szerint ilyen esetekben helyben kell megegyezésre jutni.
A jövőben a megyei intézmény adja ki a szabadságokat és határozza meg a helyettesítések rendjét és annak díjazását, itt döntik el a továbbképzésre rendelkezésre álló napok számát is, a védőnők évenkénti minősítését pedig a vármegyei kollegiális védőnői mentor végzi majd, amelyet a munkáltató hagy jóvá.
Védőnői szolgálat Dunaharasztiban
Finanszírozási problémák és gyermekhiány
A védőnő elsősorban kisgyerekekkel és várandósokkal dolgozik, a szolgálatokat is főként a gyerekszám alapján finanszírozzák. Országosan a születések száma nagyjából egy évtizede stagnál (tavaly volt néhány ezres csökkenés), az ország nagy részén azonban olyan kevés gyerek él, hogy a védőnői pálya egész régiókban került válságközelbe. A gyerekes családok az ország bizonyos pontjain koncentrálódnak, másutt kritikusan alacsony a fiatalok aránya.
Egy-egy területi védőnői körzet ellátásához optimális esetben 250 várandós nő vagy hat évnél fiatalabb gyermek kell. Ha ennél sokkal kisebb a létszám, akkor a körzet nem termeli ki a fenntartásához szükséges összeget (a védőnő bérét és a tanácsadó helyiség rezsijét), ha jelentősen több a gyerek, az után az egészségbiztosító nem fizet. Alapvetően egészségügyi ellátásról lévén szó, a számlát a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) állja.
A védőnői szolgálatnak az ország összes településén hétköznap 48 órán belül fel kell keresnie az otthonába bocsátott újszülötteket, és szigorú előírások rögzítik, kinél, mikor és hányszor kell megjelennie. A matek azonban csak úgy jön ki, hogy a területen dolgozó védőnő akár öt-hat településen is kénytelen kopogtatni a családok ajtaján. Házhoz kell mennie, a kisbaba otthonában kell meggyőződnie a biztonságáról, és ez nem az a foglalkozás, amelyhez terepjárót biztosítanak.
Július első napjaiban 690 szolgáltatói hely volt betöltetlen, ami arra utal, hogy felbomlani látszik az a korábbi bizalmi viszony, amit a védőnő évtizedek alatt épített ki azzal, hogy egy-egy település vagy körzet minden lakójával kapcsolata volt. Fontos tudni, ha egy hely betöltetlennek minősül, attól még dolgozik ott védőnő. Hiány van tehát védőnőből, de azért ez sok helyen látszathiány, az állások egy részét nem is akarják betölteni, mert a körzetek nem tartják el magukat.
Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) szerint az állam valószínűleg nem mérte fel, hogy az önkormányzatok milyen jelentős összeggel egészítették ki a védőnői szolgálatok finanszírozását, egyes helyeken ez a 30 százalékot is elérhette. Nem állítható az sem, hogy egy stabil hálózat kapná meg a védőnői szolgálatokat. A megyei kórházak több évtizede finanszírozási válsággal küzdenek, országosan több tízmilliárdos kifizetetlen számlaállományt görgetnek maguk előtt. A kórházi költségvetésben nincs benne egy több tíz- vagy százmilliós tartalék, amivel kiegészíthetnék a védőnői finanszírozást.
Az egy védőnőre jutó 14 éven aluli gyermekek száma járásonként óriási szórást mutat. Az országnak rengeteg olyan pontja van, ahol még kétszáz 14 év alatti sem jut egy egészségügyi dolgozóra, ami az előbbiek ismeretében elképesztően alacsony szám, hiszen hat éven aluliból is több kellene a finanszírozási keretek kihasználásához. Viszont bőven találtunk négyszáz, ötszáz feletti adatot is.
Az adatok térképre viteléből kiderült, hogy az ország jelentős részén olyan kevés a gyerek, hogy az utánuk járó finanszírozás vélhetően nem tudja eltartani a védőnői szolgálatokat. A kékkel jelölt krónikus gyerekhiányos körzetekben dolgoznak a kényszerből „településhalmozó” védőnők. A jelenség nem új, évtizedek óta jelen van, de egyre súlyosbodik.
Odor Andrea országos vezető védőnő korábbi tanulmányából tudjuk, hogy 2006-ban még a legaprófalvasabb régióban is egy, vagy legfeljebb két településen dolgozott a védőnők 70 százaléka, az ország legtöbb területén pedig messze 90 százalék felett volt ez az arány.
A fővárosi helyzet
A főváros belső kerületei is kékek, itt is nagyon kevés a gyerek, ami gyakorlati hatásként a körzetek összevonását váltja ki hosszabb távon, ez pedig azt, hogy ritkulhatnak a védőnői látogatások. Emellett Budapesten ott a másik véglet is, sok a rózsaszínnel vagy pirossal jelölt terület, ahol sok gyerek jut egy szolgálatra - jellemzően a külső, kedvezőbb lakásárakat kínáló kerületekben.
Látjuk, hogy egy spontán tömbösödés már évtizedek óta zajlik, és egy megyei központ elvileg segíthetne abban, hogy a gyerekhiányos körzetekből átcsoportosítsák a munkaerőt oda, ahol sok a kisbaba.
Nehézségek a leginkább rászoruló területeken
Az ország legnehezebb helyzetű területein foglalkoztatják a legkevesebb védőnőt, pedig éppen ott találjuk a legtöbb gyereket. A betöltetlen állások tényleg ott halmozódnak, ahol a védőnő és a „védendők” eltérő szociokulturális háttérrel rendelkeznek, magyarán a gondok leggyakrabban ott keletkeznek, ahol a védőnőknek nehéz, telepi körülmények között kell dolgozniuk. Bár a szolgálatokat területi pótlékokkal segítik, a jelek szerint ennek mértéke nem elegendő.
A sellyei járásban 21 telephelyre nem találtak védőnőt. A salgótarjániban húszra nincs ember a 72-ből, a balassagyarmatiban 18 betöltetlen, a vásárosnaményiban 12, ahogy a tataiban is. Ám ezek jó részében mégsem jut túl járási szinten sok gyerek egy védőnőre. A magyarázatot a járások demográfiailag érdekes mintázata adhatja: elöregedő, szinte gyerektelen települések és komoly gyerekszámmal rendelkező roma falvak váltják egymást, és ezek járási szinten kiegyenlítik egymást. Így hiába a sok betöltetlen, helyettesítéssel látott körzet, sok helyen mégsem kiugróan magas az egy védőnőre jutó gyerekek száma.
A védőnői pálya népszerűsítése
Háromnapos programsorozatot szerveztek a védőnői pálya népszerűsítése érdekében Szegeden. Pályázati forrásból 50 középiskolásnak tartottak előadásokat arról, mivel foglalkoznak ezek a szakemberek. A konferenciát a Családbarát Jövőért Egyesület szervezte a Bálint Sándor Művelődési Házban. Kopasz Rudolf szervező lapunknak elmondta, a Hungarikum pályázaton nyertek 2,2 millió forintot, ebből valósították meg a programokat. A védőnői szolgálat ugyanis hungarikum, így annak népszerűsítésére tudtak pályázni.
Az ország számos pontjáról érkeztek diákok, összesen ötvenen. Itt tartózkodásuk költségét az egyesület állta. Pénteken koncerten vettek részt, ahol a szintén hungarikumnak számító magyar nóták, illetve népdalok átdolgozását hallgathatták. Szombaton egész napos képzésen vettek részt, ahol nagy gyakorlattal rendelkező védőnők tartottak nekik interaktív előadásokat a védőnői szolgálat történetéről, a hivatásról, a védőnői képzésről, illetve a védőnői munka különböző területeit is bemutatták nekik. A diákok este táncházon vettek részt, vasárnap pedig kulturális programokat szerveztek nekik.
Patik Edit, a Magyar Védőnők Egyesületének szakmai alelnöke hangsúlyozta: nagyjából 400 védőnő hiányzik jelenleg Magyarországon a rendszerből, vagyis az álláshelyek 10 százaléka nincs betöltve. Ráadásul sokan helyettesítenek is, vagyis a tényleges üres álláshelyek száma még ennél is több. Ez a szakma is elöregedőben van, ahogyan az egészségügy számos más területe is, vagyis nagy szükség van az utánpótlásra.
A Családbarát Jövőért Egyesület egyébként korábban is szervezett már hasonló eseményt - annak hatására többen is védőnői pályára mentek.
Infrastrukturális fejlesztések és együttműködés
Baja Megyei Jogú Város Önkormányzata Területi Védőnői szolgálat és házi gyermekorvosi tanácsadó épületének energetikai korszerűsítése befejeződött. A projekt 46,11 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatásból valósult meg.
A pályázati felhívás célja az volt, hogy az önkormányzatok tulajdonában lévő épületek, illetve infrastrukturális létesítmények energiahatékonyságot célzó felújítását és fejlesztését elősegítse, amennyiben az egyes beruházások a fosszilis energiahordozókból származó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentését szolgálják. Továbbá cél volt a projektek keretein belül a megújuló energiaforrások elérhetőbbé tétele, használatának ösztönzése, népszerűsítése is.
Az intézmény épülete helyi védettség alatt áll, évtizedekkel ezelőtt épült, melyen jelentős, átfogó felújítás több éve nem történt. Az épület tartószerkezetileg jó állapotú, energetikailag azonban felújításra szorult. Mivel az épület helyi védelem alatt áll, az utcai épületrész homlokzati falainak hőszigetelése nem volt megoldható, azonban a projektben tervezett tevékenységek - a homlokzati nyílászárók cseréje, a pince- és padlásfödém szigetelések, a tetőtéri szociális lakás hőszigetelése, a megújuló energia hasznosítása (napelemes rendszer felszerelése), a fűtéskorszerűsítés (konvektorok kiváltása, új gázkazánok beépítése, központi fűtési rendszer kiépítése) - jelentős energia-megtakarítást eredményeztek.
Az építési, átalakítási munkák nem érintették az épület tartószerkezeteit, nem tartalmaztak építési engedély köteles tevékenységet. Az épület önálló energetikai rendszerrel rendelkezik, a projekt kidolgozása energetikai központú felmérésen alapult. A projekt eredményei csökkentik az ÜHG-kibocsátást a TNM rendelet előírásaira építve, a fejlesztés megfelel a TNM rendelet jelentős felújítás kategóriájának. Az épület jelenleg a „II rossz” energetikai besorolásba tartozik, majd a fejlesztés megvalósulása után „DD korszerűt megközelítő” energetikai besorolást szerezhet.
Az OKFŐ akkori javaslata szerint a minimumfeltételeket és a működtetést az irányító kórház és az önkormányzatok közösen kell, hogy biztosítsák. Az átalakítást megelőzően az önkormányzati tulajdonban álló szakrendelők jellemzően kulcsszerepet játszottak a védőnői szolgálat operatív és szakmai szervezésében, így a Medicina 2000 Magyar Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség úgy vélte, hasznos lehet az ő valós tapasztalataikat is felmérni és összegyűjteni.
A beérkezett válaszok alapján elmondható, hogy válaszadó intézmények átlagosan 13 védőnőt „adtak át” a vármegyei intézményeknek. A felmérés során előkerült problémák egy jó része a centrum intézménnyel, illetve annak gazdasági egységével történő kapcsolattartás nehézségéről, illetve a tárgyi eszközök (pl. irodatechnikai eszközök, bútorok, autó) további használatával kapcsolatos bizonytalanságokról szólt.
A központosítással megnehezül a védőnő azon feladata, hogy a helyi problémákra helyi forrásokkal, helyi támogatottsággal tudjon reagálni. Az illetékes Országos Kórházi Főigazgatóság szerint a munkavégzés helyéül szolgáló ingatlant továbbra is az önkormányzat biztosítja, azonban a szakmai minimumfeltételeket a szolgáltatónak és a munkavégzéshez szükséges feltételeket a munkáltatónak kell biztosítania, amely ez esetben a vármegyei irányító kórház.
A béren kívüli juttatások tekintetében az adott intézmény által nyújtott juttatásokat kaphatja a védőnő. A jogszabályi rendelkezések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az önkormányzat támogassa a védőnőt.
Csősz Katalin, az OKFŐ védőnői szakmai osztályának osztályvezetője elmondta, hogy a változtatások lebonyolításához a kórházaknak alapító okiratot kellett módosítani. Az osztályvezető kiemelte továbbá, hogy meglátása szerint az lenne az ideális, ha a védőnői szolgálat önálló egység lenne a kórházakon belül.