A középkori Nyugat-Európában a szülések lefolyása és a bábák szerepe jelentős mértékben eltért a mai gyakorlattól. A legtöbb esetben kizárólag nők segédkeztek a szüléseknél, a férfi orvosok csak komplikált esetekben, nehéz szüléseknél avatkoztak be. A szülést kísérő nők elsősorban a női családtagok és a szomszédasszonyok voltak, de a bába hivatása már a XII. századi professzionalizáció előtt is létezett, bár hivatalos képzés és tudományos ismeretek nélkül.
A bábák tudása tapasztalaton alapult, szájhagyomány útján terjedt, és keveredett benne a tudomány, a vallás és a mágia. Férfi orvos, sebész vagy borbély csak nehéz szülés, komplikáció esetén lépett közbe, mint például a halott magzat eltávolítása az anya testéből vagy a halott anyán végzett császármetszés. A nők nőgyógyászati vizsgálatát azonban csak nők, főként bábák végezhették.
A szülészeti ismeretek forrásai és terjedése
A kora középkorban az egyetlen elérhető szülészetelméleti írások Sóranos Gynaikeia című művének, Hippokratész és Galénosz nőgyógyászati munkáinak latin fordításai, újraírásai voltak. Még a IX-XI. századból fennmaradt nőgyógyászati-szülészeti témájú kódexek is jórészt az ókori traktátusok feldolgozásain alapultak, nem tartalmaztak korabeli, új eredményeket.
A XI-XII. században a tudásátadás módja áttevődött a szóbeliről az írásbelire, ami újfajta szakmai közösséget hozott létre. Közel 175 nőgyógyászati szöveg született az érett és a késő középkorban, melyek nagyrészt egymásból merítettek. A legfontosabb munkák a Salernói Orvosi Iskolához kötődnek, különösen Constantinus Africanus fordításai és a „Trotula” címen fennmaradt traktátusok.
A Salernói Iskolához köthető a XI-XII. századi Trota orvosnőnek tulajdonított „Trotula” (három traktátus), amely nőgyógyászati és szülészeti témákkal foglalkozott. A Liber de sinthomatibus mulierum a menstruációs problémákat, a méhsüllyedést, a meddőséget, a terhesgondozást és a fogamzásgátlást tárgyalta, főként mágikus gyógymódokat javasolva. A De curis mulierum, amelyet valóban Trota nevéhez fűznek, sokkal gyakorlatiasabb tudást és kompetensebb hozzáállást képviselt, orvosilag is indokolható tanácsokat adva.
Az orvosi gyakorlat és a bábák feladatai
A középkori Nyugat-Európa számos arab és görög tudományos értekezést ismert meg Gherardo da Cremona (XII. század) latin fordításainak köszönhetően. Az Albucasis Chirurgia című művének 1280-as évekből származó miniatúrái egyedülálló bepillantást nyújtanak a kor orvosi gyakorlatába, különösen a magzat rossz fekvéseinek tárgyalása és a bábáknak címzett megoldási javaslatok révén.
A miniatúrák 225 orvosi eszközt is ábrázolnak. Az egyik felvétel a halott magzat sebészeti eltávolítását mutatja be, ahol a bába és az orvos is jelen van, miközben az egyház képviselője is megjelenhetett.
Az első népnyelven írt, kimondottan bábaképző tankönyvnek Rösslin Der Rosengarten című munkáját (1513) tekintik Európában. Rösslin egyik fontos forrása Michele Savonarola XV. század közepén keletkezett munkái voltak.
A bábák a középkorban nem csupán a szülés körüli ellátásban segítettek: a nők hozzájuk fordultak minden nőgyógyászati problémával, gyermekbetegségekkel, szoptatási nehézségekkel és kozmetikai kérdésekkel is. A bába tanácsokkal és receptekkel segítette a gyermekre vágyókat és a gyermekáldást elkerülni kívánókat is.
A szülészeti gyakorlat legfontosabb célja az egyházi törvények értelmében az volt, hogy a gyermek megszülessen, és legalább a megkereszteléséig életben maradjon. A bábák végezték az újszülött sürgősségi keresztelését, ha a gyermek életjelet mutatott, de kétséges volt az életben maradása.
Asectio in mortua (halott anyán végzett császármetszés) elvégzését Aquinói Tamás vallási és erkölcsi kötelességnek tekintette a gyermek lelkének megmentése érdekében, de az élő anyán végzett császármetszést gyilkosságnak tartotta.
A szülés mint rítus és a modern szemlélet
A középkori szüléskísérés gyakorlatának jellemzője, hogy a szülés egyfajta rítussá vált. Az ókori forrásokban említett szüléskönnyítő igéző szövegek, a verba puerperák új, keresztény formát kaptak, és szüléssegítő áldásokká váltak. A varázstárgyak, az okytokiák szerepét az Agnus Dei és az ereklyék vették át.
A szakirodalom szerint az ókorban a bábaképzés kiemelkedő színvonalú volt, míg a középkorban nem is létezett a mesterség. Ez a nézet azonban vitatható, mivel a források alapján a mesterség története jóval egységesebb és folyamatosságot tükröz.
A normális szülés a komplikációmentes, természetes úton lezajlott szülés. A szocialista időszakban ez kórházi körülmények között zajlott, ahol az anya háton fekve hozta világra gyermekét, ami a szülés körüli halálozás és betegségek visszaszorítása miatt alakult így.
A kórházi szülés élményéhez társulhatott az elhagyatottság, a félelem és a megalázottság. Az anyák nem bonthatták ki a pólyából a gyermeküket, akiket a szülés után elvettek tőlük, a kisbabák közös terembe kerültek gondozók felügyelete alá.
Az 1980-as évek végén kezdődtek az első rooming-in kísérletek, ahol az anya a szülés után gyermekével 24 órát is tölthetett. Ez a rendszer elősegítette a szoros kötődés kialakulását és elkerülhetőbbé tette a szülés utáni depressziót.
A szülészet XX. századi átalakulása során a rideg, tekintélyelvű rendszer helyét fokozatosan felváltotta a családbarát szemlélet és az egyéni igények tiszteletben tartása. Ma a szülészetben a team-munka, az anya és a szülésznő egyenrangú partnerek, az orvos pedig háttérben maradó biztonsági háló.
A dúlák megjelenése a szülőszobákon új támaszt nyújt az édesanyáknak. A modern szülészet a természetesség és a háborítatlan szülés előnyeit igyekszik ötvözni a régi korok bölcsességével.
5 éve történt: Alíz Baba születése #KabalaMami
A modern orvostudomány vívmányai, mint a vezeték nélküli CTG-k, a mozgás szabadsága, az alternatív testhelyzetek és a gátvédelem, mind az anya és a gyermek kényelmét és biztonságát szolgálják.
A szülésélmény szubjektív megélése ma már központi téma. A szülés utáni depresszió és a baby blues tabuk alól kikerülve, a mentális egészség részévé váltak. A választási lehetőségek bővülése, a személyközpontúság és a tudatosság növekedése mind azt a célt szolgálják, hogy a születés biztonságos és felemelő élmény maradjon.