Amikor az újszülött elutasítja a szülőt: A kötődés mélységei és kihívásai

Számos friss szülő szembesül olyan élethelyzetekkel, amelyek elbizonytalaníthatják őket, és önvádláshoz, szorongáshoz vezethetnek. A kialvatlanság, a rengeteg ellentmondó tanács és az újszülött viselkedésének "normális" vagy "nem normális" voltának megítélése tovább súlyosbíthatja ezeket az érzéseket. Ebben a cikkben körbejárjuk az újszülöttkori kötődés és a szülő-gyermek kapcsolat kihívásait, bemutatjuk, mi számít normálisnak, és hogyan kezelhetők a felmerülő problémák.

Az újszülött és a szülő közötti kezdeti kapcsolat

Születése után a baba még nagyjából 6 hónapig úgy gondolja, hogy „odabent van”, nem érzi jól magát, ha nincs testközelben. Kezdetben néhány baba torkaszakadtából üvölt, ha leteszik, mások csendben elnézelődnek és csak néha kívánkoznak ölbe. Fontos, hogy a szülő türelmes legyen ebben az időszakban.

A kezdeti igények kielégítése

• Szoptatás: Szopizzon annyit, amennyit szeretne és akkor, amikor csak szeretne. Ha kivárjuk, amíg megeszi a maga adagját, akkor is, ha közben be-be alszik (ilyenkor felvehetjük büfizni, ettől általában megébred és utána újra szopizni kezd), akkor sokkal nyugodtabb lesz, mintha 20 perc után leveszünk és cipeléssel, ringatással próbáljuk megnyugtatni.
• Kényelmes környezet: Sok baba jobban érzi magát az anyaméhhez hasonló helyzetekben: bölcsőben vagy mózeskosárban, ahol szűkebb a hely, félig besötétített szobában, ahol kevesebb inger éri, zúgó, sisegő hangok közelségében (pl. tengerzúgás, háztartási gépek zúgása) és hordozókendőben. Jó segítséget nyújthat altatáshoz a laza pólyázás is (a hanyattfekve altatott baba így nem tud csapkodni a kezével, ami megijeszti őt és emiatt megnehezítheti az alvást) vagy a rugalmas pólya is.
• Játék és önállóság: Nem kell a babát mindig szórakoztatni. Kezdettől úgy szervezd az életet, hogy amikor a baba felébredt, evett, büfizett és éppen jó kedve van, akkor tedd le játszani, nézelődni és te menj a dolgodra. Ha már nagyon unatkozik, de neked még dolgod lenne, vidd magaddal kendőben vagy hordozóban, beszélgess hozzá, amíg végzed a házimunkát!

Az igazság az, hogy az első hónapokban nem csak ő nincs el nélküled, hanem te sem vagy el nélküle. Az anyai ösztönök ugyanis ilyenkor folyamatosan azon dolgoznak, hogy maradj a babád mellett. Ezt érzékelheted is, amikor olyan gondolataid vannak, hogy „mi lenne a babámmal, ha most a fejemre esne a tégla?”. Sokan elkezdenek rutinszerűen extrém lassan vezetni, nehogy valami bajuk essék, mások szélsőségesen aggódnak a babájuk miatt, apróságokat is elkezdenek felfújni.

Különbségek és elvárások a baba fejlődésében

Ha a 2 hetes baba csak kézben tartva nem sír, az 5 hónapost folyton szórakoztatni kell, az 1 éves meg állandóan anya nyomában van és sír, ha nem engedjük meg neki, a szülő kétségbeesve keresi a megoldásokat és a válaszokat: Mi a gond a gyerekkel? Hiszen a szomszéd 2 hetese egész nap alszik, az ismerős anyuka 5 hónaposa simán eljátszik magában, a sógornő 1 évese meg napokig elvan a mamánál is, nem hiányzik neki anya. Elrontottál volna valamit?

Az első életév után: tipegők és a világ felfedezése

Ebben a korban elkezd kinyílni a világ a baba előtt. Egyre jobbak az érzékszervei, ezért olyan zajokat és észrevesz, amiket eddig korábban sosem. Aztán elkezd jönni-menni a lakásban. Megrémül attól, hogy ha anya kimegy a szobából, akkor teljesen eltűnik. Játsszatok kukucskát! Nem véletlen, hogy ezt a játékot ebben a korban ennyire élvezik a babák, hiszen ebből tanulják meg, hogy attól, hogy valamit nem látnak (pl. anya), az attól még létezik.

Minden babának vannak extrán nyűgös, sírós napjai (a fogzás, a frontok, betegség - sok minden okozhatja). Ilyenkor legyél türelmes vele, ha nem lázas, menjetek ki a szabad levegőre! Nincs rosszabb, mint egész nap a lakásban szenvedni és találgatni, mi lehet a gond, a jó levegő még nyűgösebb napokon is segíthet kizökkenni és jobb kedvre derülni. A hordozókendő ilyenkor is csodákat tehet. Ebben a korban gyakran merül fel az a kérdés is, hogy a szeparációs szorongás miatt nem alszik? A válasz kétrétű. Gyakran pont az a gond, hogy nappal a szőnyeg alá söpörtük a kicsi ragaszkodását, jelzéseit, ezért este próbálkozik meg jelezni az érzelmeit számunkra.

A mamakacsa totyog be a tóba, a kiskacsái követik. Az cicamama megy elől, a kiscicák utána. A természet rendje az, hogy a helyváltoztatásra képes kicsik követik a nagyokat és tanulnak tőlük. A gyermeked is elér majd ebbe az időszakba. Ha ellenállsz neki, ha le akarod szoktatni róla, attól megijed a kicsi és még jobban fog ragaszkodni. Ha engeded neki, egyre távolabb mer eltávolodni tőled. A totyogónak még nincs önbizalma (bátorsága és vakmerő próbálkozásai vannak, amelyek önbizalomnak tűnhetnek, de ezeket vagy annak a biztos tudatában teszi, hogy anya úgyis ott van a háttérben és megvédi majd, ha kell vagy azért, mert a kíváncsisága nagyobb, mint a félelemérzete). A totyogónak anya-bizalma van. Hátranéz, felméri az arckifejezéseden, hogy megtehet-e valamit. Kíváncsi a reakcióidra. Bár néha úgy tűnik, túl bátran, túl messzire szalad, de valójában pont annyira megy messzire, amennyit az eddigi tapasztalatai alapján még biztonságosnak vél.

A másfél-két éves kor: a „szertelen kis kutató”

Másfél-két évesen tehát valóban egy szertelen kis kutató lehet abból az elmélyülten manipulálni tudó csecsemőből, valóban nehéz „civilizálni” őt. Mindegyik szakember inti a szülőket arra, hogy türelmesek legyenek, megértők, hogy szépen beszéljenek a gyermekükhöz, hogy magyarázzák el neki, hogy tényleg nem lehet, stb. Sok szülő viszont azt éli meg mintha csak az övé nem hallaná, mintha neki baja lenne a fülével vagy az értelmével. Valóban, a szemünk fénye, aki egy évvel ezelőtt még csak egy édes kisbaba volt, egy és két éves kor között más oldalról mutatja meg magát. Szerencsére, mert fejlődik.

Megviselt szülőknek azonban nehéz észrevenni gyermekük haladását a mindennapokban, amikor sokkal feltűnőbb az, hogy mindig ott van, ahol nem kellene lennie, mint az, hogy mennyire habzsolja az életet. Egy és két éves kor között új világok nyílnak meg a gyerek előtt. Már az első évben is számos felfedezést tett a mozgás és a játék terén, de ebben az évben meg fogja ismerni a dolgokat az egymással való összefüggéseikben, legalábbis a mindennapi dolgokat. „Tananyaga” most elsősorban a saját és hozzátartozói mindennapi élete lesz: mi zajlik körülötte, mire lehet rávenni a környezetét, mi van a zárt ajtók mögött, a fiókokban, hová mennek a jövő-menő családtagjai, miért nem mehet akárhová ő is, miért nem járkálhat és pakolászhat ő is, ahol csak kedve tartja? Kíváncsisága oly mértékű, és egy átlag család átlag lakása olyan mennyiségű ingert nyújt számára, hogy hónapokon keresztül nem tud betelni azzal, hogy mit csinálnak mások körülötte, s mi mindent lehet a környezetében megvizsgálni.

Az sem baj, ha ráccsal ellátunk egy ajtónyílást, amikor nagyon nem akarjuk, hogy valamikor valahol legyen, pl. főzéskor a konyhában. Vannak szülők, akik nem tudnak főzni, amikor a gyermekük láb alatt van. Másokat idegesíti, amikor ott matat az íróasztaluk körül. Különben nekik, a szülőknek is járhat a nap folyamán egy „csendes pihenő”, ami nem mindig esik egyben a pici alvásával. A külön játszóhely a második életévben is indokolt lehet tehát, konstruálásához legfontosabb szempont most nem a „bezárás” egy neki előkészített környezetbe, hanem inkább a „kizárás”, ott , ahol az a szülő érdeke. Két éves kor körül a kicsi már értheti és elsajátíthatja azokat a szabályokat, amelyeket betartatni szeretnének vele, már megtanulhatja, mihez nyúlhat, és mihez nem, mi az övé, és mit nem engedik meg neki. De még akkor sem várhatjuk el tőle azt, hogy ő ezeket a szabályokat azonnal be is tartsa. Ebben a korban csak akkor tudna betartani a szabályt, ha „próba” közben jelen vagyunk mi felnőttek is. Türelemre van szükség tehát, s akkor nem romlik el tilalmainktól a kicsi hangulata, ha mi sem veszítjük el a türelmünket.

A kötődés fogalma és jelentősége

A kötődés szó hallatán számos szülő zavart, esetleg bűntudatot érez, stresszesnek érzi magát, mert szeretné a legjobbat nyújtani gyermekének, de bizonytalan benne, hogy jól csinálja-e. A kötődés tudományos fogalma egy John Bowlby nevű angol pszichiáter munkájában gyökerezik, aki az 1930-as években kezdett el érzelmi problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkozni. Bowlby észrevette, hogy a gondjaira bízott, problémás gyerekek többsége „érzéketlen” volt, ezeknek a gyerekeknek a gondozása gyakran zavart volt, vagy egyenesen magukra hagyták őket.

Bowlby szerint a csecsemők „a kötődések kis hierarchiáját” hozzák létre. Ez evolúciós szempontból logikus: a számnak kicsinek kell lennie, mivel a kötődés rendezi az érzelmeket és a viselkedést a babában, és a túl sok kötődés zavaró lenne; mégis a többszörös kötődési lehetőség biztonságot is nyújt. A hierarchia azonban továbbra is megmarad, és normál körülmények között általában egy szülő áll a csúcson. A kutatások azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akiknek biztonságos kötődésük van legalább egy felnőtthöz, előnyt élveznek.

Biztonságos és bizonytalan kötődés

A biztonságos kötődésnek legalább három funkciója van:

1. biztonságérzetet nyújt,
2. szabályozza az érzelmeket azáltal, hogy csillapítja a szorongást, örömet teremt és támogatja a nyugalmat,
3. továbbá biztonságos alapot kínál a felfedezéshez.

A bizonytalan kötődések akkor alakulnak ki, amikor az anya megbízhatatlan a gondozásban, amikor rendszeresen figyelmen kívül hagyja a babát, nem reagál alapvető szükségleteire, és nem kommunikál rendszeresen pozitívan a babával. Tudjuk, hogy a depressziós anyáknál fennáll a bizonytalan kötődés veszélye. A posztpartum depresszió kezelésére a pszichoterápia mellett számos hatékony gyógyszer áll rendelkezésre, melyek nagy része mellett hosszú távon szoptatni is lehet.

A szoptató major depressziós kismama bár szoptat, valójában nem kötődik a babájához. Természetesen legideálisabb táplálás a hosszan tartó anyatejes táplálás, de nem mindenáron. Ha az Ön esetében felmerült a posztpartum depresszió, kérjen szaksegítséget mielőbb!

Amikor a gyerek elutasítóvá válik: a felnőttkori dinamika

A szülők a gyermek számára sokáig a „világ közepét” jelentik, aztán a gyerek elkezd felnőni... Az egykor „istenített” szülő hirtelen azzal szembesül, hogy már nem fontos a véleménye, elutasítják, elhanyagolják, és sokszor nem több, mint egy kellemetlenkedő alak a gyereke életében. A változás nem véletlen: a felnőtté válás folyamata megrengeti a korábbi dinamikát, a szimbiózis felbomlik, megkérdőjeleződnek a szerepek. A viszony átrendeződése mélyen megviselheti a szülőt, aki az önállósodási kísérleteket tiszteletlenségként értelmezheti. Ahhoz, hogy ne mérgesedjen el a kapcsolat, és egy egészséges viszony keretei létrejöhessenek, fontos először megérteni, hogy mi állhat a gyerek viselkedésének hátterében.

Az elutasító viselkedés okai

Jeffrey Bernstein pszichológus szerint a felnőtt gyermekek látszólag bántó viselkedése mélyebb problémákban gyökerezik. Ha a már felnőtt gyermek távolságtartó, védekező vagy akár ellenséges a szülőkkel szemben, annak a következő okok állhatnak a hátterében:

1. Feldolgozatlan gyermekkori fájdalmak: Sok múltbéli sebet fedezhetünk fel, mint például az érzelmi elhanyagoltság, túlkontrollálás vagy kritizálás.
2. Állandó ítélkezés vagy kritizálás: Senki sem szereti, ha folyamatosan bizonyos elvárásokhoz és mércékhez hasonlítgatják.
3. Hatalmi harcok az irányításért: A tekintélyelvű szülők nehezen birkóznak meg azzal, amikor gyermekeik felnőttként visszautasítják őket.
4. Stressz és mentális problémák: A „felnőtt gyermek” saját életében megtapasztalt problémái, a stressz, szorongás, depresszió és kiégés is állhatnak a jelenség hátterében.
5. Változó prioritások: Ahogy a gyerekek maguk is felnőttekké válnak, elkezdik saját karrierjüket építgetni, és családot alapítanak, így időbeosztásuk és érzelmi kapacitásuk is átrendeződik.
6. Addikció vagy destruktív viselkedés: Tartós szenvedélybetegségek vagy más okokból eredő káros viselkedési minták is vezethetnek manipulációhoz, tiszteletlenséghez, vagy akár a szülők pénzügyi kihasználásához.

Hogyan javítható a kapcsolat?

Ha úgy érzed, hogy megromlott a kapcsolatod a gyermekeddel, íme néhány lépés, amivel újjáépítheted a kölcsönös bizalmat és tiszteletet:

• Kommunikálj védekezés nélkül: Használj „én” kijelentéseket, kerüld a vádaskodást, és próbáld megérteni az érzéseit és a nézőpontját.
• Reflektálj a saját viselkedésedre: Őszintén tedd fel magadnak a kérdést, hogy nem kritizáltál, tolakodtál, vagy utasítottad-e el az érzéseit.
• Kérj bocsánatot: Ismerd el a múltbeli fájdalmait, anélkül, hogy bagatellizálnád.
• Állíts fel egészséges határokat: Ha a gyermeked viselkedése toxikusnak érződik, állíts fel világos és határozott határokat.

A szülői kiégés és a segítségnyújtás

Ne aggódj, teljesen természetes, ha vita támad köztetek a baba születése után, és kicsit úgy érzed, mintha összeomlana az élet. Olivia Bergeron pszichoterapeuta szerint a legnagyobb kapcsolatgyilkos a kialvatlanság. A kialvatlanság miatt a szülők frusztráltabbak és hamarabb lesz veszekedés a kicsinek látszó ügyekből is.

Az igazán nehéz rész pedig az, ahogy a megoldást keresve az újdonsült szülő megpróbál eligazodni a zavaró, sokszor egymásnak ellentmondó tanácsok között, hogy megtalálja azokat a saját, egyéni, igény szerinti megoldásokat, amelyekre szüksége van. Nagyon fontos az újdonsült szülők szorongásának csökkentése. A legkorszerűbb nézetek pontosan az igényszerintiséget és a válaszkészséget hangsúlyozzák. Vagyis, hogy a szülő a baba (és a saját) igényeire hangolódva, a testi szükségleteken kívül az érzelmi szükségleteket is igyekszik kielégíteni, megismerve a baba ritmusát, egyéniségét és ehhez igazítva a gondozást. A szülők jólléte pedig alapfeltétele a baba jóllétének, és a kölcsönösen kiegyensúlyozott, boldog mindennapoknak.

Alvási problémák és a megoldás

A legtöbb friss szülő alváshiányról panaszkodik. Sokan meg vannak győződve arról, hogy babájuknak alvászavara van, és hogy az, amit tapasztalnak, nem normális. A normális alvásmintázatoknak pusztán a tudatosítása is segíthet a szülőknek a stressz és aggodalom csökkentésében. A babák éjszakai ébredése normális biológiai alkalmazkodási mechanizmus. Ha egy gyermek valóban alváshiányban szenved, annak látható jelei lesznek. Ilyen a szemdörzsölgetés, a kábult állapot, a gyermek nem képes sem emberekre, sem játékokra figyelni, késő estére túlzottan aktívvá válik és reggel nyűgösen ébred. Ilyenkor érdemes személyre szabott segítséget kérni anya-baba alvásszakértőtől, integrált szülő-csecsemő konzulenstől, tájékozott gyermekorvostól, védőnőtől.

A pszichoterápia szerepe

Tudatos beavatkozás nélkül a kötődési stílusok általában nemzedékeken át öröklődnek. Számos (jellemzően, de nem kizárólag) anya fordul ilyenkor pszichológushoz, pszichoterapeutához, mivel komoly szorongást okoz számukra, hogy szeretnék máshogy gondozni, nevelni a gyermekeiket, mint amilyen nevelést ők kaptak, de eszköztelennek érzik magukat. A pszichoterápia empatikus, meleg, ítélkezésmentes és elfogadó, bátorító attitűdje, közege valóban alkalmas ezeknek a mintáknak a lebontására.

A felnőttkori kötődésről szóló kutatások azt mutatják, hogy nem a kötődéssel kapcsolatos tényleges gyerekkori élmények számítanak, hanem az, hogy a felnőtt mennyire érti meg, mi történt vele, megtanult-e új kapcsolati módokat, és mennyire integrálták tapasztalataikat a jelenben. Ennek fejlesztésére, valamint a szorongás és a „nem teszek eleget, elég jól” bűntudata csökkentésére a pszichoterápia egy kiválóan alkalmas módszer.

tags: #ujszulott #nem #akar #a #szulo #vele