Az arcidegbénulás, orvosi nyelven Bell-parézis vagy Bell-féle bénulás, egy idegrendszeri zavar, amely leggyakrabban az arc idegvégződéseinek gyulladásos megbetegedése következtében alakul ki. Ez az állapot általában hirtelen jelentkezik, és az arc egyik oldalának részleges vagy teljes bénulását eredményezi. Az arcideg (nervus facialis) az arc izmait ellátó páros ideg, melynek magja az agy belsejében, az agytörzsi területen található. Innen két ágra szakad, amelyek az agy két oldalán találhatók. Ezek az ágak vezetik az ideg impulzusait az arc különböző részeire kisebb ágakra oszolva. Ennek következtében az arcidegbénulás tüneteit csak az egyik oldalon látjuk.
Az arcideg számos feladattal rendelkezik. Szerepet játszik az arcizmok működésében, segítségével tudunk érzelmeket kifejezni, grimaszolni, mosolyogni. Az izmok mozgatásán kívül az arcideg felelős az ízlelésért is egyes területeken, például a nyelv elülső kétharmadára vonatkozó ízérzékelést is ellenőrzi.
Az arcidegbénulás fül-orr-gégészeti szempontból is jelentős, mert az arcideg lefutása igen közel esik, sőt sok esetben azonos bizonyos fontos fül-orr-gégészeti anatómiai területekkel. Emiatt az arcideget érintő sérülés sokszor más struktúrákat is érint az agyban és a koponyán, aminek következtében egyéb változatos tünetek alakulhatnak ki.
Az arcidegbénulás típusai és tünetei
Az arcidegbénulás két fő típusát az alapján különböztetjük meg, hogy az arcideg sérülése hol történt, ez ugyanis meg fogja határozni az arcidegbénulás által okozott tüneteket:
- Centrális arcidegbénulás: Amennyiben az arcidegbénulás az arcideg központi, centrális részét érinti, vagyis a vestibuláris magok és az agykéreg közötti területet. A tünetek csak az alsó arcfélre terjednek ki. Ez azt jelenti, hogy a homlok ráncolható, ott az izomműködés megtartott, viszont a szájat már nem tudja mosolyra húzni az illető.
- Perifériás arcidegbénulás: Amennyiben a sérülés ettől perifériásabban történt (például a dobüregben), az a típus a perifériás arcidegbénulás. Az arcizom-gyengeség súlyosságát tekintve az enyhétől a teljes bénulásig terjedhet. Az arc egyik fele érintett. Ez az oldal elsimul és kifejezéstelenné válik. Az arcizmok bénulása következtében az érintett arcfélen a homlokráncok elsimulnak, a szemet nem lehet behunyni, a szájszél nem mozog és az ellenoldalhoz képest lejjebb áll. A beteg oldalon a szájból a folyadék kifolyik, a beteg nem tud fütyülni, felfújni az arcát és a szavak képzése is nehezített.
Mint minden más kórképnek, úgy az arcidegbénulás is többféle tünet formájában jelentkezhet. Az elsődleges tünet az arcizmok gyengülése vagy bénulása. Ennek következménye, hogy az arc „ellazul”, elveszíti tartását, így pedig két oldal között aszimmetria jön létre. Az érintett oldalon az arcizmok nem funkcionálnak megfelelően. Szintén jellemző tünet a szemhéj mozgásának nehezítettsége. Két dolog szokott történni: az érintett vagy nagyon nehezen képes lecsukni az érintett oldalon a szemhéját, vagy pedig az arcidegbénulás teljesen lecsukhatja a szemet.
Előfordul, hogy a beteg az arcidegbénulás oldalán a hangokat kellemetlenül erősnek hallja, továbbá, hogy az ízeket a nyelv érintett felén nem érzi vagy, hogy a beteg oldalon a könny és nyálképződés csökken vagy megszűnik. A tünetek súlyossága azonban változó lehet. Az esetek egy részében az arcidegbénulás csak enyhe, míg másoknál teljes arcidegbénulás léphet fel.
Az arcidegbénulás okai
Az arcidegbénulás pontos oka nem minden esetben egyértelmű, ugyanis számos dolog miatt alakulhat ki:
- Idiopátiás arcidegbénulás (Bell-féle parézis): Az esetek legnagyobb hányadában (körülbelül 70%-ában) nem sikerül azonosítani a kiváltó okot. Ilyenkor a tünetek hirtelen kezdődnek, majd néhány napon belül tetőznek, ám szerencsére ugyanilyen fokozatosan enyhülnek és maguktól meg is szűnhetnek. Fél éven belül általában teljes gyógyulás érhető el. A hátterében azonban meghűlést, illetve a vírusos-eredetet (herpes simplex) valószínűsítenek. Gyakrabban fordul elő terhesség esetén, és cukorbetegségben szenvedőknél.
- Gyulladás: Az ideggyulladás (neuritis) lehet vírusos (pl. herpes simplex, varicella zoster, Epstein-Barr vírus, mumpsz, övsömör) vagy bakteriális eredetű (pl. Lyme-kór). Középfülgyulladás, fültőmirigy-gyulladás is okozhatja.
- Daganatok: Az arcideg daganata (akusztikus neurinoma, cholesteatoma, schwannoma, invazív karcinómák) vagy az agyat érintő daganatok nyomás alá helyezhetik az ideget, féloldali bénulást okozva.
- Trauma/sérülés: Koponyaalapi törés, gépjárműbalesetek, robbanásos sérülések, áthatoló arcsérülések (késvágás, lövedék), vagy bizonyos orvosi eljárások (pl. arcplasztika, fogászati eljárások, mastoid vagy parotis műtét) következtében is kialakulhat arcidegbénulás.
- Stroke: A féloldali arcidegbénulás egyik leggyakoribb oka, amikor egy vérrög elzárja az agyi artériák egyikét, melynek következtében az agy vérellátottsága csökken.
- Anyagcsereproblémák: Cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés, porfíria.
- Autoimmun reakciók: Guillain-Barré szindróma, szklerózis multiplex, szarkoidózis.
- Egyéb tényezők: Erős, hideg szél („huzatot kapott”), tartósan fennálló, magas stresszszint és szorongás.
Szülési sérülések és arcidegbénulás újszülötteknél
Újszülöttkorban az arcideg sérülését jelzi, ha az egyik oldali szájzug mozgása elmarad az ép oldalitól. Ez a veleszületett (születéskori) arcbénulás ritka, és kiváltó oka gyakran nem derül fényre. Egyes esetekben fogós szülésnél néha előfordulhat az arcideg sérülése.
Milyen tünetek jelentkezhetnek újszülötteknél?
- Az egyik oldali szájzug síráskor, nevetéskor elmarad mozgásban az ép oldalitól.
- A szemhéj záródása az érintett oldalon nem tökéletes.
- Nagyobb gyermeknél az érintett oldalon nem tudja a homlokát ráncolni.
- Társulhat hozzá a könnyelválasztás csökkenése, ízérzékelési zavar is.
Az újszülöttkorban fellépő forma hátterében az arcideg sérülése, vizenyő okozta nyomatása válthatja ki. Rendkívül fontos, hogy a szülő az eltérést jelezze a gyermekorvos felé. Ezekben az esetekben a gyermek-ideggyógyászati konzultáció mindenképpen javasolt. Szerencsére az újszülöttkori forma spontán, néhány hét alatt megszűnik.
Mi a Bell-féle bénulás fő oka? Írta: Dr. Yarah Haidar - UCI Fül-Orr-Gégészeti Tanszék
Diagnózis
Az arcidegbénulás diagnózisát általában a beteg típusos, féloldali tünetei és orvosi vizsgálat alapján állítják fel. Fontos az arcidegbénulás hátterében keresni és kizárni más, súlyos okokat, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak, például az agyvérzést vagy a daganatot. A perifériás arcidegbénulást okozó rendellenességek - a Bell-féle parézist kivéve - jellemzően lassabban fejlődnek ki.
Az arcidegbénulás kivizsgálása fül-orr-gégészeti fizikális vizsgálatot is magában foglal. Ezenkívül az EMG és ENG vizsgálat is segíthet az idegvégződések károsodásának mértékének és helyének meghatározásában. Fertőzés gyanúja esetén szükség lehet vérvételre vagy liquor vizsgálatra is. Amennyiben felmerül a sérülés gyanúja az egyéb agyi területek épségének és a vérömlenyek ellenőrzése céljából képalkotó vizsgálatokra lehet szükség. Ilyenek lehetnek az MRI, röntgen és CT vizsgálat.
Idiopátiás arcidegbénulásban (Bell-féle parézis) az MRI kontrasztfokozódást mutathat az arcidegnek egy ganglionjában (ggl. geniculatus) vagy annak közelében, vagy az ideg teljes lefutása mentén. Ha a bénulás hetekig vagy hónapokig tart, megnő annak a valószínűsége, hogy egy daganat (pl. leggyakrabban schwannoma) összenyomja az arcideget. Az MRI segíthet kizárni az arcidegbénulást okozó egyéb szerkezeti rendellenességeket is. A Bell-bénulásban általában negatív CT-re akkor kerül sor, ha törés gyanúja merül fel, vagy ha az MRI nem áll rendelkezésre azonnal, vagy felmerülhet stroke gyanúja is.
Ezenkívül Lyme-kór gyanújakor szerológiai vizsgálatot is végezhetnek, ha a betegek olyan földrajzi területen tartózkodtak, ahol a kullancsok és a Lyme-kór endémiás. Minden betegnél mellkasröntgent vagy CT-t készítenek, és szérum ACE-t mérnek, ha szarkoidózisgyanú is felmerül. A cukorbetegség ellenőrzésére - mely a Bell-parézis egyik oka lehet - vérvizsgálatot végeznek.
Kezelés
Az arcidegbénulás kezelésére nem létezik egyetlen gyógymód. Az arcidegbénulás kezelése ugyanis attól függ, hogy mi okozza a betegséget. A kezelés minden esetben specifikusan történik az etiológia (ok) megállapítása után.
- Gyulladáscsökkentő gyógyszerek: Például kortikoszteroidok alkalmazhatók a gyulladás csökkentése érdekében. Ezek erős gyulladáscsökkentő szerek. Ha csökkenteni tudják az arcideg duzzanatát, az ideg kényelmesebben elfér az őt körülvevő csontos folyosóban. A kortikoszteroidok akkor hatnak a legjobban, ha a tünetek kezdetétől számított néhány napon belül kezdik alkalmazni őket. Nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő szerek is javasoltak, melyek enyhíthetik az esetlegesen fellépő fájdalmakat.
- Antivirális gyógyszerek: Ha az arcidegbénulást vírus váltotta ki, úgy antivirális gyógyszerek szedése javasolt.
- Antibiotikumos kezelés: Kullancscsípés után igazolt bakteriális fertőzés (Lyme-kór) esetén kerül sor.
- Fizikai terápia: A lebénult izmok összezsugorodhatnak és megrövidülhetnek, ami maradandó lehet. Egy gyógytornász megtaníthatja arra a beteget arcidegbénulás esetén, hogy hogyan masszírozza és tornáztassa arcizmait, hogy ezt megelőzze. A bénult arcizmokat - fizioterápia során - elektromosan ingerlik (szelektív ingeráram-kezelés), hogy az izmokat megóvják a sorvadástól, addig amíg a normális idegvezetés helyre áll.
- Műtét: Régebben dekompressziós műtétet alkalmaztak az arcidegre nehezedő nyomás enyhítésére. Ma már nem ajánlott a dekompressziós műtét. Daganatok okozta bénulás esetén a daganat eltávolítása is okozhat arcidegbénulást, azonban tapasztalt fül-orr-gégész és idegsebészek esetében ez ritka.
- Szemvédelem: A nem záródó szem részleges vagy teljes vaksága megelőzhető műkönny csepegtetésével és fedőkötés alkalmazásával, különösen, ha a pislogás teljesen megbénult.
Prognózis
A Bell-féle ismeretlen eredetű (idiopátiás) perifériás arcidegbénulás az esetek 80 százalékában fokozatosan meggyógyul, a gyógyulás ideje rendszerint nem haladja meg a két hónapot. Az esetek 20 százalékában a javulás hosszadalmasabb, illetve előfordul az is, hogy az arcidegbénulás nem vagy csupán részlegesen gyógyul. Amennyiben a tünetek 1 héten belül javuló tendenciát mutatnak, jó esély van a teljes gyógyulásra.
A mindennapi gyakorlatban az arcizmok bénulásának súlyossága az, ami legjobban előrejelzi a Bell-féle parézis gyógyulási esélyét, minél kevésbé súlyos az izmok bénulása, annál valószínűbb a teljes gyógyulás. A VII. agyideg elektromos vezetési tulajdonsága még egzaktabb indikátora a Bell-féle parézis gyógyulási prognózisának: az arcidegbénulást követő 3-5. napon talált jó idegvezetési eredmények valószínűsítik a maradéktalan gyógyulást.
Centrális típusú arcidegbénulásban a háttérben álló betegség természete és gyógyíthatósága szabja meg a prognózist. Bármilyen típusú arcidegbénulás esetén mihamarabb neurológushoz kell fordulni. Perifériás arcidegbénulás esetén, amennyiben a szemhunyás elégtelensége miatt a szem kiszáradása és sérülése fenyeget, szemorvoshoz is el kell menni, aki a szem védelmére óraüveg-kötést helyez fel és műkönnyet ír fel.