A szarvasmarha ellése és a nehéz ellés kezelése

A szarvasmarha vemhességi periódusa átlagosan 285 nap. Ettől az időtől való egy-két hetes eltérés még nem ad okot aggodalomra. A legtöbb elletés április-május hónapokra esik, amikor a téli időszak még érezteti hatását a szabadban és az istállókban is, ami a születendő állatok egészségének szempontjából nem elhanyagolható tényező. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy az ellés idejére meleg környezetet biztosítsunk (kb. 16-18 fok).

Az ellésre való felkészülés és a környezet higiéniája

Nagyon fontos, hogy a környezet higiénikus legyen: a helyiség padlózatát alaposan meg kell tisztítani. Fontos és nagyon ajánlott minél több szalmát szétteríteni a szülés helyszínén. Kiemelten fontos szempont az állat környezetében tartózkodók higiéniája: a kezük mindig legyen fertőtlenítve. Fontos, hogy az ellés közelében ne legyen ürülék, trágya. Ha ugyanis a borjú ebbe beleesik, gyakran az anya nem nyalja szárazra. Ez a művelet nemcsak az anyai szeretet jele: amikor a szarvasmarha nyalja a borját, a fiatal állat úgymond masszázst kap, ezáltal élénkül a vérkeringése, és így hamarabb tud majd lábra állni.

A várható ellés előtt néhány nappal a tehenet és az elletőt elő kell készíteni. Ha a gazdaságban nincs e célra kijelölt, megfelelő elkülönített hely, a lekötőhelyet alaposan ki kell takarítani és fertőtleníteni. Erre a célra jól használható a klórmész. Elengedhetetlen a tehén előkészítése is. Folyó vízzel a csípőszöglettől hátrafelé meg kell mosni, majd fertőtlenítő oldattal a pérát, a farkat és a fart is le kell mosni. Fontos, hogy a születés előtt legyen ideje feldolgozni az állat testét és patáit lizol vagy kálium-permanganát gyenge oldatával (szélsőséges esetben használjon szappanos készítményt).

Az ellés fázisai és a normális ellés

Az elletési szakasz a tehén életkorától függően 2-10 óráig tarthat. Amikor közeleg az idő, azt az állaton különböző jelekből jól észrevehetjük. A tehénen nyugtalanság lesz úrrá: gyakran lefekszik, majd feláll, gyakran ürít bélsarat és vizeletet is. A méhnyakcsatornából tojásfehérje szerű nyálka ürül. Az enyhén kékes árnyalatú vízhólyag megjelenése jelzi, hogy a szülőút már részben kitágult. Ennek a hólyagnak a szülőút kitágításában van nagy szerepe: nagyon fontos, nehogy véletlenül vagy meggondolatlanul kiszúrjuk. A hólyag a pérarésen túljutva önmagától felreped. Ezután minimálisan félórás nyugalom következik, majd megjelenik a szürkésfehér lábhólyag. Ez felreped, majd a magzatvíz is távozik. Ezután tűnnek elő a születendő borjú csülkei.

A születő borjú lábainak megjelenésekor már megállapíthatjuk annak fekvését. Ha a talpfelület a talaj felé tekint, a borjú fejfekvésben, ellenkező esetben farfekvésben helyezkedett a szülőútba. Mind a két eset szabályosnak tekinthető, a tehén ilyenkor problémák nélkül ellhet. A borjak közel 98 százaléka hosszanti fejfekvésben születik, amire a láb talpfelületének talaj felé tekintéséről következtethetünk. Ellenkező esetben, az ellések kb. két százalékánál a hosszanti farfekvéskor a talpi felületével felfelé néző hátulsó csülkök jelennek meg először a pérarésben. Mind a két mód szabályosnak tekinthető, farfekvés esetén azonban a szülést siettetni kell, ha a borjú derékig a világra jutott.

A magzatvíz elfolyása után a méhösszehúzódások egyre erőteljesebbek, s a magzat benyomul, beigazodik a szülőútba. Ez akkor következik be, amikor a pérarésben megjelent végtagok már nem csúsznak vissza. Ez a megnyílási időszak 3-8 órán át tart. Ezt követi a kitolási időszak, ennek kezdetén erősödnek a szülőfájások, amelyek 1-1,5 percig tartanak, és két-három percenként jelentkeznek. A magzat megszületéséhez általában tíz-húsz ilyen ismétlődésre van szükség. A magzat világra hozását a tolófájásokon kívül az összehúzódó hát- és hasizmok (hasprés) is nagymértékben elősegítik. A tehén a kitolási időszak alatt rendszerint jobb oldalán fekszik, mert ebben a helyzetben tudja a legnagyobb nyomóerőt kifejteni. Ilyenkor semmiképp sem szabad felkelteni.

Nehéz ellés és segítségnyújtás

Elhúzódó szüléseknél fennáll azonban a veszély, hogy a köldökzsinór elszorul, mely által a magzat megfulladhat. Normális ellésnél a tehénnek nincs szüksége segítségre, nem kizárt azonban, hogy komplikáció lép fel. Ezért lényeges, hogy legyen a helyszínen egy felkészült állatorvos, aki komplikáció esetén irányítja a borjú világra segítését.

Tudni kell, hogy a szarvasmarha csontos szülőútja az ellés lefolyása szempontjából eléggé kedvezőtlen. Ezért előfordul, hogy segítségnyújtásra van szükség. Minden segítségnyújtás előtt tájékozódó vizsgálatot kell azonban végezni, hogy mi lehet a rendellenesség oka. Fertőtlenített gumikesztyűs kézzel benyúlunk a szülőútba, és próbálunk meggyőződni a következőkről: a szülőútban hol helyezkedik el a magzat, az úthoz viszonyítva milyen a magzat mérete, az elhelyezkedése, tartása, fekvése, él-e a magzat vagy sem, hány végtag található a szülőútban.

Ha a magzat él, a szülőútba benyomult, normális nagyságú, szabályos az elhelyezkedése és tartása, akkor a tehénnek megengedett, két ember erejű segítséget nyújthatunk. Az ellető kötelet a kilátszó végtagok csüdízületei fölé hurkoljuk, és a tolófájásokkal, illetve a haspréssel egy időben húzzuk. A hasprés szünetében a kötelet feszesen kell tartani, hogy a magzat ne csússzon vissza. A két végtagot felváltva húzzuk mindaddig, amíg a fej át nem jut a pérarésen. A húzáskor pontosan kell követni a medence irányvonalát. Ezért hosszanti fejfekvésben az elülső végtagok és a fej megjelenéséig kissé felfelé, ezek megjelenése után a has átjutásáig vízszintesen, majd a has átjutása után negyed fordulattal el kell forgatni a magzatot, és ismét felfelé, a farok felé kell húzatni.

Rendellenes magzatelhelyezkedésnek számít a fej visszahajtás (a fej a lábak között alájuk szorul) és a láb visszamaradás. Ha a húzatás nem eredményes, vagy közben valamilyen rendellenességet észlelünk, sürgősen értesíteni kell az állatorvost, s a megérkezéséig mindennemű beavatkozást abba kell hagyni. A magzat felfogására ajánlatos lepedőt vagy felfogóponyvát használni. A kitolási időszak üszőknél átlagosan 2-4 óráig, korábban többször ellő teheneknél fél-két óráig tart.

Az ellés utáni borjúgondozás

A borjú világra jötte után nagyon fontos, hogy elősegítsük az állat légzését. Ezt azzal tehetjük meg, hogy szájából és az orrüregéből eltávolítjuk a magzatvizet és a nyálat. Feltétlenül meg kell arról győződni, hogy a kis állat nyelve a szájüregben jól helyezkedik-e el, nem akadályozza-e a légzést. Ezt a művelet pedig nemcsak az anyai szeretet jele: amikor a szarvasmarha nyalja a borját, a fiatal állat úgymond masszázst kap: ezáltal élénkül a vérkeringése, és így hamarabb tud majd lábra állni. Ennek a masszázsnak feltétlenül meg kell történnie: ha a gazda hibájából az anyaállat ezt nem hajlandó elvégezni, akkor nekünk kell száraz, tiszta ruhával szárazra törölni.

Az ellés a magzatburok eltávozásával fejeződik be, ami normális esetben a borjú megszületése után 6-12 óra múlva következik be. Szülés után ajánlatos elkötni a köldökzsinórt 10 cm-re a köldökgyűrűtől. Jódos oldattal vagy más fertőtlenítőszerrel kezeljük. Eltávolítani a maradványt nem szükséges, mert 2-3 napon belül magától leszárad. A köldökzsinór maradványait a következő héten naponta kétszer célszerű feldolgozni.

A borjúnak a lehető leghamarabb föcstejet kell kapnia. Az első tejadagot már félórával a szülés után ajánlatos beadni. Mivel az újszülött borjú emésztőrendszere steril, nem található meg benne az emésztésért felelős baktérium. Ennek képződését a föcstej segíti elő. Nagyon fontos, hogy ne közönséges edényből itassuk a borjút: állatpatikából vásároljunk egy borjúcumit, és ebből szoptassuk a picit.

Tehén utógondozása és lehetséges komplikációk

Amikor az állat megszületik, időt kap a pihenésre, a gazda pedig időt kap az ellési naptár kitöltésére. Ehhez a szült tehénnek körülbelül 30-40 percig kell feküdnie. Az élettan olyan, hogy ez idő alatt a következők történnek: a méh ürege megtisztul, az utószülés távozik, az erő helyreáll. A vajúdó nők megsegítésére felajánlhat neki egy fél óra alatt enyhén sós oldatot. Kicsit később (a méhlepény szétválasztása után) meg kell változtatni az almot és meg kell fejni, miután a tőgyet korábban megmosták (különösen az első mozgóknál).

Az ellés utószakasza a borjú megszületése után kezdődik. Ilyenkor a fájások látszólag megszűnnek, de nem sokkal később újra jelentkeznek. Ezek az utófájások, és rendszerint gyengébbek, mint a szülőfájások. Hatásukra a magzatburkok leválnak a méh faláról, és kilökődnek, ez normális esetben az ellést követő 4-6 órán belül megtörténik. Ha ennél lényegesen hosszabb időre nyúlna, magzatburok-visszatartásról beszélünk, és szakember beavatkozása szükséges. A méh regenerálódása (involúciója) szabályos körülmények között 18-21 nap alatt befejeződik. Az involúciót kísérő jelenség a tisztulási folyamat 6-8. napján megjelenő, a 14. napra befejeződő úgynevezett hüvelyfolyás.

Amikor a tehén ellés után nem áll fel

Sok gazda sajátos problémával küzd - a tehén ellés után nem kel fel. Az állat mozgáskoordinációja romlik. Az elsődleges feladat az állatorvos felhívása, aki ellenőrzi a test belső szerveinek állapotát. Ha a nő általános problémáit nem erősítették meg, akkor érdemes tovább keresni a tehén siralmas állapotának okát. A tehén leggyakrabban nem kel fel az ellés után fellépő végtagbénulás miatt. Ennek okai változatosak, és sok tényezőtől függnek. Ráadásul ez történik mind egy fiatal tehénnél, mind pedig a már sokszor született tapasztaltnál.

Általában ez a rendellenesség akkor fordul elő, amikor a magzat nagy. Ugyanakkor a szülés elhúzódó és nehéz, az anya hátsó végtagjainak idegvégződései megsérülnek, ami megbénulást okoz. Ez jellemző a fiatal, elsődleges állatokra, valamint a keskeny medencecsontokkal rendelkező tehenekre, amelyek a szülés során egyenetlenül térnek el. Különösen óvatosnak kell lennie, ha terhesség alatt vagy korábbi szülések során sérülések voltak a csípő régióban: diszlokációk vagy törések.

Egyéb lehetséges okok, amiért a tehén nem áll fel:

• Gyulladásos folyamat az ízületekben
• Gyengült immunitás: a testben nincs kalcium, magnézium, foszfor, E, A, D vitamin
• A vemhes tehén táplálása kiegyensúlyozatlan volt
• Olyan betegségek, mint a hipofoszfatémia, tápcsontos osteodystrophia
• Az állatok tartásának feltételei nem felelnek meg a szabványoknak, túlzsúfoltság van
• Terhesség alatt nem volt elegendő fizikai aktivitás

A bénulás lehetséges a méh szöveteinek gyulladásával vagy károsodásával. Bármely mozgás ugyanakkor a legélesebb fájdalmat okozza az állatnak, és fél a mozgástól. Az ellés után esett tehénet fel kell emelni, különben a helyzet bonyolultabbá válhat és veszélyes pontot érhet el: az állandó bénulástól az állat haláláig.

Különleges betegségek és kezelésük

Az alábbi táblázat összefoglalja a tehén mozgásképtelenségének gyakori okait és a javasolt terápiás taktikákat:

Ha a tehén talpra esik, de még mindig van remény az állat meggyógyulásához, a masszázst naponta kell elvégezni. Dörzsölje meg a végtagokat és a sacrumot a vérkeringés normalizálása érdekében. A fekvő tehénet a nyomásfekélyek elkerülése érdekében naponta kétszer fordítsa át. Ezenkívül naponta dörzsölje meg a testet egy szalmaganyag-kel, hogy elkerülje a szöveti nekrózist. Az állatorvos segítségével megállapítják a helyes diagnózist és kiválasztják a kezelési rendet. Szakember érkezése előtt az állat testét száraz szénnel dörzsöljük, és valamibe betekerjük, mivel a hő hozzájárul az izmok dinamikájához. Az állat általában az oldalán fekszik, és időről időre el kell fordítania a másik oldalán, hogy elkerülje a fekélyeket.

tags: #szarvasmarha #nehez #szules