A szociális fóbia és a szorongásos zavarok gyermekkorban

A normál gyermeki fejlődést számos szorongásos jelenség kíséri. A szorongásos zavarok gyermek és serdülőkorban gyakran előforduló nehézségek. A gyermekkorban kezdődő fóbiák gyakran megszűnnek felnőttkorra, de fent is maradhatnak. A szorongásos betegségeket gyakran kíséri különféle kényszerbetegség, a gyermek állandó kényszert érez pl. a kézmosásra, állandóan ellenőriznie kell, hogy elvégezte-e feladatait, stb. Előfordulhatnak különféle kényszercselekedetek is.

A szociális fóbia (más néven szociális szorongásos zavar) olyan pszichiátriai betegség, amikor a beteg tartós és irracionális félelmet, szorongást érez társas helyzetekben vagy nyilvános szerepléskor. Előfordulási gyakorisága kb. 16-20%. Az emberi természet részeként teljesen normális, ha bizonyos helyzetekben idegesnek, szorongónak érezzük magunkat. Ilyen helyzet lehet például egy nyilvános szereplés, vizsga vagy verseny. Szociális fóbia esetén azonban a beteg számára a mindennapi társas érintkezések aránytalanul erős szorongást váltanak ki, vagy úgy érzi a beteg, hogy a többi ember negatívan értékeli őt. Ez mindennapi félelemhez, állandó szorongáshoz vezet, így a beteg elkerülő magatartást fog tanúsítani, és ritkítja a társadalmi kontaktusokat. Emiatt a társas kapcsolatai, párkapcsolata, baráti kapcsolatai beszűkülnek.

A szociális szorongás nem csak arról szól, hogy a gyermek szégyenlős, vagy lámpalázas. Nagyon intenzív félelmet élnek át azzal kapcsolatban, hogy mások mit fognak gondolni róluk. Egyszerű és kicsi interakciók is kiválthatják a félelmet, mint az uzsonna elfogyasztása, vagy a mosdó használata. A szociális szorongás miatt a gyermekeknek nagy erőfeszítés a mindennapi funkcionálás az iskolában, lehet, hogy megnövekszik az alvásigényük és a délutáni pihenésre is szükségük van. Belül ilyenkor erős érzelmeket élnek át a gyermekek és serdülők. Beszámolhatnak ugyanazokról a szorongásos tünetekről, mint a felnőttek. Ide tartozik a fokozott izzadás, tenyér és talp izzadása, hidegrázás, reszketés, heves szívverés, “pirulás”, hasfájás, fejfájás.

A csecsemő már születésétől szociális (társas) lény. A szociális fejlődés azonban számos módon problematikus lehet és jó ezt minél korábban felismerni. A szociális kapcsolatok alapjait az élet nagyon korai fázisában sajátítja el a kisgyermek. A szülő-gyermek kommunikáció már néhány hónapos korban a szociális párbeszéd formáját ölti, a csecsemő társas partnerré válik, aki kezdeményez és válaszol mások kezdeményezésére, megjelennek a kölcsönösség elemi formái. Erre a korai időszakra jellemző az emberi hang és az emberi arc előnyben részesítése, a mimika utánzása. Egy másik fontos kapcsolati készség, amit a kisgyermek kifejleszt magában az a szociális referencia. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a csecsemő fél szemmel azt figyeli, hogyan reagálnak szülei arra, amit ő csinál. Ha valami ijesztővel találkozik, akkor az egészségesen fejlődő csecsemő információforrásként azonnal a szüleire néz, hogy értékes jelzéseket kapjon a környező világról (pl.: „Ez biztonságos?). Ennek a szociális referenciának (vonatkoztatásnak) az elmaradása problémákat okozhat a későbbiekben, mert ez olyan alapkészség, amire számos más szociális készség épül.

A csecsemőkori szociális fejlődési problémák jelei

Melyek azok a jelek, amelyek a csecsemő szociális fejlődésével kapcsolatos problémákra hívják fel a figyelmet?

• A korszakra jellemző kommunikációs elemek elmaradnak (pl.: gügyögés). A gyermek nem próbálkozik kapcsolatba lépni környezetével, mimikája sivár. Nem észlelhető az érdeklődés a környezete iránt, amely kapcsolatteremtésre ösztönözné.
• A csecsemő nem kezdeményez mosollyal vagy hangadással „társalgást” és nem mosolyog vissza a felnőttre. Legkésőbb fél éves korig meg kellene jelennie az úgynevezett „szociális válaszmosolynak”. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő mosollyal reagál a környezete, elsősorban a szülők közeledésére, illetve ugyanezt a reakciót válthatja ki az is, amikor meglát egy-egy ismert tárgyat maga körül. A mosoly azt jelenti, hogy a gyermek nyitott a környezetére, érdeklődő. Ez az első, tudatos mosoly tehát nem csupán a jókedv jele, hanem sokat elárul a csecsemő szociális és érzelmi fejlődéséről.
• Nem, vagy csak nehezen alakítható ki vele kölcsönös játék, nem vonható be közös helyzetekbe, és gyakran közönyös, kedvetlen. Figyelemfelkeltő, ha a kisgyermek a szülő közeledésére nem válaszol, vagy elkerülően viselkedik (pl.: elfordul, másfelé néz, nem néz a szülő szemébe) vagy, ha válaszol, akkor nagyon siváran (hangadásban, mimikában szegény).
• Nem kedveli, ha ölben van, nem szereti az érintéseket és a testi kontaktust (ölelgetés, csiklandozás). Ez azért is sarkalatos kérdés, mert az ölbeli játékok (pl.: ritmikus, mozgásos mondókák) segítik a csecsemő figyelmét összpontosítani, ami a tanulási folyamatokban fontos szerepet játszik. Figyelemfelhívó, ha még nagyon rövid ideig sem tud a csecsemő ezekben a helyzetekben megmaradni, és a testi kontaktushoz kapcsolt játékok nem kötik le.
• Jellemzően hiányzik a külvilág felé való érdeklődés. Fél éves kor után már minden érdekli az egészségesen fejlődő csecsemőt és nagyon kíváncsi. Ha a gyermek egyáltalán nem érdeklődik a tárgyak, játékok iránt és nem nyúl utánuk, az figyelemfelhívó jelként értelmezhető.

Az anya szerepe a gyermek korai szociális fejlődésében: Az anya viselkedése, kommunikációja, mentális és lelki állapota meghatározó a gyermek korai szociális fejlődésében. Csecsemőkorban a fejlődést az segíti a leghatékonyabban, ha az anya érzékeny és válaszkész a csecsemő jelzéseire, szükségleteire.

Ha az anya lelki (pl.: depressziós) vagy mentális zavarral küzd, az veszélyeztetheti a gyermek fejlődését is, mert ebben az esetben a kisgyermek számára rendkívül fontos érzékeny anyai gondozás sérülhet. Az egyéves korban bizonytalanul kötődő gyermek óvodáskorban kevésbé érdeklődő, és nem annyira kíváncsi a társakra, a világra. Kudarcokat élhet meg a társas helyzetekben (pl.: közös játékok, kortársakkal való barátkozás).

A szeparációs szorongás

A szeparációs szorongás a szeretett személytől, többnyire az anyától való elszakadás miatt jelentkezik, és az enyhe várakozási félelemtől a teljesen kifejlett pánikállapotig terjedhet. A gyermek fél attól, hogy elhagyja az anya, valami baj történik vele és nem tud visszatérni, vagy pedig attól, hogy az anya távollétében vele történik valami baj. A szeparációtól való félelem megnehezíti, ill. lehetetlenné teszi az óvodában vagy az iskolában való tartózkodást. A 4 évesnél idősebb gyerek a tiltakozásnak és a szorongásnak nyilvánvaló jeleit mutatja, amikor az anyjától ill. a megszokott környezetétől el kell szakadnia egy rövid időre.

Az első komoly szeparációs szorongás színhelye az óvoda. A beszokatási időt követően a szeparációs szorongásnak el kell múlnia, és ha mégis rendszeresen előfordul, akkor a szeparációs szorongást magatartási zavarként tartjuk nyilván. A szeparációs szorongásos tüneteit mutató gyerek nehezen szakad el szüleitől. Reggelente rosszkedvű, gyakran fáj a feje, hasmenése van, és csak folyamatos szülői biztatásra indul el az óvodába vagy az iskolába. Minden olyan programtól, amely a szülőtől függetlenül pl gyermekközösségben zajlik (tábor, többnapos kirándulás) húzódozik. A szeparációs szorongás legtöbb esetben együtt jár az elalvás zavarával, hiszen az alvás egy szeparációs helyzet, és félelmet ébreszt.

A baba hirtelen elkezd sírni, amikor anya leteszi, vagy, ha kimegy a szobából, éjszaka csak anya teheti le aludni, nehezen válik el anyától - rögtön felmerül a szeparációs szorongás, mint a viselkedésének oka. Hogyan segíthetünk neki? Mit lehet tenni, hogy a kicsi könnyebben átessen ezen a nehéz időszakon? A szeparációs szorongás félelem az anyától való elválástól. Az anyától való függetlenné válás első jelei 5-6 hónapos korban kezdődnek.

Ha idegenek társaságában sír, nyugtalan, vedd át, legyen a kezedben és hagyd, hogy onnan kukucskáljon, ne erőltesd, hogy mindenképpen maradjon meg másnál, ha ő nem akarja! Ha kimész a szobából és ő sír, hanggal nyugtasd, vagy vidd magaddal, és legyen ott körülötted, amíg a dolgodat végzed. A szeparációs szorongás során a baba valójában azt jelzi: „rossz anya nélkül lenni, nem vagyok még biztos magamban, nem érzem magam biztonságban anya nélkül”. Ő még nem tudja felidézni anya képét, amikor hiányzik neki, nem tud rád gondolni, amikor nem vagytok együtt, ezért van szüksége sok kisgyereknek ún. átmeneti tárgyakra, amik segítenek az emlékezésben. A lényeg a biztonságérzet megteremtése, amit idővel másokkal is át tud majd élni, legkönnyebben a mindennap látott családtagokkal, később a távolabb élő rokonokkal és az óvónénivel is.

Az ok 1 évesen is ugyanaz, mint fél éves korban, ám ez már a „valódi” szeparációs szorongás. A kicsi most már valóban önálló, egyedül jön-megy, mindent felfedez, minden érdekli, és ez amilyen izgalmas a számára, olyan ijesztő is egyben. Amikor bátran felfedezőtúrára indul azt abban a tudatban teszi, hogy anya ottvan a közelben és figyeli őt. - Hagyod, hogy „a szoknyád mögé bújjon”, amikor olyan kedve van, nem erőlteted, hogy menjen a gyerekek közé játszani, ha nem akar. Otthon hagyd, hogy veled menjen mindenhová és kíváncsiskodjon, amikor te házimunkát végzel.

Éjszaka a felébredés oka nem a szeparációs szorongás. Valami más miatt ébred fel a baba, de csak anyával tud visszaaludni, mert ezt szokta meg és mert anya közelsége jelenti számára a megnyugvást. Elsőként mindig az ébredések okát kell megszüntetni (pl. Ebben a korban, amikor egyébként is mindennel ellenkezik, ami szokásai ellen való, nagyon nehéz elérni nála, hogy álmából felriadva magától nyugodjon meg és aludjon vissza. Ilyenkor természetes, hogy mindenféle akaratával ellenkező kezdeményezésre hisztivel és sírással reagál. Aludni viszont neki is, neked is kell, éppen ezért segíthet, ha néhány éjszaka apa megy be hozzá. Nála ugyan kezdetben nehezebben nyugszik meg, de így megtanulja a kicsi, hogy anya éjszaka nem tud jönni hozzá és mégsem hagytátok addig magában sírni.

Az iskolafóbia és a szociális fóbia gyermekkorban

A normál gyermeki fejlődést számos szorongásos jelenség kíséri. A csecsemőnél a 6-8 hónapos korban megjelenő idegenfélelem, kisgyermekkorban bizonyos fóbiák, az iskoláskorú gyermekek teljesítményszorongása, a serdülőkor bűntudati jellegű félelmei gyakori jelenségek. Ilyen betegség a szeparációs szorongásos zavar is, mely a szülőtől való elszakadás miatti túlzott félelem.

Az iskolalátogatás elutasítása (korábban iskolafóbiának nevezték) gyakori jelenség, melynek hátterében állhat az előbb említett szeparációs szorongásos zavar, de az is előfordul, hogy a gyermek számára vonzónak tűnik az iskolán kívüli élet, esetleg azért kerüli az iskolát, mert ott negatív élmények érték.

Az iskolafóbia a 10 év körüli gyerekek jellegzetes ér emotional zavara. A kezdet általában fokozatos, és az iskolába indulás körüli nehézségekben mutatkozik először. A gyermek gyakran testi tüneteket említ, melyek hátterében a sorozatos belgyógyászati vizsgálatok nem mutatnak ki organikus eltérést. Végül a gyermek kijelenti, hogy nem megy iskolába, mert fél. A betegség hirtelen kezdődhet. Az előzményben iskolaváltoztatást, testi betegséget vagy iskolai szünidőt is gyakran találunk. Iskolai vagy otthoni stressz is szerepel néha, de iskolafóbia jelentkezhet mindezek nélkül is.

A szociális fóbia gyermekkorban ritkán fordul elő, mert a gyerek nem magától megy a környezetbe, hanem viszik, akár van szociális fóbiája, akár nincs. Itt inkább mutizmusnak (nem szól senkihez egy szót sem) vagy elkerülő magatarásnak nevezzük. A szelektív mutizmus a beszédben jelentkező, érzelmileg meghatározott szelektivitás, melyet szociális szorongás, visszahúzódás, túlérzékenység, ellenkezés kísér. Bizonyos helyzetekben, főleg családban, ismerősök között, jó beszédkészségről tesz tanúbizonyságot a gyermek. Ép beszédszervekkel rendelkezik. Idegen környezetben mégsem szólal meg a gyermek. 4-5 éves korban alakul ki. Így a gyermek iskolára alkalmatlan lesz.

A teljesítményszorongó gyereknek a feladat, mint kaland és megoldás, a teljesítmény, mint siker alig foglalkoztatja, csak a kudarcot akarja elkerülni, ill. a szeretet elvesztését. Ha a teljesítményszorongó gyermek intelligenciája az átlag körül mozog, a szorongása feltűnő akadálya lehet az iskolai pályafutásnak. Az ilyen gyerek hiába tanulja meg elfogadható szinten a feladatokat, a számonkérésnél, különösen a szóbeli feladatok alkalmával „leblokkol”, felkészültségének csak töredékét képes nyújtani. A magasabb intelligenciaszintű teljesítményszorongó gyerek általában „túltanul”, azaz olyan biztonsági szinten teszi magáévá az anyagot, hogy az feleléskor keresztültör a szorongás okozta blokkon.

A szociális fóbia főbb tünetei és kiváltó okai

A különböző társas helyzetekben érzett félelem nem feltétlenül jelenti szociális fóbia diagnózisát, különösen igaz ez gyermekek esetében. Minden embernek máshol van a tűréshatára, más a komfortzónája, így a tüneteket is csak személyre szabottan lehet értelmezni.

Érzelmi és viselkedésbeli tünetek:

• Félelem az olyan szituációkban, ahol az egyént negatívan ítélhetik meg.
• Állandó félelem a kínos és megalázó helyzetektől.
• Félelem, szorongás idegenekkel való beszélgetéskor.
• Félelem attól, hogy külső szemlélőknek is feltűnik a szorongás.
• Olyan helyzetek kerülése, amikor idegenekkel kell beszélni.
• Olyan helyzetek kerülése, amikor a figyelem középpontjába kerülhet.
• Mindennapi társas helyzetek kerülése (pl. partik, munkahely, randevú stb.).

Fizikai tünetek:

• Elpirulás.
• Felgyorsult szívverés.
• Remegés.
• Izzadás.
• Hányinger.
• Gombócérzés a gyomorban.
• Légvételi nehézségek.
• Fokozott izomfeszülés.

A szociális fóbia tünetei lehetnek állandóan jelen a beteg életében, de előfordulhat az is, hogy csupán akkor jelentkeznek, amikor valamilyen stresszhatás éri a beteget.

A szociális fóbia kiváltó okai: Mint a legtöbb pszichiátriai betegségnek, a szociális fóbiának is számos kiváltó tényezője lehet:

• Genetikai okok: Konkrét gént még nem sikerült azonosítani, ha azonban a beteg családjában előfordult már szociális fóbia vagy egyéb szorongásos betegség, akkor nagyobb a valószínűség a kialakulására.
• Agyi strukturális zavarok: Az agyban az amygdala felelős a félelem kontrollálásáért, amely ha túlműködik, fokozódnak a félelmi reakciók.
• Környezeti hatások: A szociális szorongás tanult viselkedés is lehet - például a gyermek a szülei viselkedési mintázatát tanulja el.

Kezelési lehetőségek

A szorongásos zavarok kezelése gyermekkorban enyhe tünetek esetén tanácsadásból, vagy úgynevezett kognitív viselkedésterápiából, súlyosabb esetben szorongásoldó gyógyszerek adásából, illetve ezek kombinációjából állhat. Nagyon fontos a szülő együttműködése is, hiszen sokszor a szülőkre is jellemző a szorongásos tünetek némelyike. Közösen is dolgozhatnak a szorongás leküzdésében. Ezen kezelési módokat illetően pszichológus és gyermekpszichiáter segítségét is kérheti.

Pszichoterápiás lehetőségek: félelmek legyőzéséhez a háziorvos megnyugtató hozzáállása, a szülő felvilágosítása a szorongások, félelmek keletkezéséről, és a szülői támogatás és pozitív modell szerepének hangsúlyozása is elegendő lehet. Bizonyos félelmek korspecifikusak, s ha a gyermek mindennapi életét nem befolyásolják jelentősen, akkor bátorítás és a félelmet okozó helyzetnek a szülő jelenlétében való átélése jelentősen csökkenti a gyermek félelmi reakcióit.

A pszichoterápia segít a betegnek felismerni a társas kapcsolatokkal kapcsolatos negatív gondolatokat, ezeket megváltoztatni és fejleszteni a beteg szociális készségeit. A leghatásosabb a kognitív viselkedésterápia, amely során a beteg megtanulja kezelni az addig problémás társas helyzeteket. Végezhető egyénileg vagy csoportterápiaként is. Hatékony kezelési mód az autogén tréning is, amelyet a beteg egyedül is tud végezni.

Ajánlatos fokozatosan felépíteni a gyógyszeres terápiát, hogy minél kevésbé lépjenek fel nem kívánt mellékhatások. A kívánt hatás elérése több hétbe is beletelhet. Emellett vannak egyéb gyógyszeres lehetőségek is, alkalmazható a feszültség akut csökkentésére benzodiazepin típusú szorongásoldó, azonban ez a hozzászokás veszélye miatt csak rövid ideig alkalmazható. A fizikai tünetek mérséklésére egyes béta-blokkoló gyógyszerek is hatékonyak lehetnek.

A szociális fóbia megelőzése: A szociális szorongás megelőzése szinte lehetetlen, azonban lehetséges a tünetek megjelenésének és erősségének a csökkentése: Kérjen korán segítséget szakorvostól. Vezessen naplót - a naplóvezetés segít a tüneteket kiváltó tényezők azonosításában, és segít a tünetek leküzdésben is. Állítson fel fontossági sorrendet - csökkentheti a feszültséget és a szorongást, ha irányítja az életét, beosztja az idejét. Kerülje a függőséget okozó, szorongást fokozó szereket (pl. alkohol, koffein, drogok).

A szülők támogató hozzáállása kulcsfontosságú a szorongás kezelésében. A gyermekek számára a legfontosabb egy biztonságos környezet, ahol szorongásaikat kifejezhetik. Szülőként nem érdemes kerülni a problémát, inkább aktívan segítsünk gyermekünknek, hogy kis lépésekkel, fokozatosan szembesüljenek félelmeikkel. Lépésről lépésre haladjunk: Ne várjuk el, hogy a gyerek azonnal minden szociális helyzetben magabiztos legyen. Teremtsünk biztonságos környezetet: Fontos, hogy a gyermek érezze, bármit elmondhat szorongásairól. A tanév elején természetes, ha gyerekünknek idő kell, mire fel tud oldódni az iskolatársak között. Ha a szorongás nagyobb mértékű, akkor mindenképpen fokozott támogatás szükséges a kihívások leküzdésére.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A figyelemfelkeltő jelek tartós (hetekig tartó) fennállása esetén a területileg illetékes pedagógia szakszolgálat munkatársaihoz (pszichológus, fejlesztő pedagógus) lehet fordulni, ahol szükség esetén továbbküldik a gyermeket a megfelelő szakemberhez.

Amennyiben a szülő (vagy az elsődleges gondozó) hosszantartó depresszióval, lelki, mentális problémákkal küzd, akkor neki is segítségre van szüksége. Ilyen esetekben a területileg illetékes felnőtt pszichiátriai és mentálhigiénés szakambulanciára fordulhat, ahol pszichiáter és/vagy klinikai szakpszichológus adhat segítséget. Az anya depressziója, mentális problémája esetén fontos lehet, hogy az anyán kívül egy egészséges, támogató felnőtt (pl.: apa, nagyszülő, rokon, barát) is legyen a gyermek közelében.

Ha úgy érzi, hogy a mindennapi társas kapcsolatok és helyzetek szorongást vagy félelmet váltanak ki, nehézséget okoznak, és szeretne ezen változtatni, forduljon bizalommal háziorvosához, aki segít megtalálni a megfelelő szakmai segítséget, vagy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai rendelőt, illetve kérheti pszichológus segítségét is.

tags: #szocialis #fobia #csecsemo