A szoptatás a csecsemők táplálásának természetes, biológiai módja, amely számos jótékony hatással van mind a gyermek, mind az anya testi-lelki egészségére. Kutatási eredmények ezrei bizonyítják ezt, és a szoptatás időtartamával arányosan nőnek ezek az előnyök.
A szoptatásnak rengeteg előnye van, amelyek közül kiemelkedő jelentőségű, hogy a legalább két hónapig szoptatott csecsemőknél jelentősen csökken a bölcsőhalál miatti elhalálozás kockázata. A tanulmány megállapította, hogy a nem kizárólagosan szoptatott csecsemők is védelmet élveznek a hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS) ellen.
Az anyatej speciális összetételénél fogva nemcsak az akut fertőző betegségektől védi a csecsemőt, hanem hosszútávon csökkenti a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát. A szoptatás jótékony hatással van az anya aktuális és hosszú távú egészségére is, és pozitívan befolyásolja mind az anya, mind a csecsemő lelki egészségét, jóllétét.
Az anyatejes táplálás és szoptatás állandó kérdéskör anyák és nagymamák között. Orvosok és nővérek közt pedig azért is kiemelten fontos téma, mert a koraszülött-ellátásban életeket menthet az, ami a természet által adatott.
Ma Magyarországon minden tizedik baba a 37. gesztációs hét előtt születik, így a koraszülés népbetegségnek számít. Az anyatej élő immunanyagot tartalmaz, amely segíti a csecsemő védekezőrendszerét, illetve tartalmaz minden szükséges tápanyagot, amire egy babának szüksége van.
A WHO javaslata alapján a csecsemőt legalább 6 hónapos koráig érdemes szoptatni. Ekkor a kicsinek még nincs szüksége másmilyen táplálékra. Az előtej, másnéven kolosztrum az a tápanyagban gazdag anyatej, ami a szülés után közvetlenül termelődik. Fontos, hogy az újszülött a lehető leghamarabb hozzájusson ehhez a tápanyagban gazdag, immunerősítő anyatejhez.
Szoptatási típusok és technikák
Szoptatásnak azt a folyamatot nevezik, amikor egy nő közvetlenül a mellbimbóin keresztül anyatejjel látja el az újszülöttet/csecsemőt vagy fiatal gyermekét. Megfelelő oktatást és támogatást követően az anyák 97 százaléka képes szoptatni újszülött gyermekét. Az egészséges csecsemő kizárólagos szoptatása körülbelül hat hónapos koráig tart. A szoptatás naponta átlagosan 8-16 alkalommal történhet.
Kr. e. 2250 körül Hammurápi törvénykódexe szerint az anyák általában két-három évig is szoptattak, de szükség esetén - ha az anya nem tudta szoptatni a csecsemőjét - a családfő szoptatós dajkát is felfogadott erre a célra.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az alábbi szoptatási módokat különíti el:
- Kizárólagos (anyatejes) szoptatás: a csecsemő csak anyatejet fogyaszt, illetve szükség esetén ásványi anyagokat, gyógyszereket kap táplálékkiegészítésként.
- Szoptatás folyadékkiegészítéssel: a kizárólagos anyatejes táplálás mellett más folyadékot (víz, vízalapú italok, gyümölcslé) is adnak a csecsemőnek, de azon kívül semmi egyebet.
- Szoptatás kiegészítő táplálással (hozzátáplálás): az anyatejes tápláláson kívül egyéb ételeket is adnak a csecsemőnek, azok fokozatos bevezetése mellett.
- Mesterséges táplálás: anyatej adása nélkül bármely más ételt vagy italt adnak a csecsemőnek, általában tápszert.
- A csecsemő igénye szerinti szoptatás: amikor a csecsemő jelzi a szoptatás igényét, akkor az édesanya azonnal megszoptatja.
- Komfortszoptatás: a táplálkozástól függetlenül is megtörténik a szoptatás.
- Elválasztódás: a csecsemő saját maga utasítja el a szoptatást mint táplálási módot, ilyenkor a követendő módszer a fokozatos elhagyás.
- Elválasztás: az anya saját maga utasítja el a szoptatást mint táplálási módot, egészségügyi vagy szociális ok miatt.
- Tandemszoptatás: az anya a következő várandósság alatt is folytatja a szoptatást, majd szülést követően mind a két gyermekét egyszerre szoptatja.
A szoptatásnak mindenképpen nyugalomban kell történnie. A helyes szoptatási technika elsajátítása időt és gyakorlást igényel. Ehhez célszerű segítséget kérni a szülészeti osztályon a nővérektől, valamint a védőnőtől vagy a házi gyermekorvostól. Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell.
Szoptatási testhelyzetek
Bármely szoptatási testhelyzet megfelelő, amely mind az édesanya, mind a csecsemő számára kényelmes. Érdemes több pozíciót kipróbálni, és az anya, valamint a csecsemő számára leginkább kényelmeset alkalmazni. A testhelyzet szoptatás közbeni megváltoztatásával jobban kiürülnek a mell különböző részei, ami jótékony hatással van a tejtermelésre. Az alábbi testhelyzetek a legelterjedtebbek:
- Bölcsőtartás: Kényelmes, ülő pozíciót kell felvenni, a hátat megtámasztani. A csecsemőt az alkarra kell fektetni, a feje az édesanya könyökhajlatnál legyen.
- Keresztezett bölcsőtartás: A lépések megegyeznek a bölcsőtartásról fentebb leírtakkal, annyi különbséggel, hogy a csecsemőt ebben az esetben az édesanya maga előtt, keresztben fekteti le.
- Hónalj alatti tartás: Kényelmes, ülő testhelyzetet kell felvenni, illetve a hátat megtámasztani. A csecsemőt háton fekve a hónalj alá kell fektetni. A csecsemő fejét a hüvely- és a mutatóujj által kell megtámasztani, majd ezzel a fogással a mellre helyezni.
- Fekvő testhelyzet: Az édesanya feküdjön az oldalára, a hátát és a fejét egy párnával támassza meg. A csecsemőt szintén az oldalára kell fektetni, az anyával szemben. A csecsemő hátát és fejét meg kell támasztani, megakadályozva ezzel, hogy a hátára forduljon, és félrenyelje az anyatejet. Ebben a pozícióban a csecsemő szája a mellbimbóval szemben fog elhelyezkedni.
Mellre helyezés és a helyes szoptatás jelei
A megfelelő testhelyzet kiválasztása után a mellbimbót a lehető legközelebb kell helyezni a csecsemő szájához. Az édesanya úgynevezett „C tartással” - vagyis hüvelykujját a mell tetején, három-négy ujját a mell alsó részén tartva - megtámasztja a mellét. Meg kell érinteni a mellbimbóval a csecsemő arcát, aminek hatására - a csecsemőkori reflexnek köszönhetően - a baba az érintés irányába fordul, és szopni kezdi a mellbimbót.
Eleinte - főként az első hetekben - bizonytalanságérzet alakulhat ki az édesanyában azzal kapcsolatban, hogy megfelelő módon végzi-e a szoptatást. Ez teljesen természetes érzés, ugyanakkor érdemes meggyőződni arról, hogy a szoptatás valóban a helyes módon zajlik.
Az alábbi jelek utalnak a helyes szoptatásra:
- a csecsemő nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar jelentős részét is bekapta;
- a baba alsó és felső ajka kifelé fordul;
- a csecsemő orra és álla az édesanya melléhez ér;
- a szoptatás nem fáj az anyának;
- jellegzetes „cuppogó” hang hallható.
Amennyiben valamiért nem sikerül a helyes mellre helyezés, le kell venni a csecsemőt a mellről. Ennek a legjobb módja, ha az édesanya óvatosan bedugja az ujját a csecsemő szájába, annak szélénél. Ezáltal megszakad a szopás során keletkezett vákuum, és sérülésmentesen ki lehet venni a bimbót a csecsemő szájából. Ugyanígy kell levenni a babát a mellről, amint vége a szoptatásnak.
Szoptatás és táplálkozás
A megszokottól eltérő anyatej színe változhat. A kolosztrum általában sárgás, míg az érett tej többnyire kékes-fehér. Az árnyalatok azonban széles skálán mozoghatnak. Az anyák általában nem is tudják, milyen színű a tejük, hacsak nem fejik le. Az esetek többségében nincs ok aggodalomra a tej színe miatt. Ha azonban az anya aggódik emiatt, érdemes szakemberhez fordulni. Az esetek túlnyomó részében a szín az anya étrendjének következménye. Ez leggyakrabban az erős festékanyagot tartalmazó ételeknek, például nagy mennyiségű cékla fogyasztásának köszönhető. Előfordulhat azonban, hogy vér színezi el a tejet.
Fontos, hogy a szoptató anyuka odafigyeljen a táplálkozására, és olyat ne fogyasszon, amitől a kicsi közérzete rossz lehet. Például a káposzta puffasztja a kicsit is. Továbbá a rendszeres és megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére is figyelni kell. Lehetőleg csak vizet fogyasszon, de a koffeines, cukros üdítők mindenképpen kerülendők.
A várandósságot megelőzően, majd a terhesség alatt és után egyaránt fontos a vitaminok pótlása. A kicsi az anyatejjel együtt kapja meg a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Az édesanya szervezetének tehát rendelkeznie kell két embernek elegendő vitaminmennyiséggel ahhoz, hogy egészséges maradjon ő is, és a kicsi is.
Tápszeres pótlás és a szoptatás fenntartása
Nagyon gyakran előfordul, hogy olyan anya is ad pótlást a kisbabájának, aki valójában szeretne fél éves korig kizárólag szoptatni. A tápszeres pótlás adása csökkenti a sikeres szoptatás esélyét. Ez nem jelenti azt, hogy aki egyszer tápszert ad a babának, az végképp elindult a lejtőn. Vannak babák, akik érzékenyebbek, vannak, akik alkalmazkodóbbak. Egy érzékeny baba szopási kedvét és technikáját ronthatja a tápszeres pótlás, főleg, ha cumisüvegből kapja. A rendszeres pótlás pedig oda vezet, hogy a kisbaba kevesebbet, ritkábban, rövidebb ideig vagy kevésbé hatékonyan fog szopni, ettől pedig csökkenni fog az anyatej mennyisége.
A csecsemők/kisgyermekek számára készült tejalapú tápszerek marketingje hozzájárul ahhoz, hogy a szoptatás világszerte elmarad az optimálistól, továbbá negatívan befolyásolja mind a gyermekek, mind az anyák egészségét. Az orvosok anyagi függőségbe kerülnek a cégekkel, mert ha el akarnak jutni - az általában elegáns szállodákban vagy külföldön tartott - drága orvosi konferenciákra, akkor a tápszercégektől kell támogatást kérniük.
A fejlett, ipari országokat jellemző siralmas szoptatási helyzethez képest Magyarország még mindig viszonylag jó helyzetben van. Hazánkban a csecsemők 97%-a négy hónapos korban még szopik, és a szoptatást megkezdők aránya ennél is nagyobb. Ez jelzi, hogy társadalmunkban a szoptatást az anyák még mindig fontosnak tartják.
Szoptatás ellenjavallatai és problémák kezelése
Bizonyos gyógyszerek szedése esetén feltétlenül fel kell függeszteni a szoptatást. Ezek a következők: kemoterápiás gyógyszerek; radioaktív gyógyszerek; kábítószerek. Egyéb gyógyszerek szedése esetén a kezelőorvos segítségével mérlegelni kell a szoptatást vagy annak felfüggesztését.
Ha az anya melle mégis fáj az első pár alkalom után is, utána kell járni a problémának, mert lehet, hogy komolyabb probléma húzódik a háttérben. Elképzelhető, hogy a megfelelő technikát nem sikerült még elsajátítani, és ez okoz fájdalmat.
A mellbimbó kisebesedhet a szoptatás következtében. Ezt fontos kezelni, és erre célra számos kenőcs és krém érhető el a piacon. Emellett vannak bimbóvédők is, ezek is segíthetnek a problémán. Amennyiben ezt a megoldást választjuk, lehetőleg pillangó alakút keressünk, hogy a kicsi orra érintkezzen az anya bőrével, és érezze az illatát.
Nincsenek kőbe vésett adatok, amiket követni kell a szoptatásra vonatkozóan, általános határétékeket mégis meg lehet adni. Körülbelül napi 8 alkalom aktív szoptatás, ami legalább 20 percig tart, megfelelő a kicsi táplálásához. A szoptatás az anyán és a babán múlik, mindkét félnél lehet valami gátló tényező, ami miatt nem sikeres a táplálás - viszont számos praktika segíthet a szoptatásban.
Azt is tisztázni kell, hogy nincs egy olyan módszer, ami mindenkinél beválik: számos technikával lehet próbálkozni, azonban nem lehet előre tudni, hogy kinek mi fog beválni. Érdemes odafigyelni arra, hogy a szoptatás a baba igénye szerint történjen. Ezt igény szerinti szoptatásnak nevezzük, és ennek az a lényege, hogy a kicsi akkor szopizik, amikor szeretne. Ehhez arra van szükség, hogy az anyuka figyelje a korai éhség jeleit: cuppogás, tátogás, ajkak nyalogatása, kezét a szájához veszi, fej forgatása, nyelv nyújtogatása.
Ha a kicsi ebben a fázisban nem kap enni, akkor a kései éhség szakaszába lép, amikor nyűgös lesz, és sírni fog. Ha ebbe a fázisba lép a kicsi, akkor előbb meg kell nyugtatni, hogy szoptatásra kerülhessen a sor. Az aktív szopizás jeleire azért kell figyelni, mert ebből tudunk következtetni arra, hogy a kicsi megfelelően táplálkozik-e. A jelek: lassú, intenzív mozgás, ellazult testtartás, ha végzett, elengedi a mellet, és elalszik. Ha azonban az újszülött rendszeresen alszik el a szopizás korai fázisában, ezáltal nem jutva elég tápanyaghoz, javasolt ébresztési technikát alkalmazni, azzal ösztönözve a kicsit az evésre.
Szoptatás problémák
Anyacsoportok és a szoptatás támogatása
Az anyák és családok csecsemőtáplálással és -gondozással kapcsolatos döntéseit jelentős mértékben befolyásolja a szociokulturális környezet. Az elmúlt, valamivel több mint száz év társadalmi változásai a szoptatást háttérbe szorították, és helyét sok helyen átvette a „cumisüveges kultúra”. A társadalmi változások azonban nem jelentik azt, hogy a csecsemők, anyák és családok alapvető biológiai szükségletei is megváltoztak. A szoptatás továbbra is az a táplálási és gondozási mód, ami a legteljesebb testi és lelki egészség lehetőségét biztosítja a felnövekvő generáció számára. Éppen ezért a szoptatási arányok csökkenésének számottevő káros egészségi és társadalmi hatása van a nőkre, a gyermekekre, a közösségekre és a környezetre egyaránt, ami növeli az egészségügyi kiadásokat és fokozza az egyenlőtlenségeket az egészségi állapot terén.
A természeti népeknél még ma is, de nagyjából száz éve még hazánkban is természetes volt a nagycsaládok együttélése. A kislány, kamasz lány látta, megtapasztalhatta, hogy édesanyja, nagynénje, unokanővére vagy sógornője hogyan ad életet gyermekének, hogyan táplálja és látja el őt, sőt a kisebbek gondozásában sokszor ő maga is részt vett. Ilyen módon felnőve, a fiatal anyák már első gyermekük születésekor pontosan tudták, hogy mik a csecsemő szükségletei, hogyan kell gondoskodniuk róla. Ezen kívül körülvette őket az a tapasztalt asszonyi kör, akik biztos támaszt nyújtottak nekik.
A mai édesanya legtöbbször magára marad újszülött csecsemőjével, az apa vagy a tágabb család legfeljebb az első néhány hétben tud besegíteni. A fizikai segítség hiánya mellett a legnagyobb nehézség a megfelelő minta és tapasztalat hiánya. A szülés utáni amúgy is labilis érzelmi állapotban az új anya tele van kérdésekkel és bizonytalanságokkal, és nincs körülötte az a tapasztalt asszonyi kör, ami támogatást és biztonságot nyújthatna.
A szoptatástámogatásba való befektetés hiánya világszerte sikertelenséghez vezet a szoptatási célok elérése terén. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a szoptatás kognitív és egészségügyi előnyökkel jár mind a csecsemők, mind az édesanyjuk számára.
Az anyacsoportok szerepe
A szoptatós baba-mama csoportban való felkészülés előnye, hogy a várandós élőben láthatja, hogyan viselkednek a különböző korú csecsemők és kisdedek, hogyan zajlik a mellre helyezés, a szoptatás, és első kézből kaphat információkat a szoptató édesanyák hétköznapjairól. A beszélgetés során ötleteket meríthet a gyakori problémák megelőzéséhez, de a nehézségek megoldásához is. Rendkívül fontos az is, hogy a helyi anyacsoportban befogadást és támogatást kap azoktól a környezetében élő anyáktól, akik hasonló élethelyzetben vannak.
A csoportos felkészítés nem menti fel az egészségügyi dolgozót annak a felelőssége alól, hogy minden egyes anyával személyre szabott megbeszélést folytasson a csecsemőtáplálásról. Az egyéni konzultációnak magában kell foglalnia az emlő megtekintését, ami jó alkalom a szoptatásról való beszélgetés elindítására. A szoptatás sikere érdekében nem hanyagolható el a szülés utáni folyamatos támogatás, még akkor sem, ha a szülészeti intézményben pozitív szoptatási tapasztalatokat szerzett az anya.
A várandósság alatti felkészítés
A várandósság kilenc hónapja alatt jelentős változások mennek végbe az anya testében és lelkében. A várandósság második (és harmadik) trimesztere alkalmas időszak arra, hogy támogassuk az anyát a szoptatás melletti döntés meghozatalában, bővítsük a szoptatással kapcsolatos ismereteit, korrigáljuk a nem megfelelő információkat, eloszlassuk a tévhiteket, és a még határozatlan anyát bátorítsuk arra, hogy lehetőleg a szoptatást válassza.
A gyermek apja, az anya édesanyja, illetve mindazok a személyek, akiknek a véleménye számít az anyának, jelentős befolyással vannak a csecsemőtáplálással kapcsolatos döntésekre, ezért az erről szóló beszélgetésekbe - akár személyes, akár csoportos megbeszélésről van szó - érdemes őket is bevonni.
A szoptatásról szóló információk átadása történhet a szülészeti intézmény vagy a területi védőnői szolgálat által szervezett szülésfelkészítő tanfolyamon, laktációs szaktanácsadó által kínált szoptatásra felkészítő tanfolyamon, anyacsoportban és egyéni konzultáció alkalmával. A várandós ambulancia várótermében elhelyezett szórólapok vagy a szoptatásról szóló videó szintén hozzájárulhatnak a várandós anyák ismereteinek bővítéséhez. Az írásos anyagok vagy filmek azonban nem helyettesítik a szóbeli információátadást, és minden anyának lehetőséget kell biztosítani négyszemközti megbeszélésre is, ahol felteheti a kérdéseit.
Fontos, hogy a felkészítőn pozitív üzeneteket adjunk át a szoptatással kapcsolatban, és ne a kóros állapotok kerüljenek elő. Arról beszéljünk, ami a biológiai norma, amit érdemes tudni ahhoz, hogy ne alakuljanak ki nehézségek. Ezért ne a fájdalmas, sebes mellbimbót emlegessük, hanem azt, hogy mire kell figyelni a helyes mellre tapadásnál, szoptatási pozíciónál.
Ugyanígy, ne rémisztgessük a leendő anyát azzal, hogy ha nem fej, akkor szinte biztos, hogy előbb-utóbb mellgyulladás alakul ki, amiből nem ritkán melltályog fejlődik ki, hanem magyarázzuk el a mell ürülésének menetét és azt, hogy milyen ritka alkalmakkor lehet mégis szükség a fejésre. A legtöbb szülésfelkészítőn a szoptatással kapcsolatban csak az hangzik el, hogy milyen eszközöket kell beszerezni annak, aki szoptatni szeretné a gyermekét.
A felkészítés tematikájának tartalmaznia kell mindazokat az ismereteket, amik támogatják az anyát a szoptatás melletti elkötelezettségében, valamint segítik abban, hogy sikeresen megkezdhesse a szoptatást. A beszélgetések lehetőleg több alkalommal történjenek, ne legyenek hosszúak, és egyszerre csak kevés információt tartalmazzanak. Az egyszerre túl sok ismeretet az anyára zúdító előadások nem elég hatékonyak.
Ugyanakkor fontos, hogy az anya feltehesse a kérdéseit, már csak azért is, mert a tapasztalatok szerint az anya addig nem nyílik meg a szakember által fontosnak tartott témákra, amíg az őt foglalkoztató aggodalmakra választ nem kap. A legfontosabb tudnivalókat röviden összefoglaló írásos anyagok jól kiegészítik a szóbeli megbeszéléseket, és az anya később is előveheti azokat, ha elbizonytalanodik. Fontos, hogy a szórólapok nyelvezete az alacsonyabb iskolázottságú anya számára is érthető legyen, és hasznos, ha képeket is tartalmaz.
A csoportos felkészítőn is lehetőséget kell adni arra, hogy a résztvevők kérdezhessenek. Jobb, ha interaktív beszélgetés alakul ki minél több jelenlévő bevonásával, mintha csak egy előadás hangzik el. Ugyanakkor fontos, hogy a vezető szem előtt tartsa a fontossági sorrendet, és elsősorban azokat az ismereteket igyekezzen átadni, amik a szoptatás megalapozásához szükségesek, figyelembe véve a várandósok korlátozott befogadóképességét. A téma feldolgozásához számos segédeszközt fel lehet használni, pl. filmrészletet, képeket, rajzokat, demo babát a testhelyzetek bemutatására, vagy kis golyót (mogyorót, diót) az újszülött gyomorméretének illusztrálására stb.
tags: #szoptatos #anyacsoport #tematikaja