A csecsemő étvágytalanságának okai és a szülői teendők

Gyermekeknél különböző okok vezethetnek étvágytalansághoz. Van, akinél rövidebb ideig tart, míg más gyerekeknél elhúzódó jellegű a probléma. Már csecsemőkorban is találkozunk étvágytalan, nehezen evő gyermekkel.

A tartós étvágytalanság okai közé tartozhatnak betegségek, mint például vérszegénység, húgyúti fertőzés, elhúzódó fertőzéses betegség, vagy csecsemőkorban a latens középfülgyulladás. Egyes krónikus betegségek, mint szív- vagy vesebetegség, szintén okozhatják, hogy a gyermek rosszul eszik. Bizonyos genetikai betegségek és pszichés gondok is állhatnak az étvágytalanság hátterében.

Sajnos már egészen kicsi korban, akár 2-3 évesen a gyerekek a különböző konfliktusokra az étel megtagadásával válaszolhatnak. Ez lehet testvérféltékenység, családi konfliktus, haláleset stb. Tinédzsereknél, különösen lányoknál, a média által sugallt tökéletes női szimbólumnak való megfelelési kényszer is kiválthat étkezési zavarokat, mint a bulimia vagy anorexia.

A kis csecsemőknél az étvágytalanság oka lehet egy megfázás, amikor az orrjáratok eldugulnak, a kicsi nehezen kap levegőt, vagy éppen a fogzás. Kis csecsemőnél figyelhető meg, hogy a mama menstruációjának megjövetele előtt pár nappal az anyatej íze megváltozik, és az addig jól szopó gyermek átmenetileg étvágytalanabbá válik.

A kisdedek a világot minden másnál érdekesebbnek találják. Elindulnak felfedező körútra és „nincs idejük enni”. Ugyanakkor ebben a korban a kicsik még idegenkednek az új ízektől, az új ételek küllemétől, szagától. Ekkortájt találkozunk azzal a problémával is, hogy a gyermek napi 1-1,5 liter tejet, kakaót megiszik, de mást nem iszik és nem is eszik. Ezek szerencsére ártalmatlan dolgok, bár számunkra is nyugtalanítóak lehetnek.

A kiütéses gyermekkori betegségek általában a fertőző betegségekhez köthetők, de számos más betegség is járhat kiütéssel vagy olyan bőrelváltozással, melyek kiütések benyomását keltik.

Mit tegyünk, ha nem eszik a gyerek?

Érdemes egy kivizsgálásra elvinni gyermekünket. Számos vizsgálat segíthet a probléma felgöngyölítésében. Bélférgesség, bakteriális fertőzés, gomba, széklet vér kimutatása, ételallergia, Helicobacter pylori baktérium (gyomorban előforduló kórokozó) vizsgálat már a háziorvosunk által elvégezhető. Ennek segítségével számos betegségre fény derülhet. Természetesen, ha a gyermek vizsgálata során más betegségre terelődik a gyanú, pl. arcüreggyulladás, akkor további vizsgálatok válnak szükségessé (röntgen, stb.). Ha gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy például gyermekünknek egyéb bélbetegsége van (lisztérzékenység, felszívódási zavar), akkor gasztroenterológus szakrendelésen történnek további vizsgálatok.

Ha a panaszok hátterében valamilyen betegség áll, akkor azt kell kezelni. Ha azonban nem igazolódott semmi, akkor egyfelől megnyugodhatunk, amit a gyermek azonnal érezni fog rajtunk, és már ez eredményre vezethet. Másfelől elgondolkozhatunk azon, hogyan tovább.

Érdemes a gyermeket minél gyakrabban megkínálni ennivalóval, inkább kevesebb ételt téve elé, de többször. Kínáljunk fel neki több lehetőséget, azok közül könnyebben tud választani. Sokszor az is segít, ha más gyerekekkel eszik együtt, ha látja, hogy a másik gyerek megeszi az ételt, ő is kedvet kaphat hozzá.

Adhatunk a gyermeknek probiotikum készítményt, amely amellett, hogy a bélflórát rendezi, az immunrendszert is erősíti. Ezek mellett adhatóak vitaminok, illetve a nagyon nehezen evő, lassan fejlődő gyermeknek háziorvosunk írhat fel olyan készítményt receptre, mely megindíthatja a gyermek fejlődését, étvágyát javíthatja.

A baba vezette hozzátáplálás (BLW) hosszú távon segíthet megelőzni táplálkozási problémákat, és megteremti az egészséges étkezési szokások alapjait. Ha a hozzátáplálás elakad, a baba nem kezd el enni, öklendezik vagy nagyon válogat, annak pszichés háttere is lehet - különösen akkor, ha nincs orvosi oka (pl. reflux, allergia, izomfeszülés). Éppen ezért nem szabad „izomból”, erőltetve vagy trükközéssel rávenni a babát az evésre, mert az további problémákat okozhat.

A gyerekeknek a zöldségek és gyümölcsök nem mindig tűnnek a legizgalmasabb falatoknak, pedig nagyon fontosak az egészségükhöz. A trükk az, hogy hogyan mutatod be őket: ha játékosan, kreatívan tálalod, sokkal szívesebben kóstolják meg.

Ha a kisgyerek nem eszik meg egy-két ételt, ha saját ízlése van, az nem probléma, annál nagyobb fejtörést okoz a szülőknek, ha alig eszik, vagy ha már csak 1-1 fajta ételt eszik meg. Mi állhat a válogatás hátterében? Csak rossz szokásról van szó, vagy valami másról?

Csak mesenézés közben eszik a kisgyerek, szórakoztatni kell, bohóckodni, különben nem nyitja a száját vagy csak maszatol, dobál az étellel, esetleg sírni, hisztizni kezd. És nem eszik. A kétségbeesett szülő ördögi körbe kerül: vagy bekapcsolja a mesét, szórakoztatja és akkor eszik, vagy nem teszi és akkor nem. De vajon gond ez?

A válogatósságot valamiféle jellemhibának tartjuk. Azt hisszük, az a jó gyerek, aki nem válogat, pedig az egyéni ízlés önmagában nem probléma. A gond az, ha nem érezzük a határt az ízlés és az egészségre káros egyoldalú táplálkozás között.

Amikor a baba elkezd járni, egyre önállóbb lesz, felfedezi önmagát és azt, hogy ő egy különálló személyiség, ezt pedig minden helyzetben, mindenféle módon ki is nyilvánítja. Ezen a helyzeten segíthet, ha hagyod, hogy ő válasszon ételt (ne azt kérdezd „Mit szeretnél enni?”, hanem azt: „Spenótot vagy tökfőzeléket kérsz?”), így bevonod őt is a folyamatba és teret engedsz az önállósági törekvéseinek. Emellett teret engedhetsz az ízlésének is, de csak korlátok között. Ne erőltesd!

Ebben az életkorban (1-3 éves kor között) jellemző, hogy a kicsinek egyik nap farkasétvágya van, a másik nap pedig csak eszeget. Ez összefügghet a fogzással, de növekedési ugrásokkal is. Lehetnek olyan időszakok is, amikor fokozottabban kíván bizonyos ételeket (pl. tejet, sajtot, húst, gyümölcsöt stb.), ez teljesen normális jelenség, ilyenkor általában a szervezetének szüksége van valamilyen tápanyagra, ezért kéri gyakrabban az adott ételt.

Ha a gyermeked csak néhány-féle ételt eszik meg, válogat, az új ételekkel elutasító, hisztit rendez, ha mással szeretnéd megetetni, akkor többféle lehetőséged van erre. Fontos tudnod, hogy ebben a korban sok kicsi elutasító az új ételekkel szemben, ezért minden új ételt (akár már kóstolta korábban, kisebb korában, de aztán leszokott róla, akár valóban új ételről van szó) legalább 15 alkalommal kell megmutatni neki (ez nem légbőlkapott szám, a Pennsylvania University 2010-es kutatásában áll).

• Kezdd kicsiben!
• Játsszatok konyhásat! Ha van egy nagyobb testvér, akivel lehet ebédet játszani, az még jobb: a nagyobb felszolgálhatja a kicsinek az ételt, megetethetik egymást stb.
• Akkor etesd, amikor éhes! Sok anyuka szigorúan ragaszkodik a megszokott etetési időpontokhoz, pedig lehet, hogy a kicsi akkor még nem is éhes. Viszont ebben a korban már el tudja mondani, mikor éhes, tehát meg is kérdezheted tőle!

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz… Tudok segíteni neked.

A különféle édes itókákban található természetes és finomított cukrok elegendő szénhidrátot jelentenek a gyerekek számára, így ha gyermeked sok ilyet fogyaszt, szinte sosem lesz éhes. Legyél következetes és ragaszkodj ahhoz, gyermeked kizárólag szénsav- és cukormentes vizet fogyasszon egész nap!

Egy kisgyermek számára a világ tele van csodákkal és minden sokkal érdekesebb, mint az ‘unalmas’ étkezések. Ezekkel a lépésekkel nemcsak az ingergazdag környezetet kapcsoljuk ki, hanem az étkezések módját is megadjuk, azaz a kicsik figyelmét is az étkezésekre irányítjuk. Nagyon fontos továbbá, hogy ha gyermeked feláll az asztaltól, ne vidd az ételt utána!

A következetesség rendkívül fontos a kisgyermekkori egészséges étkezés kialakításában, a túl sok szabály ugyanakkor rendkívül korlátozza a kicsik önállósági törekvéseit. Engedd, hogy ő válasszon tányért, evőeszközt vagy poharat! Ezzel megerősíted őt abban, hogy képes önállóan döntéseket hozni és van hatása arra, mi vele történik, ráadásul finommotoros készségei is fejlődnek!

A husisabb kislányok és pufókabb kisfiúk sem igénylik a megszégyenítést, a cikizést vagy a gúnyolódást, különösen nem az édesanyjuktól vagy a rokonaiktól.

Az étvágytalanság számos betegség velejárója lehet, okozhatják múló problémák (pl. fogzás) is, de magatartási zavarok velejárója is lehet. Ha az egészen pici baba nem eszik egyáltalán, akkor biztosan valami komoly baja van, ő még ösztönösen kéri az ételt. Aztán, ahogy a kicsi egyre okosodik és felfedezi a világot, egyre többféle hatás éri, és az élmények sodrában igen gyakran előfordulhat, hogy egyszerűen nincs kedve egyhelyben ülni a babának és enni, nem ér rá ilyesmire. A sok fáradozás tulajdonképpen felesleges is, hiszen az éhes gyerek úgyis fog majd enni, amikor ő is úgy gondolja. Többnyire elegendő várni néhány órát és magától is megéhezik majd. Az ivást nem szabad elhanyagolni, ezért innivalóval lehetőleg nap folyamán többször is kínáljuk meg.

1 év felett az anyatej vagy a tápszer önmagában nem elegendő, de a gyerekek igénye a szilárd ételre továbbra is eltérő lehet. Az elfoglalt, folyton nyüzsgő totyogók inkább többször esznek keveset, mint ebédre egy nagy tál főzeléket, meg vacsorára két szelet kenyeret, ezért a legjobb megoldás az, ha napközben több alkalommal kevés étellel kínáljuk: reggelire egy joghurt, esetleg gabonapehellyel, tízóraira gyümölcs, kölesgolyó, vagy sajtszeletkék, ebédre egy tányér főzelék, uzsonnára egy banán, vacsorára egy főtt tojás és vajaskenyér. Gyümölcsöt napközben többször, két étkezés között is kínálhatunk.

Ebben a korban a gyerekek örömmel esznek társaságban is, és szeretnek önállóan falatozni, ezért adjunk erre minél több lehetőséget, üljünk le mellé arra a néhány percre, együnk mi is néhány falatot!

2 éves kor után már elsősorban a kialakult rossz élmények, szokások a nemevés okai. Ha sokat nassol napközben a gyerek, akkor ne csodálkozzunk, ha nem eszi meg az ebédet. Ha pedig már korábban is rossz evő volt, keveset evett, akkor a folyamatos etetés, tukmálás veheti el a kedvét az evéstől. Fontos, hogy az evést örömteli élménnyé tegyük a kicsi számára, jókedvű családi ebédek, közös reggelik és vacsorák adják meg az evéshez az alaphangot.

Bence 8,5 hónapos korában érkezett egy gyermekdietetikai konzultációra. Anyukája, Ági mesélt róla, akinek a várandóssága alatt szemproblémái voltak. Bence császárral született a 39. héten, normál paraméterekkel, utána problémamentes adaptációs időszakkal, de szoptatási nehézséggel. Bence táplálása kalandos volt, 2 hónapos koráig anyatejes baba volt kisebb tápszeres pótlással, majd kizárólagos anyatejes táplálással a tápszert elhagyva, majd 7 hónapos korától ismét kizárólagos tápszeres táplálással. A hozzátáplálást 5,5 hónapos korában kezdték. A főbb allergének közül a hal, tenger gyümölcsei, szója és földimogyoró nincs még bevezetve. Édesanya arról panaszkodik, hogy Bence ugyan mindent megkóstol, de maximum 7-8 kanállal fogad el. Ebben az időszakban, amikor elkezdett Bence kevesebbet elfogadni, az anyatejes táplálás ért véget. A tanácsadáskor, 8 hónapos kora előtt Bence 9200 g volt, ezért a napi kalóriaigénye (24h) kb. 750-830 kcal lett volna. A tápszerrel napi 6x kínálják.

A konzultáció során az evési pozíciót állították be egy Hauck Alpha székkel. Megbeszélték, hogyan üljön, mire figyeljen a hipotónia kapcsán, és hogy hozzák be a darabos ételeket, a családi menüt, együtt egyenek vele, ne etessék feltétlenül. Jöttek a finger foodok, a puha falatok, naponta 3-4x kínálva, mindig 3-4- félét. A falatok finomak voltak, nem például párolt natúr burgonya, ami a legtöbb babának ekkor már unalmas, hanem sült, grillezett finomságok, pirított dolgok, kencék, friss zöldségek és gyümölcsök, gabonafélék, pékáruk (nem péksütivel egyenlő), ricotta, tojásos finomságok, husik (vagdalt/fasírt), halak. Fűszerek, ízek, formák, színek, a biztonságos kereteken belül is rengeteg a lehetőség.

A tápszert kivették az étkezések körüli időszakból, és fokozatosan csökkentették a bevitelét. Nem az egyszeri adagokat, hanem a kínálások számát. A tápszeres kínálásokat az alvásidőpontokhoz szorították (elalvás/felkelés), hiszen a babának a cumisüveg nem csak táplálékforrás, hanem picit összebújás, megnyugvás funkcióval is bír. Azt szeretnék idővel, hogy Bence önállóan - ne egyedül - egyen. Ha éhes, a gofri jusson eszébe, ne a cumisüveg.

„Minden, gyakorlatilag minden bevált, amit javasoltál! A konzultáció után vettünk új etetőszéket (Hauckot), és az EZPZ tányért és szívószálas poharat, valamint elkezdtem főzni, így minden nap azt kóstolja Bence, amit én csinálok, tudom mi van benne, és mi is azt esszük, közösen vele. Az első egy hét egyfajta bevezetés volt, próbálkozott enni, de az rögtön látszott, hogy lelkes és akarja a dolgot. Az első pár napban iszonyúan elfáradt minden evésnél (naponta háromszor kínáljuk darabos étellel), látszott, hogy nagyon koncentrál. A tányér nagyon szuper, ebből sokkal könnyebben kiveszi az ételt. A szívószálas pohárhoz kb. egy nap kellett, hogy megtanulja, és mostmár imádja, ő fogja és addig iszik, míg van a pohárban. Az evésben az áttörést az áfonya hozta meg, azon sokat gyakorolt a kis kezeivel, és kb. a második héttől kezdve már ki merem jelenteni, hogy mennyiségeket kezdett enni mindenből, lelkesen lát neki és élvezi az evést.”

Minden baba esete egyedi, ezért ha a babád nem eszik, kérd ki szakember véleményét. Át kell nézni az anamnézist, a baba technikáját, minden apró részletet. Nem lehet legyinteni, hogy „majd enni fog”, rengeteg esetben nem az a probléma, hogy nem eszik a kicsi mennyiségeket, hanem az, hogy nem ideálisak a feltételek.

• Nem jó evési pozíció (próbálj meg te hátradőlve, szíjakkal, lábtámasz nélkül enni, megemelve a fejed). Nem biztonságos és nem kényelmes.
• Nem jó ételek (sokáig csak püré, amit megun a gyerkőc és nem érdekes annyira, nem finom annyira. Íztelen ételek (a baba nem krónikus beteg, akinek párolt, natúr burgonyán és almán kellene felnőnie). Az étel nem csak - főleg nem ekkor még - kalóriaforrás, hanem tapasztalatszerzés.

Meg kell említenem a sok rossz tanácsot, főleg ha szakembertől jön, az anya túlaggódik, megfélemlítik, és ekkor kezdődik a méricskélés, a stressz, aminek nincs helye a fesztelen evésnél. A felnőttek sem tudják normál esetben, hogy hány gramm rántott húst esznek, a babáknak sem kell. Egyedül arra figyeljünk, hogy vegyesen tápláljuk, változatosan, finoman, és általában havi 1x elég mérni a súlyt, hosszt. Nézzük a pelust is persze, de hagyjuk békén enni, felfedezni.

Ha 6 hós körül kezdtük a hozzátáplálást, 3-4 heti +1 kínálással számoljunk, a gyerek igénye és jelzései szerint. Lehet, hogy ez néha 1 szem eper. A percentilgörbe megadja, ha gond van, szakember segít kiértékelni (és mérni). Ha a baba nem TUD enni, akkor is a szakember segít, ez sem múlik el segítség és változtatás nélkül (pl. a nyelési nehézségek miatt).

A hozzátáplálás nem csak a tápanyagbevitelről szól, ez látszik ebből a példából is. Ugyanúgy a tapicskolás, majszolás, érintés, tapasztalás, élményszerzés, ismeretszerzés („mi az a reggeli?” / „mi illik a pizzára?” / „mi az a nagyi piskótája?” stb.) a cél. Ekkor nagyon nyitott rá a legtöbb baba. Én azt gondolom, ez az első számú cél! A mi dolgunk csak biztosítani ezeket (bevásárolni, kínálni, példát mutatni, mesélni), és biztonságossá tenni, de nem félni. Ne parázzuk túl, és figyeljünk a tápszerbevitelre is!

A táplálkozás az egyike az életösztönöknek, és mint ilyen, az ember legelemibb késztetéseihez tartozik. Ha nem eszünk, nem maradunk életben. Ha egy gyerek nem eszik, nem fejlődik és végső esetben meghal. E két tényből következik, hogy az etetési nehézségek a legnehezebb érzéseket mozgatják meg benned anyaként: félelem, tehetetlenség, harag, bűntudat.

A fizikai okok kizárása és annak megvizsgálása, hogy a gyermek optimális fejlődése veszélyben van-e, mindig elsődleges szempont. A vizsgálatok szerint a csecsemők és totyogó korú gyerekek 20-25%-ánál van olyan evési probléma, aminek nincs organikus, fizikai oka. Ezek között a gyerekek között vannak, akik kifejezetten jól gyarapodnak, ám az evések rossz hangulatban, feszültséggel telien zajlanak, sokszor csak álmukban vagy figyelemeltereléssel etethetők meg. Emellett vannak gyerekek, akik nem is gyarapodnak megfelelően. Ilyen helyzetben a gyerekorvos vagy az egészségügyi szakember gyorsabban komolyan veszi, hogy valami nehézség van. Azonban a legtöbbször fizikai okra gyanakodnak.

Az evésproblémák közé soroljuk azokat az eseteket is, amikor a gyerek jól gyarapszik, de trükközésre, figyelemelterelésre, álometetésre van szükség ahhoz, hogy elegendőt egyen. Szintén az evésproblémák körébe tartozik az az eset, ahol a szülő a saját szorongása miatt problémásnak érzékeli a gyerek evését, pedig objektíve a gyereknek nincs evésproblémája.

A gyerek tiltakozásának figyelmen kívül hagyása, vagy az attól való pánik, szorongás és harag. Ezek a szülői reakciók egy idő után valóban létrehozzák a gyerekben az evési helyzettel szembeni ellenállást, így magát az evésproblémát. Éppen ezért, ha azt érzed, hogy nehézség van, akár azért, mert te aggódsz, akár azért, mert a gyereken is látod, hogy feszültséget él át, akkor mindenképp érdemes foglalkoznod a témával és segítséget keresned.

Szögezzük le, hogy éveken át gyereket etetni stresszes. Naponta ismétlődő helyzetről van szó. Esélyes, hogy az etetések többségét neked kell előkészítened és végigcsinálnod. A szoptatástól a főzésen át éveken át naponta sokszor. Mindezt egyedül a gyerekkel vagy gyerekekkel otthon. Tehát ez nehéz. Akkor is, ha minden jól megy.

Az evésproblémák feloldása nem egyik napról a másikra következik be. Ha ebben az írásban találsz olyan gondolatokat és stratégiákat, amiket kipróbálsz, akkor se várd, hogy máról holnapra elmúljon a nehézség. Az első és legfontosabb lépés, hogy a gondolkodásmódodat alakítsd át. Ehhez ad ez az írás segítséget. Ha ez megvan, akkor megpróbálhatod az etetési helyzetekben alkalmazni az ajánlott stratégiákat. A legtöbbször sok napon és héten át szükséges az új stratégiákat kitartóan alkalmazni ahhoz, hogy változás következzen be. Lehetnek visszaesések. Tehát légy kitartó és ha kell, kérj segítséget.

A táplálkozás összetett, sok lépésből álló folyamat. Valójában a világot, annak egy részét vesszük magunkhoz és alakítjuk át a saját magunk számára az evések alkalmával. Ezt teszi a kisgyermek is, aki még ismerkedik önmagával és a világgal is, és akinek mindehhez az anyukájára van szüksége. Érdemes az evés minden lépésére szimbolikusan is rátekinteni.

Az élet első éveiben az evés és etetés érzelemmel telített folyamat. Ez azt jelenti, hogy az evést nem csak az éhség és jóllakás, hanem a közben megélt ÉRZELMEK befolyásolják!!! Sőt, az érzelmek sokszor képesek felülírni az éhséget is.

Minél kisebb a gyermek, annál inkább a gyermek alapvető testi szükségleteinek kielégítése körül forognak a mindennapjaitok: altatás, etetés, megnyugtatás. Ezekben a helyzetekben kapcsolódtok nap mint nap. A gyermek ezekben tapasztalja meg önmagát és a veled való kapcsolatát.

Az édesanyja szükséget kielégítő gesztusain túl, tehát azon túl, hogy mellre teszed, megeteted, felveszed a gyermeket, a gyermek jelzéseit kísérő értő és együttérző, nyugalmat sugárzó szavaid és arckifejezésed segít a babának igazán átélni és elkülöníteni a saját belső állapotait: az éhségérzetet, a jóllakottságot, a fáradtságot, az unalmat, az izgatottságot, a nyugtalanságot, a megnyugvást és az örömöt.

Fontos persze tudatában lenni, hogy elegendő a gyermekünk optimális fejlődése szempontjából, ha az esetek nagyobb részében anyaként képesek vagyunk a tükrözésre. Nem kell tökéletes szülőnek lenni. A tartós etetési nehézségek esetén azonban az anya és gyermeke közötti fent említett összehangolódás ismételten akadályozva van az etetési helyzetben.

Az evés élet-halál kérdése. A felelősség az anyáé, a tiéd. Ha a te megítélésed szerint nem eleget vesz magához, vagy nem megfelelő minőségűt, akkor a tehetetlenség és aggodalom erős hullámai áraszthatnak el téged. Amikor pedig a gyermeked életét félted, akkor elbizonytalanodhatsz saját anyaságodban. A gyermekedet vagy önmagát fogod hibáztatni. A tehetetlenségéből fakadóan haragot vagy bűntudatot élhetsz át. Ebben a helyzetben érthető, hogy nincs elég kapacitásod arra, hogy a gyermekben zajló érzésekre és szándékokra hangolódj.

Az anyai reakció pedig az erőltetés, a figyelemelterelés, a könyörgés és a büntetés bármilyen formája. A gyermek így magára marad a saját érzéseivel és az evést övező minden anyai érzéssel is. Mindez megterhelő és kezelhetetlen a gyermek számára. A gyermek is frusztrált lesz. Ez tovább növeli a kétségbeesésedet, ami ismételten az evési helyzetet nehezíti tovább. Így alakulnak ki az evést övező játszmák anya és gyermek között. Mindez pedig gyakran az evési helyzet teljes vagy részleges elutasításához vezet a gyermek részéről.

Létezik, hogy nem is éhes? Igen. Nem is érzi az éhségét. Mert az önmagához való kapcsolódás helyett, az éhségérzet helyett, az evést övező harccal, az erőltetéssel és kontrollal szembeni védekezéssel van elfoglalva. A harc készenléti állapot. Olyankor mindenünk összehúzódik, a gyomor összeugrik és az idegrendszer nem a befogadásra van hangolva. Stresszhormonok termelődnek a szervezetben, az éhségérzet pedig blokkolódik. Márpedig az evéshez befogadás, ellazultság, biztonságérzet kell.

Tehát az első években az evés közbeni interakciók hangulata, a felnőttnek a gyermek belső állapotaival való összehangolódása befolyásolja az evés-etetés folyamatát és az anya-gyerek kapcsolat egészét is. És fordítva is, az anya-gyerek kapcsolat általános mintázata, az anya és gyermek között lévő bizalom, biztonság vagy éppen bizalmatlanság és feszültség nagymértékben befolyásolják az evés és etetés gördülékenységét és hangulatát.

A gyakran elhangzó kérdésre, miszerint lelki okok lehetnek-e az evés visszautasítása mögött, most már megalapozottan válaszolhatjuk, hogy igen.

Éhes és mégsem eszik? A nehéz érzések elkerülésére való belső késztetés felülírhatja a gyermek táplálék iránti szükségletét is. Bár táplálékra lenne szüksége, az evést kísérő nyomasztó érzéseket olyan mértékben szeretné elkerülni, hogy teljes idegrendszere készenléti állapotba, azaz stresszállapotba kerül, amiben stresszhormonok árasztják el a testét és ezek blokkolják az éhség testi érzetét. Tehát nem érez éhséget. Az éhség helyett feszültséget érez.

Te is ismered ezt az állapotot? Talán neked is van olyan élményed, hogy egy veszteség, egy szakítás, egy vizsgaidőszak, egy nehéz munkahelyi helyzet olyan stresszállapotba hoz téged, amiben nincs étvágyad. A gyomrod összehúzódik, feszült vagy. Hasonló történik a gyerekkel is evési nehézség esetén.

Az első lépés az evési problémákkal kapcsolatosan mindig a te anyai érzéseidnek a feltárása és oldása. Valójában az etetési helyzetet kísérő, számára és az anya számára is megterhelő, ’bevehetetlen’, ’megrághatatlan’ és ’emészthetetlen’ negatív érzést, élményt utasítja vissza. Azt az érzést és élményt, amely az evési helyzetben az anya és gyermeke közötti harmonikus kapcsolódás akadálya is egyben.

Ez az ok sokszor a fogantatás-várandósság-szülés körüli időszakból ered. Az evésprobléma származhat az ANYA traumatikus élményeiből és az ezekből következő fokozott életféltésből. Ilyenkor a saját anyai kompetenciaérzeted inog meg, nem tudsz bízni a saját testedben, a baba jelzéseiben és a saját észlelésedben. Erős késztetést érzel, hogy külső kontrollba kapaszkodj.

Vizsgálatok egyértelmű összefüggést mutatnak az anya érzelmi problémái, az anyai stressz, szorongás és depresszió és az evésproblémák kialakulása között. Mindez nem azt jelenti, hogy te vagy a hibás!!! Inkább azt jelenti, hogy tudsz segíteni a gyerekednek!!! Ennek a ténynek a jó oldala az, hogy ha te magadon dolgozol, azzal tudsz segíteni a gyerek evéssel kapcsolatos nehézségén. Az, hogy a te érzelmi állapotod erősen kihat a gyerekre, ez pszichológiai törvényszerűség. A te érzelmi állapotodnak OKA van. Olyasmiket éltél át, amiket traumaként tárolódnak az idegrendszeredben és érzelmi nehézségeket okoznak. Nem tehetsz arról, hogy milyen élményeken mentél át. De tehetsz azért, hogy ezeket feldolgozd.

A félelemből jövő késztetések erősek és mindig jelentős okok vannak a hátterében. Ha el tudod fogadni a félelmet, elismerni a saját érzéseinket, akkor közelebb vagyunk a megoldáshoz. Az evés részleges vagy teljes visszautasítása és az erre a helyzetre való reakcióként megjelenő tehetetlenség, düh, bűntudat és félelem ördögi köre ’csupán’ tünetek. Olyan tünetek, amelyek további feszültségeket és konfliktusokat szülnek anya és gyermek között. Elfedik a valódi, mélyben lévő okokat, sőt felerősítik azok…

Az első néhány hétben, amikor a baba még nagyon kicsi, néha bizony látszólag ok nélkül is órákat sírhat. Ez az ún. „hasfájós” sírás, aminek vajmi kevés köze van a hasfájáshoz, ám nagyon megterhelő lehet a szülők számára. Mi okozhatja? Mit lehet tenni?

A sírás a csecsemő természetes és ösztönös kommunikációs eszköze. Így mondja el, hogy fáj valamije, éhes, álmos, unatkozik, vagy egész egyszerűen csak rossz napja van. Csakhogy egészen kicsi korban vannak olyan babák, akikkel látszólag bármit csinálhatunk, nem nyugszanak meg.

Mi okozhatja a sírást?

• Hasfájás: Elsőként mindig ez szokott felmerülni, mint lehetséges ok. A hasfájás okai szerteágazóak lehetnek. Van olyan baba, akinek szimplán az emésztés folyamata kellemetlen érzés (3-4 hetes korig gyakori jelenség). Van, aki túleszi magát és azért sír (ilyenkor büfizés és egy alapos bukás után csillapodik a fájdalom). És van olyan is, hogy a kakilás esik nehezére (ők még nem tudnak tudatosan és erősen nyomni, ezért 3-6 hetes kor között gyakori a kakilás előtt jelentkező erőlködés, lábhúzogatás és sírás, ami a puki vagy a kaki távozása után enyhül.
• Éhes: Hiába írják azt a könyvek, hogy 3 óránként kell ennie a babának: az újszülött nem gép, hanem saját emésztése van, és a saját tempójában éhezik meg, akár 2 óránként is. Az első hetekben akár anyatejes, akár tápszeres a baba, mindenképpen igény szerint kell etetni, akkor, amikor kéri az ennivalót.
• Álmos: Az első pár hétben még legfeljebb csak 30-60 percet tud éberen, nyűgösködés nélkül fentlenni a baba, utána már nagyon álmos lesz.
• Túlingerelt: A mai modern világban egy lakás rengeteg ingerforrást biztosít a baba számára, aki egyre többet és többet észlel ezekből az információkból, ez túlterheli az idegrendszerét.
• Feszültségek: Ha a szülők feszültek, idegesek, stresszesek, még akkor is kihat a csecsemőre, ha nem hall kiabálást vagy veszekedést maga körül.
• Reflux: Ha a baba gyakran és sokat bukik, nyugtalanul alszik, hasfájós, felmerülhet a reflux gyanúja.
• Unalom: Érdeklődőbb babáknál már néhány hetesen előfordulhat, hogy egy darabig nézelődik, aztán unatkozni kezd.
• Testközelség hiánya: A baba akkor elégedett és boldog, ha biztonságban érzi magát. A legtöbb baba számára pedig a biztonságérzet egyben a testközelséget is jelenti.

Szoptatás

A baba számára a legmegnyugtatóbb a testközelség, a dédelgetés és természetesen a szoptatás. Ez utóbbihoz sokan nem mernek folyamodni, mert félnek, hogy talán éppen ettől hasfájós a baba. Pedig a szoptatással több problémát is elhárítasz, hiszen nem csak megnyugszik a baba, hanem jól is lakik, ha melege van, a szomját is oltja és fájdalomcsillapító hatása is van. Gyakran azért nem szoptatják meg az állandóan síró babát, mert az orvos szerint elég csak 3 óránként ennie. Holott ha hagyják a babákat, hogy maguk döntsenek, akkor az első pár hétben 2-3 óránként esznek és egy-egy etetés akár 1 órát is eltarthat. Előfordul, hogy a komfortszopit is leszólják kéretlen tanácsadók, holott a legtöbb csecsemő számára ez nagyon fontos szükséglet. Ha tápszert kap a baba, akkor testi közelséggel, dédelgetéssel és cumival lehet megoldani ezt a helyzetet. Vannak olyan babák, akik szinte egész nap csak cumiznának, ez nyugtatja meg őket.

Testközelség

Az első hetekben a baba nagyon idegenül érezheti magát a külvilágban, de megnyugtatja, ha az anyaméhben megszokott szívverést hallgathatja, ezért segíthet, ha a mellkasodra fekteted, vagy ha hordozókendőbe teszed, de ugyanemiatt nyugtatja meg a ringatás, a simogatás, a dédelgetés is.

Ritmus

A dúdolás, a ritmikus zene, az ütemes ringatás, a babakocsiban való ütemes rázás, az egyenletes ún. fehér zajok (pl. porszívó, ventillátor stb.) egyaránt megnyugtathatják a vigasztalhatatlanul síró babát.

Magaddal is kell foglalkoznod. A heteken át tartó állandó sírás megterhelő a te számodra is, és ez depressziót, levertséget, kimerültséget okoz. Éppen ezért foglalkoznod kell kicsit magaddal is: menj minél többet sétálni, szabad levegőre, akár a babával együtt. Jót tesz a testmozgás is, akár 10-15 perc is elég lehet, hogy csökkenjen a stressz. Ha van rá mód, két szoptatás között legalább heti 1x bízd rá valakire a babát és szervezz valamilyen saját programot, ami felfrissít, sport, vásárlás, masszázs, közös ebéd kettesben a pároddal stb. Emellett pedig: merj beszélni róla!

A kis csecsemő és a nagy babák, totyogók étkezése között van egy nagy különbség. Az újszülött, a néhány hónapos baba még teljesen a jelenben él: minden egyes etetésnél úgy eszik, mintha nem lenne több etetés, mintha utoljára enne. Ezzel szemben 9-10 hónaposan már tudja, hogy lesz következő alkalom is. Ezt fokozatosan tanulja meg: már 5-6 hónapos korban is tapasztalhatod, hogy a baba nem üvölt minden etetés előtt, mert tudja, hogy itt az evés ideje, felismeri az etetés előtti rutint és képes várni egy kicsit, amíg hozzájut az ételhez. Az akarat 10-12 hónapos korban aztán felfedezi azt is, hogy van saját akarata és minden megszokott helyzetben megpróbálja azt használni is. Teszteli, mi van akkor, ha nem fogadja el az ennivalót, kipróbálja, kap-e cumisüveget vagy anyatejet, ha nem eszi meg a kanalasat.

Fogzás? Az átmeneti étvágytalanság oka ebben a korban jó eséllyel lehet a fogzás is. Ilyenkor többnyire csak anyatejet vagy folyékony ételeket fogad el a baba, esetleg csak a tejpépet vagy a darabos ételt eszi, de a gyümölcspépeket, zöldségeket, amik csípik a fájdalmas ínyét, kevésbé szívesen fogadja el. Ez azonban csak átmeneti, általában legfeljebb 7-10 nap alatt rendeződik a dolog és amikor már áttört a foga, ismét szívesen eszi a többi ételt is.

U-naaaal-mas Az evési problémák oka 1-2 éves kor körül nagyon gyakran az, hogy a baba nem tud megülni a székben, nem akar egy helyben ücsörögni, egyszerűen untatja az evés. Mit lehet tenni? Egyrészt hagyni egyedül enni. Sehol sincs kötelezően előírva az, hogy főzeléket kell ennie a babának. A zöldségeket kaphatja megpárolva vagy felfújt formájában (ez utóbbi nagyon praktikus, mert a felfújtat kis kockákra vágva kézzel is megfoghatja és bármilyen zöldségből elkészíthető), de akár zöldséges szószt is készíthetsz tésztára, amit meg tud enni a baba a tésztával együtt (a pennetészta ebben a korban praktikus, mert kézzel is meg tudja enni a baba), de főtt burgonyakarikákra is teheted a zöldséges szószt. Átmenetileg előfordulhat az is, hogy ez sem elég, a baba egyszerűen nem akar ülni evés közben. Most a mozgás a lételeme, nem tudja elviselni, hogy kötelezően ülnie kell. Segíthet, ha a stabilan ülni és felállni tudó babát nem etetőszékben eteted, hanem kis székben, kis asztalnál, ahol nincs kötelezően lekötve, és az is lehet, hogy átmenetileg el kell fogadnod, hogy szívesebben áll evések közben egy rövid ideig - ettől sem lesz semmi baja.

Nem hízik! 1 éves kor után a baba hízása nagyon hektikussá válik. Egyik hónapban semmit nem hízik, aztán hirtelen felszed pár dekát. Nem kell megijedni ettől. Fontos: ha már elmúlt másfél éves és huzamosabb ideje egyoldalúan étkezik, csak 1-2 félét eszik, öklendezik az ételektől, extrém válogatós (pl. csak fehér ételeket eszik vagy csak pépeset stb.), akkor mindenképpen forduljatok a gyerekorvoshoz vagy gyermek gasztroenterológushoz. Ennek szervi oka is lehet (pl. felszívódási zavar).

Elérkezett az idő, hogy a baba, aki korábban azt ette, amit adtunk neki, fokozatosan kivegye a részét a saját etetéséből. Kialakul az ízlése, egyre önállóbb lesz. Sok anyuka megijed ettől és mindenáron ő akarja kézben tartani a dolgokat, ő akarja etetni a kicsit, nem érti, miért nem eszik meg bizonyos ételeket, aggódik az egészsége miatt. Az ördögi kört úgy szüntetheted meg, ha nem csinálsz nagy ügyet a dologból. Semmi nem történik, ha nem a „nagykönyv” szerinti mennyiségeket eszi a baba, ha 1-1 étkezés kimarad, ha ő csak napi 4 étkezést igényel, amikor papíron ötször kéne ennie, vagy ha nem eszik akkora adagokat, mint amennyit a könyvek szerint kellene. Ami viszont fontos, hogy te alakítod a szabályokat. Legyen az étkezéseknek rendje, legyen helye a napirendben, egyetek minél többet együtt, hogy lássa, hogyan kell enni, hogy nem csak tápanyagbevitelről van szó, hanem egy közös élményről is.

tags: #nem #eszik #a #csecsemo #kismamablog