Minden leendő szülő legfőbb vágya, hogy egy egészséges utódot hozzon a világra. Igen, a legeslegfontosabb az egészség, de azért abban is reménykedünk, hogy okos, sikeres lesz: hogy minden képessége meglesz ahhoz, hogy remekül elboldoguljon ebben a világban. De ez tényleg csak a „szerencsén”, a genetikán múlna? Régóta tudjuk, hogy a pocaklakó testi fejlődésére nagy hatást gyakorol, hogy az anyja milyen tápanyagokat visz be, milyen életmódot folytat, milyen érzelmi behatások érik, abban a 9 hónapban, amíg a babát a szíve alatt hordja.
Azonban a legújabb kutatások szerint nem csak a fizikai érése függ ettől, hanem az intelligenciája, pszichéje is, melynek csupán 50%-a genetikusan öröklött, a másik fele tudatosan is befolyásolható. Az agysejtek kialakulása a géneknek köszönhető, de az már a szülők felelőssége, hogy mennyit és hogyan stimulálják ezeket az agysejteket. A gyerekek tehetségét is megpróbáljuk gondozni és kihozni belőle a legjobbat.
A magzat fejlődése a méhben
Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki. Az embrió csíralemezeiből jön létre a szív, a csontok, a tüdő, fejlődik ki a máj, az érzékszervek, stb.
Hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mekkora a baba a terhesség egyes szakaszaiban, gyakran mókásan gyümölcsökhöz, növényekhez hasonlítva jellemzik a kismamáknak szánt irodalmakban.
- 7 hetesen akkora, akár egy áfonya.
- 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése.
- 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát.
- 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi.
Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad. A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is.
A magzat érzékszervei és észlelési képességei
A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik.
Tapintás
7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. A tízhetes magzat már reagál az érintésre. Testének - tapintásra, mint érzékelésre való - érzékenysége lépésről lépésre alakul ki. Először az arc és a nemi szervek környéke válik érzékennyé, ezután az ujjak és a lábak következnek, majd a törzs, mígnem a 32. hét környékére szinte teljes testével képes lesz hideget/meleget, nyomást vagy fájdalmat érzékelni a magzat. A fejlődési folyamat részeként a baba megismerkedik saját testével is, szívesen tapogatja arcát, egyéb testrészeit, vagy az őt körülvevő környezetet, a köldökzsinórt és a méhfalat. Az ikrek egymást is megérintik, simogatják az anyaméhben.
Ízlelés és szaglás
Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. A 20. hét tájékára nagyjából kialakul az ízérzékelés. Ettől kezdve előszeretettel kóstolgatja az őt körülvevő édeskés magzatvizet a baba, valamint elkezd ismerkedni egyéb ízekkel is, minthogy a kismama által fogyasztott ételekben található fűszerek aromája is eljut hozzá. Egyes kutatások szerint többet kortyol a magzatvízből, ha az anya valamilyen édes ételt evett, és kevesebbet, amikor savanyú vagy keserű ízekkel találkozik. Születése után felismeri édesanyja illatát, tejét (meg tudja különböztetni a más anyáktól származó tejtől).
Hallás
A baba külső füle még fejlődésben van, a belső fül azonban a 12. hétre kifejlődik, így a babák már nagyon korán, nagyjából a 16. héttől hallják a kintről érkező zajokat. A magzatok már magzati korban is hallják a hangokat, a születésük előtti utolsó hetekben különös figyelmet fordítanak a külvilágból érkező hangokra, különösen a magas tónusúakra, és azokra, amelyek már ismerősek a számukra, például az édesanyjuk hangjára, vagy egy-egy ismerős dallamra.
A méhben a magzatok nagyjából fele olyan hangosan hallják a kívülről érkező hangokat, mint ahogyan mi. A babák reagálnak is ezekre a hangokra: felgyorsul vagy lelassul a szívverésük, annak megfelelően, hogy milyen tempójú és hangerejű a hallott hang. Az erős vagy gyors hangokra a baba szívverése gyorsul, a lágy és lassú hangokra pedig lassul. Egy kutatás során aprócska mikrofont juttattak be az anya méhébe, közvetlenül a baba fejéhez. Kiderült, a baba nemcsak az anya szervei által adott hangokat, a gyomrán áthaladó levegő hangját, a szívverését vagy a méh fő ütőerének hangját hallja, de az anya testén kívülről érkező hangokat is (melyek áthaladnak a hasfalon, magzatvízen), és képes ezeket megkülönböztetni, ami a hallás fejlődésével egyre csak tökéletesedik.
A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
Látás
4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget. A külvilágból csak kevés fény szűrődik be a babához, azonban a mama hasán áttűnő vöröses árnyalatú fényt mindenképp érzékeli a magzat. Kísérletek bizonyítják, hogy egy-egy erős fényhatás következtében megváltozik a baba szívverése, sőt akár kommunikálni is lehet vele ilyen módon.
Az emberi élet KEZDETE, ahogy még soha nem láttuk
A magzati tanulás és memóriafunkciók
Számos pszichológiai kísérlet bizonyítja, hogy a magzat már a méhen belüli időszakban is tanul, és érzékeny a külvilág jelzéseire. A születés utáni első hetekben az újszülöttek hallása még fejletlen, ezért a tompa hangokra, enyhe zajokra nem minden esetben reagálnak. Ennek oka többek közt az, hogy ilyenkor még a fülükben lévő maradék magzatvíz füldugóként szolgál számukra. Erős, éles hanghatásokra azonban már ekkor is összerezzennek. Az idő előre haladtával egyre pontosabban érzékelik a hangokat, azt is, hogy honnan jönnek ezek, és mind a tekintetük, mind a fejük odafordításával keresik a hangforrást.
A baba születése után is emlékszik a méhben hallott hangokra, ezt számos vizsgálat bizonyította már. A születés pillanatában hallott zenére vagy hangokra, ha azokat a későbbiek során lejátsszák neki, különösen emlékszik, és erősen reagál rá. Az is észrevehető olykor, hogy a baba olyan hangokat kedvel, amelyekre nem is gondolnánk. Ilyen például egy duruzsoló autó vagy a porszívó hangja.
Már röviddel a megszületésük után különbséget tudnak tenni a saját, és más babák sírása között. A születés utáni harmadik hónap körül az agy azon része, amely a hallásért, a beszédért és a szaglásért felelős, egyre aktívabb és befogadóbb lesz. Ekkor már a baba odafordul, amikor beszélnek hozzá, és igyekszik válaszolni a hallottakra. Öt hónapos korára a kicsi már képes felismerni a hangok forrását, és érdeklődéssel fordul a hangok irányába. Ekkor már felfigyel arra is, ha a nevét hallja. A babák 4. hónapos koruktól már felismerik a saját nevüket, félévesen pedig reagálnak a korábban hallott szavakra.
A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik. Ilyen például amikor az anya érintésekor ficánkol, s hirtelen az apa teszi az anya tenyerének helyére a kezét, hogy ő is felvehesse vele a kapcsolatot. Gyakran számolnak be csalódottan az apák, hogy a baba mozgása abbamarad. Ennek vélhető oka, hogy a baba észleli a változást. Ez lehet a tenyér mérete, hőmérséklete, vagy akár az anya érzelmi állapotának megváltozása is az apa érintésére.
A babák többségének rendben van a hallása és megfelelően fejlődik ki, de van, akinél előfordulhat, hogy probléma adódik. Különösen a koraszülött vagy oxigénhiányos állapotban született babáknál jelentkezik halláskárosulás, illetve azoknál, akik születéskor valamilyen fertőzést kaptak. A siketségre való hajlam öröklődhet is, ezért abban a családban, ahol előfordult már siketség vagy bármilyen halláskárosultság, ott kifejezetten számítani kell hallásproblémák kialakulására.
Az normális, ha a baba például nem ébred fel álmából egy-egy zörejre, hiszen mélyen alszik, de nem árt odafigyelni, hogy éber állapotában hogyan reagál az egyes hangokra. Sokféleképpen ellenőrizhető, hogy a baba hallása rendben van-e, például úgy, hogy hirtelen hangos zajt keltünk. Ha a hallása jó, akkor a kicsit odafigyel erre a zajra. Ha azonban nem reagál rá, orvosi vizsgálat szükséges annak érdekében, hogy kiderítsék, mi a probléma. A hallással kapcsolatos problémák korai felismerése ugyanis alapvető fontossággal bír a baba további fejlődése szempontjából. Szakemberek szerint, ha a babának hallókészülékre van szüksége, és már hat hónapos kora előtt felfedezik a problémát, a beszéd és a nyelvi fejlődés jelentősen javítható.
Érzelmek a méhben
Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Nehéz kérdés, ezek mennyire tényleges érzelmek. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektálták a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára. A 23-24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet. Egy vizsgálat alkalmával rockkoncerten részt vevő anyák a zene hatására erős rugdalózásról számoltak be. Egy esetben az intenzív, agresszív zenére a magzat olyan erősen fejezte ki nemtetszését, hogy az anya bordatörést szenvedett. Ikerkutatások során a kutatók nemcsak egymást megsimogató vagy egymással civakodó, de puszilkodó magzati viselkedést is leírtak. Egyéb kutatások alátámasztják, hogy a baba osztozik az édesanya érzelmi állapotában. Hogy honnan kap róla információkat? Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a csecsemő születésekor veleszületett reflexekkel és tanult ismeretekkel, képességekkel is rendelkezik, melyeket az anyaméhben sajátított el és gyakorolt be.
A tudatos stimulálás és a kötődés ereje
A babákat a szülők módszeresen bevezethetik a hangok világába, kezdetben altatódalokkal, gyermekdalokkal, és minden olyan hang megismertetésével, amely körülveszi a lakásban vagy a lakáson kívül a kicsiket. Ezek a szülők számára már megszokott ingerek, fel sem tűnnek, a babák számára viszont újdonságok. Hasznos és fontos dolog a meseolvasás is, amelyet jól artikulálva, megfelelő hanglejtéssel kell tenni, hiszen ez segíthet a gyermek számára abban is, hogy könnyebben és szépen tanuljon meg beszélni.
A mesélés és éneklés nemcsak a kisbabát, hanem az anyát is megnyugtatja. A magzat a 24. terhességi héttől hallja az anya hangját, a szívverést, a légzés ritmusát. Egy 2013-as kutatásban (Moon, Lagercrantz & Kuhl) kimutatták, hogy az újszülöttek felismerik azokat a dallamokat, amelyeket még a méhen belül hallottak. A várandósság alatt sok anya tapasztal feszültséget, alvási nehézségeket vagy fokozott stresszt. A magzati mesélés és éneklés egyfajta titkos nyelv anya és gyermeke között. A baba már a születés előtt megtapasztalja: van valaki, akihez tartozik, akinek a hangja biztonságot ad.
Egy finn kutatásban (Partanen és mtsai, 2013) az anyák a terhesség utolsó trimeszterében rendszeresen hallgattattak egy bizonyos dallamot a magzattal. A megszületett babák agya erősebben reagált erre a dallamra, mint azoké, akik nem hallották korábban. A mesélés hiánya nem jelenti azt, hogy a gyermek ne tudna kötődni vagy fejlődni. Ugyanakkor azok a babák, akik rendszeresen hallják a szülők hangját, korábban és erősebben reagálnak rá, és az anyák is kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat.
A babák már magzati korban is hallják a hangokat, a születésük előtti utolsó hetekben különös figyelmet fordítanak a külvilágból érkező hangokra, különösen a magas tónusúakra, és azokra, amelyek már ismerősek a számukra, például az édesanyjuk hangjára, vagy egy-egy ismerős dallamra.
A nyelvi alapokat magzati korban sajátítjuk el. A magzat számára az elsődleges és legfontosabb hanghatás lehet az őt váró családtagok beszédhangja, ez elősegíti az agy és a kognitív funkciók mielőbbi fejlődését. A magzati mesélés, mondókázás pozitívan befolyásolja az érzelmi fejlődést és a kötődési képességet, és nemcsak a születendő gyerek részéről. Rákészülés, ráhangolódás, figyelem ez a szülőtől, amire óriási szükség van.
A meseolvasás és az éneklés: A mesékre nevelés már magzati korban elkezdődik. Velünk született és felvett szerepeink meghatározzák identitásunkat. A megszületése után, amikor ringatod és énekelsz neki, a magzati korban megismert dalok, mondókák biztonságot adnak számára, és hozzájárulnak a kötődés kialakításához. Mesélj és énekelj neki akkor is, amikor még csak a hasadban van! A babák a terhesség 18. hete környékén elkezdik hallani a külső hangokat. Minél többet hallja a hangodat már méhen belül, annál jobb. Minden nap szakíts időt egy kis elvonulásra, nyugalomra, és legyél csak kettesben a kisbabáddal. A mesemondáskor megszülető nyelvi dallam, az érzelmi átélés, a „megszentelt” figyelem és idő, amit a mesélő-éneklő szülő a gyereknek ad, különleges szeretetkapcsolat.
A Magyar népmesekincstár legújabb kötete a legkisebbeknek szóló meséket gyűjtötte egybe, egészen pontosan azokat a történeteket, melyeket a még meg sem született gyerekeknek is mesélhetnek a szüleik. A mesegyűjtemény hét fejezetben kíséri végig az icinke-picinke mesehallgatókat a mondókáktól a tündérmesékig vezető úton. Magzati kortól kisóvodás korig ajánlott, azoknak, akik épp csak ismerkednek a mesével, meséléssel, világgal. Arról álmodom, hogy egyszer minden kisbabának éppúgy lesz könyvespolca, mint kiságya, és a babakönyvek részei lesznek a babaváró kelengyének. A könyv első mondókája Nő, nő, kisdedecske, egy mondókába bújtatott áldás. A magzati korban is jelenthetnek a mondókák és mesék testi kontaktust, amikor a kisbaba sarkacskáját, vagy fejecskéjét érintjük meg az anya pocakjában.
A mesélés szeretete és hagyománya mennyire örökíthető tovább egy-egy családon belül? Bűdi Boglárka 2015-ben publikált kutatása azt bizonyítja, hogy akik gyermekkorukban rendszeresen hallottak mesét a szüleiktől, azok szülői szerepükben is rendszeresen mesélnek. A kisgyerek elsődleges tanulási forrásai az utánzás és az ismétlés, belső erőforrásait pedig a gondozó felnőtt minőségi jelenléte, törődése, osztatlan figyelme építi. Nélkülözhetetlen, hogy a gyerek eleven, a szó legszorosabb értelmében kézzelfogható környezete mintát és élményt adjon: mondókázzon, meséljen, ringasson, érintsen. Gép, gépi hang, képernyő ezt nem tudja helyettesíteni. A kötet meséi alkalmat adnak szórakoztató időtöltésre, korai közös meseélményre. A mesélés így az első családi rítusok egyike lehet, ami mindenkinek öröm.
A zenéről már régóta tudjuk, hogy elűzi a stresszt és jó közérzetet biztosít. Miért ne használnád ki éppen most a pozitív hatásait? Hallgass zenét, amikor csak teheted, de még jobb, ha énekelsz is a picinek. A babákat a szülők módszeresen bevezethetik a hangok világába, kezdetben altatódalokkal, gyermekdalokkal, és minden olyan hang megismertetésével, amely körülveszi a lakásban vagy a lakáson kívül a kicsiket. Ezek a szülők számára már megszokott ingerek, fel sem tűnnek, a babák számára viszont újdonságok.
A zene- és állatasszisztált terápiák és más eljárások is jól alkalmazhatók a legkülönfélébb gyermekkori fejlődési zavarok és kórképek kezelése során. Az autista gyermekeknél a korán megkezdett, egyéni szükségletekhez igazított terápiák a legeredményesebbek.
Tudatos gondoskodás a magzati korban
Ugye milyen jó érzés, amikor sportolás után endorfin önti el a tested?! Pontosan ugyanez történik ilyenkor a babával is; a kedvező hormonális változások a méhlepényre is hatással vannak és a „jól érzem magam a bőrömben” attitűd a bébit is átjárja, akár hosszú órákon át. Pluszban az endorfin-termelődés segíti a neuronok számának növelését. Ne feledd, ha te jól érzed magad a bőrödben, és kiegyensúlyozott vagy, azt a baba is érzi. Éppen ezért nem árt néha beiktatni egy kis extra kényeztetést, legyen szó kismama masszázsról, egy délutáni alvásról, vagy egy átolvasott szombat délutánról. Ezeket a kis szüneteket semmiképpen ne érezd lustálkodásnak, és ne legyen bűntudatod miattuk.
A várandósság ideje különleges 9 hónap. Megkülönböztetett idő, a születendő gyerek és a szülők szempontjából egyaránt. Egy találós kérdés remekül összegzi a hagyományban őrzött választ arra a kérdésre, hogyan érdemes kapcsolatot teremteni a magzattal: Nem tud beszélni, de beszélnek hozzá, nem tud énekelni, de énekelnek neki, ismeretlen, mégis szeretik. Ki az? A régieknek nem álltak tudományos bizonyítékok rendelkezésre a magzati hallással kapcsolatban, mégis ösztönösen tudták, hogy a születendő gyerekhez beszélni kell. A várandósság időszaka sok örömöt, de sokszor bizonytalanságot és szorongást is hoz. A hormonális változások, a testi átalakulás és az újdonságok könnyen feszültséget kelthetnek.
Az emberi élet KEZDETE, ahogy még soha nem láttuk
Mit olvassunk, ha már megszületett a baba?
Az irodalmi élmények megalapozása a bölcsődallal kezdődik, amelyben a ringatás öröme összekapcsolódik az énekkel. Az altatók megteremtik az ébrenlétből az álomba való átmenet rituáléját, és magas érzelmi töltettel rendelkeznek. A hangod, a becézgetés, a kedveskedés biztonságot nyújt a gyerekednek, és megkönnyíti számára az ellazulást. Ha már biztonságosan ül a gyereked, következhetnek a döcögtetők, a höcögtetők és lovagoltatók. Sokszor halandzsanyelvet is használtak, varázsszavakkal bűvölték, ringatták álomba a gyermeküket. A hangsúly a mozgás, dallam, ritmus egységén és a testi közelség megtapasztalásán volt.
Amikor a gyerek már a tárgyak után nyúl, adj a kezébe képeskönyvet. Kétévesen már megfelelő módon bánik velük, és szívesen lapozgatja ezeket. A lapozgatók, leporellók akkor jók, ha olyan egyszerű vonalakkal megrajzolt képeket mutatnak, amelyek körülvesznek bennünket. Az ismeretlen tárgyakat ábrázoló képekre is felfigyel, megtanulja a nevüket, és rögzíti a szavakat, ami az „én is tudom” örömét nyújtja számára, segítve a világ megismerését, felfedezését, az összefüggések megértését. Ez egyben az éntudat kialakításának lényeges mozzanata.
Mesélj akkor is, ha még nem beszél! Hogyan? Nyugodtan mesélhetsz a beszélni még nem tudó másfél éves gyermeknek is. „Amikor reggel felébredtél, ott voltak a csomagok az előszobában. Megittad a tejet, felöltöztünk, és elindultunk az autóval. Beültél az ülésedbe, hallgattunk egy kis zenét, majd elaludtál. Amikor ideértünk a tengerhez, akkor megnéztük a nagy vizet, játszottál a homokban, kerestünk csigákat, majd megnéztük azt a szobát, ahol most aludni fogunk. Itt van a macid és a rongyod, anya pedig itt alszik melletted. Ha a gyereked nem is érti a teljes szöveget, az ismerős kifejezések mentén megfejti a történetet.
„Egyszer egy napon Nyuszi mama elment a kis nyuszikkal a piacra vásárolni. Vettek almát, diót, mogyorót, sárgarépát. A kis nyuszi nagyon szereti a sárgarépát, de a dió nem igazán ízlett neki. A kétéves gyermeket egy mese kapcsán nem annyira a tartalom köti le, mint inkább a mese hangzása és a veled való kapcsolat fenntartása. Fontos, hogy ekkor a mesében még ne legyen gonosz szereplő, akadjanak viszont számára ismerős elemek. Ekkor még nem a varázslatosat, hanem az ismerős dolgokat várja, szívesen hallgat olyan meséket, amelyek arról szólnak, hogy az anya mit csinált, mielőtt érte ment volna az oviba. Ekkor még nem tudja elkülöníteni a valóságot a mesétől, ezért félelmet, szorongást érezhet a varázsmesék kapcsán.
A négyéveseknek az egyszerű szerkezetű, ismétlődő részeket is tartalmazó láncmesék, valamint a rövidebb állat- és novellamesék ajánlottak, mivel cselekményük egyszerű, a bennük szereplő állatok tulajdonságai és viselkedése is emberi. A négy-ötéves kor egy mérföldkő a mesei érdeklődés szempontjából. Ekkor alakul ki a mesetudat, és kezdődik el a nagy mesekorszak, amikor már el tudja különíteni a valóság elemeit a mesei elemektől. Képes beleélni magát a mesei helyzetekbe, azonosul a mesehőssel, szurkol neki, ám mégsem téveszti össze magát vele, sem a mese eseményeit a valósággal. A szimultán kettős tudat középső és nagycsoportos óvodás kor táján jelenik meg, de a gyermekek között ebben a tekintetben nagy különbségek lehetnek. A mesék már lehetnek bonyolultabbak, de azért elég áttekinthetőek ahhoz, hogy megértse őket.
Mire iskolás lesz, egyre reálisabban látja a dolgokat. A mesére való beállítottság nyolc-kilenc évig tart, ezután már a valós világban zajló rendkívüli események érdeklik, kedveli a mindennapostól eltérő, csodák nélküli eseményeket. A kettős tudat átalakul, a valós és lehetséges szintjei elválnak. Tízéves kor körül már megérik a szempontváltásra, egy helyzetet több nézőpontból is tud mérlegelni, értelmezni. A kisiskoláskor az irodalmi érdeklődés szempontjából két részre oszlik. Első-második osztályban az olvasási technika elsajátításával küszködő gyerek szívesen nyúl óvodáskora meséihez, mert a szöveg ismerete átsegíti a kezdeti nehézségeken. Nyolc-tízéves korban jelenik meg az irodalmi érdeklődés. A tündérmesék fokozatosan kiszorulnak, népszerűbbek lesznek a régi és a mai gyerekek életéről szóló valós mesék, ugyanakkor szívesen olvas valódi állatokról szóló történeteket.