A perinatális halálozás és a magyarországi demográfiai trendek

A mortalitás kifejezés a latin mors (=halál) szóból eredő mortalitas (=halandóság) szóból származik.

A mortalitás az a halálozási arányszám, ami megmutatja, hogy egy adott csoporton belül vagy egy adott okból hányan halnak meg. Ezt általában egy egységes számmal fejezik ki, ami azt adja meg, hogy 1 év alatt 1000 emberből hányan halnak meg. Például ha egy betegség mortalitása 5, az azt jelenti, hogy egy éven belül 1000 emberből 5 fő halt meg ebben a kórban.

A mortalitás kiszámítása tehát úgy történik, hogy a halálesetek számát el kell osztani a népesség számával, és ezt meg kell szorozni ezerrel (például ha egy kisvárosban 10 000 lakos él, és közülük 50‑en haltak meg a szóban forgó betegségben, akkor 50 / 10 000 = 0,005, ezt megszorozva ezerrel 0,005 × 1000 = 5 a betegség mortalitása ezen a településen).

A mortalitásnak különböző típusai vannak:

• Nyers halálozási arány: a halálesetek száma az összlakosság számához viszonyítva például egy országban vagy egy földrészen.
• Korspecifikus mortalitás: a halálesetek száma egy meghatározott életkorban, például az 5 évesnél fiatalabb gyerekek körében (gyermekhalandóság), az 1 évesnél fiatalabb gyermekek körében (csecsemőhalandóság) vagy az újszülöttek és a magzati korban lévők körében (perinatális halálozás).
• Okspecifikus mortalitás: egy meghatározott okból történt halálesetek száma, például az autóbalesetben meghaltak, vagy egy adott betegségben elhunytak, vagy terhesség kapcsán történt elhalálozások (anyai halálozás).

A perinatális halálozás az újszülöttek és a magzati korban lévők körében bekövetkező halálesetek arányát jelenti. Ez az egyik legérzékenyebb demográfiai mutatója egy ország egészségügyi rendszerének és általános jólétének.

A 2024-es év demográfiai adatai Magyarországon aggasztó képet festenek a születésszámok csökkenésével kapcsolatban. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2024-ben 77 500 gyerek született, ami 7725-tel kevesebb, mint 2023-ban, és mintegy 15 ezerrel kevesebb, mint a 2016-os és 2021-es csúcsévekben. Ez volt a valaha mért legalacsonyabb születésszám 1949 óta, amikor elkezdték az éves statisztika vezetését.

A gyermekvállalási kedv drasztikusan csökken, három év alatt is óriásit zuhant a szám. Korábban már az is rossz évnek számított, ha nem született 90 ezer gyerek egy év alatt, most pedig már a 80 ezres szintet sem értük el.

A teljes népesség számához viszonyítva a születésszám is mélypontot ért el. Az eddigi mélypont a 2011-es ezer főre jutó 8,8 születés volt, 2023-ban 8,9 volt ez a szám, ehhez képest lett 2024-ben 8,1. A teljes termékenységi arányszám pedig, ami azt mutatja, hogy egy nő élete folyamán átlagosan hány gyereket szül, az egy évvel korábbi 1,51-ről 1,38-ra csökkent. Ez még mindig magasabb, mint az 1997 és 2013 közötti számok, de jelentős visszaesés.

A kormány korábban sikerként kommunikálta a születésszámok növekedését, hivatkozva arra, hogy politikájuknak köszönhetően 160 ezerrel több gyerek született. Ez a szám azonban egy jelentős csúsztatással jött ki, a mélypontot jelentő 2011-es és a csúcsot hozó 2021-es év összehasonlításából. A termékenységi arányszám sem magas már, és bár nem történelmi mélypontján jár, a kormány által kitűzött 2,1-es értéktől, ami a népesség szinten tartásához szükséges, messze elmarad.

A politikusok korábban mertek nagyot álmodni a demográfiai célokat illetően. Orbán Viktor 2017-ben azt mondta, hogy 2030-ra két felnőttre 2,1 gyerek juthat, Lázár János pedig évi 120 ezer körüli születésszámra számított. Matolcsy György 110 ezerrel számolt, fejlődési utat is meghatározva.

A demográfiai trendek alakulásában nemcsak a kormány politikája, hanem az ország gazdasági helyzete és más globális tényezők is szerepet játszanak. Közép- és Kelet-Európa több országában hasonló tendenciák figyelhetők meg 1960 óta, függetlenül az éppen hatalmon lévő kormányoktól. A Tárki Társadalmi riportja szerint az 1985 és 2016 közötti időszakban a családpolitika csak kis mértékben befolyásolta a gyermekvállalási kedvet. Érdemi változást leginkább abban lehetett elérni, hogy a több családtámogatás hatására a kétgyerekesek szívesebben vállaltak harmadikat. Fontos tényező, hogy magas infláció esetén sokan elhalasztották a gyerekvállalást.

A gyermekvállalási kedvnél hatékonyabban tudta a kormány emelni a házasságkötések számát, bár ez a tendencia is lecsengőben van. 2024-ben 46 550 házasságot kötöttek, 3589-cel kevesebbet, mint egy évvel korábban. A házassági boom, ami a kedvezményekhez kötött hivatalos papírok megszerzéséből eredt, véget ért, és most már csak a fiatalabb párok tudják növelni a mutatót.

A demográfiai statisztika másik oldalán, a halálozások között ellenben javuló tendenciát láthatunk. 2024-ben 127 500 magyar halt meg, 676-tal kevesebben, mint egy évvel korábban. Ez ezer főre 13,3 halálesetet jelent, ami 2017 óta a legalacsonyabb arány.

Bár a magyar egészségügy állapota nem rózsás, és az OECD jelentése szerint sok mutatóban a fejlett világ végén járunk, a halálozási ráta csökkenése magyarázható a Covid-19 járvány hatásaival. A 2020-2021-es években sok idős ember halt meg a járvány következtében, akik, ha nem lett volna a pandémia, még élhettek volna. Ezáltal már nem rontják a 2023-2024-es halálozási statisztikát, és valószínűleg a következő néhány évben is a 2017-2019-es szint alatt maradhat a mutató.

Összességében a természetes fogyás 50 ezer fő volt 2024-ben, ennyivel többen haltak meg, mint ahányan születtek. Ez nagyjából egy Eger méretű város lakosságának elvesztését jelenti egy év alatt. Ezt figyelembe véve, valamint a kivándorlást és a bevándorlást is, 2025 első pillanatában a KSH becslése szerint Magyarország lakossága 9 millió 540 ezer fő volt.

A demográfiai problémák, mint a csökkenő születésszám és a munkaképes korú népesség zsugorodása, komoly kihívást jelentenek a magyar gazdaság számára. A 2030-ig várhatóan 300 ezer fővel csökkenő munkaképes korú népesség súlyos következményekkel járhat a munkaerőpiacon és a gazdasági növekedésben.

tags: #perinatalis #halalozasi #aranyszam