Tej sűrítése csecsemőknek: Átfogó útmutató szülőknek

A csecsemőkori táplálás, különösen az anyatejes, tele van kihívásokkal és bizonytalanságokkal. Sok anya fordul szoptatási tanácsadóhoz az elégtelen tejtermelés vagy a csecsemő túlzott nyugtalansága miatt. Az anyatej mennyiségével kapcsolatos aggodalmak a szoptatás idő előtti abbahagyásának egyik fő okai, holott a tejtermelés megfelelő gyakoriságú és hatékony szoptatás esetén az igényekhez igazodik.

A közvélekedés szerint mintha a megfelelő mennyiségű anyatej termelése a szerencsés anyák privilégiuma volna, és a leggyakoribb reakció a tápszeres kiegészítés. Valójában megfelelő információk és támogatás mellett az anyák túlnyomó többsége képes a kizárólagos szoptatásra a csecsemő életének első hat hónapjában, sőt arra is, hogy a szoptatást a mindkettőjük számára ideális ideig folytassa.

Alapelv, hogy az anyatejből minden egyes korty érték, nincs olyan kicsi mennyiségű tej, amelynek kedvéért ne volna érdemes erőfeszítést tenni, vagy amelynek ne volna értéke a csecsemő számára. Ugyanakkor alapvető ismeretek hiányoznak arról, hogyan termelődik az anyatej, milyen tényezők határozzák meg a mennyiségét. Ez az anyákra és az anyával foglalkozó egészségügyi dolgozók jelentős részére is igaz.

A legelterjedtebb tévhit szerint a mell tulajdonképpen egy nem annyira praktikus cumisüveg, amelynek tartalmát nem látjuk. A családtagoktól, ismerősöktől, sajnos sokszor egészségügyi dolgozóktól kapott helytelen vagy egymásnak ellentmondó információk miatt egyáltalán nem világos, mi is a teendő válságos helyzetben. Kevés hozzáértő szakember van, aki képes a helyzet elmélyült, türelmes feltérképezésére.

Amikor valóban kevés a tej?

Mielőtt bármilyen beavatkozásra sor kerülne, tisztázni kell, hogy valóban kevés-e a tej, és valóban keveset szopik-e a csecsemő. Nagyon sokszor ugyanis a „kevés a tej” probléma csak egy álruha, a valódi ok egészen más.

A legalapvetőbb kérdés, hogy eleget gyarapodik-e a csecsemő, hogyan változik a súlya, miközben csak anyatejet kap. Nagyon sokszor az derül ki, hogy a gyarapodással nincs is gond, egészen más miatt nyugtalan az anya.

Az anyák gyakran hivatkoznak a következő jelekre, mint a kevés tejre utaló tényezőkre:

• A mell puhább és kisebb, mint azelőtt volt.
• A kisbaba sír vagy nyugtalankodik szopás után.
• Már nem elég neki egy mell, gyakrabban szeretne szopni.
• Szopás után semmit vagy csak pár csepp tejet tud kifejni.
• Korábban egész nap magától is folyt a tej, ez most megszűnt.
• A korábban erőteljes tejleadó reflexet már nem érzi.
• Nem gyarapodik annyit a baba, mint azelőtt.

Fontos tudni, hogy ezek a jelek ugyan utalhatnak arra, hogy kevés a tej, de ez egyáltalán nem törvényszerű. A mell már nem olyan telt és nehéz, mint a szülés utáni hetekben volt, ami a szoptatás természetes velejárója, nem feltétlenül jelent elégtelen tejtermelést.

Azt, hogy az anyának van-e elég teje, a mindennapokban elterjedt gyakorlattól eltérően nem célszerű a szopott tejmennyiség alapján megállapítani. Az anyai stressz, amely a méréshez, próbaszopáshoz kapcsolódik, eleve gátolhatja a tejleadó reflexet.

Biztosan elég a tej az első két héten, ha a súlyesés kevesebb, mint 10 százalék (Chantry, 2011). A súlyvesztés mértékénél azonban figyelembe kell venni olyan, rutinszerűen alkalmazott szülészeti eljárásokat, amelyek befolyásolják az újszülött folyadékvesztését, például az anya kapott-e infúziót, ödémás-e, illetve mikor vágták el a köldökzsinórt.

Mit tehetünk a tejtermelés serkentésére?

Az első lépés a szoptatási gyakorlat gondos feltérképezése és értékelése. Néhány alapvető javaslat:

• Ne használjon cumit, cumisüveget. Amikor cumival nyugtatná meg a csecsemőt, tegye mindig mellre.
• Kezelje lazábban az etetési rendet! Ha a csecsemő jelentkezik, szoptassa meg függetlenül attól, hogy hány óra telt el. Ha a csecsemő nyűgösködik, kísérelje meg ismét a szoptatást.
• Ne mérje a szoptatásokat! Ehelyett kísérje figyelemmel az elegendő tejbevitelre utaló jeleket (pl. pelenkák száma, súlygyarapodás).
• Lehetőleg várja meg, amíg a csecsemő magától elengedi a mellet. Ha ez valamiért nem lehetséges, az aktív evési szakasz (szív-nyel folyamatosan) végét mindenképpen várja meg.
• Gondoskodjon az anya és csecsemő 24 órás együttes elhelyezéséről, úgy, hogy a csecsemő legfeljebb karnyújtásnyi távolságra legyen az anyától.
• Győződjön meg róla, hogy elég kényelmes-e a pozíció anyának és babának! Fontos csökkenteni az anya feszültségét szoptatás közben.

Anyai és csecsemővel kapcsolatos problémák

Előfordulhat, hogy a csecsemő nem hatékony/rossz szopástechnikája, szájának átlagostól eltérő anatómiai sajátosságai (például lenőtt nyelve) miatt nem jut elég tejhez. Ebben az esetben keressük meg a fájdalom és a sérülés okát, tegyünk javaslatot a fájdalom csökkentésére.

Ha a csecsemő szopása közben kattogó, cuppogó hangot hallat, elképzelhető, hogy nem tud rendesen vákuumot csinálni, lecsúszik a mellről, így nem tud kellően hatékonyan szopni. Javasolt az aszimmetrikus mellre helyezés elmagyarázása, ahol a csecsemő orra a melltől távolabb kerül, álla viszont közelebb. Szükség esetén az alsó állkapocs óvatos lehúzása a rákapás pillanatában segíthet.

Ha az anyának a baba igényeihez képest túl sok teje van, akkor is kénytelen nyelni a tejet, amikor már nem éhes. Egyes babákat megijeszthet az erős tejkilövellés, fuldokolnak, köhögnek, félrenyelnek. A reakció könnyen a szopás elutasítása vagy a fájdalmat okozó, nem hatékony szopástechnika kialakulása lehet.

Javasolt a „Laid back” pozíció, ahol az anya kb. 45 fokos szögben hátradől, a babát has a hashoz magára fekteti. Bármilyen más pozíció, ahol a csecsemő van felül, minél függőlegesebb helyzetben, szintén segíthet. Javasolt a gyakoribb szoptatás, hogy ne gyűljön össze túlságosan sok tej. A tejleadó reflex lecsengéséig az anya vegye ki a mellbimbóját a baba szájából.

A csecsemő nem kerül elég gyakran mellre, vagy ha nem szopik, nem elég gyakori a fejés. Riordan napi legalább 8 szoptatást/fejést javasol (Riordan, 2005). A gyakorlatban általában beválik, ha az anyának legalább napi 10-12 szoptatást javaslunk. A fejés időtartamát maximáljuk fél órában, közben váltogassa az anya a melleket.

A csecsemő étvágytalan lehet, emiatt keveset szopik. Oka lehet a rendszerhez szoktatási kísérlet. Szóba jöhet még a túlöltöztetés, nagy meleg, oltási reakció, fuldoklás élmény, félrenyelés.

A csecsemő mással lakik jól, ezért az ideálisnál kevesebbet szopik. Ezt előidézheti az első félévben az indokolatlanul adott pótlás, túl nagy mennyiségű pótlás, vagy a szilárd táplálék túl korai, túl gyors, szoptatás rovására történő bevezetése.

Betegségek, melyek befolyásolhatják a tejtermelést

Ha a jól szopó csecsemő és az ideális szoptatási gyakorlat ellenére sem termelődik elegendő tej, elérkezik az ideje annak, hogy számba vegyük azokat a lehetséges betegségeket, amelyek negatívan befolyásolhatják a tejtermelést. Ebben az esetben a háziorvos, nőgyógyász, endokrinológus bevonása is szükséges a vizsgálatok elvégzése és az eredményes terápia érdekében.

Jól kézben tartott, megfelelően kezelt betegségeknél egyáltalán nem lehetetlen a kizárólagos szoptatás kielégítő tejmennyiséggel. Hétköznapi, lázzal járó fertőzések, köztük a masztitisz is csökkenthetik a tejmennyiséget átmenetileg. Javasolt a szoptatás fenntartása a megszokott módon és gyakorisággal, esetleg gyakoribb mellre tevéssel.

Néhány betegség és állapot, amely befolyásolhatja a tejtermelést:

• Pajzsmirigy működési zavarok: Posztpartum tiroiditisz, Hashimoto betegség, Graves-kór.
• PCOS (Policisztás Ovary Szindróma): A nők 15 százalékát érinti, de nem mindegyiküknek van problémája a tejmennyiséggel. Gyakoribb a szoptatási nehézség a túlsúlyos, magas ösztrogénszintű anyáknál.
• Hormonális egyensúlyhiány: A prolaktin, az inzulin és a kortizol alapvető szerepet játszanak a tejtermelésben. Hormonhiány lehetséges, de nem gyakori ok.
• Magas BMI: Ha a BMI nagyobb mint 26, akkor fokozott a kései tejbelövellés és az elégtelen tejtermelés kockázata.
• Diabétesz: I-es típusú diabétesz esetén alacsonyabb lehet a prolaktin-szint és HPL, ami hátráltathatja a mirigyállomány fejlődését. A tejbelövellés 24-48 órát késhet. II-es típusú diabétesz esetén sok esetben nincs gond a tejtermeléssel, de ha inzulinrezisztencia és hipoplázia együttesen lép fel, gyakori az elégtelen tejtermelés.
• Magas vérnyomás: Rizikófaktornak számít elégtelen tejtermelés esetén, bár sok esetben nem befolyásolja negatívan a tejelválasztást. Feltételezhető, hogy hátrányosan befolyásolja a méhlepény fejlődését és működését.

Tejtermékek bevezetése a hozzátáplálás során

A hozzátáplálás kalandos utazása minden szülő életében izgalmas, de tele van bizonytalansággal. A zöldségek és gyümölcsök bevezetése után hamarosan felmerül a nagy kérdés: mi a helyzet a tejtermékekkel? A tej és származékai évszázadok óta alapvető részei az emberi táplálkozásnak, de a csecsemők étrendjébe való integrálásuk körül rengeteg a tévhit és az elavult információ.

A korábbi ajánlások gyakran azt sugallták, hogy halasszuk el a potenciális allergének bevezetését, ám a legújabb tudományos konszenzus éppen az ellenkezőjét mutatja. A tejtermékek kiemelkedő forrásai a kalciumnak, a minőségi fehérjéknek és a zsírban oldódó vitaminoknak (különösen a teljes tejtermékek esetében).

Mikor és hogyan vezessük be a tejtermékeket?

A jelenlegi nemzetközi és magyarországi ajánlások szerint a hozzátáplálást legkorábban a 4. hónap betöltése után, de legkésőbb a 6. hónap végéig el kell kezdeni. A tudományos kutatások megerősítették, hogy a tejtermékek (kivéve a tehéntejet mint italt) bevezetése a 6-12 hónapos életkor között nemcsak biztonságos, de javasolt is.

A bevezetésnél differenciálni kell a tejtermékek típusai között. A fermentált tejtermékek (joghurt, kefir, túró) általában könnyebben emészthetőek, mint a folyékony tehéntej, mivel a fermentációs folyamat során a laktóz egy része lebomlik, és a fehérjék is részben előemésztődnek.

Joghurt és kefir:

• Mindig natúr, ízesítetlen, teljes zsírtartalmú joghurtot vagy kefirt válasszunk.
• Ideális bevezetési idő: 7-8 hónapos korban.
• Az első napokban csak kis mennyiségben adjuk, és kövessük a három napos szabályt.

Túró és cottage cheese:

• Magas fehérje- és kalciumtartalmuk miatt kiválóak.
• Bevezetés ideje: 8-9 hónapos kortól.
• Kezdetben érdemes gyümölccsel vagy zöldséggel, esetleg anyatejjel vagy tápszerrel lazítani.
• Ügyeljünk arra, hogy a túró is teljes zsírtartalmú legyen.

Sajtok:

• Bevezetés ideje: 9-10 hónapos kortól ajánlott.
• Válasszunk enyhe, kemény sajtokat (pl. Eidam, Trappista), figyeljünk a sótartalomra.
• Kerülendő sajtok: A penészes sajtok (pl. Rokfort, Camembert) fogyasztása TILOS a babák számára a listeria baktérium potenciális kockázata miatt.

Tehéntej mint ital

Bár a tejtermékek korai bevezetése javasolt, a tehéntej mint fő ital bevezetése egészen az egyéves korig halasztandó. Ennek okai:

• Túl magas fehérjeterhelés: A tehéntej fehérje- és ásványianyag-tartalma (különösen a nátrium) túl magas a csecsemő veséje számára.
• Alacsony vastartalom és felszívódás: A tehéntej szegény vasban, és gátolja a vas felszívódását más ételekből.

Tehéntejet csak konyhai felhasználás céljából szabad használni (pl. pürék sűrítésére, főzésre) az egyéves kor előtt, de soha ne helyettesítse az anyatejet vagy a tápszert.

Tejtermékek adagolása (6-12 hónapos kor között):

Anyatej és tápszer sűrítése

Amennyiben a csecsemő refluxra utaló tüneteket mutat, vagy nem gyarapszik megfelelően a súlya, és az orvos sűrítőanyagot javasol, az Aptamil ANTI-REFLUX termék vagy a Milumil Nutriton születéstől kezdve alkalmazható. Ezek a készítmények szentjánoskenyérmag kivonatot tartalmaznak, amely természetes, emészthetetlen rost, kivételes vízmegkötő képességgel.

A sűrítők hatékonyságát a csecsemőkori reflux kezelésében számos klinikai vizsgálat igazolja, szignifikánsan csökkentve a regurgitáció (bukás) napi előfordulásainak számát.

Milumil Nutriton sűrítőpor használata

A Milumil Nutriton speciális - gyógyászati célra szánt - élelmiszer, a táplálék sűrűségét jelentősen növelő szentjánoskenyérmag kivonatot tartalmaz. Alkalmazható tápszeroldatok, anyatej és készételek sűrítésére vagy önmagában, gél formátumban kanállal adagolva az étkezések előtt vagy közben.

Adagolás és elkészítés:

• Anyatej vagy tápszer sűrítése: Egy nagyobb méretű cumisüvegbe öntse az anyatejet vagy készítse el a tápszert a szokásos módon és megfelelő hőmérsékletűre (lehetőleg 40 °C) hűtse. Adjon hozzá Milumil Nutritont az orvos által előírt mennyiségben [a standard hígítás alapesetben 1 adagolókanál sűrítőpor (1,7 g) + 100 ml anyatej/tápszer]. Rázza össze 20 másodpercig, majd hagyja állni 7 percig, hogy besűrűsödjön.
• Gél készítése (előetetéshez): 1 adagolókanálnyi Milumil Nutriton sűrítőport adjon 20-25 ml vízhez vagy anyatejhez (annak hiányában tápszerhez). Jól felrázza (30-60 mp), majd 3-4 percig hagyja állni, hogy besűrűsödjön, majd ismét felrázza. Az elkészült gélből minden etetés előtt kiskanállal adjon a babának.
• Sűrítőpor hozzáadás egyéb ételekhez: 1 adagolókanálnyi mennyiségben javasolt a baba ételéhez keverni (150-200 gramm ételhez).

Fontos, hogy a Milumil Nutriton sűrítő kizárólag orvos javaslatára, orvosi ellenőrzés mellett, a használati utasítás szerint alkalmazható. Alkalmazása nem javasolt koraszülött és kis súllyal született csecsemők esetében. A nem ivóvíz minőségű víz használata és az előírástól eltérő hígítás a csecsemő egészségét veszélyeztetheti. A Milumil Nutriton kizárólagos táplálásra nem alkalmas, és nem tartalmaz tejet, laktózt vagy glutént.

Házi tejhelyettesítő italok és sűrítésük

A növényi tejpótló italok kiváló alternatívát jelentenek azok számára, akik nem tudnak, vagy nem akarnak tejet fogyasztani. Ezeket az italokat otthon is elkészíthetjük speciális készülékek segítségével. Az otthon készült italok általában krémesebbek és ízesebbek.

Néhány tipp a házi növényi italok készítéséhez és sűrítéséhez:

• Sűrítés: A sűrítőket (pl. burgonyapelyhet, kölespelyhet, zabpelyhet, konjac lisztet, xantánt, pektint) mindig utólag keverjük a kész italokhoz, levesekhez, tejszínhelyettesítőkhöz.
• Ízesítés: Kókuszreszelék hozzáadásával nem csak a színe lesz szebb az italnak, de az állaga is: sokkal krémesebb és gusztusosabb.
• Olajok: Semleges ízű olajat használjunk, mert a markánsabb ízű olajok nem lesznek finomak a tejpótlókban. Plusz hozzáadott kókuszzsírt csak akkor használjunk, ha sűrű italokat szeretnénk készíteni.
• Szétválás: A növényi tejpótlók hajlamosak szétválni. Ez természetes jelenség. Megoldást jelent, ha adunk 1 evőkanál basmati rizst az olajos magokhoz, így elejét vehetjük a szétválásnak és a tejpótló állaga is krémesebb. Az ital konzisztenciáját javítani akár kollagén peptiddel is lehet.

Sűrítés a hozzátáplálás során

A főzelékek sűrítésére kezdetben a legalkalmasabb a burgonya, de hozzáadhatunk kevés sárgarépát is. A sűrítés másik módja, amikor már gabonafélék is bevezetésre kerülnek, a habarás. Ehhez a lisztet simára keverjük tápszerrel, vagy később tejjel, és jól összeforraljuk a megfőzött, pépesített vagy apróra darabolt zöldségekkel.

A rántással való sűrítés a felnőttek számára is egészségtelen, kisgyermekeknek ne készítsünk rántásos ételt. Sűríthetjük a főzeléket rizzsel is. A vízben főtt rizst a főzelékkel együtt pépesítjük. Néhány főzelékféle önmagában is elég sűrű, ha szétfőzzük és átpasszírozzuk (pl. lencse, zöldborsó, sárgaborsó).

A sűrű, vagy magas keményítőtartalmú alapanyagot először daráld le a Juice/nyers programmal, csak utána indítsd el a főzőprogramot. Különösen igaz ez akkor, ha krémlevest készítesz, amibe pl. rizst, krumplit teszel sűrítőnek, ezek - ha nincsenek ledarálva - leülnek a tartály aljába és növelik a leégés kockázatát.

tags: #tej #suritese #csecsemoknek