A petefészkek (ovariumok) páros, belső női ivarszervek, amelyek a kismedencében, a méh két oldalán helyezkednek el. Ezek a mandula alakú mirigyek felelősek a női nemi hormonok nagy részének termeléséért, és kulcsszerepet játszanak a női reproduktív rendszer működésében. A petefészkek nemcsak a másodlagos nemi jellemzők kialakulását határozzák meg, hanem hatással vannak az agyműködésre, a szív- és érrendszerre, a haj és bőr állapotára, valamint a csont- és vázizomrendszerre is.
A női nemi működés jóval összetettebb, mint a férfiaké, számos hormon bonyolult összjátékának eredménye. A hormonok a többsejtű szervezet működését szabályozó, sejtek közötti kommunikációt lehetővé tevő molekulák, belső elválasztású, úgynevezett endokrin mirigyek termékei. A szabályozási kör a hipotalamuszban kezdődik, ami a gonadotropint felszabadító hormon (GnRH) révén az agyalapi mirigy elülső lebenyét follikulus stimuláló (FSH), illetve luteinizáló (LH) hormonok termelésére serkenti, melyek a petefészkek (ováriumok) hormontermelését regulálják: ösztrogének (ösztradiol), progeszteron (sárgatesthormon) és kismértékben androgének (tesztoszteron) szintézisét indukálják.
A petefészkek és a petesejtek érése
A petefészekben születéskor több százezer tüsző található, amely éretlen petesejtből és az azt körülvevő speciális hámszövetből áll. A nők petefészke már a születés előtt tartalmazza valamennyi petét - ennek száma hozzávetőleg 200 000 - 400 000 db. Ezeknek pusztán töredéke éri meg a nő serdülőkorát, számuk ekkorra mintegy 10 000 darabra redukálódik. Ezeknek még csekélyebb része érik meg az élet folyamán, azaz csupán körülbelül 400 db pete hagyja el a petevezetéket. A petefészekben hormonális hatásokra átlagosan 28 naponta megindul a tüszőérés.
Minden női ciklus elején az agyalapi mirigy (hipofízis) follikulusstimuláló hormont (FSH) juttat a keringésbe, amelynek hatására a tüszők egy része elkezd érni, majd közülük a leggyorsabb (általában egy, ritkán kettő vagy több) teljesen megérik. Érés közben a tüszők ösztrogént termelnek, az ösztrogénszint emelkedése jelzi a hipofízisnek, hogy a továbbiakban már nincs szükség a follikulusstimuláló hormonra. Aktív petefészekkel rendelkező nőknél a hipofízis egy másik hormont is termel az ösztrogén hatására, az ún. luteinizáló hormont (LH). Ez a hormon felelős az érett tüsző megrepedéséért, és ezáltal a petesejt kijutásáért a petefészekből (ovuláció), ami szükséges a terhesség bekövetkezéséhez.
A petefészek által termelt főbb hormonok
Ösztrogének
Az ösztrogének nem egyetlen hormont, hanem egy hormoncsoportot jelölnek. Az ösztrogének termelése már 15-20 hetes magzati korban megkezdődik, és kulcsszerepet játszanak a női szervezet fejlődésében és működésében.
- Ösztradiol: Ez a legfontosabb és legaktívabb ösztrogén, amely a menstruációs ciklus szabályozásáért, a méhnyálkahártya megvastagodásáért és számos más női funkcióért felelős.
- Ösztron: A leggyengébb ösztrogén, lényegében tartalékhormon, amely a menopauza után válik jelentősebbé.
- Ösztriol: Főként terhesség alatt termelődik, és fontos szerepet játszik a magzat fejlődésében.
Az ösztrogének határozzák meg a másodlagos nemi jellemzők kialakulását, és hatással vannak az agyműködésre, a szív- és érrendszerre, a haj és bőr állapotára, valamint a csont- és vázizomrendszerre is.
Progeszteron
A progeszteron az elsődleges progesztogén, amelyet a petefészkek termelnek a menstruációs ciklus egy bizonyos szakaszában (a luteális fázisban) és a terhesség nagy részében a placentában. A progeszteron a ciklus második felében képződik a petefészekben a luteinizáló hormon (LH) hatására, a megrepedt tüsző helyén kialakuló sárgatest állítja elő. A terhesség első három hónapjában az általa termelt sárgatest-hormon biztosítja a méhnyálkahártya fennmaradását és tovább fejlődését, a megtermékenyült pete méhen belüli beágyazódását és táplálását. Ha a terhesség létrejön, ez idő alatt a placenta veszi át a progeszteron termelését, az utolsó trimeszterben akár naponta 300-400 milligrammot is létrehoz. A progeszteron túlzottan alacsony szintje vagy hiánya rendszertelen és erős menstruációs vérzést eredményez.
Tesztoszteron
Bár a tesztoszteront leginkább férfi nemi hormonnak tekintik, a nők szervezetében is termelődik, szerepe van a menstruációs ciklus és a nemi vágy szabályozásában.
Menstruációs ciklus áttekintése: Fázisok és hormonális szabályozás
A menstruációs ciklus és a méhnyálkahártya
A női ciklus két szakaszra bontható, az átlagosan 28 nap hosszú időszak első fele a follikuláris szakasz, a második fele a luteális szakasz. A ciklust a hormonális összetevők határozzák meg, eközben jelentős befolyással bírnak mind a nők közérzetére, mind a hangulatára.
- Menstruáció (kb. 1 - 7. nap): A megtermékenyített petesejt hiányában a már megvastagodott méhnyálkahártya vérzés és méhfalkontrakcióra visszavezethető alhasi görcsök kíséretében leválik és távozik a szervezetből. Hozzávetőleg 40 ml, de akár ötször ennyi is lehet a vérveszteség, így időszakos vashiány léphet fel.
- Follikuláris fázis (kb. 8 - 14. nap): A GnRH hatására FSH és LH termelődik, ennek következtében a hormonszintek egyre nőnek, és a tüszők ösztrogént termelnek. Az ösztrogén hatására a méhnyálkahártya elkezd megvastagodni.
- Ovuláció (kb. 15 - 21. nap): A legmagasabb hormonszintek, ösztrogéncsúcs jellemzi, ami az LH hormonon keresztül a tüsző repedését, a pete kilökődését, továbbá az endometrium fokozatos, beágyazódásra alkalmas felső rétegének proliferációját, azaz megvastagodását eredményezi.
- Luteális szakasz (kb. 22 - 28. nap): A visszamaradt tüsző sárgatestként progeszteron termelésébe kezd, annak szintje tehát a többi hormonnal ellentétben folyamatosan emelkedik, testhőmérséklet-növelő, vízvisszatartó hatást fejt ki, a méhnyaknyák is minőségváltozáson megy át. A progeszteron fenntartja a megvastagodott méhnyálkahártyát a lehetséges terhesség érdekében. Megtermékenyülés hiányában a szervezet felkészül a következő havivérzésre. Peteérés után az ösztrogénszint gyorsan csökken, és a vastag méhnyálkahártya - amit a női test a lehetséges terhességre felépített - elkezd leválni (menstruáció).
A folyamat során tehát igencsak jellegzetes, valamennyire kötött, ám mégsem tökéletesen időzített változások mennek végbe mind organikus, mind mentális szinten, ennek variabilis mintázata normál határok között teljes mértékben egészséges.
Petefészek-kimerülés és a menopauza
Petefészek-kimerülésről (Premature Ovarian Insufficiency, POI) vagy korábbi elnevezéssel korai petefészek-elégtelenségről beszélünk, ha a petefészek 40 éves kor előtt elveszti normális működését. Míg menopauzáról 50-51 éves kortól beszélünk, addig petefészek-elégtelenségről 40 éves kor alatt. A petefészek-kimerülés két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég egészséges tüsző, másrészt akkor, ha az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a peteéréshez szükséges stimuláló hormonra.
A menopauza idején az ösztrogéntermelés a petefészkekben megszűnik. Az ebből eredő ösztrogénszint csökkenés olyan tünetekhez vezet, mint hőhullámok, izzadás, szívdobogás érzés, fokozott ingerlékenység, szorongás, depresszió, csontritkulás. A 40 éves kor előtt bekövetkező petefészek-elégtelenség tünetei nem különböznek a menopauzáétól, hiszen azokat ugyanúgy az ösztrogén hiánya okozza. Ilyen a vérzéskimaradás vagy a rendszertelen vérzés, a hőhullám és az éjszakai izzadás. Kialakulhatnak különböző pszichés zavarok, szorongás és álmatlanság, depresszió.
A petefészek-kimerülés okai és diagnózisa
A petefészek-elégtelenség háttérben genetikai és autoimmun ok is állhat, de kiválthatnak elégtelen petefészek-működést toxikus hatások is. Az úgynevezett primer petefészek elégtelenségnél - amely például Turner-szindrómánál jelentkezik - soha nem is alakul ki normális menstruációs ciklus, míg korai petefészek-elégtelenségnél a ciklus korábban teljesen normális.
A diagnózist a menstruáció kimaradását követően laborvizsgálatokkal állítják fel. Árulkodó jel, ha magas az FSH szintje és alacsony az ösztrogéné. A follikulus stimuláló hormon (FSH) laborvizsgálat során korai petefészek-kimerülésben szenvedő nőknél rendellenesen magas a follikulus stimuláló hormon szintje. A kétszeri alkalommal mért 40 mIU/l feletti FSH-érték szinte biztosan a korai petefészek-kimerülésre utal. Emellett a luteinizáló hormon (LH) szintje alacsonyabb, mint a follikulus stimuláló hormoné, és a szérum ösztrogén szintje is alacsony elégtelen petefészek működés esetén. Az Anti-Müllerian hormon (AMH) szintje is csökken, ami támogatja a petefészek-kimerülés diagnózisát.