Általában ismerjük a házi méh fiasításának főbb fázisait: pete-álca-báb, de kevésbé ismerjük ezeket egyenként. A dolgozó méhek fejlődéséhez 21 napra van szükség, ezalatt az időszak alatt a petéből, álca, majd abból báb lesz, hogy a folyamat végén a viasszal lefedett és védett fiasításból kirágja magát egy dolgozó méh. A méhanyának mindehhez rövidebb időre, 16 napra van szüksége, míg a méhherének hosszabb időre, 24-25 napra. Ebben a cikkben részletesebben megvizsgáljuk a méhanya és a peték szerepét a méhcsalád életében.
A méhanya: A család fenntartója
A méhanya - a köznyelvben gyakran méhkirálynő - a méhek továbbszaporításra alkalmas, teljesen kifejlett nőnemű alakja. Hosszú, szárnyain túl érő potroháról ismerhető fel. Párzása előtt párzatlan vagy szűz anya, párzása után párzott anya. Szerepe a család fenntartása, utánpótlásának biztosítása; rendezett körülmények között ő a család dolgozóinak az anyja, de a herék még ilyenkor is származhatnak más családokból. Várható élettartama 3 év, de akár 5 évig is élhet. Néhány német méhészetben akár 8 éves anyák is találhatók.
Álcaként kizárólag méhpempővel táplálják, és felnőtt életének nagy részében is ezt fogyasztja. Amikor nincs fiasítás (rajzás előtti állapot, telelés), vagy amikor még nem kezdett el petézni, akkor nem fogyaszt méhpempőt, a dolgozók mézzel és virágporral táplálják. Rendes körülmények esetén egy méhcsaládban egy anya van, de van, hogy egészséges családban a fiatal anya egy ideig együtt él az öreggel. Rajzáskor az öreg anya még azelőtt elhagyja a családot, mielőtt az új anyák kikelnének.
A köznyelvben nevezik még méhkirálynőnek is, de ezt a méhésznyelv és a tudomány kerüli, mert nem uralkodik a családja fölött, nem ő dönti el, hogy ki mikor mit csinál. A tudomány jelenlegi állása szerint azonban mégis ő irányítja a család életét. Az anya elnevezés már a 18. század óta használatos.
Az egérrács jelentősége. Ez történik, ha túl korán levesszük.
Az anya felnevelése
Az anya felnevelése külön törődést igényel; a dolgozók megépítik az anyabölcső-kezdeményt, amibe szükség esetén az előző anya petét rak. Ezután a dolgozók befejezik az anyabölcsőt, és a benne kikelő álcát egész fejlődésének végéig méhpempővel táplálják, mást nem is kap. Az álca úszik a méhpempőn. Az anyabölcsőnek már a kezdeménye is sokkal nagyobb, mint a többi sejt. A rajbölcsők a keret szélén helyezkednek el, a csendes váltás vagy a pótbölcsők akárhol lehetnek a kereten. Ezeken a körülményeken múlik, hogy egy nőivarú álcából anya lesz, és nem dolgozó.
Az anyaálca fejjel lefelé bábozódik be; a dolgozók ezután viasszal befedik. Keléskor az ifjú anya körben kirágja a fedést, de sokszor fedélként nyitja ki az anyabölcső tetejét. Ha új anyára van szükség, akkor a családban rendszerint több anyát is nevelnek, akik megküzdenek egymással. A háziméh legtöbb fajtájánál az átlagos kikelési idő 16 nap. Az afrikanizált méhanya azonban 14 nap alatt kifejlődik. Emiatt az afrikanizálódás az európai fajtájú méhcsaládoknál valószínűbb.
A nászrepülés és párzás
A nászrepülésre a kelés után általában 4-8 nappal kerül sor. Ehhez szép időnek kell lennie: napsütés, szélcsend. Ha a kikelés utáni második hét végéig nem párzik, akkor már nem is fog tudni párzani, és herepetéző lesz. A tervszerű méhészetben nem hagyatkoznak arra, hogy a méhek saját maguknak nevelnek anyát. Amíg az anya nem párzik, addig párzatlan vagy szűz anya. A párzatlan anya mérete a dolgozó és a petéző anya mérete közé esik. Nehezebb megtalálni, mert a dolgozók nem alkotnak körülötte udvart, ő pedig szaladgál a kereten, és átmászik mindenkin, aki útban van. Ha nagyon zavarják, akkor fel is szállhat. Gyakran a keret szélén vagy a kaptár sarkaiban lehet megtalálni.
A fiatal anya kelése után néhány óráig még csak nagyon kevés feromont bocsát ki, így általában nem is ismerik fel, hogy anya. Az első néhány órában beadható anyátlan családnak, és jó eséllyel el is fogadják. A nászrepülést kibuvása után rendesen már a 3-ik napon megteszi az anya, ha szép az időjárás. Többnyire 11 és 3 óra között hagyja el lakát, amely alkalommal őt egy csapat here követi, melyek közül fent a levegőben egyikkel párosodik; párosodás alkalmával a párosodó here elhal, hímvesszője beszakad az anyába.
A párzott anya is tütül egy rövid ideig, miután kiengedték a zárkájából az új családban. A tütülés gyakoribb abban a családban, ahol több anya is van. A győztes anya egy szép, napsütéses, meleg, szélcsendes napon kirepül párzani. Előfordul, hogy többször is felkeres egy heregyülekező helyet, ahol párosodik több herével, amíg úgy érzi, hogy elegendő spermája gyűlt össze a teljes hátralevő életére. A párzás a levegőben megy végbe. A párzásra többnyire az anya kelése utáni hatodik-tizedik napon kerül sor. Ha két héten belül nem tud kirepülni, akkor már nem tud párzani.
Ez a legtöbb méhfajnál végzetes a család számára, mivel nem tudnak megtermékenyítetlen petéből új anyát vagy dolgozókat nevelni. Ha az anya elvesztésekor a körülmények nem megfelelőek, akkor a dolgozók kezdenek el petézni (álanyák). Néhány faj és fajta tagjai szűznemzéssel nősténypetéket is képesek létrehozni.
Mesterséges megtermékenyítés
A méhtenyésztésben használnak mesterséges megtermékenyítést, amikor is a kiválasztott herék spermájával termékenyítik meg az anyát. Az anyát elkábítják, majd a heréből kiszívott spermát befecskendezik. Amíg az anya petézni nem kezd, két naponta megismétlik a műveletet. Egy befecskendezés 2-3 hónapig, két befecskendezés egy évre, négyszeri befecskendezés majdnem olyan hosszú időre elég, mint a természetes párzás.
A méhanya petéző képessége és a peték
Egy jól táplált párzott anya csúcsszezonban napi 1500 pete lerakására képes, ami meghaladja a saját testtömegét. Fiatal dolgozók veszik körül, akik méhpempővel etetik, és kihordják a székletét. Udvara feromonokat vesz át tőle, amit elterjesztenek a kaptárban. Az anya képes akaratlagosan dönteni arról, hogy megtermékenyíti-e a következő petéjét, azaz dönthet az utód neméről. A heresejtekbe herét petéz, a dolgozósejtekbe nőstényt, melyek méretükben különböznek: a herék számára jóval nagyobb sejtek készülnek. Nagy páros petefészkei sok csőből vannak alkotva, e csövecskékben fejlődnek a peték, melyek a petevezetékeken áthaladva egy közös csőbe kerülnek, amelybe az ondózacskó nyílik; a peték egy részére útközben az ondózacskóból ondót lövel az anya, és az ilyen petékből dolgozók vagy anyák fejlődnek.
A peték jellemzői és fejlődése
A pete puha és egy rugalmas héj burkolja. A petében a megtermékenyített ovum található, melyet a „tojássárgája” vesz körül. A petesejt differenciálódása beindul és lassan kialakul az embrió. A folyamat alatt a pete görbülni kezd és végül oldalra fordul. A méhészek ebből tudják megállapítani, hogy egy pete friss vagy már három esetleg több napos. Persze a pete fekvéséből nem lehet százszázalékosan megállapítani ezt, hiszen már a lerakásnál is elfeküdhet vagy a keret rázása során más pozíciót vehet fel. Míg más rovarok álcái széttörik a héjat a petéből való kikelés során, a méhek álcái feloldják és a bábokból később kifejlődő méhek felszívják azt.
Az álca kikelése általában három nap múlva zajlik le, de a magzat fejlődése a petében hőmérséklettől függően 48 és 144 óra között mozog. A kelés során a pete elveszti eredeti súlyának 30%-át. Az újonnan kikelt álcát ezután a méhek folyamatosan etetik a bábozódásig.
Az egérrács jelentősége. Ez történik, ha túl korán levesszük.
Az anya és a család feromonrendszere
A méhanya állkapocsmirigye anyaterméket termel. Ez a feromon jelzi, hogy a családnak anyja van, és ezzel együtt elnyomja a dolgozók petefészekműködését, így gondoskodik arról, hogy a család jól érezze magát. Ha a feromon szintje egy bizonyos érték alá csökken, akkor a dolgozók új anyákat kezdenek nevelni.
Az anyacsere és anyásítás
Ha egy anyát rajzás nélkül váltanak le, mert öreg, beteg vagy más baja van, akkor csendes váltásról van szó. A váltást a méhész az anya hátsó vagy középső lábainak körömollóval való megcsonkításával is elérheti. Ezzel az anya nem tudja pontosan középre elhelyezni a petéket a sejtben, ezért váltja magát. Ha már felnőttek a fiatal anyák, és megkímélték az öreget, akkor a dolgozók ölik meg.
Ha az anya hirtelen elpusztul, és vannak fiatal álcák, akkor a dolgozók kiválasztanak néhány fiatal dolgozóálcát, és anyát nevelnek belőlük. Mivel azonban nem a minőség, hanem a gyorsaság a fő szempontjuk, ezért 3-4 napos álcákat választanak, mert azokból lesz a leghamarabb anya. Sejtjüket anyabölcsővé építik át, és fölöslegben adnak nekik méhpempőt. Az így nevelt anya kisebb és rosszabb lesz a szokásosnál, ezért a termelő méhészetben inkább anyásítanak.
Az anya megjelölése
Bár a méhanya potroha hosszabb, mint a dolgozóké, sokszor nehéz felismerni a több tízezernyi dolgozó között. Ezért, és azért, hogy a méhész a korát is könnyen felismerhesse, szokás megfesteni a méhanyák torát. A felhasznált festék vagy körömlakk nem ártalmas az anya egészségére. A festés színére nemzetközi szabványt hoztak létre, ami 5 évenként ismétlődő színeket ír elő.
| Év vége | Szín |
|---|---|
| 0 vagy 5 | Kék |
| 1 vagy 6 | Fehér |
| 2 vagy 7 | Sárga |
| 3 vagy 8 | Piros |
| 4 vagy 9 | Zöld |
Az anya fullánkja és hangja
Az anya fullánkja a dolgozókéval szemben csak 2-3 horgot tartalmaz, ezért vissza tudná húzni az elasztikus bőrből is, de nem szokott elasztikus bőrbe szúrni, inkább elrepül. Csak vetélytársai, illetve néha herék ellen használja. Amikor fiasítást kell fenntartania, akkor a fullánk eredeti célját tölti be, és tojócsőként működik. A méhanya hangja tütülés. Hangmagassága gisz, más néven ász. Az első hang két másodperces, majd ezt több negyed másodperces hang követi. Igazából a még ki nem kelt méhanyák is tütülnek, de ezt kívülről kvákogásnak lehet hallani. A fiatal anyák gyakran tütülnek, amíg meg nem győződnek arról, hogy már nincs több ellenfél.