A párkapcsolatok világa összetett és sokrétű, tele kihívásokkal és örömökkel. Az emberi kapcsolatok fejlődése természetes stádiumokon megy keresztül, melyek megértése segíthet abban, hogy jobban navigáljunk ezeken a szakaszokon, és proaktívan kezeljük az esetleges kríziseket.
Az individuum szó jelentése osztatlan, magyarul "egy-én". Minden párkapcsolatban két osztatlan, kapcsolódásra egy bizonyos szint előtt nem képes, dióhéjszerű, atommagszerű zárt én szerepel. Amíg individuum, "osztatlan", "egy-én" van, addig nincs se pár, se kapcsolat.
Létezésünk természetes állapota az Egység. Ez legtisztább formájában újszülöttként tapasztalható meg. Amint megszületünk, és a fizikai testünkben, ezáltal a fizikai világban vagyunk, egy ponton megüt bennünket ennek Kettőssége. Amikor egy ilyen élmény ér bennünket, kezdetben a fizikai testünkben, megjelenik a Fájdalom. A Fájdalom tapasztalása mindig valamilyen Kettősséghez kapcsolódik. Amikor a Fájdalom tapasztalását megéljük, rögtön utána ennek felismerésével megjelenik a Félelem. Amint ezt a kezdeti két élményt, a Kettősség megtapasztalásából adódó Fájdalmat és Fél-elemet nem oldja fel valami rögtön, mindent megteszünk ösztönösen, hogy extra energiát termeljünk, ami elsöpri, a leggyorsabb hatállyal megszünteti a Kettősséget, annak tapasztalását. Ez a Düh. A Düh olyan mértékű felfokozott megélés, energialöket, ami arra hivatott, hogy mindennemű Kettősséget feloldjon.
Amint Dühünk nem oldja fel a Kettősséget, rájövünk, hogy ez nem gazdaságos hosszútávon, fenntartani a túlzott energiatermelést és izzást, vagy éppenséggel a külvilágról pattanunk le sikertelenül: megjelenik az Elfojtás. Itt, az Elfojtás szintjén már elkeveredtünk a kezdeti szentháromságtól, a fájdalom-félelem-düh természetes, őszinte és kontroll nélküli szintjeiről; kifelé. A Harag szintén nem gazdaságos, hiszen nem közvetlen, és nem is vonzó, így megjelenik a következő szint: a Képmutatás. Itt már kiszorulva az eredeti, őszinte és élő szintekről, már kialakul a/egy pszeudo-személyiség. Ebből a Képmutatás-ból, az eredeti érzések elfojtásából megjelenik az Undor. Egyrészt magunk iránt, ami a beszorult energiákra reakció, és úgy általában a dolgok iránt. Itt, a legkülső rétegen már ügyelünk minden lélegzetvételre, gondolatra, érzésre, mozdulatra: teljessé válik a szabály- és mintakövetés. Gazdaságosan, vagy annak tűnően osztjuk be érzéseinket, és gazdaságosan vagy annak tűnően vesszük fel az éppen aktuális környezet vagy személy szabályrendszerét, komfort-faktorait.
A fent leírt folyamatábra egy konkrét, adott esemény megélési mátrixa, amennyiben Egységvesztést tapasztalunk. Gyerekkorunkban akár egy napon belül hányszor tört el a mécses, hányszor tapasztaltuk az Egység hiányát, és játszódott le ez a folyamatábra. Felgyülemlik ez az összes beszorult energia, és ott kering a rendszerünkben, beszorulva ezen rétegek mögé az Egység és a Valódi Énünk.
Energetikailag és terápiás értelemben olyanok vagyunk, mint egy Matrjoska-baba. Ha megpróbálsz két Matrjoska-babát összerakni, a felszínen érintkeznek, de van 5-6 réteg, ami elválasztja a felszínt a legbelső, valódi, tömör és élő babától. Ezen rétegek felszámolására pedig azt tudjuk tenni, ahogy kialakultak; csak fordítva. Egy energia-hiányos, figyelemhiányos, túl gyors állapotban alakul ki az Egység-vesztés, és ebből a rétegek. Logikusan adódik, hogy akkor ugyanezen az úton lehet nem-kialakítani, lebontani őket. Nyugodt, lassú, bizalmi légkörben benyitni a régebbi rétegbe, megkapni azt a figyelmet, energiát, figyelem-energiát, ami anno hiányzott, újra átélni a sztorit, ahol sérült az Egység, és a plusz energia és a felnőtt létünk biztonságából feloldódik a réteg.
Az alapkoncepció a fenti gondolatmenetben, hogy mindannyian energetikailag olyanok vagyunk, mint a Matrjoska-baba. Van belül egy Egységet elvesztett és beszorult Gyermek. Így működik a világ. Megszületünk, látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy ez a megnyilvánult világ nem-Egység, és ez megüt bennünket. Erre kialakulnak a fent megmutatott rétegek, a felszínen pedig egy szabály- és mintakövető racionális réteg. Ki akarunk szabadulni: ez természetes. Beszorult Én-ünk ki akar törni, élni, Egységben lenni akar: ez a legtermészetesebb dolog a világon. Nem akarjuk érezni az elkülönültség, bezártság érzetét, és ennek a legnagyobb természetességgel a Párkapcsolat a legnagyobb feloldója; pontosabban annak tűnik.
A Párkapcsolat Fejlődési Szakaszai Bader és Pearson Elmélete Szerint
Ellyn Bader és Peter Pearson amerikai párterapeuta szerzőpáros alkotta meg az elkötelezett párkapcsolat fejlődéselméletét, mely öt fő szakaszra bontja a párkapcsolatok dinamikáját. Ezek a szakaszok, bár általános leírások, segítenek megérteni a kapcsolatok természetes alakulását.
1. Szimbiózis Szakasz
Ebben a szakaszban megszűnnek az énhatárok, a párok feloldódnak egymásban. Rengeteg időt akarnak együtt tölteni, hogy megismerjék a másikat és bemutathassák saját magukat. Ezt a szakaszt szokták rózsaszín, elvakult időszaknak nevezni, a "MI" élménye a jellemző, amikor eltűnnek a különbségek. Itt kezdik megismerni egymást, itt kezdik el kialakítani közös szokásaikat, értékrendjüket: szexuális, szociális, és anyagi értelemben is.
Szakasz kihívása: Amennyiben a kezdet túl intenzív, gyakori, hogy a túlzott ingeráradattól kifullad a kapcsolat és hirtelen erős távolodás áll be.
Mire érdemes figyelni: Nagyon jó érzés, ha valakivel jól alakulnak a dolgok, ha kialakul a kölcsönös szimpátia, viszont érdemes törekedni az úgymond közepes tempójú ismerkedésre. Tehát nem rögtön hétből hét este egymásnál aludni. Fontos, hogy a kezdeti ismerkedési szakaszban is legyenek külön töltött napok. Ez erősítheti meg hosszú távon az együttműködést.
2. Differenciálódás Szakasz
A rózsaszín köd után elindul egy természetes távolodás a másiktól. Ekkor az egyik vagy mindkét félben kialakul a vágy, hogy ismét egyénnek is érezhesse magát. Például időnként a saját hobbijaihoz forduljon a párja helyett. Ebben a szakaszban az "ÉN" élménye válik fontossá, újra fontossá kezdenek válni az egyén saját szükségletei, igényei, vágyai.
Szakasz kihívása: Ha az egyik tagban kialakul a vágy a különülésre, viszont a másikban még nem, az sok konfliktushoz vezethet.
Mire érdemes figyelni: Kikerülhetetlen, hogy elinduljon a differenciálódás, ezért érdemes észlelni, ha itt járunk. Ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolat már ne lenne elég jó, pusztán természetes, hogy a másikon kívül is szeretnénk létezni. Ne ijedjünk meg ettől, és attól is próbáljuk védeni magunkat, hogy azt gondoljuk, ha a másik már nem csak velünk foglalkozik, akkor már nem is szeret.
3. Gyakorlás Szakasz
Itt már nemcsak újra a saját dolgaink, hanem a párunkon kívüli személyek is újra fontosak lesznek számunkra. Fő jellemzője az "ŐK" fontossága, élménye. Ebben a szakaszban átmenetileg sokkal fontosabbá válik a külvilág, a külső megerősítés, az igény a függetlenségre, mint a kapcsolat.
Szakasz kihívása: Bár nem könnyű, de meg kell találni az egyensúlyt a párunkkal, saját magunkkal és az egyéb személyekkel töltött idő között.
Mire érdemes figyelni: Teret adni mindennek és mindenkinek.
4. Újraközeledés Szakasz
Ilyenkor figyelmünk központjába ismét a másik kerül. Ha ide eljut a pár és megfejlődi ezt a szakaszt, akkor nagy eséllyel tartós és mély elköteleződés alakulhat ki. A "TE" fontosságának újra megélése a jellemző. Itt újra átélik a meghittséget, az összetartozás élményét az én-határok elmosódása, önfeladás nélkül.
Szakasz kihívása: Idáig eljutni úgy, hogy a párok ismét nagyjából ugyanott tartsanak.
Mire érdemes figyelni: Kialakítani az egyensúlyt a minket körülvevő személyekkel.
5. Érett Kapcsolat Szakasz
Két erős, különálló személyiség elkötelezett a másik irányába. Rugalmasan állnak egymás és saját igényeikhez. Figyelnek a másik és saját szükségleteikre. A párkapcsolat során a különböző szakaszok ismétlődhetnek, többször is megjelenhetnek. Az is előfordulhat, hogy a pár tagjai nem egyszerre tartanak ugyanabban a fázisban, ebből is származhatnak konfliktusok.
Szakasz kihívása: Ebben a szakaszban nem egyszerű fenntartani a játékosságot és az izgalmat.
Mire érdemes figyelni: Érdemes olyan új közös élményeket szerezni, amely még inkább megerősíti az elköteleződést.
A Kapcsolatok Típusai és Kihívásai
Az Illinois-i Egyetem tudósai 376 szerelmespár 9 hónapos vizsgálata után négy típusra osztották a párkapcsolatokat. Ezek a típusok segíthetnek megérteni a kapcsolatok dinamikáját és az esetleges nehézségeket.
1. Szenvedélyes és Konfliktusokkal Teli Kapcsolatok
Ezekben a kapcsolatokban a felek rengeteg időt töltenek együtt, találkozásaik mindig szenvedélyesek, ám a viták is gyakoriak, amelyek még szenvedélyesebb kibékülésekbe torkollnak. Érzelmeik gyakran változnak, nagyon mérgesek és nagyon szerelmesek is tudnak lenni, ám amint külön töltenek egy kis időt, rádöbbennek, hogy mennyire fontos számukra a másik. A dráma szerelmeseinek állandó harcai fárasztóak lehetnek, és könnyen vezethetnek szakításhoz, mivel a hirtelen támadt érzelmek is kihunyhatnak az átlagosnál hamarabb.
2. Hullámvasút Kapcsolatok
A páros tagjai régi beidegződéseik, csalódásaik, félelmeik miatt hozhatnak rossz döntéseket, amivel jelenlegi kapcsolatukat rombolják. Ám ennek ellenére tudatosak, sok időt töltenek együtt, és igyekeznek megbeszélni problémáikat, megérteni a másikat, és jobban megismerni önmagukat. Ugyanakkor jót tesz nekik, ha szabadidejük egy részét a másiktól távol tölthetik, lenyugodhatnak, erőt meríthetnek, saját barátaikkal lehetnek.
3. Partiarcék Kapcsolatok (Társas Kapcsolatok)
A tagok nagy baráti körhöz tartoznak, akikkel rendszeresen szerveznek programokat. Gyakran kommunikálnak a közösségi oldalak vagy más csevegőprogramok segítségével, minden pillanatukat, érzelmüket megosztják párjukkal. Nagyon szeretnek játszani, vacsorát főzni együtt, elválaszthatatlanok egymástól és a társaságtól is, sokszor buliznak. Ez a típusú kapcsolat nagyon erős, mert a szerelem mögött mély barátság húzódik.
4. Egymásra Hangolt Kapcsolatok
A tagok sok időt töltenek együtt, sok közös érdeklődési körük, hobbijuk van. Fontos számukra a kapcsolat, annak előrehaladása, fejlesztése, és ezért hajlandók komoly döntéseket, áldozatokat is hozni. Ugyanarra a helyre szeretnének menni nyaralni, pihenni, de ha kell, gyakran kötnek kompromisszumokat. Ezek a kapcsolatok a legtöbb esetben erősek, kitartanak, terhelhetők, a tagok gyakran házasodnak össze és vállalnak gyerekeket.
A párkapcsolat fejlődési szakaszai
A Kommunikáció és a Bizalom Alapjai
A hatékony kommunikáció kulcsfontosságú egy párkapcsolatban. Lényeges, hogy a párok őszintén és nyíltan tudjanak beszélni egymással az érzéseikről, szükségleteikről és vágyaikról. Fontos, hogy hallgassanak egymásra és megértsék egymást.
A bizalom alapvető fontosságú a párkapcsolatokban. Elengedhetetlen, hogy a párok megbízzanak egymásban és hűségesek legyenek egymáshoz. A bizalom kiépítése időbe telik, és szükség van a kölcsönös tiszteletre és megértésre is.
A kompromisszumkészség fontos a konfliktusok kezelésében és a kölcsönös együttműködésben. A párok nem mindig értenek egyet, ezért fontos, hogy képesek legyenek megtalálni a középutat és együttműködni a megoldás érdekében.
A modern pszichoterápiák elméleti alapjait elsőként Sigmund Freud bécsi neurológus fektette le. Nem sokkal később, Freud tanítványai körében többen - így a magyar Ferenczi Sándor vagy a Ferenczinél képződő Melanie Klein -, figyelmüket a korai anya-gyerek kapcsolat felé irányították, mely terápiás tapasztalataik szerint kihat a felnőtt ember kapcsolati működésére is. Ezekből az elgondolásokból és gyermekmegfigyelésekből bontakozott ki az ún. tárgykapcsolati irányzat, mely az “én” és a “másik” kapcsolati mintázatait, valamint a múltbeli kapcsolati élmények jelenre gyakorolt hatását helyezi a középpontba.
Margaret Mahler által kidolgozott tárgykapcsolati elmélet a csecsemő és gondozója (elsősorban az anya) közötti kommunikáció és kapcsolat fejlődését vizsgálja. A mélylélektani gondolkodás alapvető tézise, hogy korai gyerekkori élményeink, érzéseink alapvetően befolyásolják önmagunkról alkotott képünket, illetve későbbi kapcsolati működésünket is.
Kapcsolatokat, családokat vizsgálva, E. Bader és P. T. Pearson érdekes megfigyelésre jutottak: a párkapcsolatok fő fejlődési szakaszai párhuzamba állíthatók a Mahler-i gyermeki lélek-fejlődési szakaszokkal. Vagyis ahogy az anya-gyerek kapcsolatában folyamatosan változnak a gyerek autonómia -függetlenségi- és kötődési igényei az életkorának előrehaladtával, ugyanúgy változnak a kapcsolatokban is az ismerkedéstől egészen az érett kapcsolatig. Valamint azt is megállapították, hogy az anya-gyerek kapcsolat milyensége, problémái alapvetően meghatározzák a későbbi párkapcsolatok minőségét.
A 3-6-9 szabály egy praktikus útmutató, amely segít megérteni a párkapcsolatok természetes fejlődését az első kilenc hónap során. A romantikus kapcsolatok olyanok, mint egy izgalmas könyv: kezdetben, míg csak az első fejezetet olvasod, tele lelkesedéssel és kíváncsisággal. Aztán, ahogy haladsz előre, egyre több részletet ismersz meg a történetből - és a lassan kiderül, érdemes-e tovább olvasni. Ez a szabály nem szentírás, nem kötelező érvényű törvény, hanem inkább egy gyakorlati időkeret, ami segít felismerni, hogyan változik a kapcsolat dinamikája az első kilenc hónapban. A 3-as szám az első három hónapot jelöli, amit a kapcsolatokban gyakran a nászút fázisának neveznek. Ebben az időszakban minden izgalmas és könnyed. A közös programok, mély beszélgetések és a lelkesedés miatt hajlamosak vagyunk a másik legjobb oldalát látni, miközben a valós jellegzetességek még elmosódnak, a hibák eltörpülnek, és egyébként is igyekszik mindenki a legjobb oldalát mutatni. Mindez persze nem azt jelenti, hogy ezt az időszakot nem kéne valódinak gondolnunk - épp ellenkezőleg: merjük élvezni! Ugyanakkor nem ez a legjobb időpont arra, hogy komoly, hosszú távú döntéseket hozzunk.
A párkapcsolat idővel eljut arra a szintre, ami a kezdeti kiinduló folyamat első hármasának külső tagja (Fájdalom-Félelem-Düh). Emlékezhetünk, a Düh réteg volt az a réteg, ahol még közvetlen kapcsolat van a kiindító eseménnyel, élménnyel. A Düh réteghez elérve magunkban és ezáltal a kapcsolattal, elkezd visszatérni az élet, a dinamika. Igen ám, de itt a kontroll egyre kisebb. Emiatt ez a réteg kétélű réteg. Kezdetben itt a ficánkolás indul meg bennünk. A frissen felfedezett-elért telérréteghez érve újult energiánkat valami Új-ra szeretnénk fordítani, valami Új-ba szeretnénk levezetni. És itt az Új általában fantáziálást jelent valami Új-ra: egyedül. Azaz a pár nélkül, akivel úgy érezzük, elértünk egy pontra, kihoztuk belőle és a kapcsolatból, amit lehetett. Holott csak egy mechanikus örvényben haladtunk lefelé és befelé saját magunk rétegein belül. Az Új az „Újrakezdés a pár nélkül” mellett gyakran jelenti a Megcsalást, azaz Új-at egy másik valakivel. Emiemiatt ez a réteg az, ahol a legtöbb kapcsolat vagy szakítással, vagy megcsalással eltörik, az esetek nagy részében véget is ér. Nem tudunk mit kezdeni a felpezsdült, friss energiával, és nem befelé-lefelé használjuk fel, hanem kifelé ugrunk vele: mechanikusan.
Amennyiben együtt marad a kapcsolat a Düh réteg után, elérkezünk a Félelem-hez. Ez egy melankolikusabb, introvertáltabb réteg, ahol a Harag réteghez hasonlóan elveszítjük a kapcsolatot a realitással. Itt már nem a párkapcsolat a fő kérdésünk, hanem az Életünk nagy dolgai, az Univerzum nagy dolgai, lényünk egzisztenciája. Amikor ehhez a réteghez érünk, prioritást kapnak Életünk Nagy Dolgai, azaz „Ki vagyok én?”, „Mit akarok a világtól?”, „Merre tartok a világban?”. A párunk itt szintén eltávolodik tőlünk; de már nem olyan agresszívan és áldozatunkként, mint a Harag vagy az Undor rétegekben. Itt más, nagyobb volumenű dolgok fontosabbak nekünk, hiszen már a közvetlen közelében vagyunk énünk-lényünk magjának.
A Mennyország kapuja, a legbelső terápiás rétegünk. Itt már közvetlenül ott találjuk magunkat, mint egy elvarázsolt labirintusban, lényünk, Valódi Énünk bejáratánál. Ez a legtrükkösebb réteg. Itt kell a legállhatatosabbnak lennünk. Nagyon hasonlít az Undor és a Harag rétegekre. Itt ugyanis minden fáj. A lélegzetvétel, a másik, ha ott van, a másik, ha nincs ott. Fáj, hogy kapcsolatban vagyunk, fáj, ha nem lennénk. Fáj, ha van gyerekünk, fáj, ha nincs. Ha van, fáj, ha nem lenne; ha nincs, fáj, ha lenne. Meg ha nem lenne. Ha lenne. Fáj, ha megcsalnánk a párunkat, fáj, ha nem....
tags: #par #honapos #kapcsolatok