A szeparációs szorongás megértése és kezelése 5 hónapos korban

A szülővé válás útja tele van csodálatos mérföldkövekkel, de olykor könnyekkel is. Amikor a korábban mosolygós kisbaba hirtelen vigasztalhatatlanul zokogni kezd, amint letesszük a kiságyba vagy kilépünk a konyhába, sok édesanya érez bizonytalanságot. Mi történt? Elrontottam valamit? A válasz egy határozott nem.

A szeparációs szorongás minden babát és 1-2 éves kisgyermeket érint. Dr. Dénes Ivett, a Pont jó anya Konzultációs Központ és a Pont jó anyák Klubja alapítója, kétgyermekes anyaként, orvosként és csecsemő-szülő kapcsolati szakemberként azért dolgozik, hogy a családokhoz eljussanak azok a tudományos információk és gyakorlati tanácsok, melyek segítenek egy mély, bensőséges, kölcsönös elfogadáson alapuló kapcsolatot kiépíteni a szülőknek a gyermekeikkel, megismerni a válaszkész szülőség gyakorlati alkalmazását, 0-4 éves kor közötti gyermekek esetében.

Mi a szeparációs szorongás?

Az egészséges fejlődésmenet természetes része a szeparációs szorongás megjelenése. Fontos érteni tehát, hogyan és miért következik be. A kötődéselméletek szerint születésétől kezdve szimbiotikus kapcsolatban van a baba az elsődleges gondozójával. A szimbiózis lényege, hogy egynek érzi magát az anyával és nem tudja még a saját testi és érzelmi határait elkülöníteni tőle. Biztosan te is megfigyelted már, milyen könnyen átveszi kisbabád a te érzéseidet.

Nagyjából 6-8 hónapos koráig a baba abban a hitben él, hogy ami nincs a látóterében, az megszűnik létezni. Ha a labda begurul a kanapé alá, számára "eltűnt a világból". Szakértői Tipp: Ez az intelligencia jele! A baba már emlékszik ránk és tudja, hogy létezünk valahol máshol, de mivel az időérzékelése még fejletlen, nem tudja, mikor (vagy hogy egyáltalán) visszajövünk-e. Ez a bizonytalanság szüli a szorongást.

A normál fejlődésmenet során, amikor a nagymozgás látványosan beindul és már képes a helyét megváltoztatni a kicsi, megtapasztalja, hogy el tud távolodni az anyjától. Ez ijesztő lesz számára és kötődési viselkedést vált ki belőle. Sír, diszkomfort érzése van, többször ébred éjjel, átmenetileg többször igényli a szoptatást stb. Ez a szeparációs szorongás első hulláma.

A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.

A Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülöttkortól kb. 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik. Nagyjából 2 hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszercsak tudatára ébred, hogy anya nincs mindig ott vele.

Ahogy egyre önállósodik a mozgásban, egyre több helyre jut el magától kúszva, gurulva, mászva, majd később járva, a szeparációs szorongás új perspektívába kerül. Most már nem attól fél, hogy anya elmegy, hanem az ijeszti meg, hogy ő távolodik el anyától.

A szeparációs szorongás minden gyermeknél másképp jelentkezik, de vannak univerzális jelek, amelyek segítenek megkülönböztetni az ébredéstől vagy a fáradtságtól.

A szeparációs szorongás tünetei

  • Félelem az anyától való elválástól.
  • Gondoskodást kiváltó viselkedésformák (sírás, csimpaszkodás, ölbe kérezkedés stb.).
  • Többszöri éjszakai felébredések, nyugtalan alvás.
  • Idegenektől való félelem.

A valódi szeparációs szorongás első tünetei 8-9 hónapos kor körül jelentkeznek. De ez csak a szakkönyvek táblázatai szerint van így. Valójában már egy újszülöttnél vagy néhány hónapos babánál is tapasztalhatod, hogy bizonytalanul érzi magát, sír, ha nincs testközelben.

5-6 hónapos kora környékén kezdi felismerni, hogy ő és anya nem egy és ugyanaz a test, elkezdi felfedezni a saját kezét (megeszi) és lábát (azt is megkóstolja), aztán anyáét is (szintén a szájába veszi) és rájön, hogy anya nincs mindig ott. Ezért történthet meg ebben az időszakban, hogy míg korábban remekül elvolt egyedül is (naná, hogy elvolt, mert azt hitte, anya ott van vele), most sírni kezd, ha anya kimegy a szobából.

Még valami történik ebben az időszakban: elkezdi felismerni, hogy a többi ember, aki körülveszi őt, nem anya és bizalmatlanul méregeti őket. Akkor is, ha eddig remekül elüldögélt az ölükben és mosolygott rájuk, most sírni kezd és nem mosolyog mindenkire elsőre.

Új mozgásformát tanult meg a kicsi? Kimondta az első szavát? Utána pár napig úgy tapad anyára, mint a matrica. De persze az „anyás” tünetek ezzel nem múlnak el. Az óvodás, kisiskolás gyerekek is lehetnek átmenetileg anyásak, ha betegek, új élethelyzetbe kerülnek, amivel addig nem találkoztak (pl. iskolakezdés, testvér születése, beszoktatás, válás stb.).

Tévhit, hogy a szeparációs szorongás miatt ébredhet fel éjszaka a baba, a kisgyermek. Nem emiatt ébred fel. Általában valami más miatt kel (betegség, fogzás, izomfejlődés, túl sok élmény nappal, stressz).

A szeparációs szorongás jelensége későbbi életkorokban is előjöhet. Jellemzően a különböző elválási események idején gyakori. Pl. óvoda vagy iskolakezdés. De akár egy nagyobb élethelyzetbeli változás vagy trauma is kiválthatja. Kisiskoláskor után ha jelentkezik, akkor már elgondolkodtató az oka.

baba sírva néz anya után

Mit tehetünk a szeparációs szorongás kezelésére?

A megoldáshoz vezető úton az első lépés az, hogy elengeded a füled mellett a rossz tanácsokat és csak arra koncentrálsz, mi a jó nektek.

Nem szabad ilyenkor az elválást erőltetni. Ez egy átmeneti időszak. Hidd el, nem marad így, bár ezt majd csak utólag fogod látni. Nem most kell elkezdeni a külön szobába szoktatást vagy az idegen helyen alvást. Illetve ha egy mód van rá, érdemes a bölcsőde elkezdését is egy kicsit halasztani. A gyermek számára nagyon fontos a megnyugvás. Ez most az, amivel a legtöbbet segíthetsz neki. Hagyj neki időt idegen helyen a feloldódásra.

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a helyzetet, értenünk kell, mi zajlik a csöppség fejében. A szeparációs szorongás nem "hiszti" és nem manipuláció.

A legrosszabb, amit tehetsz, ha titokban osonsz ki, amíg a gyermek játszik. Ez aláássa a bizalmat és folyamatos éberségre készteti a kicsit.

"Anya most elmegy a boltba, de ebédre itthon lesz. Szeretlek, szia!" - adj egy puszit és határozottan indulj el. Ne nyújtsd el a búcsút, mert az bizonytalanságot szül.

Vezess be rövid, de következetes búcsúzkodási rituálét. "Anya most elmegy a boltba, de ebédre itthon lesz. Szeretlek, szia!" - adj egy puszit és határozottan indulj el. Ne nyújtsd el a búcsút, mert az bizonytalanságot szül.

Ha szeretnél házimunkázni, de a kis kópé mindenhova követ, akkor hagyd neki! Ha eddig járókában volt, most itt az ideje szabadjára engedni a lakásban. Ha eddig nem tettétek, akkor most érdemes a lakást bababaráttá alakítani.

Használj éjjeli fényt és "bátorító tárgyakat". A pszichológiában átmeneti tárgynak hívjuk azokat a puha eszközöket (plüss, rongyi), amelyek az anyai biztonságot helyettesítik a baba számára, amikor te nem vagy ott. Érdemes egy puha szundikendőt választani, amit alváskor vagy bölcsődébe induláskor odaadhatsz neki.

gyerek játszik plüssállattal

Az éjszakai szeparációs szorongás talán a legfárasztóbb. Ilyenkor a baba minden ébredésnél ellenőrzi, ott vagyunk-e. A HealthyChildren.org ajánlása szerint segít, ha a baba alvókörnyezete állandó és biztonságos.

A szeparációs sírás a kommunikáció formája, nem feltétlenül trauma. A lényeg az egyensúly: biztosítsd róla, hogy szereted és visszajössz, de ne engedd, hogy a sírás meggátoljon a szükséges teendőkben.

Hogyan szoktassuk be a bölcsődébe szeparációs szorongással?

A kulcs a fokozatosság és egy ismerős tárgy (szundikendő) jelenléte. Kezdd rövid látogatásokkal és az elválás mindig legyen pozitív hangvételű.

Mit tegyek, ha csak az ölemben nyugszik meg?

Ez ebben az időszakban természetes igény. Próbálj meg hordozókendőt használni napközben, így a baba érzi a testközelséget, de neked szabad marad a kezed.

Visszatérhet-e később a szorongás, ha már elmúlt?

Igen, ez teljesen normális. Nagyobb változások (pl. kistestvér születése, költözés, betegség) esetén a gyermek "regrediálhat", azaz visszatérhet egy korábbi biztonsági szintre.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Ha a szorongás 4 hétnél tovább tart és olyan intenzív, hogy akadályozza a gyermek vagy a család napi életét (pl. étkezési nehézségek, alvászavarok, visszautasítja a gondozókat).

Szeparációs szorongás

A szeparációs szorongás időszaka valamikor 7-15 hónapos kor között jelentkezik és egy átmeneti ideig tart. Másfél éves kor körül a legtöbb kisgyermeknél megfigyelhető még egy intenzívebb időszaka a szeparációs szorongásnak. Ez összefügg az akaratuk fejlődésével, a beszéd indulásával, a határok feszegetésével. A totyogó gyermek már könnyen szem elöl veszíti a biztonságot nyújtó anyát, és az ekkor jelentkező ijedtséget könnyű akár hisztinek is címkézni.

Másfél éves kor táján ismét jelentkezik a szeparációs szorongás időszaka, ami megint a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit szeretne és ez ijesztő a számára. A megoldás az, ha megmutatod neki, hogyan kell kezelni a helyzetet: higgadtan, nyugodtan elmondod neki, hogy „Anyának most el kell mennie, de ebéd után jön vissza” Fontos, hogy mondjál egy pontos időpontot, amikor vissza fogsz jönni és ami a számára is értelmezhető. Neki még nincs időérzéke, fogalma sincs mi az a „fél óra múlva jövök”, ezért olyan időpontot kell neki mondani, ami egy eseményhez kötődik: délutáni alvás, az uzsonna, az ebéd stb.

Vannak olyan babák, akiknél teljesen kimaradnak a 6 hónapos kor körüli időszakra jellemző tünetek, különösen, ha nagy a család, sok ember veszi körül a kicsit. Az „anyásság”, azaz az, hogy a baba mindenhova utánad megy, nem enged el, annak a jele, hogy nem bízik magában, nem bízik a világban, vagy abban, hogy ha elmész, vissza is térsz. Ez átmeneti jelenség, ami nem feltétlenül minősíti a kötődés minőségét. A félreértés abból adódik, hogy az ambivalensen kötődő babák Mary Ainsworth klasszikus kísérletében valóban jobban „tapadtak” anyára és nem mertek barátkozni. Míg az is biztos, hogy a jól kötődő babák bíznak a világban és anyában. A különbség az, hogy az ambivalens kötődés esetén állandó, míg a szeparációs szorongás esetén átmeneti jelenségről van szó. Egy jól kötődő babával is előfordulhat, hogy egy átmenetileg nehéz időszakban, pl. betegség vagy kistestvér érkezésekor, fokozódik az anyához való ragaszkodása.

Egyrészt meg kell érteni, hogy átmeneti időszakról van szó. A szorongás elmúlik. Amikor a kicsi sír, hogy kimész a szobából, vidd magaddal, legyen ott veled, hadd lásson, ha olyan házimunkát végzel, amihez két kézre van szükséged, akár kendővel a hátadra is kötheted. Amikor már kúszik-mászik sem szabad elvárni tőle, hogy játsszon el egyedül, amíg te főzöl-mosol-takarítasz.

Igen, nyugodtan. De ne surranj ki az ajtón, csak azért, hogy elkerüld az elválás nehézségeit. Mondd el neki, hogy el fogsz menni, mi fog történni addig vele (pl. „játszol kicsit a mamával, aztán megeszitek az ebédet és utána jövök”) és meddig tart (ne az órát-percet mondd, az neki semmit sem jelent, valamilyen tevékenységhez kösd (pl. „mire felébredsz az alvásból, itt leszek”). Búcsúzz el tőle (akkor is, ha esetleg hiszti a reakció), és amikor megérkezel, lelkesen üdvözöld.

anya búcsúzik a gyerektől

Apával szemben is kialakulhat? Igen, kialakulhat.

A szülővé válás útja tele van csodálatos mérföldkövekkel, de olykor könnyekkel is. Amikor a korábban mosolygós kisbaba hirtelen vigasztalhatatlanul zokogni kezd, amint letesszük a kiságyba vagy kilépünk a konyhába, sok édesanya érez bizonytalanságot. Mi történt? Elrontottam valamit? A válasz egy határozott nem.

A szeparációs szorongás minden babát és 1-2 éves kisgyermeket érint. Dr. Dénes Ivett, a Pont jó anya Konzultációs Központ és a Pont jó anyák Klubja alapítója, kétgyermekes anyaként, orvosként és csecsemő-szülő kapcsolati szakemberként azért dolgozik, hogy a családokhoz eljussanak azok a tudományos információk és gyakorlati tanácsok, melyek segítenek egy mély, bensőséges, kölcsönös elfogadáson alapuló kapcsolatot kiépíteni a szülőknek a gyermekeikkel, megismerni a válaszkész szülőség gyakorlati alkalmazását, 0-4 éves kor közötti gyermekek esetében.

apa ölel át síró babát

tags: #szeparacios #szorongas #5 #honapos #gyakori #kerdesek