A szülés előtti napok lelkiállapota és a szülésre való felkészülés

A szülés a női életút egyik kitüntetett állomása, meghatározó élménye. Bár manapság számos szülésre felkészítő lehetőség van, a lelki felkészülés mégsem kap kellő figyelmet és teret. Pedig a szülés alapvetően meghatározza a családok mentális egészségét, hiszen nem kizárólag testi, hanem elsősorban lelki folyamat is. A várandósság kilenc hónapja lélektani értelemben a megnyílás, a tudatállapot módosulásának időszaka, ennek csúcspontja a szülés.

A természetes szülés elmélete és a felkészültség fontossága

A természetes szülés elmélete szerint minden nő és magzat hordoz magában egy kódot, egy ősi tudásanyagot arról, hogyan történik a szülés és a megszületés folyamata. Bizonyos tényezők segítik a kód felszínre kerülését és kibontakozását: így a felkészültség, a biztonságérzet, a szüléssel kapcsolatos pozitív hozzáállás, az anyai szerep elfogadása.

Önmagában nagy biztonságérzetet adhat a szülés folyamatának ismerete; az ismerős környezet; a biztonságot jelentő személyek jelenléte (pl. férj, dúla, szülésznő) és a szüléssel kapcsolatos igények tisztázása. A kiegyensúlyozott lelkiállapot és a kedvező lelki klíma kulcsfontosságú a szüléshez, hiszen így megtörténhet a befelé figyelés, az elengedés, és a szülésre oly jellemző módosult tudatállapot elérése. Ehhez nagy segítséget jelenthet egy relaxációs módszer, mint például az autogén tréning.

Lelki kihívások és félelmek a várandósság alatt

Az anyává és apává válás folyamata tele van dilemmákkal, kételyekkel, félelmekkel, és természetesen örömmel, várakozással, kíváncsisággal is. Időnként olyan mély belső konfliktusok keletkeznek a szülővé válás során, amelyek krízisállapotot hozhatnak létre. A várandósság alatt megjelennek különböző lélektani témák, félelmek. A várandósság elején időbe telhet elfogadni a bennünk növekvő életet, a szülővé, családdá válással járó felelősséget.

Tudnunk kell, hogy a várandósság nem csupa móka és kacagás. A felnőtt életünk, a csak kettesben élt párkapcsolat elengedése, a tény, hogy az élet véglegesen megváltozik, gyásszal jár. Az öröm mellett megfér a szomorúság. Felmerülhetnek ebben az időszakban az anya és az apa esetében is a gyermekkor emlékei. Ilyenkor olyan kérdések vetődnek fel, mint: "Mi vajon milyen szülők leszünk, és milyen lesz a mi gyerekünknek lenni? Olyan leszek, mint az anyám vagy az apám?" Ha a saját szülővel való kapcsolatunk jó volt, akkor ezek a kérdések nem ijesztőek. Azonban, ha a kapcsolatunk terhelt, akár félelmet is kelthetnek bennünk a megjelenő kérdések.

Ezek a lélektani témák mind megjelenhetnek a vajúdás és szülés során, és amennyiben a kismama nem dolgozta át őket a várandósság alatt, úgy hátráltathatják a szülés folyamatát, hiszen stresszfaktorként léphetnek működésbe. A félelmek és a szorongások rendkívüli módon gátolhatják a szülés folyamatát. Ha a félelem és a feszültség állandósul, az izmok a pihenő időben sem képesek ellazulni, regenerálódni, komoly fájdalomérzetet generálva.

A szülés előtti napok: felkészülés testi és lelki szinten

A 37. héttől már minden napot szülés előtti állapotnak lehet tekinteni. Ez alatt az időszak alatt fizikailag és lelkileg is fel kell készülni a szülésre. Ezekben a napokban minden kismamában fokozódik a kétely azzal kapcsolatban, hogy hogyan fog megbirkózni a szüléssel. Ezzel az érzéssel nincs semmi gond, teljesen természetes, de ne hagyd, hogy a negatív érzelmek teljes mértékben eluralkodjanak.

A szülés előtti napokban össze kell készíteni a kórházi csomagot, hogy ne egy hirtelen induló szülésnél kelljen ezzel foglalkozni. Továbbá érdemes a pici ruházatát és az etetéséhez szükséges eszközöket előkészíteni, hogy ne a kórházból való hazaérkezés során kelljen ezzel foglalkozni. Az említettek mellett feltétlenül össze kell készíteni a terhesség alatt összegyűjtött papírokat, dokumentumokat és orvosi leleteket, amelyekre szükség lehet majd a kórházban.

Érdemes elsajátítani relaxációs technikákat és légzőgyakorlatokat, amelyek jól fognak jönni akkor, amikor a méhösszehúzódások miatt görcsbe rándulnak az izmok. Ugyanis ezek a gyakorlatok nyugtatóan hatnak, és javítják a test oxigénellátását. Természetesen a lelki felkészülés is fontos. Ezekben a napokban érdemes a terhesség alatt történt élményeket felvezetni egy naplóba. A szülés előtti napokban különösen fontos odafigyelni az egészséges étkezésre, hiszen a szülés nagy energiabefektetést igényel. Továbbá a megfelelő fizikai aktivitás is fontos, azonban kizárólag olyan mozgásformát szabad választani, amely ideális az állapotos test számára. Jó választás lehet a terhesjóga is, hiszen ez is kíméletes edzési formának tekinthető. A szülés előtti megfelelő fizikai aktivitás megkönnyíti a vajúdási szakaszt, szóval mindenképpen érdemes sort keríteni rá. Természetesen egyiket sem szabad erőltetni, csak akkor szabad bármelyik mozgásformát csinálni, ha jólesik.

Felkészítés a babának

Ahogy a várandósság vége felé az anya és az apa is készül, ráhangolódik lelkileg a szülésre, úgy a baba is érzi, hogy érlelődik a változás. Szülőként segíthetünk a babának, hogy ő is felkészüljön erre a nagy útra. A várandósság vége felé (35-36. héttől) figyelhetünk egy kicsit többet a babára, és elmesélhetjük belső beszéd útján a születés mesét. A születés mese arról az útról szól, amit a kisbaba tesz meg a megszületése során.

Már Arisztotelész is úgy gondolta, hogy a magzat a születés előtt is fogékony a külső ingerekre. Fontos, hogy az újszülött egy csendes, meleg, sötét, nyugodt, és az érintéseket, mozgásokat tompító, védett és biztonságos helyről, az őt óvó anyaméhből érkezik a világba.

A szülés beindulása és jelei

A kiírt terminus csak hozzávetőlegesen tájékoztat arról, hogy mikor várható a szülés megindulása. A kisbabák nagy része ugyanis nem azon a napon születik meg, ami a várandós kiskönyvben áll. Alapvetően az utolsó menstruáció első napjához képest határozzák meg a szülés várható időpontját (utolsó menstruáció első napja +7 nap, -3 hónap), ez az ún. Naegele képlet, majd a korai ultrahangfelvételek ismeretében ezt módosítják is.

A közelgő vajúdás jelei

Számos testi és lelki jel utalhat arra, hogy közeleg a várva várt nagy nap. A szülés előtt álló édesanyák „fészekrakási ösztöne” gyakran megmutatkozik, jönnek-mennek, pakolnak, rendezkednek, és sokan befelé fordulóvá is válnak. Emellett a test is készül a hatalmas változásra:

• Jóslófájások: A méh nem fájdalmas összehúzódásai, amelyek a szülésre készítik elő a méhizomzatot. Rendszertelenek és elmúlnak.
• Távozó nyákdugó: Ez akár napokkal a vajúdás megindulása előtt is megtörténhet, néha rózsaszínes folyással jár.
• Emésztőrendszeri változások: Hasmenés és hányás is jelezheti a kisbaba érkezését, mivel a szervezet öntisztító folyamatba kezd.
• Magzatvíz szivárgása: Becsapós lehet, ha bizonytalan vagy, mindig konzultálj orvosoddal vagy szülésznőddel.
• Méhszáj állapotának változása: Néhány orvos előszeretettel jósol a méhszáj nyílása alapján. Fontos megjegyezni, hogy a méhnyak megrövidülése vagy a méhszáj nyílása önmagában nem feltétlenül jelent koraszülést, de a 36. hét előtt figyelemre méltó jel.

Mikor induljunk a kórházba?

A vajúdás korai szakaszában talán lehetnek még kétségeid, hogy valóban elindult-e a szülés. Ez nem baj, hiszen nem kell az első jelre a kórházba sietni. Jót tesz ilyenkor egy kényeztető meleg fürdő vagy a párod által végzett masszázs, és ha a jelek és testi érzetied időközben egyértelművé válnak, azaz a kontrakciók rendszeressé és egyre erősebbek lesznek, vagy elfolyik a magzatvíz, akkor irány a szülészet! Előtte persze zuhanyozz le, egyél és igyál, ha jól esik. Mindezeket felülírja persze a biztonságérzeted: ha otthon már nyugtalan és mehetnéked támad, akkor mindenképpen indulni kell.

A vajúdás érzelmi mérföldkövei

A szülés egy olyan folyamat, amelyben nem a magasabb rendű agyi területeink (gondolkodás, tervezés stb.), hanem az archaikusabb, ősibb, természeti oldalunkhoz tartozó idegrendszeri struktúrák játsszák a főszerepet. A szülésnél módosult tudatállapotba kerül az anya, megváltozik a gondolkodás, az időérzékelés, a tanulás, az emlékezet, az érzelmi és testi működés érzékelése, a testérzetek. Az érzelmek könnyebben mobilizálódnak: intenzív, szélsőséges érzelmek is megjelenhetnek. A tudatos kontroll fellazul, mélyebb, ösztönösebb viselkedés veszi át az irányítást. A szülő nő érzékenyebbé válik a környezeti, társas ingerekre. A módosult tudatállapotra jellemző, hogy a szülőnő ösztönösen viselkedik, befelé fordul a külvilág távolba vész, légzése jellegzetessé válik, hangokat ad ki, amik nem feltétlen kiáltások, sikítások, hanem általában mélyről feltörő torokhangok.

Meglepő módon az orvosi, számszerű adatoknál pontosabb képet ad a kismama lelkiállapota arról, hogy hol tart a szülés, és még mire lehet számítani. A kísérő számára is fontos, hogy tudja, hol tart a szülés, mire számíthat még. Íme a vajúdás érzelmi mérföldkövei:

1. Izgatottság és öröm (első szakasz): A vajúdás első szakaszában a nő élénk, beszédes, mosolygós, izgatott, hogy végre elkezdődött a szülés! A vajúdásnak ez a része órákig, sőt, napokig is eltarthat! Érdemes otthon kivárni! Ha korán érkeztek a kórházba, az összehúzódások elmúlhatnak, leállhat a szülés. Ha ilyenkor beavatkozással gyorsítják, ennek gyakran szövődménye van.
2. Elkomolyodás és befelé fordulás (következő stádium): A vajúdás következő stádiumában a kismama elkomolyodik. Ezek most már kezdettől csúcsig 45 másodpercig vagy még tovább is eltartanak, rendszeresek, és 5 percenként vagy még sűrűbben jönnek. Már nem tud a kismama az összehúzódás alatt másra figyelni, beszélgetni. Érdemes megvárni ezt a stádiumot, mielőtt kórházba sietnénk! A partner feladata ilyenkor, hogy bátorítsa a kismamát a lazításra. Tudatosan, figyelmet szentelve érdemes lazítani, hogy a méh munkáját ne akadályozzuk a többi izom megfeszítésével. Dicsérni, bátorítani, szeretgetni kell a kismamát ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és minden figyelmét a tudatos relaxációnak tudja szentelni.
3. Bizonytalanság és feladás (átmeneti szakasz): Szinte minden kismama eljut idáig, amikor az összehúzódások szinte egymást meg sem várva jönnek, hosszúak, intenzívek. A kismama minden figyelme szükséges ahhoz, hogy átvészelje őket. A mély hangok hallatása, laza állkapocs és ajkak segítik a méhszáj megnyílását is. A kitolás előtti szakaszban szinte minden nő eléri azt a pontot, amikor bizonytalanságának ad hangot. „Nem bírom tovább. Nem tudom megcsinálni. Haza akarok menni. Vegyék ki belőlem.” Nem szabad megijedni tőle! Ez a szülés egy érzelmi mérföldköve, és azt jelzi, nemsokára teljes a tágulás és kezdődhet a kitolás!

Ezek a kezdeti jelek a szülés folyamán észlelhetők, ilyenkor kell támogatni a kismamát. Legtöbbször ilyenkor a csend, kevés mozgás, esetlegesen masszázs, egy támaszt nyújtó kéz többet ér minden biztató szónál. A szülőnő ilyenkor képes ellazulni az összehúzódások ellenére, és képes átengedni testét, lelkét a szülés/születés elementáris erejének. Ez az önátadás azt eredményezi, hogy a szülés ilyenkor egy jó ütemben zajlik, beavatkozásra éppen ezért legtöbbször nincs is szükség.

Fájdalom és stressz a szülésben

A fájdalom a mindennapi életben veszélyt jelző inger, egy megszüntetendő problémára hívja fel a figyelmet. A szülési fájdalom azonban nem veszélyt jelez, hanem egy természetes folyamat része. A szülési fájdalom egy rendkívül érdekes, és nagyon ismeretlen terület. Fájdalom, ami jó mederbe terelve a szülő nő szolgálatába állítható. Az ember számtalan módon megtapasztalja az életében, hogy ami fáj az beteg, azzal valamit tenni kell, ott a fájdalmat csillapítani kell. Tény, hogy ez az általános, és az életben leggyakoribb tapasztalat, azonban ez nem minden esetben abszolút törvény. Gondoljunk a kibújó fogacskákra, amik nagyon kellemetlenek, fájdalmasak tudnak lenni, de mégsem betegség van mögöttük. Vagy a növekvő csontokra, ami szintén egy örömteli kívánatos esemény, mégis kellemetlen, fájdalmas élmény gyermekkorban. Ugyanez mondható el a rosszullét érzésére is. Van úgy, hogy valaki rosszul érzi magát, valami kellemetlen érzése van, mégse beteg. És fordítva is, beteg és még sincs rosszul. Tehát a rosszullét sem minden esetben egyenlő a betegséggel. A terhesség és a szülés pont egy ilyen állapot. A kismamának időnként fájdalmai lehetnek, időnként rosszul, kellemetlenül érezheti magát, mégsem beteg. Nagyon fontos minden kismama számára, hogy úgy gondoljon saját várandósságára, hogy az egy valóban MÁS állapot, de nem betegség!

A perinatális pszichológia kutatási eredményei rámutattak - ahogyan egyébként a népi megfigyelések is -, hogy a lelki történések erősen befolyásolják a szülés folyamatát. Ennek tudható be az a jelenség, hogy az otthon szépen rendszereződött méhösszehúzódások lelassulnak vagy akár egy időre le is állnak a kórházba érkezéskor. A stressz és a félelem a legerősebb hátráltató tényezői a szülésnek, amely lelki folyamatokban a szervezet hormonrendszere is meghatározó szerepet tölt be. Ezt nevezik - a Szeverényi Péter szülész-orvos által is leírt - félelem-feszültség-fájdalom tünetegyüttesnek. Negatív érzetek hatására stresszhormonokat termel a szervezet, melyek csökkentik az oxitocin és endorfinok termelődését, aminek következtében nő a fájdalomérzet (hiszen az oxitocin és az endorfinok is rendelkeznek fájdalomcsökkentő tulajdonsággal), és gyengülnek a méhösszehúzódások. A stresszhormonok termelődését a félelem, szorongás, éhség, hideg és izgalom érzetei váltják ki. Ebből is láthatjuk, hogy a szülés önmagában véve egy pszichoszomatikus folyamat, amely a testet és a lelket is igénybe veszi. Szülés közben dolgozik a test és a lélek is. A stresszhormonok hatásával ellentétesen az intimitás, a szeretet és a biztonságérzet elősegítik a szülés folyamatát, ezek ugyanis a szülést elősegítő hormonok termelődését fokozzák. Éppen ezen a jelenségen alapul a dúlák munkássága, ezért is nevezték el dúlahatásnak.

A dúla szerepe a felkészülésben és a szülésben

A dúla kísérés többféle időszakban, többféle módon jelenhet meg egy család életében. Fontos szempont, hogy a dúla nem adhat válaszokat szakmai kérdésekben, de segíthet a megfelelő szakemberek megtalálásában. A szülés alatti kísérés lehet konkrétan a kórházban történő gyakorlati segítségnyújtás (biztatás, masszírozás stb.), de van akinek elég az, ha a kórházba indulás előtt beszélhet a dúlájával és tudja, hogy ő gondolni fog rá a vajúdás ideje alatt, majd megoszthatja a dúlával a szülésélményt.

Kifejezetten áldásos, ha a szülésnél jelen van egy olyan segítő, aki képzett a lelki folyamatok kísérésében is, mert az elhúzódó vajúdásnak gyakran nem találják az orvosi okát (ez a tágulásra vonatkozik, orvosi ok lehet a baba nem megfelelő helyezkedése, vállelakadás, a méh kifáradása stb.). Ezeket a folyamatokat gyakran érzékelik az anyák, csak nincs lehetőségük beszélni róla, nincs körülöttük senki, aki nyitott lenne rá. Érezhet a vajúdó nő félelmet, szomorúságot, szorongást, mert a szülés során természetesen bekövetkezett tudatmódosulás miatt a tudatalatti tartalmak tudat közelbe kerülnek. Felszínre bukkanhatnak gyermekkori és perinatális (saját méhen belüli és születésélmény) traumák, lelki sérülések, a szülőkkel való terhelt kapcsolat, abúzusélmény, párkapcsolati problémák, korábbi veszteségek, az anyává válástól való félelem és ezek mind hátráltathatják a szülés folyamatát, amennyiben az anya nem kap segítséget a velük való megküzdéshez. A felfakadó lelki sebek, félelmek működésbe hozzák a félelem-feszültség-fájdalom tünetegyüttest, és negatív élménnyel töltik meg a szülés légkörét. Egy jól képzett segítővel ilyenkor lehetőség van oldani ezeket a pszichés gátakat, gyógyítani a sebeket, fájdalmakat.

A szülésélmény feldolgozása

Az érzelmileg telített élményeinket, függetlenül azok pozitív vagy negatív tartalmától, fontos, hogy feldolgozzuk. Különösen érvényes ez a szülésélményre. Nemcsak a nehéz vagy traumatikus szülés kér figyelmet, hanem a problémamentes, megelégedést hozó is. A szülés közvetlenül kapcsolódhat az anyában a saját anyai kompetencia érzésével, a női erejével és a női kiteljesedésével, és e kapcsolatokon keresztül hatással lehet az önértékelésére. Kihat a mindennapi életére és a hangulatára, a babával való kapcsolatára, esetleg a párjához való viszonyára és a szexualitására is. Befolyásolja azt is, hogyan áll hozzá a következő gyermek vállalásához. A pozitív szülésélmény támogatja mindezeket, ám ha az anya megsebződött a szülés közben, akkor akadállyá válhat. Nehezítheti a közelséget az anya-gyermek kapcsolatban, és hatással lehet a szülés utáni pszichiátriai problémák (pl. szülés utáni depresszió, szorongás, poszttraumás stressz) megjelenésére.

Egyes jelek árulkodhatnak arról, hogy a feldolgozási folyamat a megfelelő mederben halad vagy akár már le is zárult. Erre utal az, ha az anya a szüléséről már nagyobb érzelmi hullámzások nélkül tud beszélni, a traumatikus élményt pedig már képes úgy felidézni, hogy nem zaklatja fel különösen. A feldolgozás folyamatának hozadéka, hogy az anya elfogadóbbá válik olyan helyzetekre, amikor az események nem feltétlenül szándékai szerint alakulnak. Kezdeményezőbb lesz, vállalja, kimondja igényeit, vágyait, már nem fél önmaga felvállalásától. Amennyiben az anya nem képes egyedül megbirkózni a feldolgozás folyamatával (pl. ha folyamatosan aggódik, alvászavar vagy étvágytalanság vagy sírással kísért érzelemkitörések jelennek meg nála), érdemes szakember segítségét igénybe venni.

Az apák szerepe

Az utóbbi egy-két évtizedben megfigyelhető az apák közvetlenebb bevonódása a gyermekvárás folyamatába. A várandósság alatt ők is részt vesznek a vizsgálatokon, keresik a kapcsolódást a magzattal, és jelen vannak a szülésnél. Általánosságban kijelenthetjük, hogy a férfiak élményfeldolgozása sok szempontból különbözik a nőkétől. A férfiakra jellemző, hogy az örömteli eseményeket megosztják másokkal, ám a nehézséget jelentő, fájdalmas élményeket többnyire magukba zárják és belül emésztik, esetleg csak a hozzájuk legközelebb állók felé nyílnak meg.

Gyermekágy: a baba első éve

Definíció szerint a szülés utáni 6 hét, 40 nap tartozik ide. Tágabb, lélektani értelemben, a baba első életévének időszakát nevezzük gyermekágynak. A gyermekágyi időszak alatt történik a visszarendeződés, visszazáródás, nem csak testi, hanem lelki szinten is. Sok nőt meglepetésként és készületlenül ér, mennyi minden történik egyszerre a gyermekágyas időszak alatt: a testi visszarendeződés, a lelki visszazáródás, a baba megérkezésével az új élethelyzettel való megbirkózás, az anyává válás különféle folyamatai, az új életritmus kialakítása.

A szülés utáni napokban megjelenő „baby blues” természetes része ennek az időszaknak. A hangulati hullámzások igen erőteljesekké válhatnak, az eufóriától a mély elkeseredettségig számos érzés megjelenhet. Az anya igényei a gyermekágy során ugyanazok, mint a babáéi. Ahogy Molnár Judit Eszter pszichológus fogalmaz: tartva lenni, etetve lenni és szeretve lenni. Ezért különösen fontos lehet, hogy a családtagok milyen mértékben tudnak belépni, és támogatásukkal segíteni az anyát. Komoly segítség lehet egy-egy komatál vagy ebéd.

A dúla szerepe a gyermekágyban

A gyermekágyas dúlaság a szülés utáni napok, hetek fontos gyakorlati és lelki segítsége. A dúla nem családtag, így nem kell a családrendszeri kapcsolódásokkal bajlódni - a dúla nem fog kéretlen tanácsokat osztani, hanem pont abban és annyira segít, amiben az adott anyának szüksége van. Ha kell elmosogat, vagy ringatja a babát, játszik a nagyobb gyermekkel, teát főz vagy éppen kiteregeti a mosást. Közben meghallgatja az anyát - ha az anyának arra van szüksége - és pontosan tudja, hogy a szülés utáni labilis lelkiállapot mélységekkel és magasságokkal teli hullámzása normális és múlandó. A dúlai szolgáltatás időben igazodik a család igényeihez - előre megbeszélve lehet egyeztetni, hogy milyen rendszerességgel, milyen időintervallumban lesz rá szükség. A dúla nem zárja ki a családtagok (nagyszülők, rokonok) szerepét, hanem kiegészíti, szükség esetén (távol élő család) visszapótol belőle valamennyit.

Az újszülött élményei

A kisbabák a születésük során nagy változáson mennek keresztül: a védett benti világból egy ismeretlenül működő, kinti világba érkeznek. Az életük első szakaszában intenzíven reagálnak erre az óriási változásra, és hangot adnak az érzéseiknek. Az újszülött sokszor a sírás segítségével emészti meg mindazt, amit átélt, így tudja levezetni a benne felhalmozódott érzelmi feszültségeket. Ha a szülők meggyőződtek arról, hogy a babájuk nem éhes, nem szomjas, nincsenek fájdalmai, tiszta a pelenkája és látszólag ok nélkül sír, akkor elegendő, ha ölelésben tartva „meghallgatják” a panaszát, együttérző módon vannak vele. Az újszülöttek számára kiemelten fontos a testközelség és az érintés, amely megalapozza testi és lelki egészségét, erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és rendkívüli gyógyító erővel bír. Arról, hogy a baba hogyan éli meg a születését, nincsenek konkrét adataink, hisz ő nem tudja elmesélni, milyen volt ez számára. Bizonyos támpontok alapján azonban következtethetünk élményeire (ilyen például az Apgar-érték), vagy áttételesen szerezhetünk róla információt (pszichoterápiás körülmények között újraélt születési emlékekből). Természetesen a születés élménye nagyon sokféle lehet, a nyugodt, saját ritmusban zajló, anyával kapcsolatban levő születéstől az életet veszélyeztető helyzet előállásáig. Bárhogy is zajlik le, szülni és születni csak együtt lehet: az anya és a baba közötti kapcsolattartásban.

tags: #szules #elotti #napok #lelkiallapot