A petesejt érésének és az ovulációnak a bonyolult rendszere

A peteérés kimondottan fontossá válik, amikor egy nő babát tervez, ugyanis ebben az időszakban a legtermékenyebb a női szervezet. Annak érdekében, hogy mihamarabb sikeres legyen a babaprojekt, érdemes ismerni és követni a ciklus egyes szakaszait, főként a peteérés időpontját. Fontos továbbá ismerni azokat az okokat, melyek egy elmaradt peteérés mögött húzódhatnak, valamint, hogy a tünetek ismeretében gyorsan fel tudjuk azt ismerni.

A női ivarsejtek, a petesejtek a petefészkekben termelődnek. A természet bőkezűen lát el minden nőt ilyennel: egy ivarérett nő petefészkében körülbelül négyszázezer éretlen petesejt van, de ebből havonta általában csak egy, összesen mintegy négyszáz érik meg az élete során. Az érés folyamatában számos szerv részt vesz, egy igen összetett hormonális rendszer szabályozza azt az utat, amíg az éretlen petesejt a bölcsőjében, az ún. tüszőben megérik, majd kiszabadul, és a petevezetéken át elindul a méh irányába.

A női nemi működés ciklikus jellegű, mely két részre osztható: a peteérés folyamatára, valamint a vérzésre. Maga a menstruáció általában 28 naponként ismétlődik (bár 25-31 napos is normálisnak számít).

A női ciklus szakaszai

A menstruációs ciklus jellemzően 28 napos, de 21 és 35 nap között normálisnak mondható. A ciklus során az agyalapi mirigy és a petefészkek összehangolt munkával termelnek és bocsátanak ki megfelelő hormonokat, hogy felkészítsék a szervezetet egy esetleges teherbe esésre. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a hormonok - testünk kémiai hírvivői - vezényletére a méh nyálkahártyája havi szinten leválik. A női menstruációs ciklusnak alapvetően négy jól különválasztható hormonális szakasza van:

• Menstruáció
• Peteérés (Follikuláris szakasz)
• Ovuláció (Tüszőrepedés)
• Luteális szakasz

A ciklus első napjának a menstruáció első napját tekintjük. Vannak, akiknél a menstruációt néhány napos pecsételő vérzés vagy „barnás folyás” előzi meg, ez nem számít, azt a napot vesszük a menstruáció első napjának, amikor először jelentkezik rendes vérzés. A menstruációs vérzés általában 3-7 napig tart, és ilyenkor a legalacsonyabb a női hormonok szintje az egész ciklus során.

Peteérés (Follikuláris szakasz)

A tüszőfázis (follikuláris szakasz) a menstruáció első napjával kezdődik. A menstruáció végén, a méhnyálkahártya felső rétegének leválását követően az ösztrogén hormon hatására a méh újra megkezdi a felkészülést egy megtermékenyített petesejt beágyazódására. Ekkor a nyálkahártya megvastagszik, megtelik tápanyagokkal és kialakul egy ún. „petesejtágy”. Mindeközben a petefészekben megérnek a szunnyadó tüszők, amelyek egy-egy petesejtet foglalnak magukba. A fázis hossza egyénenként eltérő lehet; 28 napos ciklus esetén körülbelül 14 napig, hosszú ciklus esetén azonban 21 napig is tarthat, majd az ovulációval (peteérés) egy időben ér véget.

A peteérés vagy más néven follikuláris szakasz azért is kapta a nevét, mert ekkor kezdi termelni az agyalapi mirigy az FSH hormont (follikuláris stimuláló), ami a peteérésre készteti a petefészekben szunnyadó tüszőket, amelyek a petesejtet tartalmazzák. Az érő tüszők hatására a petefészkek elkezdenek ösztrogént (az egyik női hormon) termelni, aminek hatására a méhnyálkahártya megvastagodása megindul, annak érdekében, hogy ideális legyen a petesejt beágyazódásához. Ilyenkor az energiaszint és a libidó is megnő, sőt a kockázatvállalási hajlandóság is, a nők sokkal extrovertáltabbak.

Ovuláció (Tüszőrepedés)

Az ovuláció a ciklus második felében megy végbe - jellemzően annak 14. napján, 11-16 nappal a következő menstruáció előtt. Ilyenkor az egyik tüsző megreped és kiszabadul belőle egy érett petesejt, amely a petefészekből a méhbe vándorol a petevezetéken keresztül. A teljes fázis általában három-négy napig tart, de a termékeny napok száma hat: az ovuláció napja, plusz az azt megelőző 5 nap. Amennyiben a spermiumok ez idő alatt elérik a petevezetéket, megtermékenyítésre kerülhet sor.

Az ovuláció a domináns petesejt tüszőből való kiszabadulását jelenti, ez a ciklus fő eseménye és egyben a legrövidebb, mindössze 2-3 napig tartó szakasza. Egy ciklusban több petesejt kezd érni, amelyek közül csak egy, a domináns választódik ki arra, hogy teljesen megérjen, a többi elsorvad. Ritkán előfordul, hogy egyszerre több érik meg, ilyenkor szokott előfordulni a többpetéjű ikerterhesség.

A ciklus első napján az ösztrogénnek köszönhetően megindul a peteérés, melyet az FSH nevű hormon szabályoz, ennek hatására keletkezik a domináns tüsző, amely később a megtermékenyítésre alkalmas lesz. Az ovulációhoz közeledve az FSH helyett egyre inkább az LH hormon szerepe nő meg - amit az agyalapi mirigy termel -, és amikor a legnagyobb mennyiséget eléri - ez az LH csúcs -, akkor megrepeszti a domináns tüszőt - azaz létrejön az ovuláció, más néven tüszőrepedés -, ami megkezdi vándorlását a petevezetékben.

Luteális szakasz

Az ovuláció végével megkezdődik a luteális fázis, mely a menstruáció első napjáig tart. Lényege, hogy a szervezet felkészítse magát a következő ciklusra. Ennek során a megrepedt tüszők helyén kialakult sárgatest progeszteront termel, mely előkészíti a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására. A menstruáció akkor következik be, ha nem történik megtermékenyítés. Ilyenkor a nem megtermékenyült petesejt egy napon belül még a petevezetékben feloldódik. Ennek során a méhnyálkahártya felső rétegei, az előkészített a petesejtágy szükségtelenné válnak, leválnak, majd vérzés kíséretében a hüvelyen keresztül távoznak a szervezetből. Ezzel új ciklus kezdődik.

A luteális szakasz általában 12-16 napig tart, és hossza nagyjából állandó. A kiürült tüszőből sárgatest lesz, ami elkezdi termelni a sárgatest hormont, azaz a progeszteront, a másik női nemi hormont, amely hatására néhány tized fokkal megemelkedik a női test hőmérséklete. Ez egészen a következő menstruációig tart. A többi hormon szintje ezzel arányosan csökkenni kezd, míg a ciklus végére eléri a minimum értékét. A visszamaradt tüsző sárgatestté alakul, ami a progeszteron nevű hormon termeléséért lesz felelős. Ez segíti a méh nyálkahártyájának felkészülését a megtermékenyített petesejt befogadására.

Hormonális változások és szerepük

A ciklus során az ösztrogén hormon szintje megemelkedik, majd ennek hatására megérik és kiszabadul egy petesejt a petefészekből. Ez maga az ovuláció. Ilyenkor a méhnyálkahártya is elkezd megvastagodni. A ciklus második felében a progeszteron hormon tevékenysége kerül előtérbe, amely segíti a méhet felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. Az érzelmi változásokban is fontos szerepet játszanak a hormonok. A peteérés során a magas ösztrogén szintnek köszönhetően rendkívül energikusnak érzi magát az ember. Ezzel szemben a menstruáció előtti tünetegyüttes vagy PMS során az ösztrogénszint csökken, a progeszteronszint pedig megemelkedik; ez együttesen szorongáshoz, hangulatingadozásokhoz és alhas, mell, valamint a derék környéki fájdalmakhoz vezet.

A női ivarszervek összehangolt, egészséges működése és a fogamzóképesség egy összetett, több szinten zajló biológiai rendszer eredménye. Az agyalapon található hipotalamusz termeli azt a hormont (GnRH), ami az egész folyamatot szabályozza. A fogamzóképesség zavarát okozhatja ennek a hormonnak a hiánya is. A női ciklus vezérlésének következő szintje az agyalapi mirigy, amelynek hormonjai szabályozzák a tüszők működését. A GnRH hormon az agyalapi mirigyből, a hipofízisből tüszőérést serkentő, FSH hormont szabadít fel, ami beindítja a petefészkekben a petesejteket tartalmazó tüszők (follikulusok) fejlődését.

A hipofízis FSH hormontermelését is sok tényező (daganat, stresszhatás, súlyproblémák (túlzott soványság éppúgy, mint az elhízás)) befolyásolhatja. Ha ennek oka azonosítható, annak megszüntetése eredményre vezethet, ha nem, akkor gyógyszeres hormonpótlás lehet a megoldás. Szintén a hipofízis termeli a prolaktin nevű hormont, amely a szoptatós anya tejelválasztását biztosítja, és gondoskodik arról, hogy az anya ne essen idejekorán újra teherbe. Ennek a hormonnak a túltermelődése is okozhat átmeneti meddőséget.

Mi befolyásolhatja a ciklus megváltozását?

A ciklusod megváltozásának számos oka lehet, az alábbiakban összeszedtük, mikre gyanakodhatunk, ha változást észlelünk a megszokott ciklusban. Az okok között szerepelhet terhesség, bizonyos diéták, fogamzásgátló tabletták szedése, stressz vagy akár szervi rendellenesség is.

Elmaradt peteérés

Alapvetően akkor beszélünk elmaradt peteérésről, ha a finoman összehangolt folyamat valamelyik fázisának akadályozottsága miatt a pete nem érik meg és nem szabadul ki a petefészkéből. Nem lehetetlen, hogy valakinek egy hónapban elmarad a peteérése, majd a következőben ismét normálisan ovulál. Előfordulhat, hogy észre sem vesszük az elmaradt peteérést, mert a menstruáció továbbra is normális, de az is megtörténhet, hogy a menstruáció leáll. Emellett ovulációs teszttel is tetten érhető a kimaradás. A rendszertelen menstruáció annak a jele is lehet, hogy esetleg nem történik állandó peteérés. Amennyiben az elmaradt peteérés krónikus, akkor beszélünk terméketlenségről.

Az elmaradt peteérés okai

Mivel a ciklus során végbemenő folyamatok egymásra épülnek egy rendkívül érzékeny rendszerben, a legkisebb akadálytól is tapasztalhatunk elváltozást. A rendszertelen estől eltérő körülmények olyan hormonális változásokat indítanak el, amelyek az egész ciklusra hatással vannak. A fenti folyamat bármelyik lépcsőjénél adódhat probléma, amely miatt a tüszők nem működnek megfelelően, és a pete nem érik be. Hogy miért nincs ovuláció, annak több oka is lehet, ám leggyakrabban pajzsmirigyzavar, PCOS, cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax áll a háttérben.

• PCOS: A PCOS az egyik leggyakoribb oka az elmaradó peteérésnek. Ilyenkor a hormonok nem képesek összehangolt működésre. Számos további tünete is lehet, mint például a petefészekben létrejövő kis ciszták, elhízás, zsírosodó bőr, depresszió, valamint nem kívánt arcszőrzet. Súlyos esetekben meddőséget is okozhat. Sajnos nem ritkák a tünetmentes esetek sem, ilyenkor előfordulhat, hogy az érintettek nem is tudják, hogy ez az állapot áll fenn, amíg meg nem próbálnak teherbe esni. A petefészkek megnagyobbodnak, kérgük megvastagszik, bennük számos apró ciszta található. A PCOS mellett gyakran nincs ovuláció, nincs sárgatestfázis, vagyis a pete nem érik meg, és nem tud kipattanni a tüszőből, mivel nem következik be a tüszőrepedés.
• Korai menopauza: Korai menopauzáról akkor beszélünk, ha a petefészek működése 40 éves kor előtt leáll, a peteérés és menstruáció megszűnik. Ez is egy folyamat azonban, akárcsak a rendes menopauza, tehát nem egyik napról a másikra következik be. Korai petefészek-kimerülésről (Premature Ovarian Insufficiency, POI) vagy korábbi elnevezéssel korai petefészek-elégtelenségről beszélünk, ha a petefészek 40 éves kor előtt elveszti normális működését.
• Menopauza: A változókor közeledtével is megnövekedhet a peteérés nélküli hónapok száma, hiszen a petefészek működése csökken, a hormonszintek csökkennek.
• Egyéb betegségek: A cukorbetegség, a kontrollálatlan magas vércukorszint is befolyásolhatja a peteérést.
• Életmód: A stressz (főként a ciklus első időszakában jelentkező stresszhatás) szintén vezethet elmaradó peteéréshez. A hirtelen súlyveszteség vagy kórosan alacsony testsúly is a lehetséges okok között van. Egyes kutatások szerint minimum 22 százalékos testzsírszázalék szükséges a normális menstruációs ciklushoz. A kiegyensúlyozatlan, nem megfelelő táplálkozás is a lehetséges okok között van (kevés zöldség és gyümölcs, sok transzzsír és kevés telítetlen zsír, sok feldolgozott, finomított élelmiszer, túlzott húsfogyasztás). A túlzottan megterhelő testedzés is vezethet az ovuláció hiányához.

Ehhez hasonló elváltozás a meg nem repedt („túlélő”) tüsző szindróma (folliculus persistens). Ebben az esetben a tüsző megérik, de nem reped meg, nem érlelődik a helyén sárgatesthormon. Ez az elváltozás többnyire csak az egyik petefészekre terjed ki, féloldalas. Peteérés nélkül, és rendszertelen vagy elhúzódó menstruáció esetén nincs teherbeesés!

Az elmaradt peteérés tünetei

Az elmaradt peteérés tünetei vannak, hogy enyhíthetők, de mindenképpen fontos kivizsgáltatni azokat, kimondottan abban az esetben, ha az ember éppen családalapítás előtt áll. Az ovuláció elmaradásának gyakori jele a vérzés elmaradása, illetve a túl rövid/túl hosszú ciklusok- ám ahogy már említettük, ez nem feltétlenül van minden esetben így. Emellett ovulációs teszttel is tetten érhető a kimaradás. A rendszertelen menstruáció annak a jele is lehet, hogy esetleg nem történik állandó peteérés.

• Éjszakai izzadás, hőhullámok: Ezek a tünetek gyakran fel is ébresztik az érintettet, így alvászavarokhoz vezethetnek.
• Menstruációs rendellenességek: Ez jelentheti az egyes fázisok eltolódását, ritkán jelentkező vagy teljesen elmaradó menstruációt, szokatlanul erős vagy gyenge menstruációt is.
• Csökkenő libidó, hüvelyszárazság: A hüvely szárazabbá válhat és csökkenhet a libidó is.
• Ingadozó hangulat: Ingerlékenység és szorongás is jelentkezhet tünetként.
• Külsőleg észlelhető tünetek: A hirtelen súlygyarapodás, hajhullás, vagy szokatlan helyeken (arc, has) észlelt szőrnövekedés is árulkodó lehet.
• Teherbeesési nehézségek: Ovuláció nélkül lehetetlen a teherbeesés, ezért a babaprojekt sikertelensége is egyik jele lehet a peteérés elmaradásának.

Petefészek-kimerülés

Petefészek-kimerülés két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég egészséges tüsző, másrészt akkor, ha az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a peteéréshez szükséges stimuláló hormonra. Az utóbbiban pedig follikulusdiszfunkcióról beszélünk. A follikulushiány miatti petefészek-kimerülés esetén az egészséges tüszők hiányoznak, azok korai pusztulása miatt. A follikulusok száma természetes esetben is csökken az életkor emelkedésével, de bizonyos hatások eredményeként ez a folyamat felgyorsulhat. Okai közé tartoznak a kromoszóma rendellenességek és a sejteket pusztító toxikus (mérgező) anyagok. A petefészek tüszőit is pusztítja például a kemoterápia és a sugárterápia, továbbá tüszőkárosító toxikus anyagok kerülnek a szervezetbe a cigarettából, de ilyenek bizonyos ipari vegyszerek, a rágcsálóirtók és egyes vírusok is. A teherbeesés ezen forma esetében nehezebb, petesejt-donációval történő mesterséges megtermékenyítéssel van rá lehetőség.

A follikulusdiszfunkció miatt bekövetkező korai petefészek-kimerülés oka az egyébként rendelkezésre álló primordiális tüszők érési folyamatának zavara. Leggyakrabban autoimmun betegség váltja ki. Ennek lényege, hogy a női szervezet ellenanyagokat termel a petefészkek bizonyos saját sejtjei ellen, amely károsíthatja a tüszőket. A kiváltó okot nem tudjuk pontosan, de a folyamatot általában vírusfertőzés indítja el. A teherbeesés lehetősége ezen forma esetén kedvezőbb, hormonális kezelés segítségével sok esetben elősegíthető a peteérés.

Peteérés jelei

A fogantatás alfája és omegája a peteérés: szükséges, hogy a petesejt a megfelelő helyen legyen, és készen álljon arra, hogy megtermékenyüljön. A petefészekből kiszabadult sejtecske nagyjából 24 óráig él. Ám a spermiumok 3-5 napig is „megbújhatnak” a hüvelyben, várva a peteérést - vagyis egy termékeny nap helyett inkább 4-5 napról beszélhetünk.

Szabályos peteéréssel járó menstruációs ciklus esetén a petesejt a ciklus középső időszakában érik meg. Amint éretté válik, a 14. nap környékén bekövetkezik a tüszőrepedés, és kiszabadul a domináns petesejt. A peteérést követően az érett petesejt a petevezetékbe, majd a méhüregbe jut, és amennyiben nem történik megtermékenyítés, elpusztul, a méh nyálkahártyája pedig leválik, és a menstruáció során távozik a szervezetből.

A peteérés időpontja a menstruáció 28 napos ciklusa - bár 25-31 napos is normálisnak számít - esetén a 14. napon valószínűsíthető. 28 napostól eltérő ciklusok esetén a menstruáció első napjától számolva a 14. napot kapjuk meg a tüszőrepedés valószínű időpontját.

A peteérésnek, vagy ovulációnak számtalan előjele lehet:

• A leggyakoribb és legjobban felhasználható jele a peteérésnek a középidős fájdalom (szúró érzés az alhasban) és a vérzés, valamint a hüvelyváladék bővebbé válása. Ezért hívják az időszakot az ún. „nedves napok”-nak.
• Az ovulációt követően ráadásul néhány tized fokkal megnő a testhőmérséklet is.
• A peteérés idején a méhnyak nyák összetétele, mennyisége és minősége az ösztrogén hatására megváltozik, átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik, tojásfehérjéhez hasonlít.
• Ovulációs vérzése a nők néhány százalékának van, egyeseknél rendszeresen, másoknál csak időnként. Néhány nő felismeri ovulációjának idejét, mert észleli az ilyenkor tapasztalható változásokat.

A hőmérőzés mellett két másik módszerrel is megállapíthatjuk, hogy ovulálunk-e. Az úgynevezett LH-teszt - a terhességi teszthez hasonlóan - a vizeletből állapítja meg, hogy megemelkedett-e az LH-szintünk. Természetesen a saját testünk ismerete és annak figyelése is nagy segítségünkre lehet, ugyanis a megváltozott állagú méhnyak váladék (kocsonyás állagú), a reggeli testhő mérése (enyhébb hőemelkedés), a méhnyak keménysége (ovulációkor puha) mind ovulációra utal.

Mit tehetünk az elmaradt peteérés esetén?

Az elmaradt peteérés tünetei van, hogy enyhíthetők, de mindenképpen fontos kivizsgáltatni azokat, kimondottan abban az esetben, ha az ember éppen családalapítás előtt áll. Az ember, ha gyermeket szeretne, mindent megtesz annak érdekében, hogy mihamarabb megtörténjen a várva várt fogantatás. Azonban olykor megesik, hogy már egy év próbálkozás után is csalódás éri a párt- ekkor természetesen mindenki elgondolkozik azon, vajon hol lehet a hiba? Elsőként érdemes megbizonyosodni arról, van-e a nőnek rendszeresen peteérése, hiszen ennek hiányában lehetetlen teherbe esni.

Orvosi vizsgálatok és kezelés

Első körben a legfontosabb, hogy kiderüljön, vajon mi okozza a peteérés zavarát. Ehhez szükség lehet az általános nőgyógyászati vizsgálaton túl ultrahangos ellenőrzésre, valamint hormonvizsgálatra is. Számos vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában a problémára utaló tünetek (menstruációs zavar, hőhullámok) mellett.

• Nőgyógyászati vizsgálat: A szokásosnál kevesebb női hormon nyomot hagy a nemi szerveken, továbbá a rutin nőgyógyászati vizsgálattal gyanúba hozhatók vagy kizárhatók más betegségek is.
• Terhességi teszt: Terhességi tesztet általában a fogamzó képes korú nőknél végeznek a terhesség kizárására, hiszen ez is állhat a menstruáció elmaradásának hátterében.
• Hormonszint vizsgálatok (FSH, LH, Ösztrogén, AMH): A hormonszint vizsgálata szinte garantált, ezt vérvizsgálattal mérik (különös tekintettel a progeszteronszintre). Korai petefészek-kimerülésben szenvedő nőknél rendellenesen magas a follikulus stimuláló hormon (FSH) szintje. A kétszeri alkalommal mért 40 mIU/l feletti FSH-érték szinte biztosan a korai petefészek-kimerülésre utal. Korai petefészek-kimerülésben a luteinizáló hormon (LH) szintje alacsonyabb, mint a follikulus stimuláló hormoné. Az ösztrogének szintje alacsony elégtelen petefészek működés esetén. Az Anti-Müllerian hormon (AMH) alacsony értéke támogatja a petefészek-kimerülés diagnózisát. A hormon szérumszintje az életkor előrehaladtával természetes módon is csökken, de összefüggésben áll a petefészkekben jelen levő éretlen petesejtek számával is.
• Ultrahangos vizsgálat: A petefészkek és a méhnyálkahártya állapotának ellenőrzéséhez előfordulhat, hogy ultrahangos vizsgálatot kell végezni. Az antrális tüszők száma (antral follicule count=AFC) és az AMH-szint jelzi, hogy hány petesejtre számíthatunk. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.
• Kromoszómavizsgálat (kariotípus meghatározása): Ennek során meghatározzák, hogy megvan-e mind a 46 kromoszóma. A korai petefészek-kimerülés egyes formáiban az egyik X kromoszóma gyakran hiányzik vagy sérült.

A számos lehetséges ok miatt különféle kezelések ajánlottak, ám minden esetben fontos, hogy hallgassunk az orvos által előírt szabályokra! A PCOS kezelése személyre szabottan, orvos által, valamint az orvos javaslatainak betartásával történik. Előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelést írnak elő - a hormonszintet növelő gyógyszerek elősegíthetik a tüszőérést. Az injekciós kezelések is gyakran felmerülnek - a hCG, FSH, valamint GnRH injekciók elősegítik a peteérés előfordulását.

Amennyiben kimondottan a családalapítás a cél, a teherbeesés alternatív módja lehet az IVF (közismertebb nevén lombikbébi) módszer. Ez az eljárás azoknál alkalmazható, akik több mint egy éve nem tapasztaltak ovulációt. Az eljárás során a petesejteket manuálisan kivonják a petefészkekből, majd megtermékenyítik és beültetik azokat a méhbe.

Életmódbeli változtatások és természetes támogatás

Ahogy korábban is írtuk, a kezelés nagy mértékben függ a kiváltó októl, de gyakran életmódbeli változtatásokkal is érhető el pozitív eredmény. A stresszkezelés, a helyes táplálkozás és a mérsékelt fizikai aktivitás is arra ösztönözheti a szervezetet, hogy helyreállítsa a hormonális egyensúlyhiányt. Ha a peteérés elmaradásának oka az egyén testsúlya, az egészséges testsúlyhoz való visszatérés és annak megőrzése segíthet az egészséges ovuláció visszaállításában.

A táplálkozással is elő lehet segíteni a peteérést és növelni a termékenységet. Bizonyított tény, hogy növeli a teherbe esés esélyét, például, ha kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztunk, ráadásul ez a férfiaknál jobb minőségű spermiumokat eredményez. Eközben növényi eredetű fehérjékből túl keveset fogyaszt az átlag populáció, ezért javasolt növelni a hüvelyesek, olajos magvak bevitelét, mivel magas vas- és folsavtartalmuknak köszönhetően elősegítik a peteérést és az ovulációt. Egyes vizsgálatok szerint omega-3 zsírsavban gazdag ételek (pl. tengeri hal, lenmag) is növelik a teherbeesés esélyét. Javasolt -főleg a PCOS-sel küzdőknek-, hogy részesítsék előnyben az alacsony glikémiás indexű ételeket, kerüljék a finomított pékárukat és a cukros készítményeket. Továbbá a tejtermékek esetében kedvezőbbnek tűnik a magasabb zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása PCOS-sel és IR-rel küzdők számára.

Az ovuláció támogatásában étrend-kiegészítők is segítségedre lehetnek, úgymint: mio-inozitol, folát, Q10 koenzim és N-acetil-cisztein. A méhpempő hasonlóan az összes természetes alapú étrend-kiegészítőhöz csak rendszeres használat után fejti ki jótékony hatását. Azon ügyfeleink, akik rendszeresen végeztek peteérési tesztet vagy jártak ultrahangos ellenőrzésre, 3-5 hónap után tapasztalták azt, hogy a menstruációjuk és a peteérésük is rendszeressé vált.

Sok esetben tehát megelőzhető, vagy helyreállítható a rendszertelen, megszűnő peteérés. Amennyiben olyan esettel találjuk szemben magunkat, amikor már orvoshoz kell fordulni, mindenképpen fogadjuk meg a szakember tanácsait és azok szerint járjunk el a kezelési időszak során. Ahogy megannyi egészségügyi probléma esetében, úgy a peteérés elmaradásának esetében is igaz, hogy egy helyes életmóddal rengeteg pozitív hatást érhető el. Ha a közeljövőben babát tervezel, érdemes kiemelt figyelemmel követni a ciklusod, főként a termékeny napokat - az ovulációt -, hogy mihamarabb új családtagot köszönthessetek.

tags: #nincs #petesejt #a #tuszoben