A peteérés és a sikeres megtermékenyítés folyamata, jelei és a beágyazódás

Azok a párok, akik régóta próbálkoznak családalapítással, minden menzesz előtt reménykednek, hogy most végre elmarad a vérzés. Aztán amikor mégis jelentkezik, akkor elszomorodnak, holott ez jelezheti a beágyazódást is, főleg, ha nem időben és kis mennyiségben jelentkezik. A terhesség létrejöttéhez mindenképpen szükséges, hogy az édesanya szervezete képes legyen vállalni a terhességgel járó kihívást. Ez ugyanis megnövekedett tápanyagigényeket jelent, amit fedezni nem egyszerű. Hiába a rendszeres mozgás és az egészséges étkezés - melyek alapfeltételei az egészségnek -, sajnos ezek mellett is jelentkezhet a tápanyaghiány. A tápanyagpótlást ma már a WHO is javasolja, ennek pedig jó eszköze lehet egy terhes vitamin.

A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben, ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni. Megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó. Mi az a beágyazódás? A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. 5-7 napon keresztül vándorol, és osztódása során az ötödik napra eljut a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotba. Ekkor már 70-100 sejtből áll. Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagodik és megtelik tápanyagokkal. A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére.

Az ovuláció: a termékenység kulcsa

Az ovuláció akkor következik be, amikor a hormonális változások jelzik a nő petefészkeinek, hogy érett petesejtet bocsátanak ki. Általában havonta egyszer fordul elő nőknél menstruációs ciklus. Amikor a petefészek egy érett petesejtet bocsát ki, a petesejt a petevezetékbe kerül, hogy ott maradjon 12-24 órán keresztül, és ez idő alatt megtermékenyülhet egy spermával. Ezt az egész természetes folyamatot ovulációnak nevezik. Az ovuláció azt a folyamatot jelöli, amikor minden menstruációs ciklus során egyszer a hormonális változások hatására a petefészekből kiszabadul egy petesejt. Csak akkor tud teherbe esni, ha egy spermium megtermékenyít egy petesejtet. A petesejteket a petefészkek tartalmazzák. Az ösztrogén magas szintje kiváltja egy másik hormon, a luteinizáló hormon (LH) szintjének gyors emelkedését is. A petesejtet csak legfeljebb 24 órával az ovuláció után lehet megtermékenyíteni. Ha a petesejt nem termékenyül meg, a méh lelöki a nyálkahártyát (a petesejt elvész vele együtt), és elkezdődik a menstruáció.

A spermiumok a nemi érintkezés után öt napig fennmaradhatnak a női reproduktív traktusban, megfelelő testkörülmények között. Míg egy petesejt csupán 24 óráig él, a spermiumok akár öt napig is képesek aktívak maradni. A „termékenységi ablak” teljes időtartama, tekintve a petesejt és a spermium együttes élettartamát, nagyjából hat nap. A legtermékenyebb napok egy ciklus során, amikor a legvalószínűbb, hogy teherbe eshet védekezés nélküli szexuális együttlét esetén, az ovuláció napja és az azt megelőző nap - ez a termékenységi csúcs két napja. A megelőző néhány napban is magas a termékenység, és lehetőség van teherbe esni.

Az ovuláció időpontjának meghatározása az egyik legegyszerűbb lépés a termékenység megértése felé, és az ovulációs tesztek használata a legkönnyebb módja az ovuláció időpontjának pontos előrejelzésének. A hagyományos LH-tesztekkel egy-két nappal az ovuláció előtt lehet meghatározni annak napját.

Az ovuláció jelei és tünetei

Az ovuláció leggyakoribb jeleit és tüneteit mindenki másképp tapasztalja meg. Általában a nők az egyik hónapban észrevesznek néhány tünetet, a következőben pedig már nem. A nőknek emlékezniük kell arra, hogy ha ezen jelek vagy tünetek egyikét sem tapasztalják, az nem jelenti azt, hogy nincs peteérésük. Egyes nők kisebb medencei kényelmetlenséget vagy enyhe görcsöket tapasztalnak az ovuláció előtt vagy alatt. Gyakran mittelschmerz néven ismerik, a tüszőrepedés és a kis mennyiségű vér vagy folyadék felszabadulása miatti ovulációval kapcsolatos kismedencei diszkomfort. A nők mindkét petefészekben ovulációs fájdalmat tapasztalnak, amely hónapról hónapra változhat helyében és intenzitásában. Ez az ovuláció során felszabaduló folyadék néha irritálhatja a hasnyálkahártyát vagy a környező területet. A fájdalom mellett egy nő nehéznek érezheti magát az alsó hasban.

Puffadás, érzékeny mellek és a bazális testhőmérséklet jelentéktelen emelkedése esetenként összefüggésbe hozható az ovulációval. Azt a hőmérsékletet nevezzük, amikor az ember reggel először ébred fel, mielőtt felkelne és mozogna bazális testhőmérséklet (BBT). A nők BBT-értéke körülbelül 1 °F-kal nő az ovuláció bekövetkezte utáni 24 órás időtartam alatt. Ez a progeszteron szekréció eredménye. Nyaki nyálka elsősorban vízből áll. Konzisztenciája megváltozik a termékeny időszak alatt a hormonok, például az ösztrogén és a progeszteron szintjének változása miatt, és támpontokat adhat az ovulációhoz. A méhnyak nyálka konzisztenciájának változása az ovuláció körül elősegíti a spermiumok tojásba való szállítását. Azokon a napokon, amikor az ovuláció közelebb van, a nők többet észrevehetnek lemerül a szokosnál a megnövekedett méhnyak nyálkatérfogat miatt. Amikor a legtermékenyebbek, a méhnyak nyálka hozzájárulhat ahhoz, hogy a spermiumok legalább három napig, de akár 5 napig is életben maradjanak. Az ovuláció alatt vagy előtt az olyan hormonok, mint az ösztrogén és a progeszteron megváltoztathatják a szárított nyál konzisztenciáját, ami mintázatokat eredményezhet. Puffadás - néhány nő puffadást érez az ovuláció előtt és alatt.

A menstruációs ciklus felénél megtörténik az ovuláció. Ezalatt a nő testében egy tojás szabadul fel, ami az ösztrogén és a progeszteron szintjének csökkenéséhez vezet. Ezeknek a hormonoknak az eltolódása testi és érzelmi tünetekhez vezethet a nőknél. Ezenkívül a hormonális változások befolyásolják a szerotonin szintjét, egy neurotranszmittert, amely segít szabályozni a hangulatot, az alvási ciklust és az étvágyat.

A nőknek emlékezniük kell arra, hogy ha ezen jelek vagy tünetek egyikét sem tapasztalják, az nem jelenti azt, hogy nincs peteérésük. Egyes nők kisebb medencei kényelmetlenséget vagy enyhe görcsöket tapasztalnak az ovuláció előtt vagy alatt. Gyakran mittelschmerz néven ismerik, a tüszőrepedés és a kis mennyiségű vér vagy folyadék felszabadulása miatti ovulációval kapcsolatos kismedencei diszkomfort. A nők mindkét petefészekben ovulációs fájdalmat tapasztalnak, amely hónapról hónapra változhat helyében és intenzitásában. Ez az ovuláció során felszabaduló folyadék néha irritálhatja a hasnyálkahártyát vagy a környező területet. A fájdalom mellett egy nő nehéznek érezheti magát az alsó hasban.

A beágyazódás folyamata és jelei

Beágyazódásról akkor beszélhetünk, amikor a méhbe jutó zigóta megtapad annak megvastagodott falán. A zigóta amíg ideérkezik, - a megtermékenyülés után 5-7 nappal, - folyamatosan osztódik tovább: végül a hólyagcsíra, vagy más néven blasztociszta állapotot éri el, és ebben a formájában történik a megtapadás is. Utóbbira azonban 2-3 napot várni kell: a beágyazódás idejére már 70-100 sejt is alkotja a hólyagcsírát, amelyet a méh fala nemcsak megvastagodott, de tápanyagokkal megtelt nyálkahártyával vár. Mivel a zigóta útja néhány napig tart, a beágyazódás folyamata az ovulációt követően 8-10. napon valósul meg általában. A megtapadást körülbelül ötnapos eseménynek tekintjük, bekövetkezte után pedig a szervezet elkezdi a terhességi hormon - a HCG - termelését. Ezért lehetséges, hogy a sikeres fogantatás akár a megtermékenyülés utáni 14. A beágyazódás folyamata másféle hormonokat is beindít: többek között a progeszteron hormon termelődését, amely gátolja a menstruációt, valamint tápanyaghoz juttatja a méhnyálkahártyát. Szintén rögtön a megtapadás után kezd termelődni a humán koriális gonadotropin, más néven a méhlepény. Orvosi szempontból a sikeres beágyazódás a terhesség első hivatalos lépése: a megtermékenyített petesejt a 8. hétig zigóta, a 9.

Mikor történik a beágyazódás? A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul. A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése.

A beágyazódást követően szervezetedben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

A beágyazódás lehetséges jelei:

• Pecsételő vérzés. A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés megtévesztő is lehet, mert nagyjából akkor jelentkezik, amikor a menstruációd is érkezne. Általában azonban inkább pár nappal, egy héttel a várt menstruáció előtt tapasztalható. A beágyazódás miatti vérzés színe halvány rózsaszín vagy barna, és inkább pecsételés, semmint rendes vérzés. Az esetek többségében néhány óráig vagy pár napig tart, de egyeseknél akár hét napig is elhúzódhat.
• Görcsölés. A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak. Egyes nők hasi érzékenységet, derékfájást, görcsölést tapasztalnak a beágyazódás ideje alatt. Ezek a tünetek enyhébbek, mint a PMS-sel vagy a menstruációval járó görcsök, ráadásul kb. egy héttel korábban jelentkeznek, mint a PMS.
• Méhnyaknyák változása. Miután megtörtént a beágyazódás, a méhnyaknyák sűrűbbé, gumiszerűbbé, illetve áttetszővé vagy fehéres színűvé válik. A terhesség kezdetén pedig a progeszteronszint emelkedése miatt a méhnyaknyák még sűrűbb és nagyobb mennyiségű, a színe pedig fehéres vagy sárgás.
• Puffadás. A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszeredet, ettől pedig kellemetlen puffadást érezhetsz. Ez persze a menstruációnak is egyik nagyon gyakori jele, hiszen a progeszteronszint a menstruáció érkezése előtt is megemelkedik.
• Mellérzékenység. Beágyazódást követően a hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintje hirtelen megemelkedik, ami jelentős mellérzékenységet okozhat. Habár sok nő tapasztalja ezt a tünetet menstruáció előtt is, a terhesség korai szakaszában a szokottnál általában észrevehetőbb, erőteljesebb.
• Rosszullét. A beágyazódás utáni progeszteronszint-emelkedés rosszullétet okozhat, habár ez a terhesség 4-5. hetében (nagyjából a menstruáció elmaradása idején) a leggyakoribb. A progeszteron lelassítja az emésztésedet, a hCG-szint emelkedése pedig érzékenyebbé teszi a szaglásodat - ezek a mellékhatások még rosszabbá tehetik a problémát.
• Fejfájás. A hormonszintek emelkedése elengedhetetlen a sikeres terhességhez, ám sajnos ezek (különösképpen a progeszteron) a beágyazódás után fejfájást is előidézhetnek.
• Hangulatingadozás. Egyik pillanatban a fellegekben jársz, másikban bőgsz a tévé előtt? Alig várod, hogy, a nap végén láthasd a párodat, de később ok nélkül begurulsz rá? Ha vadul ingadozik a hangulatod, lehet, hogy ez a beágyazódás utáni hormonváltozások eredménye.
• Testhőmérséklet-változás. Jellemzően egy nő testhőmérséklete lecsökken az ovuláció előtt, majd megemelkedik és menstruáció előtt ismét lecsökken. A terhességet jelzi az, ha emelkedett marad. Ám úgy tűnik, a nők egy részénél a beágyazódás idején - egy napra - leesik a testhőmérséklet. Ez eltér a menstruációt jelző csökkenéstől, ugyanis nem tartós, egyetlen napig tart és utána visszaáll. A változás néhány tized fok (pl. 36,6 °C-ról 36,4 °C-ra), ezért nagyon tudatosan kell figyelned a bazális hőmérsékletet (végbélben mért testhőmérséklet reggel, közvetlenül ébredés után, mozgás és étkezés előtt), hogy észrevedd.

Mi okozhatja a beágyazódási problémákat?

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek. A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

A beágyazódási problémák hátterében állhat:

• a sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége
• a méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip
• a méh gyulladásos betegségei, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)
• policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint
• pajzsmirigy-alulműködés
• elhízottság
• dohányzás
• korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza)

Hogyan támogatható a sikeres beágyazódás?

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el és alakíts ki jó szokásokat, úgymint: minden nap legalább fél óra edzés, több zöldség és gyümölcs fogyasztása, egészséges alvási rutin kialakítása, és így tovább. A termékenységre jótékonyan ható étrenddel nem kell a gyermekvállalásig várni, tanácsos minél előbb elkezdeni, hiszen szervezetünk annál előbb a lehető legmegfelelőbb állapotba kerülhet. Méregtelenítés. Egy kezdeti salaktalanítás mindig jól jön, ehhez alkalmazhatunk különböző természetes összetevőkből elkészített méregtelenítő teákat, folyadékokat, amelyeket bioboltokban megtalálunk. Megfelelő tápanyagok, megfelelő arányban. Az egészséges étkezés fontos része, hogy változatosan együnk, mindenféle tápanyagot fogyasszunk, azonban figyelmet fordítsunk arra, milyen formában visszük be ezeket a szervezetbe. A zsírok közül érdemes a telítetlen, illetve a többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó fajtákat választani: előbbiek az olívaolaj, a diófélék, utóbbiak a növényi olajok, tengeri halak olajai. A szénhidrátok közül a lassan felszívódó típusokat ajánlatos fogyasztani: a teljes kiőrlésű pékárukat, a hüvelyeseket vagy a gyümölcsöket. Utóbbiakat cukortartalmuk miatt inkább a délelőtti órákban, vagy sportolás előtt.

A rendszeres sportolás, legyen az valamilyen edzés, vagy a gyakori hosszabb séta, fontos szerepet játszik abban, hogy megfelelően felkészítsük a szervezetet az embrió befogadására. Az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein sem ajánlott a babavárás időszakában, illetve az arra való készülődés alatt is érdemes húzni egy határt ezekkel kapcsolatban. Például napi egy csésze kávéban maximalizálni a koffeinfogyasztást. A dohányzást jobb teljesen mellőzni: egyrészt rossz hatással van a hormonrendszerre, emellett negatívan befolyásolja a pajzsmirigy működését, amely igazán megnehezítheti a teherbeesést.

Természetesen fontos a vitaminfogyasztás, az A-, C-, E-, B-vitaminok mind segíthetik az embrió megtapadását, csakúgy, mint a leglényegesebb nyomelemek: a folsav, a magnézium, a vas, a cink vagy a szelén. Orvosi javaslatra szükséges lehet speciálisabb étrendkiegészítő, mint a melatonin, amely nem csupán az alvásra gyakorol jótékony hatást, de szabályozza a vérnyomást, valamint antioxidáns hatású. Számos gyógynövény támogatja a peteérést, valamint a beágyazódást. Teaként elkészíthető a cickafark, a málnalevél, valamint a palástfű: előbbit a peteérés előtt kell inni éhgyomorra, a palástfű a beágyazódást, a málnalevél az érést támogatja. Hasznos tápanyagot szolgáltat még a méhpempő, valamint a barátcserje.

tags: #peteereskor #ha #sikerul #a #megtermekenyites