A gyermeknevelés egyik legnagyobb kihívása, amikor a szülők azt érzik, hogy gyermekük rossz hatásnak van kitéve a barátai révén. Ilyenkor természetes a félelem és az aggodalom, hiszen a kortársak véleménye egyre fontosabbá válik a gyermek számára, ahogy növekszik. Azonban a drasztikus beavatkozás, mint az eltiltás, ritkán vezet eredményre, sőt, akár ellenkező hatást is kiválthat. Fontos, hogy türelmesek és megértőek legyünk, és segítsünk gyermekünknek felismerni a helyzetet.
A rossz barátságok felismerése és kezelése
Nagyon nehéz szülőként azt megélni, amikor gyermekünket bántják azok a társai, akiket ő a barátainak tart, hiszen ha felhívnánk erre a figyelmét, akkor valószínűleg ellenállásba ütköznénk. Sok szülő egy ilyen helyzetet valószínűleg eltiltással próbálna megoldani, ám ez az egyik legrosszabb megoldás, mert így csak még jobban a rossz hatású barátok felé tereljük gyerekünket. Helyette érdemes egy olyan megközelítést választani, ami bár lassabban vezet eredményre, mégis, sokkal hatásosabb, és közelebb vihet ahhoz, hogy megismerjük gyermekünket.
Ha gyerekünk olyanokkal barátkozik, akik kihasználják vagy megalázzák, az önbizalomproblémákra utalhat. Ilyenkor a gyermek valószínűleg kellemetlenül érzi magát, ha a barátairól kérdezzük, és terelni vagy hazudni fog. Érdemes óvatosan kérdezni: „Múltkor láttalak az új barátaiddal, és feltűnt, hogy mintha mások lennének, mint a régi barátaid. Elégedett vagy önmagaddal?” Számítsunk rá, hogy a válaszok nem a valóságot fogják tükrözni, hanem valószínűleg hazudni fognak. A beszélgetés után figyeljük meg, hogy a nekünk elmesélthez képest milyen ellentmondó szituációkba kerül, majd óvatosan hívjuk fel a figyelmét ezekre. Ezzel a módszerrel általában 3-4 hétbe telik, mire elkezd megnyílni, és már nem érzi magát annyira zavarban ahhoz, hogy beszélgessen a barátairól és a problémákról.
A mérgező barátságok típusai és jelei
A kutatók már több mint két évtizede foglalkoznak a romboló barátságok negatív hatásaival, jelezve, hogy a negatív hatás ugyanolyan jelentős, mint a zaklatás különböző formái. A mérgező barátságok bárkire hathatnak, bármikor. A gyermekkor különösen nagy kockázatot jelent az egészségtelen kapcsolatok kialakulásában.
Az ún. „relációs agresszió”, amelyet gonoszkodásnak is szokás nevezni, tulajdonképpen nem fizikai agressziót jelent, hanem olyasfajta manipuláció, amelynek során az agresszor a pletyka és a másik kizárása segítségével éri el, hogy ő maga népszerűbb, a másik pedig kevésbé népszerű legyen. Az agresszió és a zaklatás nem fizikai formájaként definiált relációs agresszió az egyén barátságait, társadalmi helyzetét és a külső megjelenését célozza.
A mérgező barátok sokféle formában és viselkedésben nyilvánulhatnak meg:
- Az átlagos lány: nagyon kedvesek mindaddig, amíg csak ketten vannak. Ez megváltozik, ha már többen vannak körülöttük.
- A dupla standard: kettős viselkedés jellemzi. Sikeres lehet az életben, de a másikénak nem tud örülni. A jó hírek a másiktól fájdalomforrást jelentenek számára, ilyenkor szinte felrobban, és próbálja lehúzni a másik sikereit.
- A tiszta időjárás: ez a kapcsolat csak akkor áll fenn, ha nincs éppen jobb program, vagy személy az adott pillanatban.
- Az érdek és bántalmazás: ez a típusú barát felhasználja a másik képességeit, és mindig egy szoros barátságot ígér.
- Az opportunista: mindig valami olyat keres, amely előnyös lehet a számukra, általában a másik költségein. Nem tartja tiszteletben a határokat, és bármit elvégeztet a másikkal, amit akar.
A felsorolt kapcsolatok mind ugyanazt eredményezik: károsíthatják a gyermek önképét, önbecsülését, másokba vetett bizalmát.
Szülői stratégiák a negatív hatások kivédésére
A pszichológusok egybehangzó véleménye szerint a drasztikus közbeavatkozás nem megoldás. A kulcs abban rejlik, hogy a saját gyerekünket kell megpróbálnunk arra „ránevelni”, hogyan tudjon mérlegelni, és a számára megfelelő emberekkel körülvenni magát.
Dr. Eileen Kennedy-Moore, klinikai szakpszichológus azt tanácsolja a szülőknek, hogy kérdezzék meg gyermeküket, milyen tulajdonságokat szeret a barátjukban. „Mit szeret benne a legjobban? Mit csinálnak együtt a legszívesebben? Hogy érzi magát, amikor ezzel a barátjával van?”
Konkrét tanácsok a szülőknek:
- Beszéljük meg a gyermekkel: Igen lényeges, hogy ne ítélkezzünk véglegesen egy adott barátról. Találjunk egy olyan helyszínt, ahol a gyermekünk jól érzi magát és megosztja gondolatait, tapasztalatait. A párbeszéd a gyermek által kötött barátságok jobb megértéséhez vezethet.
- Legyünk kíváncsiak, ítélkezés nélkül: Amikor a gyermek a barátairól beszél, fontos, hogy őszinte érdeklődést mutassunk. Kérdezzük meg például, hogy mit szeretnek együtt csinálni, és hogy mi az, ami barátságukat különlegessé teszi. Ez segít megérteni barátságuk dinamikáját anélkül, hogy azonnal ítéletet mondanánk.
- Hívjuk meg a barátaikat az otthonunkba: Ajánljuk fel, hogy gyermekünk hívja meg barátait otthonunkba. Így a szülők a megszokott, ismerős környezetben figyelhetik meg gyermekük barátait. Ezzel alkalom nyílik jobban megismerni őket, és esetleg pozitívan befolyásolni a hangulatot.
- Példamutatás: A tettek többet mondanak minden szónál, a gyermekek gyakran utánozzák azt, amit otthon látnak. Mutassuk meg nekik a tettekkel az értékeket és a követendő viselkedéseket.
- Bíztassuk egészséges határok felállítására: Meg kell értetni a gyermekekkel a határok megszabásának fontosságát. Segítsünk felismerni, hogy egy barát befolyása mikor válik nemkívánatossá, és irányítsuk őket saját értékeik felismerésében és megerősítésében.
- Pozitív környezet előnyben részesítése: Támogassuk gyermekünket, hogy olyan tevékenységekben vagy csoportokban vegyen részt, amelyek megfelelnek a család értékítéleteinek. A társak pozitív befolyása nagyon nagy hatású lehet, ezért segítsük gyermekünket olyan barátokat találni, akiknek ugyanaz az érdeklődése és értékítélete.
- Fejlesszük a kritikus szellemet: Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy kritikusan gondolkodjon, és tisztán tudjon látni, amikor választani akar, hogy kivel kössön barátságot. Magyarázzuk el neki, mennyire lényeges, hogy elégedett legyen az elhatározásával, emlékezetükbe idézve, hogy teljesen normális dolog „nemet” mondani.
- Dicsérjük a pozitív döntéseket: Bátorítsuk és dicsérjük gyermekünk jó és pozitív hatású választásait. Ez a hozzáállás buzdítani fogja a gyermeket további hasonló választásokra.
- Bízzunk szülői ösztönünkben: Mi, szülők ismerjük a legjobban a gyermekünket. Bízzunk az ösztönünkben és gondoljunk arra, hogy szeretetünk és tanácsaink felbecsülhetetlen értékűek gyermekünk jellemének alakításában.
A gyermeknevelésben igazából sem a jutalmazást, sem a büntetést nem javaslom - mondta a Tudás.hu-nak Dr. Eigner Bernadett. A gyerekek gyönyörű, ártatlan, tiszta teremtmények. Semmi sem rossz, amit ők tesznek. A baj a mi gondolkodásunkkal van. Amikor a gyerek a rosszalkodáshoz folyamodik, annak mindig valami konkrét oka, és gyakran célja is van. Alfred Adler pszichiátert, pszichológust is idézi a könyvében, aki szerint a gyermek célja ilyenkor figyelemfelkeltés, kölcsönös sértés, bosszú vagy éppen annak kifejezése: hagyjatok békén! A gyermek „rosszasága” egy üzenet: a gyerek segélykiáltása, másrészt védekezése, és fájdalmának, félelmének, csalódottságának, sokféle negatív érzésének a feldolgozási vagy hárítási kísérlete. Öntudatlanul megpróbálja kipuhatolni, vajon a felnőttek elfogadják-e így is.
A szülői aggodalom hátterében leggyakrabban a kontroll elvesztésétől való félelem áll. Amikor egy idegen arc bukkan fel a gyerek mellett, akinek a kisugárzása „problémát” sugall, azonnal beindulnak a vészharangok. Félünk a szerhasználattól, az iskolai teljesítmény romlásától, a deviáns viselkedésformák átvételétől vagy akár a törvénysértő cselekedetektől. Gyakran előfordul, hogy csupán a külsőségek - a ruházat, a hajviselet vagy a szlenghasználat - zavarnak minket. Szülőként hajlamosak vagyunk a saját ifjúkorunk szűrőjén keresztül nézni a világot, és elfelejtjük, hogy a polgárpukkasztás a fiatalság egyik alapvető eszköze. Ha azonban a változások a gyerek alapvető értékrendjét, etikai iránytűjét kezdik ki, akkor valóban indokolt az éberség.
Gyermekkori barátságok kezelése: Mit tegyünk, ha elutasítják gyermekünket?
A veszekedések és az ultimátumok helyett a megfigyelés és a stratégiai nyugalom kifizetődőbb. Ha megőrizzük a hidegvérünket, nyitva hagyjuk az utat a párbeszéd előtt. A cél nem az, hogy azonnal szétválasszuk őket, hanem az, hogy megértsük a dinamikát, ami a kapcsolat mögött áll. Mikor kell valóban aggódnunk? Nem minden barátság káros, ami nekünk nem tetszik, de vannak olyan jelek, amelyeket tilos figyelmen kívül hagyni. Ha a gyerek viselkedése drasztikusan megváltozik, az általában egy mélyebb folyamat tünete. A legfontosabb jelzés az érzelmi elérhetőség elvesztése. Ha a gyerek már nem néz a szemünkbe, ha minden kérdésünkre dühvel vagy hazugsággal válaszol, akkor a baráti kör befolyása valószínűleg már mélyebb, mint egy egyszerű szimpátia. A veszélyes társaság gyakran elszigeteli a gyereket a korábbi, támogató környezetétől. Ha azt látjuk, hogy a régi, megbízható barátok elmaradoznak, és helyüket kizárólag egyetlen, gyanús csoport veszi át, az a szocializáció torzulására utalhat.
A kulcs az értő figyelem és az én-üzenetek használata. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „A barátod egy bajkeverő”, próbáljuk meg így: „Aggódom, amikor azt látom, hogy késő estig maradtok ki, mert féltem a biztonságodat”. Tegyünk fel nyitott kérdéseket, amelyek gondolkodásra késztetik a gyereket. Például: „Mit szeretsz leginkább ebben a társaságban?”, vagy „Hogy érzed magad, amikor velük vagy?”. Lehet, hogy kiderül, a gyerek csak valahová tartozni akar, és ez a csoport volt az egyetlen, amelyik befogadta. A párbeszéd során kerülni kell a prédikációt. A tinédzsereknek rendkívül érzékeny a „kioktatás-detektora”, és azonnal kikapcsolnak, ha úgy érzik, leckét kapnak. Ehelyett kezeljük őket partnerként. Ismerjük el, hogy a barátság fontos nekik, és mutassunk valódi érdeklődést.
Az egyik legbátrabb és leghatékonyabb lépés, ha kinyitjuk az ajtót a nemkívánatos barátok előtt. Ez elsőre ijesztőnek tűnhet, hiszen ki akarná a nappalijában látni azt, akitől tart? Mégis, ez a stratégia több szempontból is kifizetődő. Először is, kontrollált környezetben láthatjuk a dinamikát. Másodszor, ha barátságosan fogadjuk a gyermekeink barátait, leromboljuk a „gonosz szülő” képét. Sokszor a problémás fiatalok maguk is nehéz körülmények közül jönnek, és egy kedves szó, egy tál meleg étel vagy egy biztonságos környezet számukra is újdonság lehet. Harmadszor, ha a barátok nálunk vannak, tudjuk, hol van a gyerekünk. Nem egy sötét parkban vagy ismeretlen lakásban töltik az időt, hanem a mi felügyeletünk alatt (még ha ez a felügyelet diszkrét is). Ez lehetőséget ad arra is, hogy finoman beleépítsük a házirendet a találkozókba: például nálunk nincs dohányzás, és egy bizonyos időpontban mindenkinek haza kell indulnia.
Gyakran azért sodródnak a gyerekek rossz társaságba, mert az önértékelésük törékeny. Aki nem biztos a saját értékeiben, az könnyebben válik követővé, és hajlandó feladni az elveit a befogadásért cserébe. Szülőként az egyik legfontosabb feladatunk, hogy folyamatosan építsük gyermekünk magabiztosságát. Segítsünk neki megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyekben sikeresnek érezheti magát. Legyen az sport, művészet, programozás vagy önkéntes munka, a lényeg, hogy olyan közösséget találjon, ahol a pozitív visszacsatolás nem a deviáns viselkedéshez kötődik. Tanítsuk meg neki a nemet mondás művészetét is. Sokszor a gyerekek csak azért mennek bele hülyeségekbe, mert nem tudják, hogyan utasítsák vissza a társaikat anélkül, hogy „cikinek” tűnnének.
A szoros barátságok hatalmas változást hozhatnak az életünkben, biztosítva a szükséges biztonságot és támogatást. Ha a gyermek közeli barátja rosszul bánik vele, annak ellenére, hogy szülőként erőfeszítéseket teszünk a dolgok átbeszélésére, a jó megoldás erre az, ha a gyermek új barátokat keres. Ösztönözni kell őket, hogy lépjenek tovább, és engedjék el a mérgező, számukra káros kapcsolatokat.