A szoptatás lehetősége valódi ajándék. Anyának és babának is jó, nemcsak az egészséges fejlődés, hanem a lelki kapcsolódás miatt is. A legtöbb helyről azt halljuk, az a legjobb a babának, ha legalább 6 hónapos koráig csak anyatejet kap. A szoptatást övező kezdeti nehézségek idején gyakran aggódnak az újdonsült anyukák, hogy elegendő mennyiségű vagy megfelelő minőségű-e a tej, és, hogy elég táplálékhoz jut-e a pici. Igazi aggodalomra azonban a legtöbb esetben nincs ok: az anyatej mennyisége és összetétele a kisbaba igényei szerint változik (akár egy etetésen belül is).
Számos félreértés van a szoptatással kapcsolatban, amit valamilyen formában mindig visszahallok, pedig már én is, és a szaklapok-szakkönyvek többsége is számtalanszor megírta, mikor aggódhatunk a tej fogyása miatt és mikor nem. Lássuk, vajon mikor nem kell aggódni az anyatej mennyisége miatt!
Gyakori tévhitek az anyatejjel kapcsolatban
A szoptatás idő előtti abbahagyásának legfőbb okaként az elégtelen tejtermelést nevezik meg az érintettek. Ez azért meglepő, mert a tej mennyisége megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú szoptatás-szopás esetén alkalmazkodik az igényekhez. Paradox jelenség, hogy a mindennapi gyakorlatból úgy tűnik, mintha ez egyáltalán nem működne, mintha a megfelelő mennyiségű anyatej termelésének képessége a szerencsés anyák privilégiuma volna. A leggyakoribb reakció, hogy a csecsemőnek tápszeres kiegészítést adnak. A valóságban természetesen nem arról van szó, hogy a sikeres szoptatás, az elegendő tej termelése szerencse kérdése volna.
Tévhit 1. Minden anya teje úgy jó, ahogy van. A babád nem azért nem szopizik, mert nem jó a tejed, valószínűleg máshol kell keresni a problémát (pl. a helyes mellretételnél - a védőnőd biztosan segít). Persze a tej ízére kihathat az anya táplálkozása, és összefügghet a baba hasfájásával is, ha az anya puffasztó ételeket (pl. karfiolt, káposztát, hüvelyeseket) fogyaszt. A kiegyensúlyozott, változatos anyai táplálkozás nagyon fontos. A többszörösen telítetlen zsírsavak fogyasztása nagyon jót tesz.
Tévhit 2. Ha a baba zaklatott, az biztos nem az anyatejtől van. Az idegességed átragadhat rá, de ez azért van, mert a kisbabák szenzorai nagyon érzékenyek, és minden érzelem kihat rájuk. Így az idegesség is.
Tévhit 3. Olyan, hogy nem szabad szoptatni, nem létezik! Ennek ellenére bizonyára tapasztaltad, hogy ha menstruálsz, a babád kicsit másképp viselkedik szoptatáskor. Persze ez is egy általánosítás, nem mindenkire igaz. Menzesz idején általában kissé csökken az anyatej mennyisége, és az íze is megváltozhat.
Tévhit 4. Épp ellenkezőleg! Az anyatej kálciumot és foszfort épít a fogzománcba, gátolja a streptococcus szaporodását, baktériumölő hatású.
Tévhit 5. A hozzátáplálást inkább 6 hónapos kortól érdemes kezdeni. A baba magától is „jelzi”, hogy mikor készült fel a szilárd táplálékra. Ha érett már, arra a nagyon gyakori szopási igényből, a szinte csillapíthatatlan, állandó éhségből következtethetsz. A szilárd táplálásra érett baba már stabilan tud ülni, van már egy-két foga. Az anyatejben lévő alacsony mennyiségű vas 6 hós kor után már kiegészítést igényel, ezért érdemes a féléves kort előirányozni a hozzátáplálás tekintetében.
A legelterjedtebb tévhit ez: a mell voltaképpen egy nem annyira praktikus cumisüveg: nem látszik, mennyi van benne, a cumi része hol nagy, hol kicsi, hol lapos, ráadásul fájni is tud, nem is kicsit. A cumisüvegből ki tud fogyni a tej, így a mell működésével kapcsolatban is ez a feltételezés: ha a csecsemő elfogyasztotta a napi adagot, akkor üres a mell. Sokan azt gondolják, ha több időt hagynak arra, hogy telítődjön, több tej is lesz.
Mikor nem kell aggódni az anyatej mennyisége miatt?
Estére mindenkinek kevesebb a teje. Reggel több tej van a mellben, ilyenkor a baba többet szopizik, viszont ez a tej vizesebb.
A szülés után első pár hétben még keményebb a mell, ez azért van, mert túl sok tej termelődik, több, mint amennyire a babának szüksége van, ezért kell az első időszakban a szoptatás mellett még fejni is.
A tekergőzés lehet a hasfájás miatt, vagy egész egyszerűen csak arról van szó, hogy az evéstől beindult a kicsi emésztése, ami nagyon gyakori és éppen kakil.
3-4 hónapos kor után gyakori az szopisztrájk is, aminek többféle oka lehet.
3 hónapos kor után a baba már annyira hatékonyan tud szopizni, hogy gyakran pár perc alatt végez a szopival, de ez nem probléma. Csak akkor kell arra gyanakodni, hogy nem lakik jól, ha ezzel párhuzamosan éjszaka elkezd gyakrabban ébredni.
A tej mennyiségével kapcsolatos aggodalmak leginkább a baba növekedésének egy-egy lendületesebb szakaszában, általában 3 és 6 hetes, illetve 3 és 6 hónapos korban jelentkeznek. Ekkor ugyanis a kicsik többsége nyűgös és a megszokottnál gyakoribb szoptatást igényel.
Az elégtelen tejtermelés és az alultápláltság legfőbb jele a nem megfelelő súlygyarapodás: amennyiben a baba súlya megfelelő ütemben nő (kb. 10-12 dkg hetente), valószínűleg nincs probléma. Aggodalomra adhat okot, ha naponta nincs 5-6 pisis pelenka, illetve, ha az első hónapban háromnál kevesebb a székletek napi mennyisége.
A tejmennyiség csökkenésének több oka is lehet: egy újabb terhesség, a fogamzásgátló vagy egyéb gyógyszerek szedése, a megnövekedett stressz, a túlzott fáradtság, valamint a nem megfelelő minőségű/mennyiségű táplálék- és folyadékbevitel is befolyásolhatja a tejtermelést.
Mit tehetünk, ha kevésnek tűnik a tej?
Az első lépés, mint minden más esetben is, a szoptatási gyakorlat gondos feltérképezése és értékelése. Kérdezzünk! Tisztázni kell, hogy valóban kevés a tej, valóban keveset szopik-e a csecsemő. Erre azért van szükség, mert a “kevés a tej” probléma a leggyakoribb álruha. A valódi probléma sokszor egészen más.
Javaslat: Lehetőleg ne használjon cumit, cumisüveget. Amikor cumival nyugtatná meg a csecsemőt, tegye mindig mellre.
Javaslat: Kezelje lazábban az etetési rendet! Ha a csecsemő jelentkezik, szoptassa meg függetlenül attól, hogy hány óra telt el. Ha a csecsemő nyűgösködik, kísérelje meg ismét a szoptatást.
Javaslat: Ne mérje a szoptatásokat! Ehelyett kísérje figyelemmel az elegendő tejbevitelre utaló jeleket. Ha pótlásra van szükség, a mennyiséget ne a szopások mérése segítségével határozza meg.
Javaslat: Lehetőleg várja meg, amíg a csecsemő magától elengedi a mellet. Ha ez valamiért nem lehetséges, az aktív evési szakasz (szív-nyel folyamatosan) végét mindenképpen várja meg, és legfeljebb a komfortszopást korlátozza.
Javaslat: Anya és csecsemő 24 órás együttes elhelyezése úgy, hogy a csecsemő legfeljebb karnyújtásnyi távolságra legyen az anyától.
Javaslat: Kezelje rugalmasan!
Javaslat: Győződjön meg róla, hogy elég kényelmes-e a pozíció anyának, babának!
Gondoljuk végig, hogyan csökkenthetjük az anya feszültségét szoptatás közben.
Ebben az esetben előfordulhat, hogy a csecsemő nem hatékony/rossz szopástechnikája, szájának átlagostól eltérő anatómiai sajátosságai (például lenőtt nyelve) miatt nem jut elég tejhez.
Javaslat: Keressük meg a fájdalom és a sérülés okát, tegyünk javaslatot a fájdalom csökkentésére! Általában beválik: csecsemő közelebb húzása a mellhez a rákapás pillanatában.
A csecsemő szopása közben kattogó, cuppogó hangot hallat: elképzelhető, hogy nem tud rendesen vákuumot csinálni, lecsúszik a mellről, így nem tud kellően hatékonyan szopni.
Javaslat: Aszimmetrikus mellre helyezés elmagyarázása. A csecsemő orra a melltől távolabb kerül, álla viszont közelebb. Szükség esetén alsó állkapocs óvatos lehúzása a rákapás pillanatában.
Ha az anyának a baba igényeihez képest túl sok teje van, akkor is kénytelen nyelni a tejet, amikor már nem éhes. Ugyanígy egyes babákat nagyon ijeszt az erős tejkilövellés, fuldokolnak, köhögnek, félrenyelnek. A reakció könnyen a szopás elutasítása (vagy az evés halogatása a végsőkig) vagy a fájdalmat okozó, nem hatékony szopástechnika kialakulása lehet.
Javaslat: „Laid back” pozíció: az anya kb. 45 fokos szögben hátradől, a babát has a hashoz magára fekteti, így szoptatja. Bármilyen más pozíció, ahol a csecsemő van felül, minél függőlegesebb helyzetben.
Lehetőleg gyakoribb szoptatás, hogy ne gyűljön össze túlságosan sok tej.
Tejleadó reflex lecsengéséig az anya vegye ki a mellbimbóját a baba szájából.
A csecsemő nem kerül elég gyakran mellre, vagy ha nem szopik, nem elég gyakori a fejés. Riordan napi legalább 8 szoptatást/fejést javasol. (Riordan, 2005) A gyakorlatban általában beválik, ha az anyának legalább napi 10-12 szoptatást javaslunk. A fejés időtartamát maximáljuk fél órában, közben váltogassa az anya a melleket.
Ez jellemzően az első hónapok problémája, de a fogzás időszakában vagy egyéves kor körül gyakori, hogy a csecsemő nem akar ennyiszer szopni, sőt előfordul, hogy éjszaka hajlandó. Ez okozhatja a tejmennyiség jelentős csökkenését.
Nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy hányszor kell szoptatni egy nap alatt, mert ez az anya mellének tárolókapacitásától is függ, amely nagy egyéni eltéréseket mutathat.
A csecsemő átalussza az éjszakát, ezért nem szopik éjszaka. Az elkülönítés az anyától bármely napszakban káros.
A csecsemő étvágytalan, ezért keveset szopik. Oka lehet rendszerhez szoktatási kísérlet. Jellemzően egy hónapos kor tájékán, túl az első nehézségeken, jól gyarapodó, de bukós vagy hasfájósnak mondott baba, akivel kapcsolatban azt javasolják, hagyja abba az össze-vissza szoptatást. A csecsemő emiatt leszokik a jelzésről, belenyugszik a ritkább etetésbe, így viszont előfordul, hogy nem jut elég kalóriához.
Szóba jöhet még a túlöltöztetés, nagy meleg, oltási reakció, fuldoklás élmény, félrenyelés.
A csecsemő mással lakik jól, ezért az ideálisnál kevesebbet szopik. Ezt előidézheti az első félévben az indokolatlanul adott pótlás, túl nagy mennyiségű pótlás, vagy a szilárd táplálék túl korai, túl gyors, szoptatás rovására történő bevezetése. Nem javasoljuk a szoptatások kiváltását szilárd étellel, hanem a meglevő szoptatási gyakorlatba illesztjük bele fokozatosan a szilárd táplálék adását nem anyatej helyett, hanem annak kiegészítésére.
Ha a csecsemő túlságosan sok gyümölcslevet fogyaszt, az is étvágycsökkenéshez és a gyarapodás elégtelenné válásához vezet (Lawrence, 2005).
Orvosi okok és teendők
Ha a jól szopó csecsemő és az ideális szoptatási gyakorlat ellenére sem termelődik elegendő tej, elérkezik az ideje annak, hogy számba vegyük azokat a lehetséges betegségeket, amelyek negatívan befolyásolhatják a tejtermelést. Ebben az esetben a háziorvos, nőgyógyász, endokrinológus bevonása is szükséges a vizsgálatok elvégzése és az eredményes terápia érdekében. Jól kézben tartott, megfelelően kezelt betegségeknél egyáltalán nem lehetetlen a kizárólagos szoptatás kielégítő tejmennyiséggel.
Abban az időszakban, amikor még kevés a tej (ez két-három hónapot is jelenthet), célszerű szoptatásbarát módszerrel adni a pótlást a csecsemőnek.
Hétköznapi, lázzal járó fertőzések, köztük a masztitisz is csökkenthetik a tejmennyiséget átmenetileg. Javasoljuk a szoptatás fenntartását a megszokott módon és gyakorisággal, esetleg gyakoribb mellre tevéssel.
Pajzsmirigy működési zavarok (posztpartum tiroiditisz incidenciája 7,5 százalék!), Hashimoto betegség (5 százalék), Graves-kór.
PCOS a nők 15 százalékát érinti, de nem mindegyiküknek van problémája a tejmennyiséggel. Gyakoribb a szoptatási nehézség a túlsúlyos, magas ösztrogénszintű anyáknál.
Alapvetően három fő hormon működését kell figyelembe vennünk a tej termelődésével kapcsolatban: a prolaktint, az inzulint és a kortizolt. A hormonhiány tehát lehetséges, de nem gyakori ok, ami örökletes is lehet. Az inzulinrezisztencia ismert jelenség, és a kortizol-rezisztencia sem olyan ritka, ahogy korábban gondolták.
Ha a BMI nagyobb mint 26, akkor fokozott a kései tejbelövellés és az elégtelen tejtermelés kockázata.
I-es típusú diabétesz: terhesség alatt alacsonyabb lehet a prolaktin-szint és HPL, ez hátráltathatja a mirigyállomány fejlődését. A tejbelövellés 24-48 órát késhet az átlaghoz képest.
II-es típusú diabétesz: sok esetben nincs gond a tejtermeléssel, de ha inzulinrezisztencia és hipoplázia együttesen lép fel, gyakori az elégtelen tejtermelés.
A magas vérnyomás rizikófaktornak számít elégtelen tejtermelés esetén, bár sok esetben nem befolyásolja negatívan a tejelválasztást. Feltételezhető, hogy a magas vérnyomás hátrányosan befolyásolja a méhlepény fejlődését és működését.