A pszichológussal való első találkozás, főleg, ha a gyermek nem rendelkezik ezzel kapcsolatban előzetes tapasztalattal, félelemkeltő, szorongató érzéseket, gondolatokat kelthet a gyermekben.
Abban, hogy ezen belül pontosan milyen eszközöket és milyen arányban használ a pszichológus, természetesen van változatosság, hiszen egyrészt meghatározza a módszertani, elméleti keret, melyen belül dolgozik, illetve a személyisége is.
A legmeghatározóbb tényező maga a gyermek: milyen életkorú, mi az ő természetes közege, milyen viszonyulásai vannak a környezetével, önmagával, az őt körülvevő emberekkel, milyen tapasztalatai vannak, mennyire kezdeményező vagy távolságtartó.
Csak egy nagyon egyszerű példát említve, ha a pszichológus tudja, hogy egy nagyon szorongó, félénk, mások felé zárkózott, ámde az állatokat nagyon is kedvelő gyermek érkezik hozzá, megajánlhat, megmutathat valami olyan játékot, “kincset” a szobában, ami éppen ezzel az érdeklődéssel van kapcsolatban, és máris könnyebben alakulhat ki kapcsolat a pszichológus és a gyermek között.
A pszichológus olyan eszközökkel, olyan kommunikációs csatornán keresztül próbálja megérteni, feltérképezni a gyermek belső élményvilágát, konfliktusait, elakadásait melyek a gyermek természetes nyelve, kifejezési módja is egyúttal.
Ezek közé tartozik elsősorban a játék, a kreatív formák (rajz, festés, gyurma, egyéb művészetterápiában használatos technikák), a mese, a bábozás.
Emellett természetesen fontos szerepet kap a beszélgetés is, de a párbeszéd főként ezen tevékenységek mentén bontakozik ki, formálódik, és semmiképpen sem kikérdezés, faggatózás jellegű felütése van.
A gyermekpszichológus segít a gyermeknek megoldani bizonyos nehézségeket, amik akadályozzák őt a mindennapokban, legyenek azok zavaró gondolatok, különböző félelmek, kellemetlen érzések stb.
A pszichológus nem elvárásokat állít a gyermek felé.
A végső cél az, hogy a gyermeke jobban érezze magát!
Kimondhasson, megjeleníthessen számára zavaró érzéseket, leküzdhesse azokat, ezeket a célokat szolgáló új készségeket sajátíthasson el.
Lehet használni azt a hasonlatot, hogy olyan ez, mint amikor fáj az egyik lábunk, emiatt csak bicegni tudunk és elmegyünk egy orvoshoz, aki megnézi mi lehet ennek az oka és próbál rajtunk segíteni.
A gyermekével ne azt éreztesse, hogy vele valami baj van, főleg nem azt, hogy kizárólagosan csak vele, a felelősség őt terheli.
A folyamat szerves részét képezi, a gyermek környezetével, szüleivel való munka is.
Tehát a szülők vele és a pszichológussal közösen igyekeznek megoldani a nehézségeit.
A gyermekek, ha nem találkoztak korábban a pszichológus fogalmával, gyakran olyan képzeteket társíthatnak mellé, mint tanár, óvónéni, orvos, gyógypedagógus stb.
Fontos pontosítani, hogy itt nem kell olyan elvárásoknak megfelelnie, amikhez az élete más színterein szokhatott hozzá.
1. tipp: A szülő meséljen arról a gyermeknek, hogy mi is történik a pszichológusnál, milyen tevékenységekre számíthat.
A fent leírtak útmutatóul szolgálnak ehhez.
Játékra, alkotó tevékenységekre, beszélgetésre kerülhet majd sor.
Természetesen a pszichológus is mindent megtesz azért, hogy a gyermek a lehető legnagyobb biztonságban érezhesse magát, illetve a foglalkozás kereteit, életkornak megfelelően a gyermekkel közösen is átbeszélik.
Ehhez nyújt nagy segítséget, ha az előzetes, szülőkkel történő konzultáción igyekszik a lehető legtöbb információt közölni a gyermekével kapcsolatban.
Szülőként Ön az, aki ebben a legtöbbet tud segíteni, hiszen szakértője gyermekének, a legtöbb tudással Ön rendelkezik vele kapcsolatban.
2. tipp: Legyen őszinte és egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy kihez és miért mennek.
A gyermeke felé kommunikálhatja, hogy mit vett észre rajta, (milyen aggodalmai vannak ezzel kapcsolatban).
Ismerje el a gyermeke nehézségeit, ezzel is biztosítva őt támogatásáról.
3. tipp: Ha a gyermeke nevelési-oktatási intézményében van pszichológus, akkor könnyebb ahhoz hasonlítani, milyen is lesz ez a találkozás.
4. tipp: Beszéljen a gyermeke állapotával kapcsolatos érzéseiről.
Mondhatja például: “Aggódom érted. Úgy látom, nehéz neked az utóbbi időben. Szeretném, hogy jobban érezd magad, szeretnénk ebben segíteni neked!”
Az érzelmeiről való kommunikáció mintát ad a gyermeknek is, ahhoz, hogy ő is nyíltan tudjon sajátjairól kommunikálni.
Az erős, intenzív érzések sokszor félelmet, szorongást keltenek a gyermekekben, emiatt pedig még nehezebben tudnak megnyílni.
5. tipp: Normalizálja, tegye természetessé a pszichológusi segítségkérést.
Ha esetleg van ezzel kapcsolatban saját (felnőttként vagy gyermekként megélt) tapasztalata, nyugodtan meséljen erről gyermekének.
Ha nincs, beszélhet arról, hogy mennyire örült volna annak gyermekként, ha lett volna erre lehetősége, miért lett volna rá szüksége, milyen nehézségekkel kellett gyermekként megküzdenie.
A szorongást, az előzetes félelmeket csökkentheti, ha az ismeretlen dologról minél több tudással rendelkezünk.
6. tipp: Mesélhet a rendelőről, fejlesztőházról ahová el fognak menni.
Hogyan néz ki, milyen játékokat, színeket látott ott korábban, hol fog Ön lenni, amíg a gyermek a foglalkozáson vesz részt.
Nyugodtan készíthet fotókat is a szobáról a szülőkonzultáció során, amiket megmutathat gyermekének.
7. tipp: Mutathat fotót a pszichológusról (honlapon általában található), mesélhet róla.
Ez kitérhet arra is, hogy néz ki, milyen a hangja, milyen a kisugárzása.
8. és 9. tipp: A pszichológus a serdülőkorú gyermekeket, csak úgy, mint a szülőket előzetesen arra is kérheti, hogy töltsön ki egy fejlődéstörténeti kérdőívet önmagára vonatkozóan.
10. tipp: A gyermekek bármilyen számukra megnyugtatást, biztonságot jelentő tárgyat, játékot magukkal hozhatnak az alkalmakra.
Fontos azt is mérlegelni, hogy mikor beszéljen a gyermekével a pszichológussal kapcsolatban.
Legyen egy minél nyugodtabb időszak (pl. hétvége), ne rohanás közben, ne lefekvés előtt.
Kifejezetten kerülje az érzelmileg túlfűtött helyzeteket (viták, veszekedések), a pszichológusi segítségkérés szerepe nem a büntetés, a negatív érzések keltése.
Lehet az egy közös étkezés közben vagy játék előtt.
Legyen ideje a gyermeknek kérdéseket feltenni, persze lehet, hogy ezek később merülnek majd fel benne.
A másik kérdés, ami felmerülhet, hogy a találkozás előtt mennyivel beszéljen a gyermekével.
Ebben azért van némi változatosság, általában elég 1 héttel az időpont előtt.
A szorongóbb gyermekeknél olykor elég 2-3 nappal előtte közölni, hiszen egyébként túl sok idejük lenne az aggódásra, rágódásra.
Félelmük csak még nagyobbra nőne.
11. tipp: Válasszon egy nyugodt helyet és időt a beszélgetésre!
Gondolja végig előtte mit is szeretne mondani, és hogyan fogja ezt megtenni.
12. tipp: Érdemes átgondolni, hogy a család többi tagjának, elmondjuk-e, hogy a gyermek pszichológushoz fog járni.
Iskoláskorú gyermekeknél már meg kell vele beszélni, kinek szeretné elmesélni, ennek joga elsősorban a gyermeké legyen.
A családtagokat érdemes felvilágosítani, miért is fognak járni, megbeszélni velük, ők hogyan kommunikáljanak a gyermekkel ezzel kapcsolatban.
A másik szempont, ami felmerülhet, főleg serdülőkorú gyermekekben, a titoktartás kérdése.
Amit elmond az vajon a szülők tudomására is fog-e jutni?
Mint mindenkinek a serdülőknek is joguk van a privát szférára, magánéletük tiszteletben tartására, tehát az általuk elhangzottak is a titoktartás alá tartoznak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülők teljes kizárása lenne a cél, hanem az, hogy a gyermek és szülő közötti kommunikáció tudjon hatékonyabbá válni.
A titoktartás alól vannak kivételek, hiszen az önmaga vagy mások veszélyeztetése, sértése egyéb közbelépéseket is igényelhet.
13. tipp: A bizalom kialakulását nagyban tudja támogatni, ha nem előzetes elvárásokkal küldi gyermekét.
14. tipp: A gyermekkel kapcsolatos aggályairól ne a gyermek előtt beszéljen a pszichológussal.
15. tipp: Figyeljen oda, hogy gyermeke fiziológiás szükségletei kielégítettek legyenek!
Ne legyen fáradt, éhes, szomjas, a foglalkozás előtt menjenek el mosdóba, ha szükséges!
„El fogunk menni egy helyre, (hely neve), ahol találkozni fogsz egy pszichológussal, ő egy olyan ember, aki segíteni szokott olyan gyerekeknek, (nehézség megnevezése - pl. akiknek nehéz érzéseik vannak / szeretnének könnyebben barátkozni / elváltak a szüleik).
Én már találkoztam vele és nagyon kedves volt.
Sok mindent lehet nála csinálni, pl. játszani, rajzolni és beszélgetni, arról, amiről csak szeretnél.
Ha szeretnéd, mutatok arról a helyről képet, ahová menni fogunk.
Az újszülött és a nagytestvér találkozása nem mindig olyan idilli, mint amilyennek a szülők képzelik.
Minden szülő várja a pillanatot, amikor az elsőszülött találkozik a vadonatúj kistestvérrel.
Nem szabad azonban túlságosan nagy reményeket táplálni ez ügyben, és érdemes észben tartani, hogy különösen a totyogó és ovis korosztály számára kihívást jelenthet a nagy testvér szerepkör.
Az első időkben megesik, hogy nem tudnak igazán mit kezdeni az apró csomaggal, esetleg megpróbálják ignorálni az újszülöttet.
Van, ahol már a kezdetektől, van ahol csak később, de a testvérféltékenység mindig felüti a fejét.
Szülőként fontos, hogyan reagálunk ezekben a helyzetekben.
Lényeges, hogy kerüljük a gyakori összehasonlítást, és tartsuk észben, hogy nem kell mindenáron ugyanúgy kezelni őket - hiszen mind az életkorukból mind a habitusukból adódhatnak különbségek.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni.
Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
Biztosítsd be a helyed most!
A nagyszülők szerepe igen hálás feladat.
Nem nehezedik a vállukra az a felelősség, hogy nekik kell megnevelni az unokákat, így szinte kizárólag csak mókáznak unokáikkal.
A gyerekeknek a nagyszülők elsősorban játszótársak, és pontosan tudják, hogy hogyan hozhatják ki ebből a legtöbbet.
Gyorsan megértik, hogy olyan dolgokat is csinálhatnak és megtehetnek velük, amit otthon nem igazán szabad.
A nagyszülők pedig hajlamosak elfeledkezni arról, hogy hajdanán ők is sokat fáradoztak azon, hogy megfelelő nevelési és viselkedési szabályokat állítsanak fel saját gyermekeiknek.
Te pedig csak állsz értetlenül, amikor végignézed, ahogy az anyukád vagy az apukád mosolyogva szemet huny afelett, ahogy a gyermeked körberajzolja a konyha falát, holott neked ezért anno komoly büntetés járt volna…
Bizony, elég gyakori, hogy a nagymama és a nagypapa túl sok mindent megenged az unokáknak, és hagyja, hogy azt tegyék, amihez csak kedvük van.
Talán te is találkoztál már olyan szülővel, aki arra panaszkodott, hogy a nagyiéknál való nyaralás után nem bírt otthon a gyerekkel (esetleg már személyes tapasztalatból is tudod, hogy ez bizony néha előfordul).
Természetesen szeretnéd elkerülni a komoly vitákat, viszont szó nélkül sem hagyhatod a dolgot a saját és a gyermeked érdekei szempontjából sem.
De vajon hogyan lehet megtalálni az arany középutat, miközben megosztjátok a feladatokat a nagyszülőkkel?
Tisztázzátok, kinek mi a feladata!
Egy dolog biztos: mint szülő, a te szavad az utolsó, ha a gyermek neveléséről van szó.
Annak érdekében, hogy megértsék, mit szeretnél, világosan kell fogalmaznod már a kezdetektől fogva.
Állíts fel házirendet, szabj korlátokat, hozz olyan szabályokat, amit a nagyszülőknél is be kell tartani!
Határozd meg például a lefekvés időpontját, az esti mese és a TV nézés idejét, tudatosítsd a gyermekedben, hogy a nagyszülőknél is kezet kell mosni vacsora előtt, és ha rosszalkodik, a büntetés ott sem marad el!
Azt is érdemes tisztázni a nagyiékkal, hogy mely területek azok, amiket szeretnél kizárólag te kezelni.
Például ilyen a gyermek első találkozása a csokoládé vagy a cukorka ízével.
Ezzel a konfliktusokat is megelőzheted, másrészt pedig a csemetédet sem zavarja össze, ha esetleg a nagyszülők másként gondolkodnak a fentiekről.
Dorottya, Petike nagymamája: „A múlt héten nálunk aludt a kisunokánk.
Mondanom sem kell, az egész délután játékkal telt!
Este aztán, a bőséges házi finomságokból készített vacsora után - ahogy a lányomék kérték - egyenest fürdeni és fogat mosni vezetett az utunk.
Lehet, hogy ha rajtam múlt volna, még megnéznénk egy mesét a tévében és játszanánk egy kicsit fürdés előtt, de nem akartam kizökkenteni Petikét az otthon megszokott rendszerből.
Milyen jól is tettem!
„Minden kórháznak megvan a saját újszülött látogatási rendje, ami ki van függesztve az adott osztályon, illetve a szülő nő tájékoztatást kap róla - mondja Simonné Hadi Mónika védőnő.
- Általánosságban véve azonban délutáni megadott időintervallumban egy, maximum kettő látogató a megengedett.
Van, ahol gyermek is látogathat, van, ahol 14 éven aluli személyt nem engednek be a gyermekágyas osztályra.
Amint a baba hazamegy, a barátok és a rokonok alig várják, hogy találkozzanak a legújabb családtaggal.
Az újszülöttet minimum az első hat hétben ne látogassuk!
Ez nem csak a fertőzések megelőzése érdekében fontos.
Az újdonsült családnak össze kell hangolódnia, az anyának pedig fontos pihennie, regenerálódnia.
Nincs mindenkire érvényes ajánlás arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig halasszák el a családtagok és barátok első látogatásait.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az élet első hónapja a legsebezhetőbb időszak a gyermekek túlélése szempontjából.
A szakember szerint a csecsemő immunrendszere még hónapokig éretlen.
„Méhen belül a 3. trimeszterben már vannak bizonyos immunanyagok, amelyek a méhlepényen át bejutnak a magzatba, és születés után még pár hétig védik.
Hatásuk függ az anyai immunitás szintjétől.
A koraszülöttekbe kevesebb jut át, tehát ők még védtelenebbek.
A szoptatott babákat az anyatejjel kapott immunanyagok is védik bizonyos betegségek ellen pár hónapig.
Ezek passzív immunanyagok, nem a csecsemő termeli őket, ezért hamar lebomlanak.
A védőnő szerint a legfontosabb szabály, hogy a látogatók legyenek tisztelettudók, és a család egészségét és jóllétét helyezzék előtérbe.
a csecsemőt ne adogassák kézről kézre, ne puszilgassák, még a kezét se, hiszen az az első, amit a csecsemő szájába vesz vagy a szemébe dörzsöl.
A szakember kitér arra is, hogy kisgyermeket az első hónapokban lehetőleg senki ne vigyen látogatóba.
Azt is fontos megjegyezni, hogy járványos időszakban kerülni kell a látogatást, és tanácsos, hogy a látogatók felvegyenek bizonyos oltásokat is (például influenza, szamárköhögés) a látogatást megelőzően.
„A védőoltások a módszertani útmutatók szerint javasoltak a látogatók számára.
Minimum 2-3 héttel a csecsemővel való találkozás előtt be kell adatni, hogy a megfelelő védettség kialakuljon.
A szamárköhögés ellenit már a várható szülés időpontja előtt legalább két héttel javasolják a várandós anyának is.
„Az, hogy egy újszülöttet mikor vihetünk közösségbe, több tényezőtől függ - magyarázza Mónika.
- Minimum 2 hónapos korig a tömegközlekedést, az áruházakat, a sok ember csoportosulásával járó rendezvényeket kerülni kell.
Koraszülött baba vagy veleszületett betegség (például szívbetegség) esetén még későbbi életkorra toljuk a közösséghez szoktatást.
Fertőzésveszélyes időszakban (például influenzajárvány) esetén is kerülendő a kicsik közösségbe vitele.
Az első néhány hét az újszülöttel egy olyan időszak, mint semmi más, és amelyben a baba biztonságának megőrzése rendkívül fontos.
A gyermekvédelem rendszere úgy működik, hogy a gyermeknek keresnek családot és nem a gyermektelen pároknak gyermeket.
A gyermekkel való első találkozás, ha a gyermek gyermekotthonban él, akkor általában úgy történik, hogy a gyermek nem tud róla.
A gyermek a csoportszobában játszik a csoportjával, a gondozónőkkel, a leendő szülők pedig kintről megtekinthetik a gyermeket.
Ez az első “találkozás” nagyon fontos pillanat az örökbefogadó szülők életében.
Sok adoptáló arról számol be, hogy még mikor nem is jelezték, hogy ki az a gyermek, akit megtekintenek, már azelőtt tudták, hogy kit jöttek megnézni, és rögtön az első pillanatban érezték, hogy igen, megtalálták a gyermeküket.
Nagyon fontosak tehát ezek az első érzések, érzelmek, melyek a szülőkben megjelennek, a későbbi örökbefogadás szempontjából.
Azonban, még ha ilyen pozitív érzések is töltik el őket, nem kell, hogy azonnal döntsön.
Természetesen lényeges az is, hogy megbeszéljék egymással, esetleg tágabb családjukkal is.
A gyermekotthonban dolgozók, és a gyermekvédelmi szakemberek általában lehetőséget adnak arra, hogy a leendő örökbefogadó szülők meggondolják a döntésüket.
Előfordulhat azonban az is, hogy nem ilyen pozitívak az első benyomások.
A gyermekvédelmi szakemberek tapasztalatai azt mutatják, hogy ilyenkor is nagyon fontos ezekre az első megérzésekre hallgatni.
Az, hogy a leendő örökbefogadók megnéznek egy gyermeket még nem jelent döntést, sem a részükről, sem a gyermekvédelmi szakemberek részéről.
Ez csak egy javaslat az örökbefogadási kapcsolat kialakítására egy adott gyermek és egy adott család között.
Nem kerülnek “hátrébb” a várakozók sorában, tehát nem éri őket hátrány ha nemet mondanak.
Mind a gyermeket, mind az örökbefogadó és a vérszerinti szülőket fel kell készíteni az örökbefogadásra, és az első találkozásra.
Ha kórházban, vagy inkubátorban hagyott gyermekről is van szó természetesen az nagyon ritka, hogy a gyermek már pár napos korában az örökbefogadó családhoz kerüljön.
Még ha rögtön el is indul az eljárás, előfordul, hogy néhány hetet, akár hónapot tölt a gyermek a kórházban vagy gyermekotthonban.
Ilyenkor az őt gondozó ápolónak vagy gondozónőnek már rengeteg információja lehet a gyermekre vonatkozóan, így nagyon fontos, hogy az örökbefogadó szülőknek legyen alkalmuk találkozni, beszélgetni ezekkel a személyekkel, hiszen amit ők már megtudtak a gyermekről az első hetek folyamán, rengeteget segíthet az örökbefogadó szülőknek abban, hogy a családba kerülés sikeresebb legyen.
Természetes ilyen esetekben is szükség van arra, hogy a gyermek és az örökbefogadó szülők összebarátkozzanak, bár ez a barátkozás ilyen esetben lényegesen rövidebb ideig tart, mint agy idősebb gyermek esetében.
Ilyenkor a barátkozások, találkozások általában úgy történnek, hogy a gondozó megtanítja a szülőket a gyermek gondozására.
Nagyon lényeges, hogy az első találkozás, és a barátkozás folyamatának kezdeti szakasza olyan közegben, környezetben, olyan emberek által körülvéve történjen, melyek a gyermeknek biztonságot nyújtanak.
Ez tehát gyermekotthonban élő gyermeknél a gyermekotthon egy, a gyermek által jól ismert helységében, nevelőszülőnél élő gyermek esetében a nevelőcsaládnál kell, hogy történjen.
Ha otthonban él a gyermek fontos, hogy ott legyen vele az a gondozónő, akihez a legközelebb áll (saját gondozónő), ha nevelőcsaládban él akkor a nevelőszülők, a nevelőanya.
A gyermek számára ekkor az örökbefogadni szándkozó szülők még teljesen idegen emberek, így előfordulhat, hogy a gyermek eleinte félelmet, visszahúzódást mutat.
Ilyenkor a biztonságérzéséhez nagyon fontos a szeretett személy, akihez odamehet.
Ha kialakul a bizalom, a szeretet érzése a gyermekben, már kezdi biztonságban érezni magát leendő örökbefogadó szüleivel, már kimerészkedhetnek együtt a gyermek számára biztonságot jelentő falak közül.
Először csak egy rövid sétára a gyermekotthon kertjében vagy környékén, majd esetleg lehetőség adódhat arra is, hogy a szülők elvigyék egy rövidebb időre otthonukba a gyermeket.
A gyermek számára is nagy biztonságot nyújt, ha látja, hogy hova fog jönni, megismerheti leendő otthonát.
Ha ezek a “kirándulások” sikeresek, a gyermek már szinte vágyódni fog örökbefogadó szüleihez.
Sok örökbefogadó szülő gondolkodik úgy - és ezt sokszor gyermekvédelmi szakemberek is javasolják - , hogy ha a gyermek már beilleszkedett a családjába, biztonsággal elfogadja új családját, vissza lehet látogatni vele múltja színhelyére, a gyermekotthonba vagy a nevelőszülőkhöz.
6:00 - 8:00 Szabad játék a szülők megérkezéséig.
8:00 - 8:30 Reggeli.
8:30 - 10:00 Alkotó tevékenységek (pl. gyurmázás, festés, rajz, vágás, ragasztás).
10:10 - 11:30 Játék, mozgás (pl. termések-termények felhasználása, tépés, varrás, gyöngyfűzés).
11:30 - 12:00 Ebéd.
12:00 - 15:00 Pihenőidő, alvás.
15:00 - 15:30 Uzsonna.
15:30 - 18:00 Szabad játék, készülődés az otthoni elfoglaltságokra.
Az eddig ismertetett napirend kialakításához szükséges tényezőket mi is figyelembe vesszük.
Fontos tudnunk a család napirendjét, hogy jobban megértsük a gyermek viselkedését, segítsünk összehangolni az eltérő napirendeket a család és a bölcsőde között.
Napról- napra ismétlődő, rugalmas rendszer által a gyerekek már előre tudják, hogy melyik napirendi pont következik a másik után.
Ezt gyakran ők maguk is el szokták mondani a nap folyamán Pl.: „Ebéd után alszom, felébredek, uzsonnázom és jön értem anya.”
A napirend növeli a biztonságérzetüket.
Ezen biztonságérzet által a gyermekek érzelmileg kiegyensúlyozottá, stabilabbá válnak.
Fontos számunkra a családias, biztonságos, szeretetteljes légkör megteremtése, hogy a gyerekek jó kedvűen, mosolygósan érkezzenek a bölcsődébe.
Célunk a vizuális alkotó tevékenységek (pl. gyurmázás, festés, rajz, vágás, ragasztás) a gyermekek legkedveltebb elfoglaltságai közé tartoznak.
E tevékenységek fejlesztik a kézügyességet, a fantáziát, a gondolkodást, az esztétikai érzéket, teret adnak a szabad önkifejezésnek, így nagy személyiségformáló erővel bírnak.
Termések-termények felhasználása, valamint a finommanipuláció fejlődését segítő tépés, varrás, apróbb gyöngyök felfűzése.
Különböző alkotó tevékenységek során átélt sikerélmény erősíti a gyermekek alkotókedvét egyéni kifejezésmódját.
Mit tud a baba?
Életének első óráiban az újszülöttnek elsősorban az édesanyja jelenti a biztonságot.
Ismerős és megnyugtató számára a hangja, lélegzetvétele és szívverése.
Túlélését, egészséges felnövekedését az igényeire kellően odafigyelő gondozók képesek biztosítani.
Az anyatejes táplálás a legmegfelelőbb gyermek számára.
A szoptatás sikeressége több testi és lelki tényezőtől függ, többek között a megfelelő szoptatási, etetési testhelyzettől is.
Fontos, hogy a csöppség füle, válla és csípője egy vonalban legyen, a szája pontosan a mellbimbó magasságában helyezkedjen el, az álla pedig érjen hozzá az anya melléhez.
Jó, ha a csecsemő hasa az anyához simul, és az egész testét jól megtámasztottuk, így nem kerül erőfeszítésébe ez a testhelyzet.
Az érintés, az anya közelsége, testének melege tökéletes alkalmat kínál a szoros kapcsolat kialakítására, valamint növeli a csecsemő biztonságérzetét is.
Amennyiben a szoptatás valamilyen oknál fogva nem lehetséges, a lefejt anyatej is kielégítő táplálást nyújthat kisbabájuk számára.
Fontos azonban, hogy a cumisüvegből való etetés a szoptatáshoz hasonló pozícióban történjen.
A baba fejlődése során az izmok egyre erősebbé válnak, fejét már születésétől fogva tudja emelni, fordítani.
Keze azonnal megragad mindent, ami a tenyerébe kerül.
Két-három hónapos kor felé egyre többet nyitogatják ökleiket.
A körülöttük lévő puha dolgokat (pelust, takarót, az anya bőrét és haját, játékokat) tapogatják, markolásszák.
A harmadik hónap vége felé egyre határozottabban nyúlnak a látóterükben lévő játék felé.
Ez eleinte odacsapást, ütögetést jelent, majd később a tárgyak megfogása lesz jellemző.
A körülötte lévők arca és hangja - különösen a szüleié - vagy bármilyen mozgó tárgy felkelti az érdeklődését.
A kiságy fölé tehetnek színes mozgó tárgyakat, és beszéljenek hozzá minél többet!
Általában a második hónap végére megjelenik a „szociális mosoly”, ami mindig egy meghatározott embernek szól, és nagy boldogságot jelent a szülők számára.
Hangos zajokra a kisbaba összerezzen, esetleg sírni kezd.
Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé képes megfogalmazni, mi is a problémája, így a sírás a leghatékonyabb eszköze arra, hogy ezt kifejezze.
Néhány hét alatt a szülők is felismerik, hogy mi lehet a gondja (éhes, fáradt, vagy fáj valamije), és így sokkal könnyebb lesz őt megnyugtatni.
A három hónapos korra kialakuló napirend függ a csecsemő és a szülők igényeitől, de megtartása nagy segítség a kisgyermek számára, hiszen így képes megtanulni, hogy mi történik vele.
A szokásrend nem jelent órarendet, hanem csak azt, hogy a kicsi megtanulja az események sorrendjét, például ébredés után tisztába raknak, megetetnek; fürdés előtt játszanak velem, utána alszom; stb.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Bár minden baba a saját ritmusában fejlődik, vannak bizonyos fontos jelek, amiket ha tapasztalnak, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni:
- Hason fekvésben nem tudja egyik oldalról a másikra tenni a fejét.
- Izmai túlságosan feszesek.
- Egyik oldali kezét vagy lábát kevésbé mozgatja.
- Kezei mindig szorosan ökölbe vannak zárva. A körülötte lévő dolgokat nem tapogatja, nem markolássza.
- A mellette lévő, fölötte lógatott tárgyak felé nem csapkod a karjaival (3 hó).
- Hangos zajokra nem reagál.
- Nem ad hangot, nem gőgicsél.
- Fényre nem reagál.
- A mozgó tárgyakat, személyeket nem követi a szemével.
- Túl lassan eszik, egyáltalán nem szopik, vagy túl sokat bukik.
- Túlságosan nyugtalan, vagy épp ellenkezőleg nagyon nyugodt, aluszékony.
Ki tud segíteni?
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése.
Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.
Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
Melyik terápiás módszert válasszuk gyermekünk és/vagy a családunk számára?
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára.
Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”.
A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak.
A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” cím alatt olvashatnak.
Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
Növekedési és fejlődési mérföldkövek | Gyermekápolási fejlődési szakaszok
Forrás: Kereki J. - Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. Szabóné Harangozó Andrea
Hónapkig tartó várakozás előzi meg azt a pillanatot, amikor születendő és már meglévő gyermekeink végre találkozhatnak.
Hasonlítani fognak egymásra?
Kialakul-e kötelék közöttük?
Hogyan bírkozunk meg azzal, hogy idősebb gyermekünk könnyekkel reagál?
Először is, nagyon figyelmesen tervezzük meg a pillanatot.
Keressünk egy nyugodt időpontot és készítsünk elő pár játékot, illetve nassolnivalót, hogy elterelhessük gyermekünk figyelmét abban az esetben, ha idegesen vagy túlzott izgalommal reagál.
Függetlenül attól, hogy a kórházi, vagy az otthonszülést választottuk, a már meglévő gyermekünk és az új baba találkozása egy nagyon fontos momentum, melyet érzékenyen és meggondoltan kell kezelni.
A gyermek látva a kishugot vagy kisöcsit összegömbölyödve valamelyik szülő karjaiban, az érzelmek teljes kavalkádját válthatja ki belőle.
Ne feledjük, hogy az otthona és a szülei eddig az ő saját kizárólagos területei voltak!
Amikor gyermekünk először találkozik újdonsült kistestvérével, bizonyosodjunk meg arról, hogy a karjaink szabadok.
A baba lehet a kiságyban, vagy akár az apuka illetve a nagymama karjaiban ringatva.
Öleljük meg, érdeklődjük meg hogy van és hogy mire készül, mielőtt bemutatjuk neki a babát.
Engedjük neki, hogy megfogja, és segitsünk hogy le tudjon ülni és biztonságosan ölbe vehesse a picit, ha szeretné.
- Figyeljünk arra, hogy az első találkozás ne essen egybe a baba etetésével vagy mások kórházi látogatásával.
- Készüljünk fel a lehetséges reakciókra! Gyermekünk reagalhat izgalommal, közönnyel, boldogsággal, dühvel, illetve vegyes érzelmekkel.
- Ha az élmény kiborítaná gyermekünket, használjunk pozitív figyelemelterelést. Tereljük el figyelmét a piciről.
- NE veszítsük el a nyugalmunkat! Meg kell őriznünk a pozitív légkört a testvérek körül, akkor is ha gyermekünk rosszul reagál a babára.
- Próbáljuk megnevettetni! A nevetés egy fantasztikus elterelő eszköz. Kuncogjunk a baba vicces és ráncos kinézetén vagy a kiadott furcsa hangjain.
tags: #szulok #es #csecsemo #eso #talakozasa