A teljes értékű anyaság – Túlélési útmutató a modern édesanyáknak

Az anyaság egy olyan szerep a nők életében, amihez rengeteg társadalmi elvárás, képzet társul. „Anya vagyok." Ez a mondat egyszerre lehet büszkeség, meghatottság, kimerültség és egy hatalmas kérdőjel is. Előfordult már veled, hogy egy pillanatra megálltál, és megkérdezted magadtól: „De ki vagyok én ezen túl? Hol vagyok én ebben az egészben?" Ha igen, nem vagy egyedül. A benne megélt nehézségeket, elakadásokat pedig épp emiatt nehéz kommunikálni - pedig sokszor életbe vágó lenne. Itt az ideje, hogy komolyan vegyük: a magyar anyák jelentős része nincs jól. Ennek pedig számos következménye lehet hosszú távon nem csupán a családra, hanem a jövő generációira, így a társadalom egészére vonatkozóan is.

A perfekcionizmus csapdája: A „szuperanya" mítosz

A társadalmi nyomás, az Instagramon posztolt makulátlan családi képek, a „szuperanya" elvárások és a belső megfelelési kényszer olyan láthatatlan terheket raknak rád, amiket napról napra cipelsz. Minden tökéletesnek kell lennie: a gyerek fejlődése, a háztartás, a párkapcsolat, a testképed, és persze az érzelmi állapotod is. Mosolyogj, csináld profin, és közben legyél boldog. Ha pedig hibázol? A társadalom, amiben felnőttél, tele van idealizált női mintákkal. Talán gyerekkorodban is azt láttad, hogy az „igazi nő" mos, főz, dolgozik, gyereket nevel és soha nem panaszkodik. A „jó anya" képe mélyen beépült a gondolkodásodba - és mire valóban anyává válsz, ez a belső program már automatikusan működik benned.

A közösségi média csak olaj a tűzre. Előtted is ott vannak az Instagramon a „tökéletes anyák" - gyönyörű gyerekek, harmonikus otthon, boldog mosolyok. A valóság persze ennél jóval árnyaltabb, de ezt kevesen mutatják meg. És mivel összehasonlítod magad ezekkel az idealizált képekkel, automatikusan úgy érezheted: te kevés vagy. A teljesítményorientált világban - különösen ha gyerekként gyakran csak akkor kaptál elismerést, ha „jól viselkedtél" vagy „ügyes voltál" - megtanultad, hogy a szeretet és elfogadás feltételekhez kötött. Ez a minta felnőttként is megmarad, csak most a szülői szerepen keresztül próbálsz „jól teljesíteni". Ez az a pont, ahol a perfekcionizmus már nemcsak róluk, hanem a szeretet nyelvéről is szól.

A belső kritikus hang megszelídítése

A perfekcionizmus egyik alapköve az a belső hang, amely azt mondja: „Ez nem volt elég jó." Ez a hang hajlamos túlzásba esni. Például: „Ha nem csinálok mindent tökéletesen, akkor rossz anya vagyok." Ez az úgynevezett mindent vagy semmit gondolkodás - tipikus kognitív torzítás. A változás első lépése az, hogy ezeket észreveszed, és elcsíped őket a gondolataidban. Ha ilyet mondasz magadnak, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg: „Ez tényleg így van?"

Donald Winnicott gyermekpszichológus már az 1950-es években leírta a „good enough mother" elméletét. Szerinte a gyermekednek nem egy hibátlan anyára van szüksége, hanem egy olyanra, aki elég jó. Aki jelen van, figyel rá, de nem tökéletes. Aki hibázik, de reflektál, és fejlődik.

A belső kritikus hang helyett próbálj meg egy együttérző belső hangot kifejleszteni. Képzeld el, mit mondanál egy barátnődnek, ha panaszkodna neked. Ez az önelfogadás és önszeretet nem gyengeség - ez pszichológiai stabilitás. Egyensúlyt ad, amikor minden más billeg.

Az önfeladás csapdája és a feltétel nélküli szeretet mítosza

„Miért érezzük úgy, hogy az anyák mindent kibírnak? 🦸‍♀️Az anyák teherbírása nem mágikus eredetű, hanem a gyermekük iránti mély szeretetből és felelősségérzetből fakad." Nincs még egy olyan változás a nők életében, melyről kultúránk olyan szélsőségesen pozitív képet festene, mint az anyaság. Egy anyának nem nehéz éjszakánként akár háromszor is felkelnie síró csecsemőjéhez. Természetes, hogy gyermeke érdekeit, szükségleteit, örömeit, vágyait mindig a sajátjai elé helyezi. Készségesen zárójelbe teszi magát, ha a család érdeke így kívánja. Ha kell, akár az életét is odaadja gyermekeiért. Van-e olyan ember, aki ennek az ideálképnek meg tud felelni úgy, hogy közben soha nem érzi fáradtnak, túlterheltnek, háttérbe szorítottnak magát?

Persze az ideáloknak általában sem tudunk megfelelni, csak törekedhetünk erre, de az ideáloknak éppen ez a funkciójuk. Ez pedig jelentősen megnehezíti a szülői feladatra készülő, vagy azzal birkózó párok életet, hiszen saját maguktól és a másiktól is azt várják el - sőt környezetük is azt várja tőlük -, hogy kizárólag pozitív élményeket, érzéseket éljenek át. Ha meg akarnak felelni ennek az elvárásnak, akkor esetleges szorongásaikat, nehézségeiket, fájdalmaikat el kell rejteniük lehetőleg még saját maguk elől is. Nem oszthatják meg ezeket sem egymással, sem barátaikkal, sem rokonaikkal, tehát segítséget sem kaphatnak senkitől.

Az anyaság mint átalakulás: "Ki vagyok most?"

Amikor világra hozod a gyermekedet, nemcsak egy új élet születik - hanem egy új éned is. Olyan, amit korábban talán el sem tudtál képzelni. Az anyaság nem egyszerűen egy új szerep, hanem egy teljes belső átalakulás. De erről a folyamatról ritkán beszélünk. A társadalom romantizálja az anyaságot, miközben sok nő belül csendben gyászol. Igen, gyászol. Nem a gyermekét - hanem azt az énjét, aki előtte volt. A spontaneitást, az önálló döntések lehetőségét, a csendes reggeleket, az éjszakai átalvás luxusát. És közben ott a belső feszültség: „Elvileg most boldognak kellene lennem… de én néha csak sírni tudnék." Vagy: „Imádom a gyermekem, mégis hiányzik az életem." Ezek teljesen normális érzések, csak épp tabu témák. A kérdés, amit ilyenkor felteszel magadnak - „Ki vagyok most?" - valójában egy kulcs. Egy lehetőség arra, hogy ne csak visszatalálj régi önmagadhoz, hanem egy új, érettebb, árnyaltabb önazonosságot építs fel. Egy nőt, aki nem csak anya, de ember is. Aki értéket ad, de nem merül ki teljesen.

Önmegújulás az anyaságban

Ez az új éned nem automatikusan alakul ki. Keresni, formálni, építeni kell! És ehhez időre, térre és támogatásra van szükséged. Nem baj, ha most még nem látod tisztán, hogy ki vagy. Nem baj, ha néha csak sodródsz. Az anyaság nem egy lineáris út, hanem egy körkörös folyamat: újra és újra meg kell állnod, és újra és újra fel kell tenned ezt a kérdést.

A gyermeked születésekor nem csak ő jött világra - hanem egy újfajta életed is. És bár sokan azt várják, hogy ebbe az új életszerepbe majd magától, természetesen beilleszkedsz, valójában sokkal gyakoribb, hogy hosszú ideig csak próbálsz túlélni.

1. Énidő: Ez az első és legfontosabb lépés. Sokan bűntudatot éreznek, ha a gyerek nélkül akarnak lenni - pedig a minőségi énidő nem luxus, hanem szükséglet. Nem kell hosszú wellness hétvégére gondolni. Elég lehet napi 10-15 perc csend, amikor olvasol, nyújtasz, lélegzel, kávézol. Kezdd el keresni azokat az apró időszakokat, ahol újra egyedül lehetsz.
2. Régi hobbik, új kihívások: Mi volt régen fontos neked? Gondolj vissza: mi adott neked örömöt, feltöltődést a gyerek előtt? A zene? A rajzolás? A futás? A szakmai kihívás? A barátokkal való beszélgetés? Ezek nem múltbéli emlékek - ezek a személyiséged részei. Nem kell mindent visszahozni, amit „régen csináltál", de érdemes kiválasztani egy kis dolgot, amit fokozatosan beemelhetsz újra az életedbe. Ez lehet heti egy óra sport, egy podcast hallgatása, egy online tanfolyam, egy rövid naplóírás.
3. Társas támogatás: A szülés után megváltozik a kapcsolati hálód. Vannak barátságok, amelyek eltávolodnak, és új kapcsolatok is születhetnek - például más anyákkal. Ez természetes. De fontos, hogy ne maradj egyedül. Lehet, hogy egy anyacsoport lesz a támaszod. Vagy egy régi barátnő, akivel új témák mentén találjátok meg újra egymást. De akár az is előfordulhat, hogy a párkapcsolatod újrafelfedezése lesz a kulcs.
4. Személyes célok: Sokan azt érzik, hogy „már nincs önálló célom - csak a család működtetése". Pedig a cél nem kell nagy legyen. Lehet az egy hobbi megtanulása, egy új szakma elkezdése, vagy akár egy saját kis online tér létrehozása. Ami fontos: a cél személyes legyen. Rólad szóljon. Ez a cél nem elvesz a gyerekedtől - sőt, példát mutat neki. Megtanítja, hogy az életben nem csak másokat kell szolgálni, hanem saját utakat is járni lehet.
5. Segítségkérés: Nem kell mindent egyedül. Ez az egyik legnehezebb, de legfontosabb mondat. Segítséget kérni nem a gyengeség jele - hanem az önismereté. A tudatosságé. Önmagad újraépítése nem azt jelenti, hogy visszatérsz a régi énedhez - hanem azt, hogy egy új, mélyebb, hitelesebb önmagad születik meg.

Az anyai „szuperképességek” és a modern kihívások

Az anyaság egy új fejezet kezdődik az ember életében, és mint tudjuk a változások zöme jó. A számtalan álmatlan éjszaka, kialvatlanság, kétségbeesés és hatalmas felelősség ellenére is, az anyává válás is egy jó változás, ami rengeteg jó dolgot is hoz magával - például olyan szuperképességeket, amik kifejezetten az édesanyákra jellemzőek, az anyák erősségei, és mindegyikben ott lapulnak.

Logisztikai zsenialitás és problémamegoldás

Okleveles logisztikusok és menedzsmentet tanult emberek is irigylik azt a kiemelkedő szervező- és problémamegoldó képességet, amivel egy édesanya bír. Profi abban, hogy összeegyeztesse a munkát és a családi életet. Vezeti a háztartást, egyben tartja a dolgokat. Igazi kaméleon, hiszen változatos szerepekben tündököl: anya, feleség, nő, munkavállaló, barátnő, konyhatündér, sportoló egy személyben.

Az anyák egyik leglenyűgözőbb tulajdonsága az a fajta intuitív érzékenység, amellyel képesek leolvasni gyermekeik legapróbb rezdüléseit is. Még mielőtt egy szó is elhagyná a kicsi száját, az anya már pontosan tudja, hogy valami nincs rendben, legyen szó egy kezdődő betegségről vagy egy iskolai kudarc okozta lelki fájdalomról. Ez a képesség nem csupán a megfigyelésen alapul, hanem egy mély, empátiás kapcsolódáson, amely a születés pillanatától (vagy még azelőttől) kezdve folyamatosan mélyül.

Érzelmi intelligencia és a mentális teher

Az anyák képesek egyszerre több érzelmi szinten jelen lenni: megélik a saját érzéseiket, miközben teljes mértékben ráhangolódnak a gyermek belső világára. Az érzelmi intelligencia ezen foka teszi lehetővé, hogy az édesanyák a legmegfelelőbb pillanatban szólaljanak meg, vagy éppen maradjanak csendben. Tudják, mikor van szükség egy határozott útmutatásra, és mikor elég egy bátorító tekintet.

A közvélemény gyakran csak a fizikai munkát látja: a takarítást, a főzést, a bevásárlást. Azonban az igazi szuperhősi teljesítmény a mentális teher (mental load) menedzselésében rejlik. Ez az a végeláthatatlan lista, amely az anyák fejében pörög: mikor jár le az oltás, van-e tiszta váltóruha az óvodában, mit kell venni a szülinapi zsúrra, és el lett-e küldve a befizetési bizonylat. A láthatatlan munka része a család érzelmi logisztikája is. Az anya az, aki emlékszik a távoli rokonok születésnapjára, aki észreveszi, ha a gyerek baráti köre megváltozik, és aki finoman terelgeti a családi kapcsolatokat. Ez a koordinátori szerep elengedhetetlen a család egységének fenntartásához, mégis ritkán kap érte bárki nyilvános elismerést. Érdemes elgondolkodni azon, mekkora szellemi kapacitást igényel ennyi információ egyidejű kezelése. Az anyák agya folyamatosan többcsatornás üzemmódban működik, ami hosszú távon kimerítő lehet, mégis nap mint nap képesek megújulni.

Rugalmasság és alkalmazkodóképesség

Az anyaság fizikai kihívásai már a várandósság alatt elkezdődnek, és a gyermek növekedésével csak formát váltanak, de nem szűnnek meg. Egy édesanya fizikai teherbírása gyakran felülmúlja a hivatásos sportolókét is, ha figyelembe vesszük az alváshiány és a folyamatos fizikai igénybevétel kombinációját. Mégis, egy anya képes felkelni éjszaka ötször, majd reggel hétkor mosolyogva reggelit készíteni és teljes értékű munkát végezni a munkahelyén vagy otthon. Ez a biológiai rugalmasság lenyűgöző példája az emberi szervezet alkalmazkodóképességének. A fizikai állóképesség mellett ott van a finommotorika és a precizitás is. Egy anya képes egyetlen kézzel pelenkázni, miközben a másikkal a telefont tartja, vagy bekötni egy cipőfűzőt rohanás közben, sötétben is.

Nincs olyan probléma, amelyre egy édesanya ne tudna legalább három alternatív megoldást találni öt percen belül. Az élet váratlan helyzetei - legyen az egy utolsó pillanatban eszünkbe jutó jelmezbál vagy egy elromlott háztartási gép - az anyákból a legjobb kreatív szakembert hozzák ki. Ez az improvizációs készség az élet minden területén megmutatkozik.

Az anyai szeretet és önzetlenség

Az anyai szeretet az egyetlen olyan erő a földön, amely valóban feltétel nélküli. Egy édesanya nem azért szereti a gyermekét, mert az jól teljesít vagy szót fogad, hanem egyszerűen azért, mert létezik. Ez az elfogadás adja meg a gyermek számára azt az alapvető biztonságérzetet, amelyre az egész élete épülhet. Az önzetlenség az anyák mindennapi döntéseiben érhető tetten. Lemondanak a saját pihenésükről, hobbijaikról vagy karrierlehetőségeikről, ha a család érdeke úgy kívánja. Ez az áldozatvállalás nem teher számukra, hanem a szeretet természetes kifejeződése.

A belső hang megtalálása és a külső elvárások szűrése

Anyaként valószínűleg úgy érzed, hogy mindenki véleményt formál rólad - még akkor is, ha nem kéred. Ez a külső zaj gyakran olyan hangos, hogy elnyomja a legfontosabbat: a saját belső hangodat. Azt a finom, halk, mély tudást, ami benned van, és ami valójában pontosan tudja, mire van szükséged - neked és a gyermekednek is. De ahhoz, hogy meghalld, csendre van szükség.

1. Figyelj befelé: Szánj időt arra, hogy megfigyeld: hogyan érzel valójában? Mit mond a tested? Mit súg a szíved?
2. Határok kijelölése: Ha mindenkinek meg akarsz felelni, végül senkinek sem tudsz igazán adni - és magadnak a legkevésbé. A határok kijelölése nem önzőség, hanem önvédelem. Lehet, hogy nemet mondasz egy látogatásra, nem válaszolsz egy bántó kommentre, vagy nem csinálod meg a vacsorát, ha fáradt vagy. És nem kell magyarázkodni.
3. Bízz az intuíciódban: Bármennyire is próbálják elhitetni veled, hogy az „igazi anyaság" sablonok alapján működik, az igazság az, hogy nincs egyetlen jó út. Minden gyerek más. Minden édesanya más. És a te belső megérzésed, a saját intuíciód az egyik legpontosabb eszközöd. Kezdj el bízni benne. Ha valami nem esik jól - nem kell megmagyaráznod. Ha valami működik nálatok, még ha nem is „tankönyvi" - az is rendben van.
4. Új értékrend kialakítása: Ne másokhoz mérd magad - hanem saját értékrendedhez. Alkoss új meghatározásokat. Ne azt kérdezd: „Mit vár el a társadalom egy anyától?" - hanem azt, hogy „Mit jelent számomra szeretetteljes, jelenlévő, őszinte anyának lenni?" Írd le. Formáld. És ne feledd: ahogy a gyermeked fejlődik, te is folyamatosan változol. Ez nem gyengeség, ez növekedés.

A társadalmi elvárások és a valóság

Filákovity Radojka írásában a „Hogy vagy?” kérdésre a közel 3 ezres követőszámmal rendelkező Instagram-oldalán megszólított anyák válaszai közt túlterheltség, magány, gazdasági kiszolgáltatottság, szorongás a rájuk nehezedő elvárásoknak való megfelelés, és az anyasággal kapcsolatos sok, egymásnak is ellentmondó információ szerepelt a leggyakrabban. „Nagyon nehéz, nagyon magányos helyzet ez. Azt érzem, hogy meg kell felelnem mindenkinek, hiába tudom az eszemmel, hogy csak a kislányomnak és magamnak kell megfelelnem. A közösségi médiából ömlik, hogy mindenki milyen szuperül van, hogy mindenki mennyire imádja az anyasága minden pillanatát, de a valóság az, hogy ilyen nincs.”

Az anyák mentális egészsége és a segítségnyújtás hiánya

A szülés utáni időszakban nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van megerősödésre: kevésbé ismert, hogy a szülés utáni depresszió mellett szülés utáni poszttraumás stressz is jelentkezhet, és korábban rejtve maradt mentális betegségek, például bipoláris zavar is aktiválódhat. Az anyák mentális támogatása azonban nem sok figyelmet kap Magyarországon.

Online kérdőívünkben 325 anya válaszolt arra, hogyan érezte magát a várandósság és a szülés utáni időszakban. A terhesség alatt 85 százalék boldognak érezte magát, de a szülés után a túlterheltség és a szorongás vált a két vezető érzéssé.

„A pszichológia ezen területe időközben sokat fejlődött” - mondja Dr. Székely Zsófia pszichológus, az ELTE PPK adjunktusa, aki 2007 óta oktat perinatális szaktanácsadó szakirányú továbbképzésen. Az EMMA Egyesület Iványi Anna vezetésével ingyenes, anonim segélyvonalat is működtet - az idén tízéves EMMA Vonalat, ahol 35 önkéntes - köztük a cikkünkben idézett Adél - fogad évente mintegy ötszáz megkeresést. A működést adományokból tartják fenn, mert állami támogatást eddig egyszer sem kaptak.

A bűntudat és a „jó anya” mítosza

Sok anya marad bezárva ebbe az állapotba. „Sok anya azért nem kér segítséget, mert szégyelli, hogy nincs jól”. Ebben szerepet játszik a környezetből érkező nyomás is: „De hát ez valami csodálatos, megszületett a gyereked, milyen szép, nézz bele a szemébe, és akkor látod, hogy minden rendben van. A biztatónak szánt mondatok bűntudatot kelthetnek, hiszen felszólításra nem tudja magát jobban érezni az, aki esetleg traumatizálódott a szülésben. Sok anya marad így bezárva ebbe az állapotba” - mondja erről Székely Zsófia. Adél is ezt élte meg. „Sokszor megfogalmaztam, hogy a depressziónál is rosszabb volt a bűntudat, amit emiatt éreztem” - mondja.

A kérdőíves kutatásunk alapján is ez volt az egyik legerősebb érzés: míg a terhesség alatt az anyák 21 százaléka érzett bűntudatot, a szülés után már 72 százalékuk. Takács Erzsébet, az ELTE TÁTK docense tanulmányában arra jutott, hogy az egészségügyi és szociális rendszer egyre kevésbé nyújt kiszámítható támogatást a kismamáknak. A szolgáltatások széttöredezettek, a család mint támasz is gyengül, így a piaci szereplők, civil és informális hálózatok pótolják a hiányt.

Alternatív támogatási formák: Anyacsoportok és szakemberek

Az, hogy a jóléti társadalmakban nukleáris családokban élünk, valójában borzasztó rossz az anyáknak. Szinte egész nap egyedül vannak, bezárva a kisbabájukkal - pedig egy felnőtt embernek felnőtt társaságra van szüksége. Bizonyos szempontból ez egy ingerdeprivációs helyzet” - mondja Roszik Linda klinikai szakpszichológus, a Mamakör egyik alapítója.

Pszichológus társaival, Köhler Katával és Takácsy Mártával 2013-ban indították el az első Mamakör-csoportot. A Mamakör-csoport egyik legfontosabb jellemzője, hogy mindig ketten vezetik, és mindketten pszichológusok. „Ketten tartjuk a csoportokat, ami nemcsak a feladatmegosztás miatt fontos, hanem a mintaadás szempontjából is: megmutatjuk, hogy mi sem csináljuk egyedül. Az anyaságot sem kell egyedül csinálni."

A Mamakör 2022-ben alakult alapítvánnyá, ezzel egy időben vezettek be háromféle árkategóriát, amelyek közül minden résztvevő - indoklás nélkül - szabadon választhat a lehetőségeihez mérten, - ezzel is törekszenek arra, hogy minél többek számára hozzáférhető legyen a támogatás. A kérdőívünk alapján is kiemelkedő az anyacsoportok szerepe, hiszen a válaszadók 64 százaléka járt már valamilyen támogató körbe.

A szakértői segítség fontossága

A Tudatos Anya Vagyok programban mindenre választ kapsz, hogy ne legyenek olyan dolgok, amivel a szülőszobán szembesülsz először, és amiről soha senki nem mesél, akinek gyereke van. Hamarosan bővülni fog a kurzusok száma és mivel legtöbben gyakorlott anyukák vagytok, tudjuk, hogy mennyire érdekelnek titeket az olyan témák, mint a hozzátáplálás, beszédfejlődés, fogzás, alvás vagy a válaszkész - kötődő nevelés.

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra Budapesten, Székesfehérváron és Móron.

Személyes történet: Az anyaság és a karrier összehangolása

„Öt évig voltam otthon három apró gyerekkel, és fel se merülhetett az, hogy közben visszatérjek a fizikálisan, lelkileg és időben is megterhelő kórházi munkámhoz. Bevallom, ez az öt év nekem nagyon hosszú volt. Nem is bírtam a fenekemen maradni. A gyerekek mellett tanultam, tettem egy rövid kitérőt a jogi egyetem felé, még okleveles lakberendező is lettem. Ma már tudom, hogy nem csak a lelkesedés hajtott, hanem egészen egyszerűen be voltam rezelve és meg akartam felelni az elvárásoknak. Féltem, hogyan boldogulok majd a férjemmel, a gyerekeimmel meg a karrieremmel így együtt. Lehetetlen küldetésnek tűnt a zökkenőmentes összehangolás."

„Visszatértem az eredeti szakmámhoz, de hamar rá kellett jöjjek arra, hogy azt a megterhelést, amit az orvosi lét ilyen formában pakol rám, sokáig sem én, sem a családom nem fogja bírni. A szükséges szakképesítés birtokában mertem először változtatni. Kiszálltam a mókuskerékből és átültem egy kevésbé pörgőbe. Még mindig nem volt az igazi. Mentem tovább, kerestem, próbálkoztam, újrakezdtem és megint újrakezdtem. Amíg meg nem találtam azt a feladatot és tevékenységet, amelyben a magam ura lehettem és maradt elegendő energiám arra, hogy magamra, a családomra, az otthoni dolgokra is elég jól tudjak figyelni. Itt tartok most. Ami nagyon lényeges volt, hogy mindig tanultam valamit."

A rugalmasság és kompromisszumok szerepe

Azt hiszem, az anyaság igazi egyensúlyozó-művészet, mi pedig igazi zsonglőrök vagyunk. Egyszerre pörgetjük a pálcák végén a tányérokat, minimum kettőt. Van, aki többet. Minden pillanatban választunk és döntünk: hagyjuk leesni és összetörni valamelyik tányért, vagy esetleg vagyunk annyira ügyes zsonglőrök, hogy fogunk még egy-két pálcát a már meglevők mellé. Csak pörgetjük a tányérokat, és arra koncentrálunk, hogy egyik se törjön össze. Mindegy, hogy neveltetésünk, világlátásunk, környezetünk elvárásai, anyagi rászorultságunk vagy épp karriervágyaink mozgatnak minket, egy biztos: nem tudhatjuk előre, hogy mikor döntünk jól. Arra azonban mindig törekedhetünk, hogy magunk és családunk szempontjából mindig a lehető legjobbnak érzett döntést hozzuk meg.

Ehhez a legfontosabb látnunk és elfogadnunk azt, hogy a mi családunk más, mint a többi. Minden család más, mint a többi. Vagyis a gyerek-párkapcsolat-munka-karrier vonatkozásában nincsen olyan recept, ami mindannyiunkra ráhúzható, mindannyiunk számára megfelelő lenne. A receptet mindenki maga alkotja meg a saját hozzávalóiból. Egy dologra azonban biztosan nagy szükség van. Rugalmasságra. Hiszen a puding próbája az evés: ha hoztam egy döntést, de nem működik jól a dolog, nincs meg a harmonikus egyensúly se bennem, se a családomban, ha nem tudom jól pörgetni a tányérokat, akkor muszáj újraterveznem. Nem várom meg, hogy valamelyik tányér leessen és összetörjön. És pont a családom legyen az.

tags: #teljes #erteku #anyasag