A hormonok alapvető szerepet játszanak minden ember életében, különösen a nők egészségében. A női hormonális egyensúly különösen fontos, mivel ez befolyásolja a női reproduktív rendszert, az általános jólétet és az öregedési folyamatokat is. A női hormonok, mint az ösztradiol, a progeszteron és még sok más, létfontosságúak a női egészség szempontjából. Ezek a hormonok felelnek a menstruációs ciklus szabályozásáért, az ovulációért és a terhesség alatti fenntartásáért.
Teherbe esés előtt sokan kivizsgáltatják magukat, hogy a baba a legideálisabb körülmények közt foganjon meg, ugyanis így nem csak maga a megtermékenyülés és a beágyazódás megy könnyebben, de megfelelő értékek mellett csökken a vetélés és a koraszülés kockázata is. A reproduktív endokrinológia legújabb eredményei azt sugallják, hogy a beágyazódás, a placentáció és az embriogenézis sokkal szorosabban összefügg az anyai hormonokkal, no meg a terhességi kimenetellel, mint ahogy azt eddig hittük, azaz ha az anyai hormonokat optimalizáljuk, akkor a terhességi kimenetelen is javíthatunk.
A legfontosabb női hormonok és szerepük
A női nemi hormonok elsődleges szerepe a reprodukciós rendszer működésének szabályozása. Ezen hormonok koncentrációja és egyensúlya létfontosságú a női reproduktív ciklus különböző szakaszaiban, kezdve a menstruációtól egészen az ovulációig és a terhességig. A hormonok szintjének ingadozása nem csak a női termékenység szempontjából kritikus, hanem az általános egészséget is erőteljesen befolyásolja.
Luteinizáló hormon (LH) és Follikulus-stimuláló hormon (FSH)
A gonadotrop hormonok közé tartozó LH és FSH a petefészek hormon-szabályozásában vesz részt, így fontos szerepe van a tüszőérésben és -repedésben. Érdemes tudni, hogy a két hormon egymással egyensúlyban van, így ha ez valamilyen okból felborul, az kihat a teherbeesésre is.
A luteinizáló hormon a női szervezetben a menstruációs ciklus, valamint a peteérés egyik legfőbb szabályozója. Közvetlenül a petesejt felszabadulása előtt az LH értéke magasra növekszik. Az LH felelős az ovuláció kiváltásáért, vagyis amikor a petefészek felszabadít egy érett petesejtet. Ez a hormon segíti elő az ösztradiol és a progeszteron termelést is. A luteinizáló hormon magas és alacsony szintje egyaránt okozhat problémákat a szervezetben, emiatt gyakran szükség lehet ellenőrzésére. Az LH szint normál értéke a férfiaknál jellemzően állandó, a nőknél azonban a ciklus alapján változhat. A magas LH érték a nőknél gyakran teljesen normális állapot, azonban a petefészek károsodásának a jele is lehet. A menstruáció hatására teljesen normális, ha a ciklus csúcsidőszakában az LH érték magas. Az LH érték alacsony szintje a felnőtteknél a legtöbbször az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz működési problémáit feltételezi.
A follikulus-stimuláló hormon (FSH) az agyalapi mirigyből felszabaduló hormon, amely jelentős szerepet játszik a szexuális fejlődésben és a szaporodásban. Az FSH elsősorban a petefészkekben történő follikulusok növekedését és érését serkenti. Indirekt módon felelős az ösztradiol termelésért is a follikulusokban. A menstruáló nők esetében az FSH fő funkciója a menstruációs ciklus szabályozásának elősegítése. Konkrétabban az FSH serkenti a petefészekben lévő tüszőket, hogy növekedjenek és előkészítsék a petesejteket az ovulációra, kilökődésre. Minden hónapban a menstruációs ciklus 6. és 14. napja között az FSH hatására az egyik petefészekben lévő tüszők elkezdenek érni. A 10. és 14. nap között azonban a fejlődő tüszők közül az egyik ,,kiválasztódik”, csak az egyikben alakul ki teljesen érett petesejt. Az FSH hormon megfelelő szintje igen fontos a menstruációs ciklus szabályozásában és ezáltal a teherbeesésben, ugyanis a peteérést segíti. A normál FSH szintek kortól és nemtől függően változnak. A termékenység meghatározásához az FSH vizsgálat időzítése alapvető fontosságú. A menstruáló hölgyek esetében az FSH-szintek napról napra változnak a menstruációs ciklus során. A termékenységi vizsgálatokhoz az FSH-vérvizsgálatot a menstruációs ciklus 3. napján kell elvégezni (az 1. nap a menstruáció kezdetének napja).
Ösztrogén (Ösztradiol)
Az ösztrogén a legfontosabb női nemi hormon, melynek szintje a menopauza táján csökken. Az ösztradiol az ösztrogén hormonok legaktívabb formája, amely elengedhetetlen a reproduktív és szexuális funkciók szabályozásában, illetve a csontok egészségének, a csontsűrűség fenntartásában. Szükséges a szabályos menstruációhoz (proliferációs endometrium), a peteéréshez, a megtermékenyüléshez, a terhesség kiviseléséhez egyaránt. Emellett a másodlagos női nemi jelleg, a csontosodás, a koleszterin szabályozás szintén függ a termelődésétől. Menopauzában szintje a vérben jelentősen csökken, az ismert változó kori panaszok megjelenését okozva.
Progeszteron
A progeszteronnak kiemelt szerepe van a ciklus szabályozásában, valamint a terhesség létrejöttében és megtartásában. Normál esetben szintje az ovuláció után jelentősen megemelkedik, így lehetővé teszi az esetleges beágyazódást. A peteérés, azaz az ovuláció után megkezdődik a progeszteron termelődése: a megérett petesejt kiszabadul a tüszőből, ami ovuláció után visszamarad és ebből lesz a corpus luteum, más néven sárgatest. A sárgatest az ovuláció utáni két hétben végig termeli a progeszteront, hogy segítsen fenntartani a lehetséges terhességet. Ha a fogamzás nem történik meg, a progeszteronszint leesik és ez jelzi a testnek, hogy következzen be a havi vérzés, amivel ismét kezdetét veszi egy új menstruációs ciklus.
Ha a fogamzás és egy embrió beágyazódása megtörténik (létrejön a terhesség), akkor a tüsző maradványa/sárgatest tovább termeli a progeszteront az első trimeszter alatt, míg a méhlepény (placenta) kialakul. A terhesség első trimeszterének végén a méhlepény átveszi a sárgatesttől a progeszteron termelésének feladatát és ezt követően a méhlepény az, ami folyamatosan termeli a progeszteront a terhesség hátralevő részében, ezzel segítve a terhesség fennmaradását, egészen a szülésig. A korai terhesség során csökkent termelődése vérzést vagy vetélést is okozhat. A korai vetélések jelentős részét szintén sárgatest elégtelenség okozza. Ebből következik, hogy korai terhességek esetén fellépő vérzéseket is progeszteron pótlással kezeljük.
A progeszteronszint mértékegysége nanogramm per milliliter (ng/mL).
Ideális progeszteronszintek:
| Időszak | Progeszteronszint (ng/mL) |
|---|---|
| Posztmenopauzás nők és a menstruációs ciklus elején lévő nők | 1 vagy alatta |
| Menstruációs ciklus közepén lévő nők | 5 és 20 között |
| Első trimeszterben lévő terhes nők | 11,2 és 90 között |
| Második trimeszterben lévő terhes nők | 25,6 és 89,4 között |
| Harmadik trimeszterben lévő terhes nők | 48,4 és 422,5 között |
Progeszteron: Kell-e progeszteront szednie, ha teherbe szeretne esni?
Prolaktin
A terhesség megtartásáért, valamint a tejelválasztásért felelős prolaktin előfordulhat, hogy várandóság nélkül is magasabb mennyiségben van jelen. Ez lényegesen megnehezíti a teherbeesést, ugyanis gátolja a nemi hormonok termelődését. A megemelkedett érték hátterében leggyakrabban stressz áll, ám nem ritka, amikor egyéb betegséget jelez (pl. pajzsmirigy alulműködés, IR, agyalapi mirigy daganata).
A Prolactint az agyalapi mirigy termeli. Szülés után jelentősen megemelkedik a koncentrációja a vérben, hatására az emlők átalakulnak és megkezdődik a tejelválasztás, a lactacio. Előfordul, hogy terhességtől függetlenül kezd fokozottan termelődni. Az agyalapi mirigy jóindulatú daganata, a hipofizis microadenoma prolactint termel. Hatására egyrészt az emlők fájdalmassá válnak, váladékozni kezdenek, akár tejet termelnek. Lényegesebb azonban, hogy a prolactin gátolja a petefészek működését, blokkolja a tüszőrepedést. Ezért nem tudnak teherbe esni a szoptatós anyák. A tüszőérést gátló emelkedett prolactin szint a meddőség és a PMS-premenstruációs szindróma egyik okozója lehet. Laborvizsgálat mellett koponya MRI tudja igazolni a hipofizis mikroademómát. Az emelkedett prolactin szintet gyógyszeres kezeléssel lehet szabályozni. Végső esetben műtéttel távolítják el az agyalapi mirigy daganatát.
Anti-Müller hormon (AMH)
Az Anti Müller Hormon lényegében a nők fogamzóképességéről ad pontosabb felvilágosítást, ugyanis előre jelzi a jövőben termelődő petesejtek mennyiségét. Az életkor előrehaladtával egyre inkább csökken a szintje, így ekkor a teherbeesési esélyek is romlanak. Az AMH (anti-Müllerián hormont) szintén a petefészek termeli. Az ováriumok maradék/tartalék kapacitásának mérésére szolgál, azaz a nők termékenységének fokáról nyújt tájékoztatást. Meddőség, korai menopausa, petefészek kimerülés esetén segít a diagnózis felállításában. Ha egy idősebb nő lombik centrumban jelentkezik, a kivizsgálás első lépésében az anti-Müllerián hormon szintjét vizsgálják. Ez tájékoztatást ad a petefészkek stimulálhatóságáról, azaz a tartalék kapacitásáról.
Tesztoszteron
Noha a tesztoszteron elsősorban férfi hormonként ismert, fontos szerepet játszik a nők testében is. Részese a libidó szabályozásának, hozzájárul az izomtömeg és a csontsűrűség fenntartásához. Az egyik fő férfi nemi hormon, a tesztoszteron a női szervezetben is megtalálható, csak kevesebb mennyiségben. Túlműködésének következménye a nőknél férfias külsőt, acne, fokozott szőrösödés, hajhullás, menstruációs zavarok, tüszőérés elmaradása, meddőség lehet.
Pajzsmirigy hormonok és teherbeesés
A várandósság útjában igen gyakran pajzsmirigyprobléma húzódik. A szakemberek szerint a legideálisabb, ha teherbeeséskor a TSH szintje 1-2,5 mIU/l között mozog, ezért ha ettől a tartománytól eltér az eredmény, akkor azt gyógyszerrel szükséges normalizálni. A pajzsmirigy problémák igen sok embert érintenek, ráadásul számtalan problémát is okozhatnak. Bár igen apró szervről van szó, mégis komoly befolyást gyakorol az egész szervezetre, így a teherbe esést is megnehezítheti, ha alul-vagy túlműködés, esetleg pajzsmirigy gyulladás áll fenn. Ekkor ugyanis nem csak maga a várandósság lehet problémás, hanem már maga a megtermékenyülés - sőt, a peteérés, a menstruációs ciklus- is zavart szenvedhet. Ezért igen gyakori, hogy a szerv zavaraira meddőség vagy vetélés után derül fény.
Bár a TSH normál tartománya a legtöbb leleten 0,4-4 mIU/l közt mozog, ám az endokrinológusok a maximális értéknek inkább 2,5 mIU/l-t tartják. Éppen ezért sokan megnyugtató eredménynek veszik, ha 3 mIU/l körüli értéket kapnak, ám a babavárás szempontjából 1-2 mIU/l közti tartományt tartanak ideálisnak. Igen fontos, hogy ne csupán a TSH értéket ellenőriztesse az illető, hanem mellette még T3, T4, valamint az ATPO szintjét is, hiszen ezáltal pontosítható a diagnózis, ráadásul fény derülhet a pajzsmirigy esetleges gyulladására is, mely szintén negatívan befolyásolja a terhességet. Egyértelmű tehát, hogy még a teherbe esés előtt rendbe kell tenni a pajzsmirigy hormontermelését, máskülönben a probléma meddőséget, esetleg vetélést okozhat.
A magzat hormonellátottsága kizárólag az anyai fT4-től függ az első trimeszter végéig. A placentális hCG viszont stimulálja az anyai pajzsmirigyet. A 10.heti hCG csúcs egy fT4 hullámot eredményez. Ez indítja meg a radiális neuronok cerebrális cortexbe irányuló migrációja, amely alapvető a neocortex cytoarchitechturájának kialakulásában. A pajzsmirigyhormonok közvetlenül irányítják a placentációt és a decidualizációt, befolyásolva ezzel a terhességi kimenetelt.
Az optimális menedzsment prediktív azaz, elébe megy a terhességi fiziológiai változásoknak és replikálja a pajzsmirigy-funkció terhességi adaptációját. Ennek egyik kulcseleme: az adekvát preconceptionalis hormonpótlás. A preconcepcionalis célérték az AES és ATA ajánlása szerint 1 körüli TSH érték, de mindenképpen a 2,5 alatti tartomány. Ez megegyezik az I.trimeszter-specifikus normáltartománnyal, amely 0,1 és 2,5 között van. A prediktív menedzsment másik fontos eleme az empirikus dózisnövelés, melyre egyrészt a terhességi fiziológiai változások, másrészt a csökkent pajzsmirigy-rezerv kisegítése miatt van szükség. Ideális esetben a legjobb módja az euthyreosis fenntartásának, ha már preconceptionalisan azt tanácsoljuk a páciensnek, hogy pozitív terhességi teszt esetén automatikusan, mérés nélkül 25ug-mal emelje meg a napi dózist. Ha a dozírozás 100ug feletti, akkor pedig 50ug-mal. A monitorizálás 4 hetente történik.
D-vitamin szerepe a terhességben
A D vitamin a progeszteron mellett a terhesség egyik nagyon fontos immunmoduláns hormonja. A progeszteronnal szinergizmusban segíti az embriospecifikus immuntolerancia és a placentáció folyamatát: Az immunválaszt Th1-ről Th2-re váltja, azaz erősíti a gyulladás-ellenes hatást, csökkenti a celluláris immunitást és stimulálja a B-sejtek magzati antigéneket maszkírozó antitestjeinek termelését. D-vitamin hiányban fokozódik a pre-eclampsia kockázata, melyet a csökkent trofoblast-invázióra, a sprirális artériák remodellingjére és a csökkent a placentáris perfúzióra, vagyis az abnormális placentációra vezetnek vissza. Egy norvég vizsgálatban D vitamin szupplementációval 27%-kal sikerült csökkenteni a kockázatot. Egy másik vizsgálat szerzői szerint a preeclampsia kockázata megkétszereződik , ha D vitamin 50nmol/l alatt van. D-vitamin hiányban szintén fokozódik a kis születési súly rizikója, ha az I.trimeszterben a D-vitamin-szintje 25-30 nmol/l alatt van. Fokozódik továbbá a GDM, a bakteriális vaginózis, koraszülés és a vetélés kockázata is. A D-vitaminnak ugyanis nemcsak antiimflammatorikus hatása, hanem antibiotikum-hatása is van. Hazai konszenzus ajánlás szerint az ideális „terhesség-specifikus” normál érték: 100 nmol/l = 40 ng/ml. Ezen a szinten már extraszkeletális és terhesség-specifikus hatások is érvényesülnek.
Progeszteron: Kell-e progeszteront szednie, ha teherbe szeretne esni?
Inzulinrezisztencia és cukorbetegség
A 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia (IR) gyakran lappangva alakul ki, ezért igen sokszor a meddőségi kivizsgálás során derül fény a problémára. Fontos, hogy a cukorterhelés során ne csupán a glükóz szintjét figyeljék, hanem az inzulin mennyiségét is, ugyanis IR esetén általában a cukorértékek a normál tartományon belül vannak, miközben az inzulin sokszorosára is emelkedhet. Az inzulin-rezisztencia jele lehet, ha az inzulin érték 13 fölött van, 13 fölött súlyosabb inzulin rezisztenciára utal.
Az egészségügy és gazdaság számára egyre nagyobb terhet jelentő diabesitas egy gyűjtőfogalom, amely a diabétesz és az obesitas szoros kapcsolatára és közös magzati fejlődés-eredetére utal. Terjedése hormonális imprinting útján történik: az anya I.-II. trimeszteri hyperinzulinaemiája fokozza a magzat zsír-akkrécióját, megváltoztatva ezzel testösszetételét, amely viszont életreszólóan emeli az elhízásra ill. a cukorbetegségre való hajlamot. Anyai diabesitasban a szülészeti komplikációk rizikója is jelentősen nő: magasabb spontán vetélés, a koraszülés, GDM, macrosomia, halvaszülés, váll-distocia, császármetszés, magasvérnyomás, preeclampsia, congenitális malformációk aránya. Azt is kimutatták, hogy mindössze 5kg-os prekoncepcionális súlycsökkentés, GDM és macrosomia rizikóját majdnem 40%-kal, a pre-eclampsiájét 30%-kal csökkentette.
Hormonális vizsgálatok a teherbeesés előtt
A hormonok feladata, hogy üzeneteket vigyenek és adjanak át a sejteknek: megmondják a testednek, hogy mit csináljon, és mikor csinálja azt. A menstruációs ciklust is meghatározott hormonok vezérlik. A nemi hormonok szintjének vérvizsgálattal történő ellenőrzésekor igen fontos a megfelelő időzítés, hiszen minden egyes nemi hormonnak külön feladata van a menstruációs ciklus különböző fázisaiban (a méhnyálkahártya megvastagítása, a petesejtek érése, az ovuláció elindítása, a terhesség fenntartása, hogy az embrió folytathassa növekedését, stb.).
Az úgynevezett 21. napi vérvételnek nagyon fontos szerepe van a női termékenység kivizsgálásában, valamint általában véve a nők hormonális és egészségügyi állapotának felmérésében. A 21. napon történő vérvétel célja a szervezetben lévő progeszteron hormon szintjének megállapítása. A „21. nap” arra utal, hogy a vérmintát a menstruációs ciklus 21. napján szokták levenni. A progeszteron vizsgálatot azért szokás a 21. napon végezni, mert a menstruációs ciklus 21. napja ideális esetben az ovuláció után egy héttel van. 7 nappal az ovuláció után a progeszteron szintjének elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy jelezze, megtörtént-e az ovuláció, mikor történt meg, és elegendően magas-e a progeszteron szintje ahhoz, hogy a hormon elláthassa feladatát.
A „21. nap” nincs kőbe vésve, mert a 28 napostól eltérő ciklus esetén a vizsgálat napját a ciklus hosszának megfelelően kell meghatározni. A ciklus első napja a menstruáció jelentkezésének első napja. Vannak, akiknél a menstruációt néhány napos pecsételő vérzés vagy „barnázás” előzi meg, de ez nem számít, azt a napot kell a menstruáció első napjának venni, amikor először jelentkezik rendes vérzés.
A hormonális zavarok diagnosztizálása általában vérvizsgálatokkal kezdődik, amelyek kimutatják a különböző hormonok szintjét. A vérvétel nem igényel különösebb előkészületeket. A véráramon keresztül üzeneteket közvetítenek a különböző szervekhez, szövetekhez. Ezek a jelek közlik a testtel, hogy mit és mikor kell tennie.
A preconcepcionális hormonvizsgálat és -optimalizáció csökkentheti a fogantatásig eltelő időt, javul az ovulációs arány, továbbá az implantáció, a decidualizáció és a placentáció hormonális miliője, csökkenhet több szülészeti komplikáció rizikója, kedvezőbbé teheti a terhességi kimenetelt (sp. vetélés, koraszülés, kis születési súly, PIH, preeclampsia, koraszülés) és lehetőséget teremt a komplikációk illetve a krónikus felnőttkori betegségek primér prevenciójára az epigenom szintjén, mert a kedvező anyai hormonális hatások imprintálódnak a magzati DNS-n.
Hormonális egyensúly fenntartása természetes módszerekkel
A progeszteron hiány kezelése érdekében érdemes természetes módszereket, életmódbeli változtatásokat kipróbálni, mint például:
- Rendszeres testmozgás
- A testzsír csökkentése megfelelő táplálkozással, mozgással
- A feldolgozott, génmódosított élelmiszerek kerülése
- A hormonromboló vegyi anyagok kerülése
- Stresszcsökkentés
- Változatos étrend, mely gazdag zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonákban, hüvelyesekben, olajos magvakban és egészséges telítetlen zsírokban
- Vitaminok és ásványi anyagok bevitele, pl. C-, D-, B6- és E-vitamin, cink, magnézium
- Gyógynövények használata, pl. barátcserje, palástfű, ligetszépe olaj
- Természetes progeszteron krém
A rendszeres testmozgás nagyon fontos lehet a hormonális egyensúly fenntartásában. Nem csak segít a testtömeg szabályozásában és az egészséges testsúly elérésében, de közvetlenül is befolyásolhatja a hormonok termelődését és funkcióját. A testmozgás javíthatja az inzulinválaszt, csökkentheti az ösztradiol és progeszteron túltermelődés okozta problémákat, valamint növelheti a "jóllét hormonjainak", mint az endorfinok és a szerotonin, szintjét. Amit javasolunk: gyors séta, úszás vagy kerékpározás, heti 150 perc legalább. Ez utóbbi mozgások a krónikus stressz ellen is hatásosak: az állandó idegesség jelentős hatással van a hormonszintekre, különösen az adrenalinra és kortizolra. Ha ezek a szintek hosszú időn keresztül magasak, zavarokat okozhatnak a női hormonok termelésében és egyensúlyában.
tags: #teherbeeses #idealis #hormonertekek