A magzat tudatos élete: hogyan befolyásolja a születési folyamatot és a későbbi fejlődést?

A méhen belüli fejlődés során a magzat már a születés előtt is rendelkezik érzékelési képességekkel, hallja az anyja szívritmusát, és erre a születés után is emlékezhet. Ezért megnyugtató számára az anya ölelése, szívműködésének hangja. A méhen belüli élet során a magzat képes az anya szívritmusát érzékelni, és ennek révén az anya fizikai és pszichikai állapotára következtetni. Az a tény, hogy később megkülönböztetett módon reagál ezekre az ingerekre, arra utal, hogy a méhen belüli fejlődés során már megjelenik egy bizonyos tanulási folyamat. A magzatot csak pár centi választja el attól, hogy kisbaba váljék belőle. Senki nem tudja pontosan megmondani, mit is érez a kisbaba születése közben. Ami biztos: már az összes érzékszerve jól működik.

A születés folyamatának elindítása és a magzat szerepe

Carole Mendelson vezető szerző és munkatársai egy újabb lépést tettek meg azon az úton, amelyen a kutatók tisztázni szeretnék, melyek azok az okok, amelyek következtében megindul a szülés, ember esetében normálisan 40 hét terhesség után, illetve melyek azok a tényezők, amelyek koraszülést váltanak ki. A koraszülöttség a neonatális morbiditás és mortalitás vezető oka világszerte.

Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy a szülés megindulásáért a gyulladásos reakció beindulása felelős, aminek során megnő az amnionfolyadékban a gyulladásos citokinek mennyisége, neutrofilek és makrofágok infiltrálják a myometriumot, a cervixet és a fetális membránokat, továbbá lecsökken a progeszteronreceptor-funkció. Jelen munkájukban Carole Mendelson és munkatársai azt tűzték ki célul, hogy megállapítsák, mi az a szignál, ami a szülést elindító gyulladásos választ beindítja. Egérmodellen vizsgálódva rájöttek, hogy a szülés beindulásáért két olyan protein a felelős, amelyek a magzat tüdejében termelődnek: a szteroidreceptor-koaktivátor 1 és -2 (SRC-1 és SRC-2) által szabályozott felületaktív komponensek (surfactant protein A/SP-A és a vérlemezke-aktiváló faktor/PAF).

Mint Mendelson kifejti, vizsgálatuk meggyőző bizonyítékkal szolgál arra nézvést, hogy a magzat szabályozza saját megszületésének idejét. A biokémikus hozzáteszi: ha megértjük azokat a faktorokat és útvonalakat, amelyek elindítják a szülést a 40. terhességi hét környékén, közelebb jutunk ahhoz is, hogy meg tudjuk előzni a koraszüléseket. A vizsgálat során Mendelson és munkatársai SRC-1 és SRC-2 hiányos egereket tanulmányoztak, és azt találták, hogy a magzatok tüdejében drasztikusan lecsökkent az SP-A és a PAF termelődése, ami az állatokban a szülés idejének olyan mértékű eltolódását eredményezte, ami nők esetében a szülés 3-4 hetes késésének felel meg.

Az újszülött fogadása és az "aranyóra" jelentősége

Egyáltalán nem mindegy, hogy reflektorok fogadják-e az újszülöttet, vagy tompa fények. Hogy gépek, műszerek zöreje, vagy a szülei ismerős hangja. Az újszülöttre vetett pillantás is elég ahhoz, hogy meggyőződjünk róla: elég nagy-e, elég érett-e ahhoz, hogy az édesanyjával maradhasson. Nem kell feltétlenül megmérni sem a súlyát, sem a hosszát, sem a fejkörfogatot, azonnal, amint megszületett. Néhány óra múlva is pontosan ekkora lesz! Megfürdetni sem szükséges, hiszen, ami rajta van: a tiszta magzatmáz - óvja, táplálja az újszülött érzékeny bőrét.

Ha szépen, lassan született meg, a szülőcsatornán áthaladva bizonyára kipréselődött a felső légutakból a nyák, ami zavarhatná a légzésben. Ha a baba élénk, színe rózsás, és láthatóan jól lélegzik, akkor nincs szükség a garat és az orrjárat leszívására. A baba anyukája ölelő karjában pihenhet, ha kell, kívülről betakarjuk őket, és egy lépéssel hátrébb lépünk, hogy ne zavarjuk az új családot az ismerkedésben. Ahogy egyre több tapasztalat gyűlt össze a természetes szülésről, kiderült, hogy azok a babák is tökéletesen jól vannak, akik nem sírnak fel. Ha az újszülött érett, lélegzik és megfelelő az izomtónusa, semmi ok nincs arra, hogy bárki sírásra ösztökélje. A legfontosabb tennivaló vele mindössze annyi, hogy segítsük, hogy az anya ölelő karjába kerüljön, mellkasához bújjon, és így együtt betakarja őket egy szülés körüli segítő, hogy nehogy lehűljön a kisbaba.

A szülés utáni első órában a legtöbb kisbaba élénk, érdeklődve nézegeti, ami a közelébe kerül, ha édesanyja pocakjára fektetik, eltornázza magát az anyamellig, és ügyesen szopizni kezdi az előtejet. Ezt az időszakot aranyórának hívjuk, hiszen soha meg nem ismételhető alkalom. Egy-másfél órával a megszületése után a legtöbb baba álomba merül, és akár egy teljes napot is átalszik, kisebb nagyobb megszakításokkal. Amikor ébredezik, szívesen szopizik egyet, majd újra álomba merül. Ebben a korai időszakban megfigyelhető, hogy az édesanyjától távol elhelyezett, kiságyba fektetett baba nem nagyon mutat érdeklődést, míg az anyja mellkasán pihenő baba rendszeresen felébred, és szopik, hozzájut a számára fontos kolosztrumhoz. Mivel az újszülött még főként ösztöneire hallgat, nem csoda, ha édesanyja biztonságot adó testközelségében „működik normálisan”, míg az édesanyjától távol inkább visszahúzódik, csendben van, észrevehetetlenné válik.

Bár sokkal kényelmesebb az élet egy sokat alvó újszülöttel, mindenki jobban jár, ha a kisbaba lelkesen szopik az első perctől. Az anyatej ugyanis - bár ekkor még csak gyűszűnyi mennyiségű általában - védelmet nyújt a baba számára a kiszáradás ellen, és csökkenti az esélyét annak, hogy a második, harmadik napban sárgaság alakuljon ki.

Születési súly és annak jelentősége

„Általánosságban elmondható, hogy a születési súly jó mutatója lehet annak, hogy a baba egészséges-e” - mondja Dr. David Hill, a Dad to Dad: Parenting Like a Pro c. könyv szerzője. A születési súly bár egy fontos adat az újszülöttről, még sem mutatja meg tökéletesen, hogy milyen állapotban van a baba. Lehetséges, hogy egy kisebb súlyú csecsemőnek a bőre rózsaszín, a tekintete tiszta, míg egy átlagos, normál súlyú baba valamilyen egészségügyi problémával küzd. Mindez annyit jelent csupán, hogy van egy szám, a baba születési súlya, ami csak egy iránymutatója annak, hogy jól van-e a csecsemő.

A születési súly függ attól, hogy a baba mikor születik meg, mennyi időt töltött a méhben. Azok a csecsemők, akik időre érkeznek 2700 gramm-4000 gramm között vannak, míg a túl korán vagy terminus után születettek súlya eltérő lehet. „A legtöbb esetben, ha a baba korán születik, kisebb lesz a születési súlya, míg ha későn, terminus után születik meg, akkor az átlagosnál nagyobb súllyal jön világra” - mondja Hill. „Tehát a születési súly megítélésekor az első szempont, amit figyelembe kell venni, a terhességi hét: egy kisbaba abszolút értelemben lehet kicsi, mert 36 hetesen született meg, de ha a mérete megegyezik egy átlagos 36 hetes baba méreteivel, akkor átlagosnak számít.”

Mivel a koraszülöttek nem töltötték ki teljes idejüket az anyaméhben, ezért nagyobb a kockázata annak, hogy egészségi problémák jelentkeznek náluk, mint például a sárgaság, vérszegénység, légzési nehézségek vagy szívbetegségek. Az átlagosnál alacsonyabb vagy magasabb születési súly gyakran csak azt tükrözi, hogy a szülők mekkorák, azaz jellemzően genetikai meghatározottság áll a háttérben. Persze azoknál a babáknál, akik kicsik a terhességi korukhoz képest előfordulhatnak más okok is. Ilyen például, ha a magzat nem jut elég oxigénhez vagy tápanyaghoz. Hill szerint a terhesség alatt az anyánál jelentkező magas vérnyomás is befolyásolja a baba súlyát, általában kisebb súllyal születnek ezek a babák. A dohányzás és az alkoholfogyasztás is kisebb súlyt eredményezhet a babánál. „Ezt remélhetőleg ma már a legtöbb nő tudja - mondja Hill. - De nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a terhesség alatti dohányzás és alkoholfogyasztás árt a magzatnak.”

A spektrum másik végén vannak azok a babák, akik nagy súllyal születnek, noha a terhesség kora ezt nem indokolná. „Azoknak az anyáknak, akiknél terhességi cukorbetegség vagy akár csak glükóz intolerancia alakult ki, a baba vércukorszintje is megemelkedhet” - mondja Hill. A magas vércukorszint viszont arra készteti a magzatot, hogy inzulint állítson elő, ami nagyobb születési súlyt eredményez. „Ezek a csecsemők annyira nagyok is lehetnek, hogy problémák jelentkezhetnek a vajúdás, szülés során, akár császármetszéssel is befejeződhet a szülés” - mondja Hill. A császármetszés kockázatosabb mind a mama, mind a baba számára, mint a hüvelyi szülés.

„Újszülött korban lehetnek egészségügyi problémák mind a túl kicsi, mind a túl nagy születési súlyú babáknál” - mondja Hill. „Meglepő módon ezek a kérdések ugyanazok: az egészséges vércukorszint fenntartása. Ha vércukorszintjük túl alacsony, akkor az életveszélyes is lehet.” Hasonlóképpen, ha egy anya diabéteszes vagy glükóz-intoleranciában szenved, akkor a baba sok inzulint termel a születés után, ami a vércukorszint csökkenését jelenti és beavatkozást igényel. Hill azt mondja, hogy a nagy súllyal született csecsemők gyakran fogynak, miután megszülettek. Míg a legtöbb normál súlyú csecsemő a születési súlyának 10 százalékát veszíti el, addig a nagy súllyal születettek még ennél is többet fogynak. „Ha egy átlagos súlyú baba az első hétben több mint 10 százalékot veszít a születési súlyából, akkor az aggodalomra ad okot” - mondja Hill. „De ha az anyukának cukorbetegsége van, és a babája nagy súllyal született, akkor még az sem riasztó, ha a baba a testtömegének több mint 10 százalékát veszíti el.” Mivel mind a nagy, mind a kis súly nagyobb egészségügyi kockázatot jelent, ezért fontos tudni és figyelemmel kísérni a baba súlyát.

Az alábbi táblázat összefoglalja a születési súly kategóriáit és a hozzájuk kapcsolódó jellemzőket:

Méhen belüli fejlődés és a magzat érzékelése

Az emberi élet kezdete

Az emberi élet kezdete egyetlenegy ondósejt és egy petesejt találkozásának az eredménye.

A csíraszakasz

A csíraszakasz akkor kezdődik, amikor a fogamzás során a csírasejtek egyesülnek és 8-10 napig tart, amíg a fejlődő szervezet a méh falához tapad. Az első osztódás (mitózis) 24 órával a megtermékenyítés után történik. A mitózis ritmusa nem egyenletes, a sejtek különböző ütemben osztódnak. A fiatal szervezet különböző részei között eltérő a fejlődés, ebből adódik a magzati szervezet részeinek fejlettségi szintjei közötti változatosság és sebességkülönbség.

• A hólyagcsíra (blastociszt) - a sejtek üreges tömbbe rendezett formája, amely a szedercsira sejtjeinek differenciálódása során keletkezik. A külső rétegből alakul ki a trofoblaszt (trophe görögül táplálás), a belsőből pedig a sejttömeg. Keletkezése során a hólyagcsíra sejtjei kétféle sejtté differenciálódnak, amelyek különböző szerepet játszanak a fejlődésben. A központi üreg egyik oldalára gyűlő sejtek a belső sejttömeget alkotják, amelyből az élőlény jön létre. A trofoblaszta kettős rétege a belső sejttömeg és az üreg körül alakul ki, védőgátat alkotva a belső sejttömeg és a méhen belüli környezet között.
• A preformació - a tizennyolcadik században kialakult azon feltételezés, amely szerint a felnőtt formák és szervek (szív, fej, láb, kéz stb.) már valamilyen módon jelen vannak a fogamzáskor kialakuló legelső sejtben.
• Az epigenézis - avagy születés utáni alakulás: az az elképzelés, amely szerint a szervezet új formái a meglévő alakzat és azok környezete közötti kölcsönhatásokból alakulnak ki. Bár ez a felfogás teret hódított a modern tudományban, még mindig nem sikerült teljesen megmagyaráznia, miként hozzák létre a különböző kölcsönhatások a belső sejttömeget és a trophoblasztok elkülönülését.

„Végül is a szedercsíra összes sejtje a peteburkon belül helyezkedik el, amely viszont az anya ivarszervein belül van. Hogyan mondhatjuk, hogy a szedercsíra egyik sejtje máshogy érintkezik a környezettel, mint a többi? A válasz abban rejlik, hogy a „környezetet minden egyes sejt egyéni szomszédságaként, nem pedig a szedercsíra egészének környezeteként kell felfognunk… A szedercsíra közepén elhelyezkedő sejteket annak többi sejtjei veszik körül. A sejtek további szaporodásának céljából lényeges, hogy megvalósuljon az a folyamat, amelynek révén a hólyagcsíra a méhhez tapad.

Az embrionális szakasz

Az embrionális szakasz körülbelül 6 hétig tart, ami alatt a sejtek differenciálódása a táplálkozás hatására gyors iramban folytatódik és a fiatal test alapvető szervei alakot öltenek, funkciójukat gyakorolják.

• Belső magzatburok (amnion) - vékony, erős, átlátszó hártya, amely körülveszi az embriót és magzatvizet tartalmaz.
• A méhlepény (placenta) - tartalmazza mind az anya, mind az embrió egyes szöveteit. Funkciói: megakadályozza, hogy az anya és a gyermek vérkeringése közvetlen kapcsolatba kerüljenek, szűrőként működik, lehetővé téve, hogy a tápanyagok, a hulladékanyagok és az oxigén kicserélődjenek, átalakítja az anya vérárama által szállított tápanyagokat a magzat szervezete számára.
• A mezoderma - a középső réteg - megjelenési sorrendben a harmadik. Amikor a legfontosabb szervrendszerek és a gerincvelő idegsejtjei kialakulnak, az embrió képessé válik arra, hogy környezetére válaszoljon. Mönks és Knoers (1998) szerint a pszichikai fejlődés akkor kezdődik, amikor a még meg nem született egyén a kívülről jövő ingerekre először válaszol. A 8 hetes embrió képes a fejét és a nyakát elfordítani, válaszként a száj körüli terület enyhe érintésére. Karjait, száját és felsőtestét is képes mozgatni. Natsuyama (Molnár nyomán, 1997) a 16-17 mm-es nagyságú embriónál 16 féle mozgást azonosított. Kutatásai során kimutatta, hogy esetenként 5 másodperces időtartamon belül váltakoznak az embrió nyugalmi és mozgási periódusai.

A magzati szakasz és érzékelési képességei

A magzati szakasz a fogamzás utáni kilencedik héten kezdődik a csontok keményedésének első jeleivel és a születésig tart, átlagosan 30 héten keresztül. Kezdetekor az összes alapvető szövet és szerv kezdetleges formában már jelen van. A magzati fejlődéssel kapcsolatos kutatások a magzat spontán viselkedésének megfigyelésére és elemzésére, valamint a magzat különböző ingerekre adott reakcióinak regisztrálására és elemzésére összpontosítanak. Az egyik elképzelés szerint, amit egyes pszichoanalitikusok is hangoztattak, már a méhen belüli élet során is rendelkezik a magzat érzékelési képességekkel: hallja az anyja szívritmusát és erre a születés után emlékezik is. Ezért megnyugtató számára az anya ölelése, szívműködésének hangja. Ennek a feltevésének vizsgálatára Salk (1973) kísérletet dolgozott ki. Egy olyan kórházban, amelyben az anyát és az újszülöttet szokványos módon elválasztották egymástól a szülés után, két kísérleti és egy kontroll helyzetet hozott létre. Az első csoportba tartozó újszülöttek percenként 80 pulzusos szívverés-hangot hallgattak négy napon át, amely megegyezett a méhen belüli élet során hallott szívverésritmussal; a második csoport csecsemői percenként 120 szívverést hallottak; a kontroll-csoport csecsemői semmilyen különleges hangot nem hallottak. A percenként 120-as ritmusú szívverést hallgató csecsemők olyan izgalommal és nyugtalansággal reagáltak, hogy a kísérletet meg kellett szakítani. A percenként 80-as pulzusú szívverést hallgató csecsemők kevesebbet sírtak és nagyobb súlygyarapodást mutattak a kísérlet négy napja alatt. Ez arra utal, hogy ez a hang, a csecsemők számára, a méhen belüli tapasztalatok révén ismerős volt. A méhen belüli élet során tehát a magzat képes az anya szívritmusát érzékelni, és ennek révén az anya fizikai és pszichikai állapotára következtetni. Az a tény, hogy később megkülönböztetett módon reagál ezekre az ingerekre, arra utal, hogy a méhen belüli fejlődés során már megjelenik egy bizonyos tanulási folyamat.

Érzékelési képességek

1. Az egyensúlyérzékelés az egyike a leghamarabb kifejlődő érzékelési képességeknek. Körülbelül a fogamzás után négy hónappal kezd működni és születéskor teljesen érett.
2. Az ízérzékelés. Az ízérzékelő bimbók a terhesség 15-ik hetében jelennek meg. Chamberlain szerint (lásd Molnár, 1996), a magzat ízérzékelés révén detektálja a magzatvízben megjelenő különböző anyagokat. A szopóreflex segítségével, ami a 22-ik héten jelenik meg, a magzatvíz a magzat szájába kerül.
3. A hallásérzékelés. Az anyaméhben a zaj átlagos szintje 75 decibel, ami körülbelül a közlekedő autókban hallható zajszintnek felel meg. Ezt a háttérzajt szakítja meg mintegy másodpercenként az anya szívműködésének még erősebb hangja. A külvilágból származó hangok is eljutnak a magzathoz, a magzatvíz által letompítva. A hallásérzékelés a terhesség 20-ik hetétől kezdődően fejlődik ki. A 24-ik héttől kezdődően a magzat mozgásokkal reagál a különböző akusztikus élményekre: hirtelen, kellemetlen vibrációs-akusztikus ingerre a fej és a végtagok összeránduló mozgásával válaszol. A különböző típusú zenékre differenciáltan reagál.
4. A látás. A látórendszer csak részben fejlődik ki a méhen belüli időszakban. A fogamzás után 7 hónappal született csecsemők agyhullámainak mintázata fény felvillanására megváltozik, ami azt jelzi, hogy a méhen belüli élet során is képesek a fényingerekre reagálni.

Magzati aktivitás és mozgás

A szervezet fejlődése és komplexitásának növekedése maga után vonja a magzat aktivitásszintjének változásait. A magzati mozgások elsősorban végtagmozgásokat és a fej mozgásait jelentik. A terhesség 10-ik hetében az ujjak futólag összerándulnak, ha a tenyeret ingerlés éri, a lábujjak pedig begörbülnek, ha a talpat valami megérinti. A negyedik hónapban az anya képes a magzat mozgásait érzékelni, ami fontos szerepet játszik a terhesség tudatosításában és az anya-szerepre való felkészülésben (Molnár, 1996). A fogamzás utáni 18-ik héten a magzat aktivitása jellegzetesen csökken, párhuzamosan az agy azon területeinek kifejlődésével, amelyek a mozgás fokozott kontrollját teszik lehetővé. Ebben az időszakban a magzat az ingerlésre is kevésbé reagál. A hatodik hónaptól a magzati aktivitás újra fokozódik. Sokáig úgy tartották, hogy a magzati mozgás a testi növekedés és érés egyszerű mellékterméke, és nincs szerepe a fejlődésben. Egyes állatfajok esetében bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy az aktivitás döntő tényező a végtagok normális fejlődésében. Kísérletileg bizonyított, hogy a magzat rendelkezik önreflexiós képességgel, amelynek révén bizonyos határok között, elsősorban mozgásával, szabályozni képes a fejlődéséhez szükséges ingermennyiséget. Mozgás segítségével védekezik például a keringési pangások ellen. Egyik japán kutatócsoport bonyolult technikai apparátus segítségével kimutatta, hogy a hangadás (pl. sírás) már a magzati élet során megjelenik, és a magzatvíz jelenléte miatt csak mint vibráció mérhető a 30-50 Hz-es tartományban.

Elemi mozgási megnyilvánulások

Az elemi mozgási megnyilvánulások kezdete már a születés előtti időszakban megfigyelhető. Legkorábbi reakciót közvetlen ingerre hét és fél hetes magzatnál figyeltek meg (ez a megfigyelés spontán abortusz esetén lehetséges, amikor oxigén-széndioxid keverék áramoltatásával a magzat egy bizonyos ideig életben tartható). Natsuyama (1991, lásd Molnár, 1996) a 16-17 mm-es nagyságú embriónál 16 féle mozgást azonosított. Kutatásai során kimutatta, hogy esetenként 5 másodperces időtartamon belül váltakoznak az embrió nyugalmi és mozgási periódusai. A fötális szakaszban egyre több olyan mozgás kiváltható az abortált magzatoknál, amelyek egyébként csak később aktivizálódnának. Ezt a jelenséget az anticipált morfológiai érés törvényének nevezik (Salamon, 1997). Ilyen jellegű vizsgálatok során kiderült, hogy a 9-ik héten már megjelennek a fogóreflex jelei. A terhesség 10-ik hetében a magzat ujjai már futólag összerándulnak, ha a tenyerét ingerlés éri, lábujjai pedig begörbülnek, ha a talpát valami megérinti. A magzat spontán mozgása a 14-ik héten kezdődik, de az anya csak később, az 5-ik hónap körül érzékeli ezt a mozgást. A spontán mozgás megjelenésének okai még nem teljesen tisztázottak, de feltehető, hogy a mozgás az izmok, inak, ízületek fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. Wallon (1958) tétele, amely szerint a gyermek a mozgásban fejlődik, a méhen belüli fejlődésre is érvényesnek tűnik.

Anyai szorongás hatása a magzatra

A terhesség első két hónapjában fellépő pszichikai sokkhatásoknak következményei központi idegrendszeri zavarok lehetnek. A fokozott anyai szorongás és distressz növeli az anya vérplazmájának katekolamin szintjét és ez szignifikánsan gyakrabban vezet magzati hypoxiához a szülés alatti méh-kontrakciók során. Van den Bergh (1988, lásd Molnár, 1996) kísérletileg vizsgálta, milyen hatást vált ki a magzatból az anya szorongása. Egészséges kismamáknak szülésről szóló filmet vetített. Az anyák szorongás-szintjét a STAI (State-Trait Anxiety Inventory) szorongási próbával mérte. A film levetítése után ultrahanggal monitorizálta a magzat mozgásait. Kimutatta, hogy az erősen szorongó anyák magzatai szignifikánsan többet és ugyanakkor nyugtalanabban mozogtak.

Az újszülött állapotfelmérése

APGAR skála

Az APGAR skálát Virginia Apgar orvos dolgozta ki 1953-ban, ez az újszülött fizikai állapotának gyors felmérését célozza, illetve azon esetek gyors felismerését, amelyekben az újszülött fizikai állapota olyan gyenge, hogy életben maradása érdekében gyors orvosi beavatkozásra, segítségre van szükség. A 7-nél kisebb összpontszám arra utal, hogy az újszülött gyenge fizikai állapotban van, nagyon oda kell figyelni a fejlődésére, esetleges rendellenességekre; fennáll annak a lehetősége, hogy szülési károsodás történt.

BRAZELTON skála

A BRAZELTON skálát egy hasonnevű, Egyesült Államok-beli gyermekgyógyász dolgozta ki. A vizsgálat célja, hogy a neurológiai reakciók segítségével az újszülött viselkedését felmérjék, a veszélyeztetett újszülötteket kiszűrjék. Ugyanakkor lehetővé teszi a koraszülött csecsemők fejlődésének nyomon követését, valamint a fejlődési rendellenességek korrigálása során végzett beavatkozások hatékonyságának felmérését. Mivel a különböző kultúrákban született csecsemők különböző viselkedésének társadalmi-evolúciós okai is lehetnek, a skála lehetőséget ad ezek összehasonlítására. A vizsgálat egyszerű eszközöket használ fel, mint például csörgőt, csengőt, dobozt, villanólámpát, kendőt. A Brazelton-skála jól használható az újszülött aktuális viselkedési állapotának felmérésére, de nem túlzottan megbízható akkor, amikor a későbbi viselkedésfejlődés előrejelzése céljából alkalmazzák.

Családi életciklus és gyermekvárás

A családok életében számos fordulópont jellegű periódus van, ezek az úgynevezett kritikus időszakok. Egy részük úgynevezett „normál krízis”, ami jórészt előre látható, de ennek dacára próbára teszi a családtagok lelki nyugalmát, összetartását. A gyermekek születése lehet ilyen kihívás a családok, illetve a szülők életének a menetében. Komlósi (1999) szerint ezen normál krízisállapotok elemzésére alkalmas modell a Hill és Rodgers-féle családi életciklus felosztás. E modell az életciklusokat az első gyermek életkora szerint határozza meg, míg a valóságban gyakran különböző életkorú gyermekek élnek együtt a családban, ezért nem tekinthetjük általános érvényű elemzési rendszernek. A modell azért sem általánosítható, mert nagyszámú helyzetre nem érvényes, például a házasságkötésen kívül együtt élőkre, az elvált családokra, a gyermektelen házaspárokra, illetve az újraházasodókra, a családon kívül élő gyermekekre, valamint a gyereküket egyedül nevelő szülőkre, mindezek pedig manapság egyre változatosabbá teszik a család fogalmát.

A modernizáció előrehaladtával a házasságkötési életkor és az első gyermek születésének időpontja világszerte későbbre tolódik. A házasságkötés időpontja, pontosabban a házasságra lépők érettsége azért fontos, mert a házasság kezdeti időszakának jelentős szerepe van abban, hogy miként alakul távlataiban is a kapcsolat, mind az egyén önmegvalósítása, érzelmi stabilitása, mind a leendő gyermekek egészséges felnövekedéséhez szükséges körülmények megteremtése, kialakítása szempontjából. Komlósi szerint (1999) az újonnan házasodottak számos feladattal szembesülnek, melyek célja a közös élet külső és belső kereteinek kiépítése. A gyermekvárás időszaka is kihívásokat tartogathat.

tags: #szuleteskor #megkerdezik #a #magzatot #hogy #akar