Az ovuláció, vagy más néven peteérés, a női reproduktív ciklus egyik kulcsfontosságú eseménye. A peteérés nemcsak a fogantatás szempontjából fontos, hanem a női egészség általános állapotának megértésében is központi szerepet tölt be. Az ovuláció az a folyamat, amikor a petefészekből egy érett petesejt kilökődik, és elindul a petevezeték felé. Ez a női ciklus közepe táján történik meg, általában a ciklus 14. napja körül egy 28 napos ciklus esetén. Sőt, olyan is van, amikor egy ciklusban nem történik ovuláció. Az iparosodott világban a termékeny korú nők kb. 40%-ának nincsen rendszeres ovulációja.
A peteérés egy hosszabb folyamat része: a ciklus első felében, az úgynevezett follikuláris fázisban a petefészkekben több apró tüsző kezd el növekedni. Ezek közül az egyik válik dominánssá, és ebben fejlődik ki az érett petesejt. Míg a peteérés egy több hétig tartó folyamat, maga az ovuláció egy pillanat történése. A tüszőrepedés szó szerint azt jelenti, hogy az érett tüsző megreped, és a benne lévő petesejt kiszabadul. Ezt nevezzük ovulációnak. A petesejt ezután bekerül a petevezetékbe, és elindul a méh felé.
A termékeny korú nők igen nagy hányada biztosra veszi, hogy ovulál, holott ez sajnos közel sem ennyire magától értetődő. A fiatal nők nagy többségének fogalma sincs arról, hogy hogyan működik a szervezete nőgyógyászati szempontból, megfigyeléseik sajnálatos módon maximum a menstruációjuk követésére terjed ki. Ez a helytelen hozzáállás pedig ahhoz vezet, hogy észre sem veszik, hogy adott esetben rendszeresen nincs ovulációjuk, ami azt jelenti, hogy nem termelnek kielégítő mennyiségű progeszteront, ami pedig hosszabb vagy rövidebb időn belül ösztrogén dominanciában fog megtestesülni.
Az ovuláció elmaradásának (anovuláció) okai
Az elmaradó ovuláció (az anovulációs ciklusok) népbetegségként vannak jelen a nők életében. Az általunk is gyakran tárgyalt klasszikus okok mellett pedig (mint amilyen a stressz, a szigorú diéták, a túledzés) egészen meglepő dolgok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az általános egészség egyik zálogát jelentő folyamat sérül.
1. Melatonin
Igen, az első a meglepő okok sorában a melatonin. Ha a melatonin szintje túl alacsony vagy túl magas, az befolyásolhatja az ovulációt, és ezen keresztül akár termékenységi problémákhoz is vezethet. A melatonin a tobozmirigy által termelt hormon, amely a cirkadián ritmus és az alvás-ébrenlét ciklusok szabályozásáért felelős. Alapvetően segít elaludni és átaludni az éjszakákat. Sajnos a mesterséges fénynek való túlzott kitettség csökkenti a szervezetünk saját melatonin termelését. Ez a tény mára viszonylag széles körű ismeretségnek örvend, ezért a melatonin-kiegészítők az utóbbi időben elképesztően népszerűvé váltak. A táplálékkiegészítő formájában bevitt melatonin azonban természetesen nem teljesen ugyanúgy hat, ahogyan a saját szervezetünk által termelt melatonin működik - nem ugyanaz a mennyiség, nem ugyanaz az időzítés stb. Fontos tudnod, hogy a nagy mennyiségű melatonin is késleltetheti vagy leállíthatja az ovulációt! A melatonin túladagolása egyébként nemcsak nőknél hat a termékenységre.
2. Ínybetegség
Egy 2011-ben végzett tanulmány szerint az ínybetegségben szenvedő nők átlagosan két hónappal hosszabb idő alatt estek teherbe, mint azok, akik nem küzdöttek ínybetegséggel (5 hónap helyett 7 hónap volt ez az idő). Még érdekesebb ez a megállapítás a tanulmányban: „A nem kaukázusi nők tűntek a leginkább érintett csoportnak. Nekik több mint 12 hónapba telt, mire teherbe estek, ha ínybetegségben szenvedtek.”. A fogínybetegségek a lepedék megjelenésével kezdődnek, amely aztán idővel és a megfelelő dentálhigiénés lépések elhanyagolásával fogkővé alakul. Az ínygyulladás később periodontális betegséggé alakulhat, amikor az íny elkezd visszahúzódni - ezen a ponton már komolyabb problémáról van szó. Ezek a baktériumok és az általuk termelt toxinok ugyanis a véráramba kerülhetnek, ami további gyulladás kialakulásához vezethet a szervezetben. Ez a gyulladás az, ami a kutatók szerint összefügg az elmaradó ovulációval, a termékenységi problémákkal, és a vetéléssel is.
3. NSAID-ok (nem szteroid gyulladáscsökkentők)
Az NSAID-ok képesek arra, hogy gátolják a tüszőrepedés folyamatát. Azok, akik valamilyen alapbetegség miatt (endometriózis, migrén, rheumatoid arthritis, stb.) gyakran kényszerülnek fájdalomcsillapítót használni, veszélyben vannak. Ha te is ebbe a csoportba tartozol, érdemes megfontolnod, hogy legalább a ciklusod follikuláris fázisában más típusú fájdalomcsillapítót használj.
4. BPA (Biszfenol A)
A BPA ezek egyike - talán a legismertebb mind közül. A BPA egy olyan vegyi anyag, amelyet kemény műanyagok előállításához használnak. Jellemzően a vizes palackokban és az ételdobozokban található meg, de jelen lehet a műanyag papucsokban, a nyugták bevonatában, a hagyományos vegytisztításban használt anyagokban és az éttermi elviteles edényekben is. Egy 2010-es tanulmányban véletlenszerűen vizeletminták 95%-ában és a vizsgált női résztvevőinek petefészkéből nyert tüszőfolyadékban is kimutatható volt a BPA. Emellett sajnos a PCOS, az endometrium betegségei, a beágyazódás sikertelensége, a vetélések és a koraszülés kialakulásában is szerepet játszhat a BPA. Bár számtalan korlátozó rendelkezés van érvényben a BPA használatát illetően, mégis fontos ébernek lennünk, ugyanis a kevésbé tudatos piacokról érkező termékek egyáltalán nem biztos, hogy mentesek a BPA-tól.
5. Pajzsmirigybetegségek
Talán a legkevésbé meglepő maradt utoljára: a pajzsmirigybetegségek minden típusa akár teljesen meggátolhatja az ovulációt. Amit azonban a legtöbb nő nem tud (és gyakran nem is mondják el neki), hogy milyen jelek utalhatnak a pajzsmirigy működési zavaraira. A legfontosabb a pajzsmirigy betegségek és az ovuláció összefüggése tekintetében, hogy a megfelelő mennyiségben termelődő pajzsmirigy hormon segíti az FSH-t a munkájában - azaz a petefészkekben lévő tüszők növekedésének stimulálásában - valamint előmozdítja a sárgatest kialakulását is. A peteérés folyamatának zavartalanságához megfelelő mennyiségű T3-ra van szükségünk. Ami még ennél is érdekesebb, hogy a luteális fázishoz kapcsolódó problémák és az alacsony progeszteronszint egyaránt javulást mutatnak a pajzsmirigyhormon-pótló kezelések után. Ha a pajzsmirigyed alulműködik, akkor a tested alaphőmérséklete valószínűleg alacsonyabb, mint kellene. A gyorsan osztódó sejteknek egy kis embrióban azonban egy bizonyos hőmérsékleti tartományra van szükségük ahhoz, hogy az osztódás végbemenjen.
Az ovuláció jelei és felismerése
Az ovuláció jelei sokszínűek lehetnek, és bár egyes nők alig észlelnek változásokat, mások jelentős tüneteket tapasztalhatnak. Ezek a jelek segíthetnek a nőknek felismerni és nyomon követni ovulációjuk idejét, különösen azok számára, akik terhességet terveznek.
- Fokozott hüvelyi váladék: Az ovuláció közeledtével a hüvelyi váladék átlátszóbbá, csúszósabbá és nyúlósabbá válik, hasonlítva a tojásfehérjéhez.
- Hőmérséklet emelkedése: Sok nő tapasztal testhőmérséklet-emelkedést az ovuláció után, amit a bazális testhőmérséklet (BTT) méréssel lehet pontosan követni. Egy nem ovuláló nő testének alaphőmérséklete valahol 36,2 és 36,5°C között van, de ez a hőmérséklet ovuláció idején egyik nap az alapszint alá esik, majd fölé megy a következő napon. Ha egy picivel magasabb a testhőmérsékleted több mint három napon át, akkor feltételezhető, hogy bekövetkezett az ovuláció.
- Emocionális változások: Sok nő tapasztalhat hangulatingadozásokat vagy fokozott érzelmi érzékenységet az ovulációs időszak alatt.
- Ovulációs fájdalom (Mittelschmerz): A peteérés során előfordulhat kisebb vérzés, amit ovulációs vérzésnek nevezünk. Az ovulációs vérzés általában az ösztrogénszint hirtelen csökkenése miatt következik be, mely befolyásolja az endometrium (méhnyálkahártya) stabilitását. A fájdalmas peteérés, amelyet orvosi nyelven mittelschmerznek (középidős fájdalom) neveznek, egy olyan jelenség, ami bizonyos nők esetében előfordulhat az ovuláció idejében. A fájdalom általában enyhe vagy közepesen erős, és rövid időn belül, néhány órától egy napig tarthat.
Fontos, hogy nem minden nőnél következnek be a felsorolt jelek, esetleg más tünet is társulhat mellé, ezért önmagában ezekre figyelni nem elegendő. A cikluskövetés segít abban, hogy ne csak az ovulációt ismerd fel, hanem a hormonális működésed teljes összképét átlásd.
A peteérés időpontjának meghatározása
A peteérés időpontjának meghatározása kulcsfontosságú lehet mind a terhesség tervezése, mind a termékenységi problémák kezelése szempontjából.
- Menstruációs ciklus számítása: A legtöbb nőnek általában 28-32 napos ciklusa van. Az ovuláció gyakran a ciklus 14. napján történik, különösen a 28 napos ciklusok esetében. Bár az ovulációs ciklusok hossza változó, általánosságban elmondható, hogy az ovuláció a következő menstruációd kezdete előtt 14 nappal következik be.
- Bazális testhőmérséklet mérés (BTT): A testhőmérséklet napi mérésével nyomon követhető, mikor történik meg a peteérés jellemző hőmérséklet-emelkedése.
- Ovulációs tesztek: Az ovulációs teszt egy könnyű, kényelmes módszer, mellyel a nők nyomon követhetik az ovulációik valószínűsíthető idejét. Ez a teszt a luteinizáló hormon (LH) szintjének ovulációval együtt járó emelkedését mutatja ki a vizeletből. A kimutatott LH csúcs után 24-36 órával várható az ovuláció bekövetkezte, tehát a tesztelést a várható peteérést megelőző napokban kell elkezdened, nehogy elkerüld a termékeny időszakot (termékenységi ablak).
A hormonrendszer és az általános egészség kapcsolata
Megdöbbentő, hogy a női egészséghez kapcsolódó kérdések kutatása mennyi összefüggésre hívja fel a figyelmünket. A hormonrendszered egészsége és az általános egészséged oda-vissza befolyásolják egymást, és óriási mértékben befolyásolják a hétköznapjaidat. Az ovuláció jelentősége messze túlmutat a termékenység fenntartásán: az általános egészségünk fenntartásában (izmok, keringés, idegrendszer, csontok egészsége, mellek egészsége) is óriási jelentősége van a peteérés folyamatának.
Női reproduktív rendszer - menstruációs ciklus, hormonok és szabályozás
A premenstruációs szindróma (PMS) elnevezés azoknak a fizikai és pszichés tüneteknek az összességére utal, amelyeket az ovuláció után és a menstruáció kezdete előtt tapasztalnak a nők. Egyesek könnyebben viselik a PMS-t, mások viszont annyira rosszul vannak ilyenkor, hogy iskolába vagy dolgozni menni is képtelenek. Az ovulációt követően az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintje drámai csökkenésnek indul, és bár egyelőre nem teljesen tisztázott, de a kutatók szerint ez lehet a premenstruációs szindróma fő oka.