Indiában a lánycsecsemő-gyilkosságokról már a múlt század óta alapos etnográfiai leírások vannak. A lánymagzatok abortálásának fő oka, hogy a hozomány - bár kötelező mivoltát törvénnyel törölték el - még mindig elterjedt gyakorlat. Márpedig egy-egy lánygyermek kiházasítása "valóságos anyagi csőd a családnak, míg a fiúgyermek felnevelése hosszú távon nyereségnek számít, hiszen amikor felnő, felesége pluszmunkaerővel és jelentős hozománnyal gyarapítja a házat" - mondja Ravinder Kaur, a témát kutató szociológus.
Indiában 1987 óta törvény tiltja a magzat nemének vizsgálatát és az ilyet követő abortuszt. Ennek ellenére sokszor előfordul, hogy az egyre elterjedtebb ultrahangvizsgálatok eredményét ismertetve a doktor virágnyelven a magzat nemét is közli a szülőkkel, ők pedig a kódolt információ alapján döntenek. Gyakran úgy, hogy - a törvényt megsértve - elvetetik a magzatot, ha lány lenne belőle.
A hozomány átka és gazdasági okok
A hozomány intézménye, bár 1961 óta illegális, nagyon is része a mindennapoknak, és a családok ennek szellemében viszonyulnak a lányaikhoz. Ha egy családba lány születik, az egyet jelent a költségvetés durva megszorításával, hiszen mire eladósorba kerül, készen kell állnia a tekintélyes hozománynak.
A férjek és családjuk újabb és újabb követelésekkel állhatnak elő, és ha nem kapják meg a pénzüket vagy bármilyen más értéket, ami szerintük beleillik a hozomány fogalmába, akkor extrém esetben meggyilkolhatják a feleségüket, vagy öngyilkosságba kergethetik. A statisztikák szerint ez az eljárás nem is számít extrémnek, sőt inkább mindennaposnak mondható, hiszen a hozományhoz kapcsolódó viták miatt óránként meghal egy nő Indiában.
A kilencvenes évek gazdasági liberalizációja csak súlyosbította a helyzetet, a leendő férjek egyre mohóbbak lettek, az új rokonok pedig aranytojást tojó tyúkként tekintettek a menyasszonyra. Ezt a kilátást a lányos szülők már akkor mérlegelik, amikor megtudják, hogy lányt várnak. A hozomány réme áll rengeteg nemi alapon végzett abortusz és gyerekgyilkosság mögött, mert a szülők egyszerűen nem tudják vállalni, hogy életük hátralévő részében a lányuk hozományára gyűjtsenek.
A probléma súlyát gazdasági mutatók is jelzik. A statisztikák szerint a bankhitelek nyolcvan százalékát azért veszik fel az indiaiak, hogy ki tudják fizetni az esküvők költségeit és a hozományokat. Ennek a sajátos adósságcsapdának megvannak az áldozatai is. India egyes területein egyre több farmer menekül az öngyilkosságba, mert nem tudja visszafizetni a hozomány miatt felvett bankkölcsönöket.
Demográfiai következmények és a nemek arányának eltolódása
India népességgyarapodási statisztikáit kettős átok sújtja: egyrészt továbbra is fenyeget a túlnépesedés, másrészt a nők aránya döbbenetesen csökkent az utóbbi másfél évtizedben. Ez nyilván azzal függ össze, hogy a középosztály számára is elérhetővé és megfizethetővé vált az ultrahangos terhességi vizsgálat.
Az 1991-es népszámláláskor 945 lány jutott ezer fiúra, 2000-re ez a szám 928-ra csökkent. A Delhi szövetségi területtel határos Harijána államban 793, a szikheknek otthont adó Pandzsábban 820 nő jut ezer férfira. Az indiai falvakban ma 919 lány jut 1000 fiúra - szemben a 2001-es állapotokkal, amikor még 934 lány-1000 fiú volt az arány. A világ népességében 1050 lány 1000 fiúra az átlag.
A demográfiai adatok változása
| Év | Lány/1000 fiú (országos átlag) | Lány/1000 fiú (Harijána) | Lány/1000 fiú (Pandzsáb) |
|---|---|---|---|
| 1991 | 945 | N/A | N/A |
| 2000 | 928 | N/A | N/A |
| 2001 | 934 (falusi) | N/A | N/A |
| Jelenleg | 919 (falusi) | 793 | 820 |
Becslések szerint Indiában 2020-ra 28 millióval több lesz a nősülésre váró férfi, mint a házasságra váró nő. Sunny Hundal, brit újságíró a könyvében arra is figyelmeztet, a történelemben példa nélküli társadalmi hatásai lehetnek a nemi egyensúlyok ilyen mértékű megbomlásának.
Hatvanmillió. Indiában ennyivel van kevesebb nő, mint férfi. Vagy azért, mert a szelektív abortusz miatt meg sem születtek, vagy mert a születésük után azonnal megölték vagy magukra hagyták őket. Vagy mert a férjük ölték meg őket, mert nem voltak elégedettek a hozománnyal, amellyel a házasságba érkeztek.
A törvényi szabályozás és annak kijátszása
Indiában tilos a nemek közötti választás kedvéért művi vetélést végrehajtani, ezért 1994 óta a születendő gyermek nemét sem szabad közölni. A hordozható ultrahangos készülékeknek köszönhetően azonban egyre könnyebb ezt a tilalmat megkerülni.
A kormányzati intézkedés véletlenül sem volt sikerre ítélve: a tíz évvel későbbi, 2001-es népszámlálásnál már 35 millióval több volt a férfi, és a becslések szerint ez a szám ma már eléri a hatvanmilliót. A nyolcvanas évek végére minden újdelhi újságban volt ultrahangos nemmeghatározást hirdető reklám, és a klinikák azzal próbálták magukhoz csábítani a szülőket, hogy milyen tapasztalataik vannak a lánygyerekek eltüntetésében. "Fizessen most 3000 rúpiát, spóroljon meg később 300 ezret" - a kilencvenes években hasonló szlogenekkel próbálták a kórházak meggyőzni a szülőket arról, hogy szabaduljanak meg a lányuktól.
Harijánában háromszáz abortuszklinika működési engedélyét vonták vissza az utóbbi két napban az egész államra kiterjedő lánymagzat-gyilkosságok miatt tartott razzia során. Többek ellen eljárás is indult, mert az online kereskedtek terhességmegszakításhoz szükséges eszközökkel.
Az állam egészségügyi hatóságai emellett azt közölték, több mint 62 ezer, egy vagy több lánygyermeket nevelő várandós nővel konzultáltak, és próbálták őket meggyőzni arról, hogy ne végeztessék el a magzat nemét megállapító vizsgálatot - amely egyébként egy 1994-ben elfogadott jogszabály szerint törvénytelen is.
Nemek közötti erőszak és társadalmi feszültségek
A nők kiszolgáltatott helyzetének a legdrámaibb példája tavaly decemberben került a címlapokra. A csoportos nemi erőszak problémája mindössze pár hónapja része a közbeszédnek Indiában, a jelenséget azonban évtizedek óta húzódó társadalmi folyamatok készítették elő. A témában könyvet író brit újságíró, Sunny Hundal szerint sok indiai azért nem ismeri fel, mennyire súlyos problémával áll szemben az ország, mert a nők sorsát és társadalmi helyzetét meghatározó gondolkodásmód mélyen beivódott a kultúrába.
Az indiai rendőrség, illetve az igazságügyi rendszer aligha van felkészülve arra, hogy kezelje ezt a robbanásveszélyes helyzetet. Vagyis India kulturális és társadalmi szempontból is időzített bombán ül a háború miatt, amelyet a nők ellen vív - állítja Hundal. Indiában nyolc százalékkal többen vannak a férfiak, mint a nők. Ezeknek a férfiaknak meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy soha sem fognak megnősülni, nem lesz családjuk, nem lesznek gyerekeik.
Az indiai Madhja Prades állam parlamentje elfogadta azt a törvényt, ami halálbüntetéssel sújtja a 12 évesnél fiatalabb lányokat megerőszakoló embereket. Ezzel Madhja Prades lett az első indiai állam, ahol kivégzés vár a pedofil erőszaktevőkre. Az új jogszabály a halálbüntetés kiszabása mellett 14 évig tartó börtönre emelte a minimumálisan kiszabható büntetés nagyságát. A törvényt még az indiai elnöknek és a szövetségi kormánynak is jóvá kell hagynia, mielőtt életbe léphet.
Semmit nem javult az indiai nők helyzete
2016-ban közel húszezer gyerekeket érintő nemi erőszakot regisztráltak Indiában, ami 82 százalékos emelkedés 2015-höz képest. Az országban ráadásul annak ellenére nő a szexuális erőszakok száma, hogy az utóbbi években több szigorító jogszabályt fogadtak el, például 20 év börtönre emelték a nemi erőszak elkövetőire kiszabható büntetést mértékét, és 2017-ben a kormány határozott arról, hogy halálbüntetést kell kiszabni azokra, akikről bizonyítást nyer, hogy nemi erőszakot követtek el 12 évesnél fiatalabb kisgyereken. A jogszabályok viszont csak ritkán érvényesülnek a gyakorlatban, köszönhetően a lassú, áldozathibáztató bíróságoknak, a szemet hunyó közösségeknek és a becsontosodott kulturális hagyományoknak.
Nemi átalakító műtétek és a "férfias társadalom"
Indiában öt év alatti kislányokon is végeznek nemátalakító műtétet, az országban ugyanis csak a fiúgyermekek értékesek. A nemátalakító műtétek, amelyeket egy és öt év közötti kislányokon is hajlandóak elvégezni, egyre népszerűbbek az országban, különösen Indore városában. A gyerekeket saját szüleik viszik a műtétre, és akár egész életükre szóló hormonkezelésben is részesítik őket csak azért, hogy lányok helyett fiúk legyenek.
A Hindustan Times újságírónője, Taslima Nasreen hozta először nyilvánosságra az ügyet, akinek bizonyítékai is vannak arra vonatkozóan, hogy a városban nem is egy, hanem hét sebész is végez ilyen átalakításokat - az újságírónő információi szerint az egyes sebészek fejenként már legalább két-háromszáz műtéten vannak túl. Az átalakító műtét ára körülbelül hatszázezer forintnak megfelelő összeg.
Hogy miként néz ki egy ilyen szó szerint férfias társadalom, az nemcsak a szociológusokat és újságírókat, hanem a művészeket is izgatja. A Matrubhoomi: Egy nemzet nők nélkül című alkotás annyira sokkolónak bizonyult, hogy bár több külföldi fesztiválon is vetítették, Indiában évekig nem sikerült forgalmazót találni.
Bár ennyire még nem súlyos a helyzet, India több területén már érezhető ez a fajta feszültség - állítja a könyvében Hundal. A New York Times szerint a nőhiány felpörgette a lánykereskedelmet, és a környező országokból, Bangladesből és Nepálból, valamint India szegényebb régióiból szállítják a feleségnek való lányokat, és adják el őket kétszáz dollárért. A lap összehasonlításképpen megjegyzi, hogy egy bika ezer dollárba kerül.
Megoldási kísérletek és civil kezdeményezések
A kormányzati felvilágosító kampányok alapvetően a férfiakat próbálják meggyőzni. Radzsasztán államban, ahol a férfiak és nők aránya ugyancsak nagyon kedvezőtlen, lánygyermek születésekor kisebb állami kölcsönt kapnak a több lányt nevelő családok. Az összeget a nagykorúvá és kiházasítandóvá váló lánygyermek kapja kézhez.
A kormányzat tett egy másik kétségbeesett kísérletet is arra, hogy megmentse a lányokat, és egy felhívással lényegében arra bátorította a szülőket, hogy hagyják el a lánygyerekeiket. "Ha nem akar lányt, ne ölje meg, hagyja ránk, majd mi felneveljük" - értelmezte újra a gondoskodó állam fogalmát India. Nem meglepő, hogy az egyetlen hely, ahol a lányok vannak többségben az országban, az az árvaház.
Az Aarti Otthon Kadapában befogadja az elhagyott gyerekeket, akik jó része lány és egyszerűen csak a nemük miatt tették őket ki szüleik. Az Aarti bízik benne, hogy otthont tud nyújtani azoknak a lányoknak, akikről szüleik már lemondtak, mert lányok, és hogy meg tudja őket győzni arról, hogy náluk biztos menedékre lelhetnek.
Aishwarya Pillai, egy lánygyermek, a két és fél éves Amia édesanyja úgy véli, hogy csak rengeteg felvilágosító munkával, tévésorozatokkal, népszerű filmekkel, a legkisebb falut is elérő hírmondókkal és utcaszínház-társulatokkal lehetne megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját.