Részeg szülő babakocsival: A gyermek veszélyeztetése és az óvoda felelőssége

Az óvodák és az ott dolgozók jogszabályban foglalt kötelezettsége, hogy az oda járó gyerekek védelmét biztosítsák. A gyermekvédelmi törvény szerint is minden nevelési intézmény egyúttal tagja a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, ezért az óvodás gyerekek jóllétéért, biztonságáért is felel. Általánosságban jellemző, hogy az intézmények törekednek a szülővel való együttműködésre, a vitás helyzetek elkerülésére. Azonban vannak olyan szituációk, amikor a gyerekek érdekében szükséges intézkedést tenni, még akkor is, ha az az egyik, vagy mindkét szülővel való konfrontációval együtt jár.

Az óvodapedagógus dilemmája és a helyes eljárásrend

Egy óvodapedagógus kereste fel Alapítványunkat egy óvodás korú gyermeket érintő kérdéssel kapcsolatban. Az 5 éves kisfiú szülei elváltak, és hol az édesanya, hol az édesapa viszi és hozza el a gyereket az óvodából. A legutóbbi alkalommal az apa - az óvónő feltételezése szerint - ittas állapotban ment a gyerekért. Az óvónő egyedül nem akart dönteni abban a kérdésben, hogy odaadhatja-e a kisfiút édesapjának. Az óvodapedagógus először úgy döntött, a kisfiút nem tudja biztonsággal odaadni az édesapának, azonban az apa egyre agresszívabb magatartásával szemben tehetetlennek érezte magát. Végül a gyereket elengedte az édesapjával, majd ezt követően értesítették az esetről az édesanyát.

Először is hangsúlyoztuk a pedagógusnak, hogy Alapítványunk minden esetben gyermekjogi megközelítést alkalmaz, mely szerint függetlenül attól, ki keres fel minket, mi az ügyben érintett gyerekek érdekeit tudjuk képviselni. Tájékoztattuk az óvónőt arról, hogy bár érthető módon egy ilyen helyzet több szempontból is esetleges konfrontációt jelent egy óvoda és az ott dolgozói számára. Azonban azt hangsúlyozni kell, hogy az óvodák és az ott dolgozók jogszabályban foglalt kötelezettsége, hogy az oda járó gyerekek védelmét - az ő felügyeletüket hivatásukból adódóan ellátó személyekként és intézményként - biztosítsák.

Amennyiben a gyerekért érkező felnőtt olyan állapotban van a gyerek átvételekor, ami az óvodapedagógus szerint aggodalomra adhat okot - tehát feltételezhető, hogy alkohol, kábítószer vagy esetleg erős gyógyszerek hatása alatt áll -, akkor valamennyi érintett biztonsága szempontjából is fontos, hogy az intézmény előre átgondolt eljárásrend szerint cselekedjen. Meghatározó ilyenkor, hogy a szülővel találkozó óvodapedagógus ne döntsön egyedül ebben a kérdésben, hanem kérje az óvodavezető (vagy a helyettese) segítségét. Ha a pedagógus és az intézményvezető úgy dönt, hogy nem lesz biztonságban a gyerek a szülővel, akkor szükséges az óvoda által ismert többi hozzátartozót értesíteni arról, hogy valaki más jöjjön a gyerekért. Ha ebben az esetben konfliktusra kerül sor, és nem lehet az érkező szülővel megegyezésre jutni, akkor végső esetben akár a hatóságok (pl. rendőrség, gyámügy) segítségét is igénybe vehetik.

Előfordulhat, hogy a szülő fenyegetni kezdi az óvodát azzal, hogy rágalmazásért feljelenti a jelenlévő óvodapedagógust, óvodavezetőt stb. a rendőrségen. A szülőknek küldött írásbeli tájékoztatás egyben iránymutatás is arra, hogy mi az óvoda protokollja egy hasonló eset kezelésében a jövőre nézve is. Ez az írásbeli értesítés arról szól, hogy (gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagként) a gyerek biztonságát komolyan veszi az óvoda, és mindent megtesz ennek érdekében.

A kiskorú veszélyeztetése a Büntető Törvénykönyvben

A hatályos büntetőjogi szabályanyag kodifikálásakor a jogalkotó felismerte a család, és azon belül is a kiskorú személyek oltalma minél teljesebb körben való kiépítésének szükségességét. Mindezt mi sem mutatja jobban, minthogy a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) - szakítva a korábbi szabályozási konstrukciókkal - önálló fejezetben (XX.) tárgyalja a gyermekek érdekét sértő és a család elleni deliktumokat, és amely törvényi fejezet alapvetően az elkövetési magatartások súlyosságát veszi alapul a bűncselekmények sorrendiségének kialakítása során. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az új Btk. a gyermekek oltalmának kiváltképp nagy jelentőséget tulajdonít, másrészt a gyermekek érdekeit sértő bűncselekmények közül elsőként kerül definiálásra a kiskorú veszélyeztetésének törvényi tényállása, amellyel könnyen alátámasztható a kiskorú testi, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődéséhez kötődő büntetőjogi védelem prioritása. A hatályos Btk. egyik koncepcionális újítása, hogy teljesen átstrukturálta a kiskorú veszélyeztetése 78’-as Btk.

Jelen tanulmány a Btk. 208. § (1) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetése bűntettének elméleti oldalról történő megközelítésével foglalkozik, fő célja pedig az, hogy átfogó képet nyújtson a szóban forgó deliktum releváns büntető anyagi jogi aspektusairól, rávilágítva ezáltal a normaszöveg komplexitására. A Btk. 208. § (1) bekezdés szerinti bűncselekmény elkövetési magatartása a súlyos kötelességszegés.

Ki számít kiskorúnak a Btk. szerint?

Kiskorúnak számít az a személy, aki a 14. életévét már betöltötte, a tizennyolcadikat ellenben nem. Amennyiben egy kiskorú házasságot köt, nagykorúságot szerez. A gyermekek érdekét sértő deliktumok törvényi tényállásai kifejezetten a kiskorúakat, a tizennyolc év alatti gyermekeket védik. A passzív alannyá válás aspektusából igen lényeges, hogy adott normaszöveg kifejezetten a kiskorúakat védelmezi, tehát amennyiben a Btk. passzív alanyként kiskorú személyt jelöl meg, ott jelentőséggel bír azon polgári anyagi jogi szabály, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a kiskorú személy házasságkötése révén nagykorúvá válhasson. Ilyenkor a kiskorú személy - a házasságkötéssel szerzett nagykorúság végett - már nem lehet azon bűncselekmény passzív alanya, amelynek normaszövege a kiskorúsághoz köti a passzív alanyi létet. Ezzel szemben, ha a törvényi tényállás a tizennyolcadik életév be nem töltésében jelöli meg a passzív alannyá válást, akkor az említett polgári jogi szabálynak nincsen létjogosultsága, vagyis az ilyen személy a házasságkötésétől függetlenül is lehet adott deliktum passzív alanya. Ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyilvánítja, a házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik; a házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot azonban a házasság megszűnése nem érinti. Mindezt a Btk. 208. § (1) bekezdés is megerősíti.

Az elkövető és a súlyos kötelességszegés fogalma

A tényállás szemrevételezésekor látható, hogy a bűncselekmény alanya a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy. A kötelesség alapulhat családjogi rendelkezésen, hatósági határozaton, szerződésen, munkaköri kötelezettségen, de egyéb megbízáson vagy megállapodáson is. A bűncselekmény egyenes és eshetőleges szándékkal egyaránt elkövethető. A terhelt gondatlan cselekménye azonban nem lehet alapja e bűncselekmény megállapításának, tehát nem tényállásszerű az olyan magatartás, amelyben a veszélyeztetésre irányuló szándékosság nyomokban sem fedezhető fel.

Az elkövető ezen belül is olyan kötelességét szegi meg, amely a kiskorú nevelésével, felügyeletével vagy gondozásával áll összefüggésben, legyen itt szó aktív tevőleges vagy passzív magatartásról. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy mit kell érteni súlyos kötelességszegés alatt?

• Nevelés: Tervszerű magatartások sorozata, amelyek célja a gyermek ismeret-, képzet- vagy érzelemgazdagítása, személyiségének, értékrendszerének kialakítása.
• Felügyelet: A kiskorú folyamatos, időről időre visszatérően vagy csak alkalmanként, de meghatározott időtartamban történő figyelemmel kísérése. Ennek alapvető célja a kiskorú személy testi épségének megóvása, a személyiségére egyébként káros hatások elhárítása.
• Gondozás: Tág fogalom, amely magában foglal minden olyan tevékenységet, ami a gyermek testi szükségleteinek kielégítésére irányul (kielégítő életkörülmények, élelem, ruházat stb.).

A kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállás elkövetési magatartása jellemzően huzamosabb időn keresztül, ismétlődő jelleggel megy végbe, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a büntethetőséget nem zárja ki az az eset sem, amikor csak egyetlen büntetőjog-ellenes magatartás kifejtéséről van szó. Az elkövetési magatartások továbbá akkor tekinthetőek tényállásszerűnek, ha az azok tartalmát jelentő kötelességszegések súlyosak. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi minősül már olyan súlyos magatartásnak, amelynek büntetőjogi következményeket kell maga után vonnia? Az olyan kirívó kötelességszegést kell súlyosnak titulálni, amely az általános társadalmi felfogás szerint a minimálisan elvárható követelményeknek, elvárásoknak sem felel meg. Mindebből adódik, hogy a kisebb horderejű mulasztások, hibák nem minősülhetnek tényállásszerűnek, ide tartozik például az az eset is, amikor a szülő kiskorú gyermekét alkalomszerűen megfenyíti, természetesen testi sérülés okozása nélkül.

Súlyos kötelességszegésnek minősül azonban, ha a szülő a 2-3 éves gyermekét több napra gondozás és felügyelet nélkül egyedül hagyja, a kisgyermeke rendszeres tisztántartását elmulasztja, az orvosi segítségre szoruló gyermekének nem hív vagy nem időben hív orvost, vagy éppen a gyermek jelenlétében bántalmazza a családtagokat stb. Ugyancsak súlyos kötelességszegést jelent, s ekként kiskorú veszélyeztetéseként értékelendő, ha a javítóintézeti nevelő a nevelésére bízott fiatalkorúakat fürdés közben - számukra is felismerhetően - szexuális célzattal megfigyeli, velük szexuális tartalmú beszélgetéseket kezdeményez, és hozzájuk szexuálisan közeledik. A kötelességszegés súlyos megszegésével összefüggésben mindannyian tudjuk, hogy annak megítélése, a bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósulása szempontjából mért elégséges volta bírói mérlegelés függvénye.

A nevelési, gondozási, felügyeleti kötelességek tartalmát elsődlegesen családjogi normák deklarálják, főként általános jelleggel (például szülő-gyermek viszony). Az erkölcsi normák és társadalmi szokások is kihatással bírnak minderre, amelyek relevanciája abban áll, hogy azok tulajdonképpen a kiskorú életkorára, személyiségére, s annak fejlettségére való figyelemmel, szem előtt tartva az esetleges - például életkorból adódó - különbségeket, határozzák meg az elvárt magatartásokat. Ennek fényében más a kötelesség tartalma egy csecsemő esetében, és megint más, ha kisgyermek vagy éppenséggel már serdülő képezi a vizsgálódás tárgyát. Különbséget kell tenni értelemszerűen beteg és egészséges gyermek között, valamint szellemileg normálisan fejlett vagy fogyatékkal élő kiskorú között is.

A veszélyeztetés eredménye és az ok-okozati összefüggés

A kötelességszegés leggyakrabban mulasztással megy végbe, értve ezalatt adott kötelességnek a nem teljesítését. A kötelességszegések általában huzamosabb időn keresztül tartanak, ugyanakkor a felügyeleti kötelesség gyakran rövidebb ideig vagy időlegesen áll fenn. A veszélyeztetés puszta tényének megállapításához büntetőjogi szempontból tehát elegendő a konkrét sérelem bekövetkezésének reális lehetősége. A gyakorlatban sokszor magából a már megvalósult sérelemből lehet visszakövetkeztetni a veszélyhelyzet korábbi fennállására, melynek során az ügy összes körülményére való tekintettel kell dönteni a bűncselekmény megvalósulásáról vagy annak hiányáról (ennek keretében figyelembe veendő a kiskorú életkora és személyisége, s annak fejlettségi foka egyaránt). A súlyos kötelességszegés többnyire már eleve magában foglalja a veszély lehetőségének a bekövetkezését. A Btk. 208. § (1) bekezdés szerinti bűncselekmény ugyan materiális (veszélyeztetési) deliktumnak minősül, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kiskorú veszélyeztetésének eredménye a kiskorú testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének a veszélyeztetése, nem pedig a tényleges károsodása. Erre tekintettel a bűncselekmény megvalósul, ha a terhelt cselekménye következtében a sérelem lehetősége létrejön, vagyis a bűncselekmény megállapításához elegendő a (konkrét) sérelem bekövetkezésének csupán a lehetősége, semmiképpen nem elvárt valamiféle tényleges károsodás vagy sérülés. A veszélyhelyzet és a súlyos kötelességszegés, vagyis a bűncselekmény eredménye és elkövetési magatartása között ok-okozati összefüggésnek kell lennie.

A veszély konkrétsága azt jelenti, hogy az a kötelességszegés folytán a tényleges helyzetben külsőleg is felismerhető formában jelentkezik, a konkrét személyre vagy személyekre vonatkozó káros eredmény reális, és azonnali bekövetkezésének veszélye áll fenn.

A kiskorú fejlődésének veszélyeztetése különböző területeken

A Btk. a kiskorú fejlődésének több aspektusát is védi:

1. Testi fejlődés veszélyeztetése: A kiskorú testi fejlődését egyértelműen veszélyezteti az éheztetés, a tisztán tartás vagy éppen a gyógykezelés (gyógyszerekhez, orvosi kezeléshez történő hozzájutás) megakadályozása, elmulasztása, és még sorolhatnánk, de biztosan nem tartozhat ide a gyermek tettleges bántalmazása. Gyermekvédelmi törvényünk 2005 óta zéró toleranciát hirdetett ebben a kérdésben, a magyar állam a gyermekekkel szemben semmilyen mértékű erőszakot nem akceptál.
2. Értelmi fejlődés veszélyeztetése: Az értelmi fejlődés veszélyeztetése a háromévesnél fiatalabb személyeknél nem mondható túl fajsúlyosnak, ugyanakkor mindez nem azt jelenti, hogy ezen korosztály sérelmére ne lenne megvalósítható a törvényi tényállás e fordulata. A már óvodáskorú gyermekek, vagyis a harmadik életévüket betöltöttek vonatkozásában elmondható, hogy önmagában véve az a tény, hogy a szülő nem biztosítja a gyermek óvodába járását, nem feltétlenül eredményezi az értelmi fejlődésének veszélyeztetését, ugyanakkor alkalmas lehet annak megállapítására. Itt elegendő csak arra gondolni, hogy amikor a gyermekvédelmi hatóságok például éppen azért írják elő külön - a törvényből eredendő kötelességen felül -, hogy rendszeresen vigyék óvodába a gyermeket, mert az otthoni, ingerszegény környezetben annak értelmi fejlődése veszélyeztetetté válik. Az értelmi fejlődés veszélyeztetése alatt tipikusan az egyébként iskolaköteles gyermek iskolából történő visszatartását kell érteni, amelynek megítélése tulajdonképpen tényekből levont következtetések eredménye. Mindez fennáll akkor is, ha a gyermek írástudatlan marad, vagy ha az iskolából való huzamosabb idejű kimaradása miatt nincsenek meg azon ismeretei, amelyekre a későbbiekben alapozni tudna abból a célból, hogy életvitele szempontjából újabb hasznos ismeretekhez juthasson. Ennek kapcsán egy szabálysértési alakzatot is meg kell említeni, hiszen a kiskorú értelmi fejlődésének veszélyeztetése hiányában a kötelesség elmulasztása - legyen itt szó az óvodai nevelésben való részvételi kötelezettség vagy éppenséggel a tankötelezettség megszegéséről - szabálysértésnek minősül. Az a tény, hogy a gyermek igazolatlanul mulasztott az iskolában, csupán szabálysértési felelősség megállapítására ad alapot, feltéve ha a gyermek értelmi szintjét nem érte veszély. Megjegyzendő továbbá, hogy az egységes joggyakorlat alapján nem állapítható meg a kiskorú veszélyeztetése bűntettének ezen fordulata, ha a gyermek már nem tanköteles.
3. Erkölcsi fejlődés veszélyeztetése: Az erkölcsi fejlődés veszélyeztetése alatt értendő minden olyan magatartás, amelynek következtében a kiskorú gyermek erkölcsi normákhoz való igazodásában, társadalomba történő normális beilleszkedésében zavar keletkezik. Ennek kiváltója lehet például az ilyen személy előtt történő trágár beszéd, vagy a jelenlétében elkövetett deliktum. Az erkölcsi fejlődés veszélyeztetése a gyermek nagykorúságáig megállapítható, hiszen magának az erkölcsi fejlődésnek a szakasza sem zárul le korábban. Az erkölcsi fejlődés veszélyeztetése azonban tipikusan azt a korosztályt érinti, amely már maga is képes felismerni egy cselekmény tiltott jellegét, vagyis a kiskorú már olyan értelmi fejlettségi szinten van, hogy adott elkövetési magatartás képes káros hatást kifejteni erkölcsi fejlődésére. Ugyanakkor mindez nem azt jelenti, hogy ez alól ne lennének kivételek. A családot a gyermek jelenlétében rendszeresen bántalmazó szülő ugyanis kétségtelenül befolyással bír a gyermek erkölcsi fejlődésére, mégpedig a negatív szülői minta okán. Egyes kriminális cselekmények tiltott jellegét azonban csak iskolaérett kortól képesek felmérni a gyermekek, elegendő csak a koldulásra vagy a lopásra gondolni, hiszen ezek tekintetében a kiskorú veszélyeztetése bűntett megállapításának már van helye. Az iskolaérett korral összefüggésben azonban hangsúlyozandó, hogy az értelmileg sérült, lassabb fejlődésű gyermekeknél ez a kor kitolódhat, vagyis az végső soron csak iránymutatásként szolgálhat. Ugyanakkor - a példánál maradva - egy betöréses lopás egy olyan jellegű cselekményként fogható fel, amelynek tiltott jellegét egy általános iskolás gyermeknek minden körülmények között fel kell ismernie.
4. Érzelmi fejlődés veszélyeztetése: Az érzelmi fejlődés magában foglalja a kiskorú gyermek azon jogát, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtté válhasson. Érzelmi fejlődés veszélyeztetésének minősül minden olyan súlyos kötelességszegés, amely olyan közvetlen ráhatást fejt ki a kiskorúra, vagy olyan körülményeket teremt részére, amelyek konkrétan akadályozzák a kiskorú testi adottságainak, értelmi képességének az erkölcsi normákhoz való (helyes) viszonyulását, továbbá minden olyan magatartás, amely az előbb elmondottakat elősegíti. Érzelmi fejlődés veszélyeztetéséről van szó, amikor a gyermeket szülei elhanyagolják, érzelmileg elutasítják, vele szemben kiszámíthatatlan viselkedést tanúsítanak, érzelmi zsarolásnak, szóbeli megalázásnak, megszégyenítésnek teszik ki. Szintén helytállónak bizonyul a törvényi tényállás ezen fordulatának megállapítása, ha a szülők a gyermeket azzal fenyegetik, hogy elhagyják, otthagyják, intézetbe adják, szeretett tárgyát, állatát elpusztítják.

Az elkövetési magatartás ehelyütt is tipikusan különböző kötelességszegések sorozatával valósul meg, ebből kifolyólag az rendszerint veszélyt jelent a kiskorú testi, erkölcsi, értelmi és érzelmi fejlődésére egyaránt. A különböző irányú veszélyeztetés viszont a dolog természetéből is adódhat, így a kiskorú testi fejlődésének veszélyeztetése az érzelmi életben is zavarokat generálhat, valamint az értelmi fejlődésre is kihatással lehet, természetesen negatív irányban. A nagyobb gyermekeknél az értelmi fejlődés veszélyeztetésével rendszerint együtt jár az erkölcsi fejlődés veszélyeztetése is; ez utóbbi ugyanis feltételezi, hogy az érintett személy bizonyos életkorban már egy magasabb fejlettségi szintet mutat.

tags: #reszeg #szulo #babakocsival