Németh György és Hegyi W. György, az ELTE tankönyvírásban gyakorlott tanárai, a BA szintű oktatás hároméves tapasztalatai alapján alkották meg ezt a művet. A korábbi, ötéves képzésben használt tankönyvek és szöveggyűjtemények túlságosan terjedelmesnek bizonyultak az ókorral csupán egy félévben foglalkozó hallgatók számára.
Ez a felismerés indította őket arra, hogy a hallgatók kezébe egy olyan könyvet és szöveggyűjteményt adjanak, amelyek alkalmazkodnak az egyetemi oktatás struktúrájához. A bronzkortól a Nyugatrómai Birodalom bukásáig kísérik végig az eseményeket, de részletesebben csak bizonyos csomóponti kérdéseket tárgyalnak.
A kötet újdonságai és felépítése
A legnagyobb újdonságot az jelenti, hogy a görög és a római történelem bemutatása egy kötetbe került. A kereszthivatkozások rendszere és az egységes kronológia arra serkenti a hallgatókat, hogy egységben lássák azt, ami jelentős korszakokban valóban egységes is volt.
A szerzők az egyes fejezetek írásakor a legújabb kutatásokat is figyelembe vették, ezért a könyvvel az ókortörténet legkorszerűbb összefoglalását adják az érdeklődők kezébe.
A forrásgyűjtemény különlegességei
A tankönyvhöz szorosan illeszkedő forrásgyűjtemény bő válogatást nyújt mindhárom forráscsoport reprezentatív darabjaiból, azaz kőre vagy fémre vésett feliratokból, papirusztekercseken megőrzött szövegekből és középkori kódexmásolatokból. A szöveggyűjtemény összeállításánál a kiadó arra törekedett, hogy a görög és római történelem meghatározó eseményeit legalább egy-egy rövidebb forrás érzékeltesse.
A jelentősebb személyiségek (pl. Periklés, Caesar, Augustus, Diocletianus) tetteit azonban több dokumentum segítségével világítja meg. Egy-egy gyakori vagy fontos történelmi toposz különféle változatait és ezek fejlődését is bemutatják. A magyar olvasók e forrásgyűjteményben olvashatják először Muwattalli hettita uralkodó Wilusát, vagyis Tróját megemlítő levelét, valamint több kisebb felirat és papirusz fordítását.
Példák a forrásgyűjteményből:
- Athéni leiturgia: „Mivel Athénban a polgárok nem fizettek adót, a gazdagokat arra kényszerítették, hogy egy-két évente egy-egy nagyobb összeget „ajánljanak föl” állami célokra. Ezt hívták leiturgiának. A legvagyonosabbaknak saját költségükön vállalniuk kellett például egy színházi kórus betanítási költségét, ami a jelmezek előkészítésétől a kórustagok napidíjáig terjedt mind a próba, mind pedig az előadás idején. Ezt hívták chorégiának (karvezetés). A triérarchia még költségesebbnek számított: egy három evezősoros hajót (triérés) kellett kötelekkel, evezőkkel, vízzel, élelmiszerrel felszerelni, valamint a szurkolást biztosítani. Aki egy évben már teljesített egy leiturgiát, a következő évben fel volt mentve alóla. Ha valaki nem érezte magát elég gazdagnak, társulhatott más polgárokkal egy-egy leiturgia teljesítésére (symmoria), vagy vagyoncserét javasolhatott. A vagyoncsere során megnevezhetett egy másik polgárt, aki szerinte alkalmasabb a leiturgiára, s ha az mégsem vállalkozott rá, el kellett cserélni egymással vagyonukat.” (186. oldal)
- „Néma kereskedelem” Karthágóban: „Hérodotos (IV 196) leírja a karthágóiak és a fekete afrikaiak között folyt „néma kereskedelem” technikáját. A kereskedők a tengerparton kirakták áruikat, tüzet gyújtottak és visszavonultak a hajóikra. A bennszülöttek, látván a füstöt, kimerészkedtek a partra, és letettek annyi aranyat, amennyit szerintük az áru ért, s megint elmentek. A kereskedők visszatértek, megnézték, hogy szerintük elegendő-e az arany. Ha igen, az aranyat elvitték és elhajóztak, ha pedig nem, visszatértek hajóikra. A bennszülöttek másnapra vagy megnövelték az arany mennyiségét, vagy azt is elvitték, amit addig odakészítettek. A két fél nem is látta egymást, pénzt sem használtak, mégis jól működött ez a kereskedelem, amelyben egyik fél sem csapta be a másikat, mert ez hosszútávú érdekeiknek komoly kárt okozott volna.” (236. oldal)
- Kleopátra nyelvtudása: „A gyerekek a legkiválóbb nevelést kapták, amit elősegített, hogy Alexandriában állt a világ leghatalmasabb könyvtára és híres tudósok valóságos akadémiája, a Museion csatlakozott hozzá. Kleopátra, ellentétben a többi Ptolemaiosszal, nemcsak kivételes nyelvtehetségnek bizonyult, hanem törekedett is arra, hogy a görögön és annak nyelvjárásán, a makedónon kívül Egyiptom lakóinak nyelvét is tökéletesen elsajátítsa. Ez nemcsak az egyiptomi nyelv ismeretét jelentette. Tudott etiópul, héberül, szírül, arámiul, médül, parthusul, sőt Plutarkhos szerint még a tróglodytákkal, vagyis a barlanglakókkal is (feltehetően a núbiaiakra gondolt) meg tudta értetni magát.” (304-305. oldal)
Történelmi személyiségek és helyszínek
A könyvben kiemelten szereplő történelmi személyiségek, mint például Nagy Sándor, Kleopátra, Julius Caesar, Vespasianus, Marcus Aurelius, Publius Terentius Afer, alapos bemutatást kapnak. A szöveggyűjtemény a róluk szóló dokumentumok segítségével világítja meg tetteiket és jelentőségüket.
A fontos helyszínek, mint Atlantisz és Trója, szintén részletes tárgyalásra kerülnek, gazdagítva a történelmi kontextust.
Az ókori Görögország teljes története | Dokumentumfilm
Vespasianus és az adók
„Pecunia non olet, azaz „A pénznek nincs szaga” - mondta Vespasianus állítólag fiának, aki szemére vetette, hogy még a tímár- és ruhatisztító műhelyek elé a vizelet számára kitett hordók tartalmát is megadóztatja. És hogy ezt rögtön be is bizonyítsa neki, a császár a fia orra alá dugott egy pénzérmét, ami az első illemhelyi adóbefizetésekből származott. Hogy igaz-e a Suetonius által megőrzött bonmot, nem tudhatjuk, de jellemző darabja a Vespasianusról fennmaradt történeteknek. A történetíró szerint állítólag 40 milliárd sestertiusra volt szükség a polgárháború után a birodalom ügyeinek rendbetételére, és ez pont 40 milliárddal haladta meg a kincstár lehetőségeit.” (498. oldal)
A könyv felépítése dióhéjban:
- Bevezetés
- Görögország (Németh Gy.)
- Róma (Hegyi W.)
Részletes görög történelmi tematikák:
- A POLIS VIRÁGKORA (Kr. e. 5-4. század)
- Az első peloponnészoszi háború (Kr. e. 460-446)
- Az archidamosi (vagy tízéves) háború (Kr. e. 431-421)
- A szicíliai hadjárat (Kr. e. 415-413)
- A dekeleiai háború (Kr. e. 413-404)
- A harminc zsarnok (Kr. e. 404-403)
- A Kr. e. 4. század
- Szicília I. és II.
Részletes római történelmi tematikák:
- Róma alapítása
- Állam és társadalom
- Külpolitika
- A consulok
- A köztársaság kialakulása
- A Kr. e. 4. század
- A samnisok
- A latin háború
- Tarentum
- A római állam, társadalom és gazdaság a 4-3. században
- Politika és az arisztokrácia a Kr. e. 2. században
- Földkérdés a Kr. e. 2. században. Rabszolgák.
- Válságjelenségek, megoldási kísérletek
- Augustus
- Tiberius (Kr. u. 14-37)
- Vespasianus (69-79)
- Nerva (96-98)
- Antoninus Pius (138-161)
- Elagabalus (218-222)
- A 3. századi válság
- Valentinianus (364-375)
- A birodalom nyugati fele
