A spontán vetélés egy rendkívül megterhelő és fájdalmas esemény, amely a terhesség 24. hete előtt, külső behatás nélkül következik be. Ez a tragikus esemény egy olyan embrió fejlődésének a végét jelenti, aki a későbbiekben valamilyen fogyatékossággal született volna. A terhességek megszakadása döntően az első trimeszterben történik. Körülbelül 50-75%-a szakad meg a várandósság első 12 hetében (korai vetélés); a 12-24. hét között (középidős vetélés) már jóval ritkábban. Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel, és jelenleg nincs olyan módszer, amellyel az embrió elvesztése elkerülhető lenne.
Spontán vetélés esetén a terhesség látható, külső ok nélkül megszakad. Ilyenkor egy egészen aprócska, még a 600 grammot sem elérő, életjelenséget nem mutató magzat hal el a kismamában. A spontán vetélések jelentik a terhességek megszakadásának leggyakoribb formáját. Ezek között az úgynevezett kémiai terhesség a leggyakoribb, amely a spontán vetélések 50-75%-ánál fordul elő. A terhesség ilyenkor nem sokkal az embriókezdemény méhfalba történő beágyazódása után szakad meg. Az osztódásnak indult, de be nem ágyazódott embrió ilyenkor vérzés kíséretében távozik az anya szervezetéből. Mivel ez éppen a szokásos menstruáció idején történik, az anya gyakran egyáltalán nem is tud róla, hogy terhes volt, illetve hogy vetélésen esett át.
A spontán vetélés típusai
A vetélési típusokat tekintve létezik fenyegető vetélés (abortus imminens), kezdődő vetélés (abortus incipiens), komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus); valamint inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus). Ha pedig a magzat ugyan spontán hal el, de nem indul meg a kilökődése magától, ez az ún. nem lezajlott vetélés (missed abortion). A spontán vetélés szó szerint véve nem “spontán”, azaz ok nélküli.
A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai. A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés (abortus imminens), amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama. Befejezetlen vetélésről (abortus incompletus) van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés). A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető. Ezzel szemben, egy befejezett vetélés (abortus completus) során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik. A fentieken kívül még két fő vetélési típus ismert, az abbamaradt (missed abortion) és a visszatérő vagy habituális vetélés. Az abbamaradt vetélés esetén az embrió fejlődése megáll majd elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából). Visszatérő vagy habituális vetélésről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés.
A spontán vetélés leggyakoribb okai
A spontán vetélés okai rendkívül sokrétűek lehetnek, és nem mindig derül fény rájuk. Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetők. Ha az egyik szülő egyik kromoszómájának egy darabja letörik és átragad a másik kromoszómára (transzlokáció), az illető egészséges, mert sem génhiányban, sem génfeleslegben nem szenved. Véletlenszerűen előfordulhat, hogy a gyermek az említett kromoszómákból egy egészségeset és egy hiányosat vagy egy génfelesleggel rendelkezőt kap, így a transzlokáció kiegyensúlyozatlanná válik, és a többszörös, súlyos veleszületett rendellenesség világra jöttét csak a spontán vetélés akadályozhatja meg. Génhibára, illetve környezeti hatásra létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség súlyosságától függ.
A sárgatest-elégtelenség is gyakori ok. Ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az úgynevezett lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).
Az ivarcsatorna-fertőzés is szerepet játszhat. Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet, pl. krónikus prosztatagyulladása. Más néven ivarcsatorna-fertőzés. Ha a pár férfi tagjának van valamilyen fertőzése (pl. idült prosztata-gyulladása), esetleg a nőnek valamilyen gyulladása, a kórokozók bejuthatnak a méhbe a 16. héttől. Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik. Ezt gyakran okozza valamilyen tápanyaghiány, ám akár - a férfi részéről - egy prosztatagyulladás is előidézheti.
Nőgyógyászati rendellenességek is okozhatnak vetélést. Ilyen lehet a méh fejlődési rendellenességei (kétszarvú méh, egyszarvú méh, méhüregi sövény, a méh erős fejletlensége, stb.), méhizom-daganat (leiomyoma uteri), a méhszövetek burjánzása (hypertrophia uteri), méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis), nyakcsatorna elégtelenség, a méhüreg falainak szállagos összenövései (Asherman-szindróma), a méhnyálkahártya tbc miatti elhalása. Ha a méhnyak elsődlegesen vagy másodlagosan nem funkcionál, az szintén okozhat problémát. Elsődleges a méhnyak elégtelenség, ha a méhszáj a 20. hét körül megnyílik (általában egyéb tünetek nélkül). Ezt általában valamilyen méhfejlődési rendellenesség okozza.
Immunológiai összeférhetetlenség is állhat a háttérben. Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blockoló antitestek képződése. A magzattal szemben agresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik és a magzat elpusztul. A kórelőzményre jellemző, hogy rendes szülést koraszülés, majd egyre koraibb spontán vetélések követik. A méhlepény vizsgálatával kiterjedt meszes elhalások, bevérzések láthatók.
A spontán vetélés kockázatát növelő tényezők: 40 év feletti anyai életkor; dohányzás; drog- és alkoholfogyasztás; túlzott koffeinfogyasztás; véralvadási zavar; cukorbetegség; extrém túlsúly; lisztérzékenység; a pajzsmirigy működési zavarai; policisztás ovárium szindróma (PCOS).
A spontán vetélés tünetei
A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció. Máskor egy-, vagy éppen két szakaszban zajlik le. Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. Ha azonban a 16. hét után történik, akkor a magzat és a méhlepény külön távozik.
A vetélés leggyakoribb tünetei: Hüvelyi vérzés: a vérzés mértéke változó lehet, a barna pecsételéstől az erős, vörös vérzésig terjedhet, esetleg vérrögökkel. Fájdalom és görcsök: gyakran jelentkezik enyhe vagy súlyos alhasi vagy deréktáji fájdalom, vagy ismétlődő, erős méhösszehúzódások. Korai terhességi tünetek eltűnése: előfordulhat, hogy a reggeli rosszullét, a mellérzékenység vagy a fáradtság érzése elmúlik. Folyadék vagy szövet távozása: a hüvelyből folyadék vagy vérhez hasonló, de akár húsos szövetdarabok is kiáramolhatnak.
Egyéb lehetséges tünetek: Rossz közérzet és gyengeség. Fájdalom és érzékenység a méh környékén. Láz. Súlyvesztés. Bűzös, vagy véres-fehéres hüvelyi folyás. Molaterhesség.
Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. Ha azonban a 16. hét után történik, akkor a magzat és a méhlepény külön távozik. Vérzés esetén, görcsös háti és/vagy alhasi fájdalmak, vagy a terhesség eddigi tüneteinek hirtelen megszakadásakor azonnal érdemes orvoshoz mennünk.
A spontán vetélés megelőzése és kezelése
A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.
A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért. A modern táplálkozás kevéssé elégíti ki még egy átlagos ember tápanyagszükségletét is - hát még kettőét. Emiatt rendkívül fontos, hogy ne bízzuk a vitaminok és ásványi anyagok bevitelét a véletlenre: szedjünk várandósvitaminokat, a különböző trimeszterek igényeinek megfelelően. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyben több, különböző tápanyag is jelen van (lehetőleg -citrát és -glükonát kötésekkel); így a különböző nyomelemek és vitaminok egymás felszívódását akár 80%-kal is javíthatják.
A habituális vetélés kockázatát némileg akkor csökkenthetjük, ha a következő teherbeesés még 3 hónapon belül sikerül. Ez azonban nem szentírás.
Az okok kiderítése és célzott kezelése lehetővé teszi az egészséges fogamzás és egészséges gyermek kiviselésének lehetőségét. Ellenkező esetben a vetélés ismétlődési kockázata minden egyes vetélést követően fokozódik. Az orvos feladata a kiváltó ok azonosítása és célzott kezelése. Szerencsés, ha a gyógyulásra a következő fogamzás előtt kerül sor. Terhesség alatti kezelés hatékonysága kérdéses.
Teljes vetélés után nincs szükség semmilyen beavatkozásra. Ha viszont a vetélés tökéletlen, akkor a vérzés erősségétől és a terhesség korától függően szükség lehet nőgyógyászati küretre a méh üregében (ún. méhűri revízióra), hogy ne maradjon bent se vérömleny, se a magzat valamelyik része.
A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel.
Mindent bele! a veszteség utáni gyerekvállalásról
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.
Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!
A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni.
