A ritmusok, dallamok iránti vonzalom az ember alapvető tulajdonsága. A magzat tökéletesen, hangosan hallja anyja szívverését - a bent töltött hosszú hónapok alatt nagyjából 20 milliószor hangzik el ugyanaz a ritmus. Emellé folyamatos mozgás is társul - ahogy az anya mozog, úgy ringatózik a magzatvízben a baba is. Az ember zene, ritmus iránti vonzalma az anyaméhen belüli élményekre vezethető vissza. A ritmust a vérünkben érezzük: ha meghalljuk, testi hatásokat képes kiváltani belőlünk. Antropológiai vizsgálatok során arra a következtetésre jutottak, hogy az ember előbb kezdett el énekelni és táncolni, mint beszélni. A ritmikusság, dallam, egyforma hangok ismétlődése folyamatosan körülveszi az embert, valamint az emberi testben is jelen van. A ritmus és az ember elválaszthatatlan egységet alkot.
A pici babák számára különösen jó játék a közös mondókázás: a testi közelség öröme, anya és apa szórakoztató előadása ütemes ritmusokkal és szójátékokkal, mindez vizuális elemekkel fűszerezve - minden érzékszervet lehengerlő élményt nyújt a babának. A mondókázást már egészen újszülött kortól el lehet kezdeni! A csecsemők már a születésük pillanatától érzékenyek a ritmusra és a hangokra, hiszen az anyaméhben is hallják az édesanyjuk szívverését, a légzés ritmusát és a külvilág zajait. Az első hetekben és hónapokban a mondókák még inkább megnyugtató, biztonságot adó hatással bírnak, hiszen a baba számára az anyai vagy apai hang ismerős, és a lüktető ritmus segít abban, hogy ellazuljon. Ezek természetesen különböző dalok is lehetnek, vagy kitalált kis dalszövegek, amiket mi magunk éneklünk nap mint nap a pocaknak - ugyanúgy reagálnak ezekre is.
A mondókák és éneklés hatása a csecsemő fejlődésére
1. Agyfejlődés és idegi összeköttetések
A ritmus és a dallam ereje az agy fejlődését is képes befolyásolni. A ritmus megértését a bal agyféltek analizáló működése segíti elő, majd ugyanitt történik a rögzítés is. A kreativitásért felelős jobb agyféltek a dallam felismerését rögzíti, beindítja a zene által előcsalt emlékeket - és a képzelőerő működésbe lép. A pici babák agyi fejlődésében igen fontos szerepe van a mondókáknak, zenének. Minél több inger éri az agyukat, annál hamarabb és erőteljesebben indul be a fejlődés. A kisbabák fejében az élmények, tapasztalatok hatására kezdenek el kialakulni az idegi összeköttetések. Ezeken keresztül áramlanak később az információk, és minél több inger éri a babát, annál több ilyen összeköttetés fejlődik ki az agyában.
2. Kommunikációs képességek és társas fejlődés
A kicsik kommunikációs képességeinek fejlesztésében, így a társadalmi életükben is kiemelkedő szerepet játszik a későbbiekben. A gyermek akkor tud könnyen kapcsolatot létesíteni másokkal, ha jól ki tudja fejezni érzelmeit, beszéd közben helyesen alkalmazza a megtanult zenei eszközöket. A zene segíti a gyermekeket a beszédtanulásban is. Minden nyelvnek vannak zenei tulajdonságai, különböző érzelmeket fejezhetünk ki azáltal, ha eltérő dallamot adunk ugyanazoknak a szavaknak. Egy egyszerű kijelentést különböző hangsúllyal, dallammal előadva egészen más jelentést adhatunk az eredeti tartalomnak. Az egy évesnél fiatalabb gyerekekre különösen fejlesztően hat a mondókák világa. Játékos formában ismerhetik meg a csodálatos anyanyelvet: az ismétlődő, monoton, ritmikus hangzást néhány élesen eltérő megszakítással felváltva mosolyt csalhatunk az arcukra - az ilyen hangsúlyos szófordulatok által a baba a meglepetés élményét éli át. Végül, de nem utolsósorban, a mondókák érzelmi és társas fejlődésben is segítenek. A közös mondókázás erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, biztonságérzetet nyújt.
3. Memorizálás és szókincsfejlesztés
A mondókák megtanulása fejleszti a memorizálás képességét. A mondókák általában rövidek, egyedi hangzásuk, ritmusuk és ütemük van, így könnyebben megtanulhatóak, mint egy egyszerű, sima szöveg. A mondókák, népies versikék kitűnően fejlesztik a gyerekek szókincsét is. Ahogy tanulják a nyelvet a kisebbek, gyakran a mondókákból vett szófordulatokat is elkezdik használni a beszédben. A nyelvi fejlődésre hatnak kiemelkedő módon. A mondókák segítenek abban, hogy a kicsik megismerjék az anyanyelv ritmusát, dallamát és hangjait. Az ismétlődő szókapcsolatok és rímek elősegítik a szókincs fejlődését, az egyszerű mondatok pedig mintát adnak a beszéd elsajátításához. A ritmusérzék és a zenei készségek fejlődése szintén kiemelkedő szerepet kap a mondókázás során. A dalos-rímes szövegek segítik a gyermekeket abban, hogy érzékeljék a nyelv lüktetését, ami később az olvasás és írás elsajátításában is hatalmas segítség lesz.
4. Kreativitás és mentális képességek
A zenei nevelés fejleszti a kreativitást. A legfrissebb tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a zenetanulás pozitív változásokat okoz az agyban és fejleszti a gyerekek mentális képességeit. A zenetanulás javíthat a gyermekek nyelvi és az olvasási készségén. A Northwestern Egyetem kutatói szerint a zenetanulás az idegműködés serkentésével javíthatja a gyermekek iskolai összpontosítását és memóriáját.
A mondókák szerepe a modern korban
Modern világunkban felmerül olykor-olykor a gondolat, hogy az évszázadok óta megszokott, bevált módszerek némelyike már túlhaladott, felesleges, haszontalan. Milyen létjogosultsága lehet még a mondókáknak, versikéknek, népi rigmusoknak? A népi mondókák azért jöttek létre, mert megfigyelték, hogy a kisbabák akkor alszanak el a legkönnyebben, ha ringatják őket és énekelnek nekik. Ma már tudjuk, hogy az anyaméhben kétféle élményben is részük van a magzatoknak, amihez a ritmus köthető: egyrészt hallják az anya szívverését, másrészt ringatóznak a magzatvízben. A mondókák egyszerre fejlesztik a kisgyermekek agyi fejlődését és ritmusérzékét, első ismereteit is a mondókákból szerzi. A kicsik agya úgy működik, hogy a külvilág ingereire reagálnak, az élmények és a tapasztalatok hatására jönnek létre az idegi összeköttetések. A ritmus megértéséért a bal agyfélteke a felelős, a dallam felismerésért a jobb, az éneklés pedig összehangolja a két agyfélteke működését.
A mondókák nemcsak szórakoztatnak, hanem észrevétlenül fejlesztik a gyermekek nyelvi készségeit, ritmusérzékét, memóriáját és még a mozgáskoordinációjukat is. Logopédiás kezelések során is találkozhatunk egyszerű mondókákkal, dalokkal, melyek szintén a fejlődést segítik elő játékos formában.
| Fejlesztési terület | A mondókázás szerepe |
|---|---|
| Agyi fejlődés | Idegi összeköttetések kialakítása, ingerfeldolgozás segítése. |
| Kommunikáció | Érzelmek kifejezése, zenei eszközök helyes alkalmazása a beszédben. |
| Memorizálás | Rövid, ritmusos szövegek könnyebb elsajátítása. |
| Szókincs | Új szavak és szófordulatok bevezetése. |
| Kreativitás | A zenei nevelés serkenti a képzelőerőt. |
| Nyelvi és olvasási készség | A nyelv ritmusának, dallamának felismerése, idegműködés serkentése. |
Gyakorlati tippek a mondókázáshoz és énekléshez
A beszéd alakulásának egyik alappillére a megfelelő nyelvi környezet, a minta, melyből a gyermek észrevétlenül sajátítja el az anyanyelvét. A beszéd, a nyelv elsajátításához szükséges a figyelem is, hogy a baba képes legyen összpontosítani 1-1 dologra, hiszen valamit megérteni, megtanulni csak így lehet. A legtöbbet azzal tehetünk ennek érdekében, ha kellő figyelmet szentelünk gyermekünk jelzéseire, és elegendő időt töltünk azzal, ami a legfontosabb egy pici életében, rá figyelve foglalkozunk vele, énekelünk, dúdolunk, testi kontaktust teremtünk, ringatjuk, hintáztatjuk, lovacskázunk, puszilgatjuk, simogatjuk, dögönyözzük. Plusz tanács, hogy a lehető legtöbbször iktassuk ki a háttérzajokat pl. TV, rádió.
Ahogy a baba növekszik, a mondókázás egyre inkább interaktív tevékenységgé válhat. Hat hónapos kortól a kicsik már tudatosabban figyelnek a hangokra, reagálnak a ritmusra, sőt, próbálkoznak utánozni is. Egyéves kor körül a mondókák már nemcsak a figyelmet és a nyelvi készségeket fejlesztik, hanem remek alkalmat adnak a közös játékra, kacagásra is. A legtöbb kisgyermek azokat a mondókákat szereti a legjobban, amelyekhez mozdulatokat vagy csiklandozást is kapcsolhatunk. Az ölbe vett, ringatott, érintésekkel kísért mondókázás különösen fontos, mert erősíti a szülő-gyermek kötődést is.
Mikor mondókázzunk?
- Ébredéskor: Ha jókedvűen ébredt, máris remek alkalom egy kis mókára. Pl. "Pál, Kata, Péter..."
- Átöltözés, pelenkázás közben: Amikor kézbe veszed, és átteszed egy másik helyre, énekelj neki.
- Étkezésnél: Kérdezz tőle (Kérsz almát? Anya készít neked finom almát, amit megehetsz! Megkóstolod? Jajj, de finom!) magyarázz, milyen az alma, mivel eszünk, ha végeztetek, mutasd is neki. Ha még nem beszél, a babajelekkel könnyebben megérti, amit mondasz neki. Pl. ha végeztünk az ebéddel, mondd, hogy végeztünk, elfogyott!
- Ringatáskor: Hintáztasd meg egy takaróban, vagy csak a kezedben párszor, és énekeld el a „Hinta, palinta…” kezdetű dalt.
- Bármikor, amikor a baba érdeklődést mutat: Figyeld meg, mi köti le a figyelmét, és mesélj róla, mondókázz hozzá.
Ha a mondataid, szavaid és énekek mellé babajeleket is használsz, sokkal hamarabb ért meg dolgokat, összefüggéseket, és rövid időn belül visszafelé is működni fog a hatékony kommunikáció, hiszen ha még szavakkal nem tud megnyilvánulni, lesz egy eszköz a kezében, amivel igen. El sem tudjuk képzelni, mennyire fontos, hogy minél több mondókát hallhasson tőlünk a babánk: igen, már babakorban is, akkor is, amikor még el sem kezdi formázni a szavakat! Bizonyára mindannyiunknak van néhány kedvenc mondókája, amely felnőtt korunkig megmaradt az emlékezetünkben. Ez is jól mutatja, milyen erős hatása van ezeknek a játékos, ritmusos kis versikéknek.
tags: #mondokazas #enekles #csecsemokorban