Sok nőnél a vajúdás elhúzódhat, ami aggodalomra adhat okot, és néha császármetszést tehet szükségessé. A szülés kimenetele, folyamata, hossza nem jósolható meg előre, még akkor sem, ha többedik szülésről van szó. Mindenki hallott már olyan szüléstörténeteket, amikor az anya 20 plusz órás vajúdás után császármetszéssel hozza világra a kisbabáját. A legtöbb orvos valószínűleg azt fogja mondani ilyen esetekre, hogy nem haladt elég jól a vajúdás, ezért kellett a császármetszés. De mi történhetett, mi állhat a háttérben?
A szülés szakaszai
A szülés természetes élettani folyamat, amely általános élettani törvényszerűségek szerint zajlik a terhesség 37-40. hete között. A szülés folyamán a magzat - a méhlepénnyel, a köldökzsinórral és a magzatvízzel együtt - a méhből a külvilágba jut. A szülés négy szakaszból áll: tágulási; kitolási; méhlepényi; és negyedik, ún. posztplacentáris szakaszból. A vajúdás alatt a méh ritmikus, fokozódó összehúzódásainak hatására a méhnyak kitágul, és a magzat beilleszkedik a szülőcsatornába. A szülés folyamán a magzat a szülőcsatornán keresztül jut a külvilágba.
A vajúdás első szakasza: a tágulási szakasz
Az első, tágulási szakasz a vajúdás kezdetétől a méhszáj teljes megnyílásáig tart. A szülés kezdetének első jele a méhnyakon át távozó kis mennyiségű, sűrű (viszkózus), véres nyákdugó. A nyákdugó távozása után megreped a magzatburok, és a magzatvíz távozik a méhnyakon és a hüvelyen át. A magzatburok megrepedését követően általában 24 órán belül megtörténik a szülés.
Ebben a bevezető, ún. látens fázisban megindul a rendszeres fájástevékenység: a méhösszehúzódások fokozatosan erősödnek és ritmusossá válnak. Mindeközben a méhnyak elvékonyodik, és körülbelül 3-4 centiméterig megnyílik. Az első szakasz aktív fázisában a méhszáj 4 centiméterről kb. 10 centiméterre nyílik, majd elsimulás után eltűnik.
A szülőfájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig első szülésnél átlagosan 9-11 óra, a másodszor vagy többször szült nők esetében átlagosan 4,5-5,5 óra telik el. A szülés első szakaszának átlagos hossza 10,5 óra volt egy vizsgálatban. A végül mégis szükségessé váló császármetszések közel háromnegyedét a méhszáj tágulásának leállása vagy a magzati koponya nem kielégítő progressziója miatt kellett elvégezni.
Mi lassíthatja a szülés folyamatát?
Számos tényező befolyásolhatja a szülés folyamatát. Ideális esetben a magzat fejjel lefelé helyezkedik el, így készen állva arra, hogy áthaladhasson a szülőcsatornán. Ha mégsem így van, az nem jelent automatikusan császármetszést, de ez az orvos döntésén múlik: ha túl magasnak ítéli meg a kockázatot, akkor császármetszésre kerül sor. Vannak orvosok, akik bizonyos eljárásokat hajtanak végre, hogy elősegítsék a magzat megfelelő helyzetbe kerülést. Az anya is tehet azért, hogy a magzat helyzete megváltozzon, például azzal, ha naponta kétszer legalább 10 percig négykézláb áll. A szülés előtt érdemes megváltoztatni a nappali tevékenységeket, és ügyelni a testtartásra.
Megzavarhatja a szülés folyamatát a fájdalomcsillapító szer is abban az esetben, ha túl korán kerül bevezetésre.
Sokszor hivatkozási pont a császármetszés okaként megjelölve, hogy a baba túl nagy, illetve hogy a baba feje túl nagy ahhoz, hogy akadálytalanul haladjon át a szülőcsatornán. Ilyenkor sokszor a 40. hetet meg sem várva az orvos megindítja a szülést.
Vannak nők, akiknek a medencéje túl keskeny vagy a medence formája jelent akadályt abban, hogy akadálytalanul áthaladhasson rajta a magzat. De ez sem jelenti automatikusan azt, hogy szüksége lesz császármetszésre. A terhesség alatti testmozgás, séta, rendszeres nyújtás, jóga elősegítheti az izmok összehangolását, ezzel lehetőséget teremtve, hogy a magzat át tudjon jutni a szülőcsatornán.
Az aktív szülésvezetés és a vajúdás hossza
A szülészetben mindig aktuális kérdés, mennyiben indokolt a hazánkban is számos intézményben rutinszerűen alkalmazott úgynevezett aktív szülésvezetés, mik az előnyei és hátrányai. Egy nagyszámú szülés perinatális kimenetelét áttekintő tanulmány friss adatokkal szolgál. A vizsgálat arra kereste a választ, van-e összefüggés a szülés első szakaszának, azaz a tágulási szaknak a hossza és az anyai vagy újszülöttkori megbetegedések között először szülő nők esetében.
A szülés első szakaszának hossza alapján a pácienseket három alcsoportra osztották: az 5 percentilis alatti (I. csoport, a tágulási szak <2,8 óra), az 5-95 percentilis közötti (II. csoport, 2,8-30 óra), illetve a 95 percentilis feletti (III. csoport, >30 óra) csoportra. A vizsgált szüléseknél a tágulási szak átlagosan 10,5 óra hosszú volt.
A II. csoporttal összevetve a III. csoportban szignifikánsan nagyobb volt a császármetszés aránya (6,1, illetve 13,5%), a chorioamnionitis előfordulása (12,5%, illetve 23,5%), valamint gyakoribb volt az újszülöttek felvétele a NIC-be (4,7 és 9,8%). Az újszülötteknél azonban egyéb kedvezőtlen eseményben nem találtak különbséget.
A harmad-, illetve negyedfokú gátrepedés, a postpartum vérzés és az endomyometritis gyakorisága nem növekedett 30 órán túli vajúdás esetén. Az eredmények alapján igazoltnak látják azt a feltételezésüket, hogy a 30 órán túl elhúzódó szülés sem jelent fokozott kockázatot az újszülöttre nézve. Az elhúzódó szülések egyéb hosszú távú káros hatásait (descensus uteri, cysto-rectocele) szintén nem elemzik.
Mikor és hogyan kell elindulni a kórházba?
A vajúdás korai szakaszában talán lehetnek még kétségeid, hogy valóban elindult-e a szülés? Ez nem baj, hiszen nem kell az első jelre a kórházba sietni. Jót tesz ilyenkor egy kényeztető meleg fürdő vagy a párod által végzett masszázs, és ha a jelek és testi érzeteid időközben egyértelművé válnak, azaz a kontrakciók rendszeressé és egyre erősebbek lesznek, vagy elfolyik a magzatvíz, akkor irány a szülészet! Előtte persze zuhanyozz le, egyél és igyál, ha jól esik. Mindezeket felülírja persze a biztonságérzeted: ha otthon már nyugtalan és mehetnéked támad, akkor mindenképpen indulni kell.
Ha a méhösszehúzódások rendszeressé válnak, vagyis körülbelül 5-10 percenként érkeznek, és 30-60 másodpercig tartanak, javasolt értesíteni a szülész-nőgyógyász szakorvost, illetve jelentkezni a kórházi szülészeti osztályon.
Amennyiben a nyákdugó távozását és a magzatvíz elfolyását észleli, vagy ha nagyobb mennyiségű vért veszít, azonnal induljon a kórházba, vagy hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Terminustúllépés és a szülés megindítása
Ha eléred a szülés előre kiszámított időpontját, és a kisbabád még nem született meg, terminustúllépésről beszélünk. Ez azonban nem jelent feltétlenül valós túlhordást, hiszen a magzat fogantatásának időpontját nem lehet napra pontosan kiszámolni. Terminustúllépés esetén fokozottan figyelnek a baba állapotára (ctg, ultrahang, flowmetria). Kórházanként változik, hogy mennyi időt engedélyeznek a szülés spontán beindulásának, illetve hogy mikor fogy el a türelem, és indítják be mesterségesen a vajúdást.
A szülés megindításának lehetőségei és természetessége
A természetesség híveként és a kisbabák személyiségét és egyéniségét tisztelve és szem előtt tartva semmiképp sem javasolt a siettetést. Mindennek megvan a maga ideje, így az elengedésnek és az elindulásnak, illetve a szülésnek és a születésnek is. Az édesanya és a kisbaba szervezetének összjátéka határozza meg - egy máig nem teljesen tisztázott mechanizmuson keresztül -, hogy mikor indul meg a szülés.
Van, amikor a szexuális együttlét megindíthatja a szülést a terhesség legvége felé. Az ondófolyadékban található prosztaglandin hormon ugyanis elindíthatja a vajúdást - persze csak ha a baba és a mama szervezete kész a szülésre. Hasznosak még a szülésre és a kisbabára való lelki ráhangolódás technikái: a relaxáció, egy jó beszélgetés vagy egy lazító masszázs. Ha az édesanya megnyugszik, és esetleges félelmeit félre tudja tenni, sokat tett a szülés megindulásáért.
Természetes szülésre készülsz? Ettől könnyebb lesz a vajúdás! A három R betűs hozzávaló!
A vajúdás korai szakaszában a legfontosabb az erőgyűjtés. Ezért ajánlott ilyenkor az evés-ivás és a pihenés.
A szülés alatti orvosi felügyelet és beavatkozások
A szülés természetes élettani folyamat, melynek során azonban elengedhetetlen az anya és a magzat egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése, az egészségüket veszélyeztető jelek észlelése esetén a megfelelő orvosi beavatkozás. A vajúdás kezdetekor megmérik az anya testsúlyát, vérnyomását, légzés- és szívfrekvenciáját, testhőmérsékletét, valamint vizelet- és vérmintát vesznek tőle. A szülész-nőgyógyász szakorvos fizikális vizsgálattal megállapítja a magzat fekvését és tartását, sztetoszkóppal meghallgatja a magzat szívhangjait. Megfigyelik a méhösszehúzódások erejét, időtartamát és gyakoriságát. Hüvelyi vizsgálatra is sor kerül, mellyel megállapítható, hogy megrepedt-e a magzatburok, mennyire tágult ki a méhszáj.
A szülés első szakaszában a szülész-nőgyógyász szakorvos, illetve a szülésznő ún. komplex észlelést végez, amely magában foglalja az anya általános állapotának ellenőrzését, a szülés haladásának nyomon követését, valamint a magzat méhen belüli állapotának folyamatos figyelemmel követését. A magzat állapotának ellenőrzésekor az alábbi műszeres vizsgálatokra kerülhet sor: Amnioszkópia, Elektronikus magzati szívmonitorozás (kardiotokográfia, CTG), A magzat sav-bázis háztartásának vizsgálata a fejbőréből vett vérminta elemzésével.
Alacsony kockázatú várandós anya vajúdása esetén a magzati állapot nyomon követésére folyamatos szívhanghallgatás (CTG ellenőrzés) nem feltétlenül szükséges. A tágulási és a kitolási szakban is ezzel egyenértékű az időközönként végzett (intermittáló) szívhang ellenőrzés. Ha az időközönként végzett szívhanghallgatás során rendellenességet észlelnek, akkor áttérnek a folyamatos CTG észlelésre.
A szülés során igénybe vehet fájdalomcsillapítást, figyelembe véve azt, hogy az az Ön számára a lehető leghatékonyabb megoldás legyen. Elsősorban a nem gyógyszeres, így mellékhatások nélkül alkalmazható fájdalomcsillapítási lehetőségeket érdemes előnyben részesíteni.
A méhösszehúzódások erősödésekor alkalmazhatja a korábban elsajátított relaxációs és légzési technikákat. A szülőszobában az Ön ellátását szakmai és kényelmi eszközök segíthetik.
A lepényi szak a magzat megszületésétől a méhlepény és burkok megszületéséig tart. A gyermek megszületését követően a méhlepénynek és a burkoknak is meg kell születni. Ha a lepény 1 órán belül nem születik meg, akkor gyakrabban fordul elő súlyos szülés utáni vérzés, magasabb a méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis) és a műtétes beavatkozást igénylő kórállapot kockázata.
Az újszülöttet a megszületés után - állapotának figyelembevételével - a lehető leghamarabb az anya hasára, mellkasára teszik és közvetlen bőr-bőr kapcsolatban betakarják. Ajánlott már a lepényi szakban elősegíteni a kötődés kialakulását és a szoptatás megkezdését.
A szülést kísérők az esetek egy részében kórosnak értékelhetnek olyan görbét, amely mellett a magzat mégis kiváló állapotban születik. A folyamatos CTG alkalmazása növelheti a beavatkozások kockázatát.
Gátmetszés végzése szükséges, ha a magzatot a túlzottan feszes gátizom tartja vissza, vagy a szülés (kitolási szak) idejét az anya, vagy a magzat állapota miatt le kell rövidíteni. Ha császármetszés elvégzése válik szükségessé, a műtét alatti fájdalomcsillapítás gerincközeli (spinális vagy epidurális) érzéstelenítéssel történik. Altatásban csak igen ritkán végeznek császármetszést.
A vajúdás nem csupán a hormonokkal segíti a baba adaptációs folyamatát, de a fizikai összehúzódásoknak is fontos szerepe van. Az összehúzódások alatt ugyanis a baba oxigénellátása valamennyire csökken - ez teljesen normális élettani folyamat, emiatt esik le az összhúzódás alatt a baba pulzusa - és a megváltozott oxigénellátás miatti „jó” stressz mobilizálja a baba energiaraktárait, hogy mire megszületik, legyen a vérében azonnal felhasználható fűtőanyag a testhőmérséklete fenntartásához!
A vajúdás során a vérzés tehát a baba, sőt a méhlepény megszületés után jelentkezik. Egy normál, egészséges szülésnél a vérveszteség nem haladja meg a kb. fél litert.
A szülésnek csak kb. 10-15 százaléka kezdődik burokrepedéssel. A magzatburok pedig magától általában csak a vajúdás vége felé vagy már a kitolási szakaszban reped meg.
A császáros szülés nem egy újjelvágás kategóriájú beavatkozás, hanem egy komoly hasi műtét. A hasfal átvágása után napokig nem fogsz tudni segítség nélkül felállni, nemhogy a kisbabádat, de még egy pohár vizet sem fogsz tudni megemelni a melletted lévő asztalról a sebbel járó fájdalom miatt!