Amikor egy nő megtudja, hogy babát vár, azonnal egyfajta védőburokba vonja magát, tele álmokkal és reményekkel. De van egy másik, valóságos védőburok is, amely a természet legcsodálatosabb mérnöki alkotása: a magzatburok.
Ez a vékony, de rendkívül ellenálló hártya, amely a magzatvizet és a fejlődő életet körbeveszi, sokkal több, mint egy egyszerű tartály. Ez a méhen belüli élet alapvető feltétele, a baba első otthona, ahol a hőmérséklet, a tápanyagellátás és a mozgástér tökéletesen szabályozott.
A magzatburok a méhen belül a magzatot körülvevő két rétegből álló hártya, ami elzárja őt a külvilágtól a fejlődése során, megvédi a külső hatásoktól, például a fertőzések jórészétől is.
A burokrepesztés a magzatburok mesterséges megrepesztését jelenti.
A magzatburok felépítése és funkciói
A magzatburok nem egyetlen rétegből áll, hanem két, egymással szorosan összetapadó hártyából: a belső amnionból és a külső chorionból. Ezek a rétegek együtt alkotják azt a zsákot, amely megtelik a létfontosságú magzatvízzel.
Az amnion közvetlenül a magzatot és a magzatvizet veszi körül, rendkívül ellenálló, de rugalmas. A magzatburok kialakulása már a terhesség nagyon korai szakaszában, a fogantatást követő napokban megkezdődik.
A magzatburok fő funkciója a magzatvíz megtartása. A magzatvíz szerepe sokrétű, és messze túlmutat a puszta hidraulikus védelem biztosításán.
- Másodszor, a magzatvíz biztosítja a hőszabályozást. Állandó, optimális hőmérsékletet tart fenn, függetlenül az anya környezeti hőmérsékletének kisebb ingadozásaitól.
- Harmadszor, és talán a legfontosabb, a magzatvíz elengedhetetlen a magzati mozgás és a csontváz fejlődéséhez. A magzat korlátok nélkül lebeghet és mozoghat, ami elengedhetetlen az izmok és ízületek megfelelő fejlődéséhez.
- Ezen túlmenően, a megfelelő mennyiségű magzatvíz kritikus a tüdő fejlődéséhez. A baba folyamatosan „lélegzi” be és ki a magzatvizet, ami segít a tüdő légzőhólyagjainak, az alveolusoknak a kitágulásában és érésében.
- Végül, a magzatvíz szerves része a magzat táplálkozásának és emésztésének. A baba iszik a magzatvízből, ami segít a nyelőcső és a gyomor-bél traktus fejlődésében.
A burokrepesztés egyik feltétele az, hogy a magzati fej jól, és stabilan illeszkedjen a medence bemenetére. Ezt fizikális vizsgálattal lehet megállapítani, először külső vizsgálattal, majd belső, hüvelyi vizsgálattal.
A másik feltétel, hogy ne legyen semmi olyan körülmény, ami a hüvelyi szülésnek ellenjavallatát képezi, ilyen körülmény lehet például a magzat harántfekvése.
A spontán és mesterséges burokrepedés
A szülés alatti spontán burokrepedés: A magzatot védő burok egészséges terhesség esetén egészen a terhesség végéig ép marad, és csak a szülés megindulásakor, vagy valamikor a vajúdás és szülés folyamán reped meg, és folyik el a magzatvíz.
A szülés kezdődhet úgy is, hogy megreped a burok, és elfolyik a magzatvíz, és ezt követi a méhtevékenység, vagyis a fájások kialakulása, de gyakran először a fájások jelentkeznek, és csak később reped meg a magzatburok spontán, időnként csak közvetlenül a magzat világrajövetele előtt.
Amikor megállapította az orvos, hogy megfelelőek a körülmények a burokrepesztésre, akkor a kismama a hátán fekve felhúzza a lábait, és egy burokrepesztő műszer segítségével lehetőleg egy fájás alatt a burkot az orvos megrepeszti.
Maga a burokrepesztés nem fájdalmas, hiszen a burokban nincsenek idegek. A burok repedésekor egy kis pukkanást viszont érezhetnek a kismamák, majd a meleg folyadék távozását a hüvelyből.
Ami miatt a beavatkozás kellemetlen lehet, az maga a vizsgálat, hiszen alaposan körbe kell járni a méhszájat, meg kell vizsgálni, hogy a baba melyik része van elöl a burokrepesztés előtt. Ezután várni kell egy fájást is, ami önmagában se egy szuper érzés, és még a repesztés után ellenőrzésre van szükség a szövődmények kizárása érdekében.
A burokrepesztés után a méh erőteljesebb összehúzódásai miatt erősödnek a fájások, és a magzat feje közvetlenül a méhszájra nyomódva erőteljesebben tágíthatja azt.
A ritka, de mégis potenciálisan veszélyes szövődmények miatt a burokrepesztés alatt, és egy ideig azt követően is folyamatos magzati monitorizálás szükséges, hogy időben észrevegyük a magzatot veszélyeztető állapotot.
Mire jó a burokrepesztés?
A legtöbb burokrepesztés azért történik, mert a szülés folyamatát szeretnénk támogatni, a fájásokat erősíteni, vagy éppen a szülést szeretnénk beindítani ezzel a beavatkozással.
Több tanulmány is született már, amiben azt vizsgálták, mennyire hatékony a burokrepesztés önmagában a szülés elősegítésére, és ezek között sok a kétes eredmény. Van olyan, ami azt mutatta ki, hogy nem befolyásolja a szülés folyamatát, ha megrepesztik a magzatburkot, és olyan eredmény is született, ami szerint segít lerövidíteni a vajúdást, mert a méhtevékenység hatékonyabb, és erősebb lesz, és a kisbaba feje közvetlenül a méhszájra illeszkedve azt hatékonyabban tudja tágítani.
Ezt a „vitát” könnyen félre lehet tenni, hiszen sok esetben, amikor a szülés folyamatát támogatva burokrepesztésre kerül a sor, nem sokkal később azt már egy fájáserősítő (oxytocin) infúzió is követi.
A burokrepesztéssel kapcsolatos felmérések összegzése során azt találták, hogy amikor a szülés elősegítésére együtt alkalmazták a burokrepesztést az Oxytocinos infúzióval, akkor hatékonyabb volt a méhtevékenység, és minimálisan ugyan, de csökkent a császármetszések előfordulási gyakorisága.
A szülés elősegítése mellett egyéb esetekben is szükség lehet a burokrepesztésre. Ilyen az a helyzet, amikor a kisbaba szívműködésének a regisztrálása közben felmerül, hogy veszélyállapot van kialakulóban.
Ilyenkor egyéb vizsgálatok, és beavatkozások lehetnek szükségesek, és ezek érdekében a burkot meg kell repeszteni.
A magzat állapotának pontosabb megítélése céljából megrepesztve a burkot egyrészt információt nyerhetünk a magzatvíz színéről, mennyiségéről. A véres, vagy sötétzöld, borsópürészerű magzatvíz utalhat magzati veszélyállapotra.
Másrészt közvetlenül a magzathoz férhetünk, és egyéb vizsgálatokat is végezhetünk, szükség esetén a magzati szívműködést közvetlenül is vizsgálhatjuk (nemcsak az anya hasán keresztül), de akár vért is tudunk venni a magzati fejbőrből, ami nagyon pontosan segít megmondani, hogy milyen állapotban van méhen belül a kisbaba.
Szükség lehet a magzatburok megrepesztésére akkor, ha sürgős beavatkozással kell a magzatot hüvelyen keresztül világra segíteni, de a magzatburok még nem repedt meg. Ilyen beavatkozás lehet a vákuumos vagy a fogós szülés levezetése.
Vákuum/csipesz segített szülés, koraszülött membránrepedés, koraszülés | @LevelUpRN
Mikor nem javasolt a burokrepesztés?
Tilos a burok megrepesztése akkor, amikor a hüvelyi szülésnek egyértelmű ellenjavallata ismert, ahogy korábban is írtuk, ilyen lehet például egy harántfekvés.
Ismert vasa previa nevű eltérés esetén is tilos a burok megrepesztése. Ilyenkor a burokban a méhlepény erei szabadon futnak, amelyek megsértése esetén rendkívül súlyos vérzés következhet be.
Nem javasolt továbbá a burokrepesztés akkor (vagy csak gondos előkészületek mellett), ha a magzati fej nem rögzült megfelelően. Vannak olyan esetek, amikor könnyen kibillen a koponya a medence bemenetéről a vizsgálat során, de a magzat külső megtartásával ezt az akadályt le lehet küzdeni. Ezt a vizsgáló orvos tudja a vizsgálat során megítélni, és a döntést ennek megfelelően lehet meghozni a burokrepesztés lehetőségéről.
A burokrepesztés és a spontán burokrepedés lehetséges szövődményei
Mint minden beavatkozásnak, a burokrepesztésnek is lehetnek szövődményei minden gondosság és a körültekintő vizsgálatok ellenére is, de szerencsére ezek csak nagyon ritkán jelentkeznek. Ezek a szövődmények időnként a spontán bekövetkezett burokrepedés esetén is ugyanúgy előfordulhatnak.
Túl korai burokrepesztés esetén, amikor a szülésig túl sok idő telik el, kialakulhat felszálló fertőzés a méhszáj, a hüvely, és a külvilág felől, hiszen az eddig fizikai akadályt képező réteget megszüntetjük.
Ilyen előfordulhat akkor is, amikor a szülés burokrepedéssel indul, viszont nem alakul ki megfelelő méhtevékenység, és a szülés elhúzódik. Ezekben az esetekben az anyának adott antibiotikummal tudjuk a fertőzés lehetőségét csökkenteni.
Azt, hogy egy burokrepedés túl korai, sokszor csak utólag könnyű megállapítani, hiszen amikor teljesülnek a burokrepesztés feltételei, általában azt várjuk, hogy rendszeres méhtevékenység is kialakul majd. Így nem is mindig a burokrepesztés a probléma forrása, hanem a méhtevékenység gyengesége az, ami a szülés folyamatát hátráltatja, aminek viszont nagyon sok kiváltó oka lehet.
Szintén nagyon ritka komplikáció a magzati köldökzsinór előesése. Ez akkor következik be, ha a magzati fej nem rögzült kellőképpen a medence bemenetén, vagy a burokrepesztést követően magzatvíz nyerése céljából kibillentik.
Ilyenkor a kiömlő magzatvíz a köldökzsinórt magával sodorhatja, majd a magzati fej azt rányomhatja a csontos medencére, így a működését károsítja. Ez a szövődmény azonnal látszik a magzati szívműködést regisztráló görbén, és azonnali beavatkozást, legtöbb esetben császármetszést igényel.
Ezt a nagyon ritka szövődményt a gondos fizikális vizsgálat segít elkerülni, azonban azokban az esetekben, amikor a szülés még nem indult el, és valamilyen ok miatt spontán megreped a magzatburok, ugyanez a szövődmény kialakulhat, ezért javasolt azoknak a kismamáknak, akiknek az otthonukban megreped a magzatburok, de a fájások még nem jelentkeznek, oldalt fekve utazni a kórházig.
Láthatjuk, hogy gondos előkészületekkel, és vizsgálatokkal egy olyan beavatkozás történhet szülés közben, ami nagyon sokat segíthet a szülés folyamatában.
Mindig érdemes megbeszélni a kezelőorvossal, hogy miért látják szükségesnek a magzatburok megrepesztését azért, hogy a kismama is tisztában legyen azzal, hogy sürgősségi beavatkozáshoz, vagy a kisbaba fokozottabb monitorizálása érdekében van-e szükség rá, vagy „csak" a szülés folyamatát szeretnék megkönnyíteni egy jól időzített burokrepesztéssel.
Idő előtti burokrepedés (PROM)
Ha a burok a betöltött 24. hét után fájástevékenység nélkül reped meg, idő előtti burokrepedésről (PROM, Premature Rupture Of Membranes) beszélünk.
Ennek oka lehet anyai fertőzés, diagnosztikus beavatkozás (pl. amniocentesis), a méhnyakon a terhesség előtt végzett műtét és sok esetben ismeretlen, spontán tényező is.
A burok önálló „meggyógyulása” a legtöbb esetben nem valószínű, hiszen az erek hiánya miatt a magzatburok korlátozottan képes a regenerációra.
A PROM szövődményei közé tartozik a koraszülés, lepényleválás, köldökzsinór előreesés és a méhűri fertőzés is.
Az amniopatch technika lényege a következő: a sérült magzatburok szétvált anyai (ún. amnionális, erekben sokkal gazdagabb) és magzati (ún. chorionális, erekben szegényebb) lemezeihez közel az amnionzsákba vérlemezke koncentrátumot fecskendezünk, melyet közvetlenül egy cryoprecipitátumokat (a lefagyasztott, majd újból szobahőmérsékletűre melegített vérplazma tetején kicsapódó üledék, mely főleg fibronektint és Vlll-as véralvadási faktort tartalmaz) tartalmazó oldat követ.
A folyamat eredményeként képződött anyagok a két membrán összeillesztésével fokozzák a burok vérellátását, ezen kívül serkentik a magzatburkot alkotó sejtek aktivációját, és így az általuk végzett természetes helyreállító mechanizmust.
A beavatkozás az idő előtti burokrepedés tüneteit mutató kismama kivizsgálásával kezdődik. A vizsgálatok a beavatkozásra való alkalmasság (magzat állapota, repedés mérete, valószínűsíthető oka, fertőzés jelenléte) kiderítését szolgálják.
Ez után 3 nap megfigyelési idő következik, remélve a magzatburok esetleges spontán záródását.
1. Saját vér használata esetén 350-400 ml anyai vér levétele, melyet azonnal vérplazmára és a vér alakos elemeire választanak szét. (Ha az anyai vér használatára nincs lehetőség (pl.
A beavatkozást pár nap ágynyugalom és antibiotikum kezelés követi, szükség szerint méhizom relaxáló szerek egyidejű alkalmazásával.
Az amniopatch technika kipróbálásra került már spontán és az orvosi beavatkozások kapcsán keletkezett (pl. amniocentesis) PROM-ok esetén is.
1. A beavatkozáshoz használt tű felsérthet bizonyos hasi szerveket.
2. A folyamat során a magzatvíz fertőződhet.
4. Extrém ritka esetben transzfúziós kockázatként fertőzés alakulhat ki.
5. A beavatkozás közben, a vérlemezke aktivációja során bizonyos vazoaktív anyag, ún.szerotonin szabadulhat fel nagyobb mennyiségben, mely a magzati vérnyomás és pulzusszám kedvezőtlen változásain keresztül magzati szívmegállást eredményezhet.
6. Az amniopatch bizonyos esetekben amnionszalagok kialakulását okozhatja, melyek a magzat normális fejlődését esetlegesen akadályozhatják.
Az olvasottak alapján kijelenthetjük: az amniopatch technika korántsem veszélytelen és nem is alkalmazható minden idő előtti burokrepedésnél.
Viszont ennek az úttörő technikának megkérdőjelezhetetlen előnye, hogy esélyt adhat.
tags: #prom #ido #elotti #magzatburok