Az ember élete során sok mindent elveszíthet. A veszteségek különböző intenzitásúak és témájúak lehetnek, ezért a feldolgozás, a gyász is mindig egyedi. Életünk során sok csapás érhet bennünket, melyek nem múlnak el egyik pillanatról a másikra, és mély nyomot hagynak.
A veszteség típusai és a gyász egyedisége
Az emberi veszteségek sorozata végtelen. Elveszíthetjük kapcsolatainkat: testvéri-rokoni kötelékeinket, gyerekünket, házastársunkat, barátunkat, szomszédunkat, tanárunkat, osztálytársunkat. Kulturális hovatartozásunk is elveszhet, különösen manapság gyakoriak a vegyes házasságok és országváltások, melyek maguk után vonhatják a vallás cseréjét, elhagyását.
Háziállataink elvesztése szintén súlyos veszteségként ér minket, hiszen az állatok körülöttünk élnek és nagy szerepet töltenek be életünkben. Ha elpusztulnak vagy elvesznek, az is fájdalmasan érint minket. Elvárásaink is elveszhetnek: az ember állandóan terveket sző a jövőre nézve, elképzelése van minden fontos dologról. Nem ritka, hogy már fiatal korban igen sarkalatos terveket szövünk társunkat, munkahelyünket, lakhelyünket, gyerekeinket, javainkat illetően. Azok az emberek, akik nem tudnak ezekhez a kérdésekhez rugalmasan hozzáállni, bizony veszteségként élik meg kudarcukat.
A gyászfolyamat szakaszai és befolyásoló tényezői
A veszteségekre adott reakció a gyászfolyamat. Minden feldolgozás, gyászolás egyedi. A folyamatot meghatározza az egyén vallásossága, kulturális szokása, kora, neme (a férfiak inkább megtartják érzéseiket, míg a nők szeretik megosztani másokkal fájdalmukat). A gyász folyamata függ a családi mintától is, hogyan küzdenek meg a családtagok a veszteségekkel, hisznek-e Istenben, a Mindenható Szellemi Erőben. Függ az egyén érzékenységétől, élettapasztalatától, az veszteséghez fűződő kapcsolat erősségétől és még sok mindentől. Ezért téves az a szakirodalmi meghatározás, hogy 3-6 hónap elég a gyászra.
A gyász folyamata több szakaszra bontható:
- Anticipáció: Ha olyan veszteségről van szó, amit előre tudunk, akkor van esély a kapcsolat lerendezésére, megbocsájtásra, szeretet elmélyítésére.
- Sokk: Érzelmi bénultság, üresség érzete jellemzi, de átcsaphat kontrollálatlan zokogásba is.
- Kontrollált időszak: Általában kevés érzelmi megnyilvánulással jár, inkább a hivatalos ügyek intézésén van a hangsúly.
- Tudatosítás: Ebben az időszakban felszínre törnek az addig elfojtott és kontrollált érzések. Megjelenik a félelem, céltalanság, önvádlás, harag, szorongás. Itt nagyon fontos különbséget tenni a gyilkosságok és öngyilkosság következtében történő gyászfolyamatok között. Az öngyilkosságot követő fő érzések a bűntudat, szégyen és a titok jelenléte. A gyilkosságot düh és poszttraumás tünetek követik, valamint teljes hit- és bizalomvesztés. Mindkét csoport veszélyeztetett, és tanácsos szakemberhez fordulni. Ebben az időszakban megváltozhat a gondolkodás, figyelmi zavarok lépnek fel, a gyászolók kerülik a társaságot, testi tünetek is megfigyelhetőek, melyek akár szervi átváltozásig is elfajulhatnak, sőt a szívinfarktusok száma 4-szer gyakoribb a gyász első hetében.
- Átdolgozás: Ez az az időszak, amikor elválik, hogy a gyász jó irányban halad-e vagy sem. Ha az egyén új terveket, célokat állít fel, nem veszíti el örömre való képességét és vannak érzelmi hullámzásai is, akkor gyászról beszélünk. Ha sok a vádlás, nincsenek érzelmi hullámzások, továbbra sem tudja ellátni legfontosabb feladatait, akkor depresszív folyamatról van szó.
- Feldolgozás: Az egyén be tudja építeni életkontinuumába veszteségét, új tapasztalatokkal megerősödve folytatja életét, ami persze nem jelenti azt, hogy soha többé nem fog sírni, ha rágondol az életcsapásra.
Pszichoterápiára feltétlenül szükség van, ha a gyász öngyilkosság, gyilkosság, gyermekhalál vagy korai anyahalál következménye. De sok más esetben is segít a pszichoterápia. A pszichológus abban tud segíteni, hogy feloldja az elakadásokat, felfigyel a tünetekre (alvászavar, pszichoszomatikus megbetegedések, szociális izoláció...). Segít a gyászoló világképének átstrukturálásában, az érzelmek kinyilvánításában, segít kialakítani a kapcsolatrendszert, és strukturálni az intenzív érzelmeket. Beszélget a halálról (sajnos a mai társadalomban egyre nagyobb tabu a halál, egyre nehezebb szembenézni a veszteségekkel, mindenki biztosra akar menni, frusztrációmentesen élni). Fontos feladata a pszichológusnak a poszttraumás fejlődés megfogalmazása. Általában az emberek a veszteségek kapcsán a káoszt, a nagy űrt, nincstelenséget, negatív hatásokat látják. A beszélgetések alkalmával új értékrendek alakulnak ki, megfogalmazódnak új tapasztalatok, irányvonalak, a gyász pozitív értékei. A terapeuta egyben modell is, rámutat arra, hogyan lehet kínos kérdéseket feltenni, nyíltan beszélni. A pszichológus tanít elengedni, emlékezni és segíti az én-erősítést.
Transzgenerációs gyász és a feldolgozatlan veszteségek
A transzgenerációs gyász azt jelenti, hogy sokszor a családokban nincs megengedve az emlékezés, mert valakinek ez fáj, vagy szégyenli. Az a veszteség, ami nincs elgyászolva, továbbszáll az újabb generációkra, ami megnyilvánulhat félelmekben, pszichoszomatikus zavarokban, alkoholizmusban, függőségben, meddőségben. Érdemes foglalkozni a mélyben lévő elgyászolatlan veszteségekkel, hogy ily módon örömtelibbek, jó közérzetűek és egészségesek legyünk.
Mindennapi teendők a veszteségek enyhítésére
A veszteségek enyhítésére otthon, egyedül is használható praktikák léteznek. Nagy szerepe van a gyertyagyújtásnak, a sok beszélgetésnek, naplóírásnak, bölcs gondolatok gyűjtésének, ilyen témájú filmek nézésének, könyvek olvasásának. Készíthetünk emlékkönyvet, nézhetünk fényképeket, használhatjuk a művészetet, hogy képileg kifejezzük érzéseinket. Segít az éneklés, a mozgás, a nevetés, a játék, célok keresése, önkéntesség, társadalmi célok megfogalmazása és megvalósítása.
Zavartság és kognitív hanyatlás: amikor elvesznek a viszonyítási pontok
A zavartság egy ijesztő tünet, melyet minden esetben érdemes komolyan venni, és a lehető leggyorsabban felderíteni a lehetséges kiváltó okot. A zavartság mindig a központi idegrendszer érintettségét jelenti, azonnali közbeavatkozást igényel.
A zavartság tünetei és okai
A zavartság jelentkezhet az illető magatartásának, beszédének megváltozásával. Sokan ilyenkor elvesztik térbeli-időbeli orientációs készségüket, nem tudnak pontosan válaszolni olyan egyszerű kérdésekre, mint például: "Milyen nap van ma?", "Hol vagyunk most?", "Milyen évszak van?". A beteg beszéde összefüggéstelenné válhat, csapong a témák közt, de akár a szavak sorrendiségének vagy az adott mondat értelmének elvesztése is jelentkezhet. Esetenként olyan mélységű a tudatzavar, hogy a legrégebben rögzült információk (az illető neve, legközelebbi rokonok nevei, születési dátumok) is elvesznek. A zavartság mellé (sokszor csak bizonyos idő elteltével) a háttérben fennálló kórokra jellemző egyéb tünetek is társulnak, például bénulás, fejfájás, érzészavarok, emésztőrendszeri tünetek, agresszió, kézremegés, izzadás, lázas állapot, tarkókötöttség. Ezek az egyéb panaszok sokat segíthetnek a vizsgáló orvosnak a pontos diagnózis megalkotásában.
Gyakori okok
- Mérgezések: Vegyi anyagok, alkohol, gombamérgezés, szénmonoxid, gyógyszermérgezés. Az alkoholmegvonásos szindróma (delírium tremens) is okozhat zavartságot.
- Neurológiai kórképek: Stroke, átmeneti agyi keringészavar (TIA), koponyaűri nyomásfokozódással járó kórképek (vérzés, agydaganat), aurás migrén, napszúrás, agyhártyagyulladás (meningitis), demencia, epilepsziás roham, agyrázkódás.
- Belgyógyászati okok: Kiszáradás vagy vízmérgezés, hipoglikémia vagy hiperglikémia cukorbetegeknél, szepszis (vérmérgezés), méregtelenítő szervek elégtelensége (máj- és vesebetegségek).
- Egyéb betegségek: Pszichiátriai jellegű kórképek (skizofrénia, bipoláris zavar), autoimmun kórképek (pl. SLE).
Demencia és a kognitív funkciók hanyatlása
A demencia a gondolkodási képesség és a kognitív funkciók károsodásával járó állapot. Fontos megjegyezni, hogy a demencia önmagában nem betegség, hanem inkább egy tünetcsoport. Ide tartoznak azok az esetek, amikor hanyatlás következik be a gondolkodásban, memóriában, valamint a személyiség, a hangulati élet és a viselkedés is megváltozik. Sokan úgy gondolják, hogy a demencia az öregedés velejárója, ám ez nem így van.
A szellemi funkciók hanyatlása nagymértékben megzavarja a mindennapi életet és tevékenységeket, súlyos demencia esetén már nem képesek ellátni önmagukat az érintettek. Becslések szerint a 85 évnél idősebb emberek mintegy 50%-a demenciában szenved. A demenciának számos, különböző típusa létezik, és mindegyik különféle okokra vezethető vissza. Néhány demencia típus visszafordítható, például azok, amik gyógyszerek mellékhatásai vagy pajzsmirigy betegségek miatt alakultak ki.
A demencia stádiumai
A demencia egy progresszív betegség, vagyis előrehalad: a kezdeti tünetekhez képest több és súlyosabb tünet alakulhat ki, amik végül a mindennapi életvitelben is akadályozhatják az érintetteket. A demencia stádiumai segítenek pontosan felmérni, hogy hol tart a betegség, mennyire előrehaladott az állapot.
A kognitív hanyatlás mértékétől függően hét szakaszba sorolhatóak a demencia stádiumai, a hét szakasz pedig a demencia három progresszív fázisára:
- Enyhe fokú demencia (enyhe kognitív zavar): Gyakran az első 3-5 évet öleli fel. Egyre gyakrabban jelentkeznek memóriazavarok, de a tünetek még enyhék. Elfelejtik a betegek a közelmúltban történt dolgokat vagy nem jutnak eszükbe bizonyos szavak vagy nevek. Fokozatosan elveszítik tervezőképességüket.
- Közepesen súlyos demencia: Körülbelül a 4-10-ik év között zajlik le. A tünetek érezhetően súlyosbodnak. Az érintettek gyakran elvesztik identitásukat is, a koncentrációs nehézségek állandósulnak, illetve az időbeli és térbeli zavarok is súlyosbodnak. A beteg elkóborolhat, eltévedhet, akár a saját otthonában is, illetve gyakran a saját rokonait sem ismeri már fel. Inkontinencia is megjelenhet. Állandó felügyeletet igényel, mert önmagára is veszélyessé válhat.
- Súlyos fokú demencia és végstádium: Nincs éles határvonal. Kórházi ellátás válhat szükségessé. Az érintett kognitív képességei jóformán elvesznek és a cselekvőképessége is megszűnik. A kommunikációs készségek gyakorlatilag elvésznek, és képtelenné válnak a betegek a teljes értékű kommunikációra. Az egyszerűbb mozgássorok elvégzésében is segítségre szorulnak, és gyakorlatilag teljesen ágyhoz vannak kötve. A beteg már teljes ellátásra szorul, mindenben segítségre van szüksége. Gyakran lépnek fel komplikációk, mint fertőzések, alultápláltság, kiszáradás, nyelési problémák és sérülések.
A demencia kezelése
A demencia kezelése egy összetett folyamat. Elsőként pontosan fel kell mérni, hogy milyen típusú demenciáról van szó, valamint hogy a demencia stádiumai közül pontosan melyikben járunk. A kezelés ugyanis különbözhet típusonként és a demencia stádiumai alapján is. A kezdeti stádiumban a betegség előrehaladásának a lehetőség szerinti lassítására helyeződik a fő hangsúly. Léteznek olyan gyógyszerek, melyek segíthetnek enyhíteni a kognitív tüneteket és lassítani az állapotromlást. Ebben egy pszichiáter is hatékony segítséget tud nyújtani. A demencia későbbi stádiumaiban a támogatás, az életminőség javítása és a tünetek enyhítése a cél. Rendkívül fontos a támogatás is, mind a beteg, mind pedig a hozzátartozók számára. Ez megnyilvánulhat gondozási szolgáltatáson keresztül, illetve különböző támogató csoportok és pszichológus segítségével is. A későbbiekben pedig - amikor már palliatív ellátásra van szükség - a beteg méltóságának megőrzése, a fájdalomcsillapítás és a szakszerű gondozás a cél.
Amikor a férfiak csak akkor értékelik a nőt, amikor elveszítik
Gyakran mondják a férfiakról, hogy csak akkor értékelik a nőt - és mindazt, amit addig adott -, amikor már elveszíteni látják, vagy akár el is veszítették már. Biztosan nem igaz ez minden férfira és nem is csak férfiakra igaz, de valóban általános az, hogy a férfi gyakrabban esik ebbe a csapdába, és mindaddig, amíg a komoly veszteség szele meg nem érinti, nem is veszi észre, mennyi jósággal és odaadással ajándékozta meg a nő.
A nő adó és gondoskodó természete
A nő azért gondoskodik a férfiról, mert szereti és azért is mert szeret gondoskodni. A nőből neveltetéséből, tanult mintáiból és eredendő körülölelő női energiáiból fakadóan is jön a gondoskodás. Tulajdonképpen, amint megszeret egy nő valamit vagy valakit, azt azonnal törődéssel veszi körül, azonnal beburkolja, ellátja, érzelmileg biztonságot teremt számára. A nő ezt - magáért is teszi. Azt gondolja, hogy azért teszi, mert ezzel örömöt szerez a másik félnek, de valójában a másik öröméből ő is energiát nyer. A tudat, hogy így hasznos és fontos lehet, hogy így jóságos és nélkülözhetetlen lehet, nagyon sok energiát ad a nőnek. Ha ezt a férfi elismeréssel, hálával, köszönettel, dicsérő szavakkal követi, akkor pedig különösen sok energiát nyer vissza a nő ebből a "szolgálatból". Így kiegyenlítődik minden az egós elméjük számára is. Az egyikük gondoskodást kap, a másikuk elismerést.
Az adok-kapok egyensúly felborulása
A legtöbb kapcsolatban azonban előbb-utóbb megtörik ez az adok-kapok. Legtöbbször a férfi az, aki hamarabb belekényelmesedik mindabba, amit a nő ad és teremt köré. A férfi azonban nem gonoszságból terpeszkedik így el, hanem mert ő is érzi, hogy a nő önmagáért is teszi mindezt. A nőnek éppoly fontos az, hogy gondoskodhasson, mint amennyi hasznot ebből a férfi kap vagy igényel. Sokszor a férfi ugyanis nem is igényli ezt a nagy gondoskodást - ő beérné a szétdobált szennyes, a hideg vacsora, a tv nézés, a rumlis szoba, a vasalatlan nadrág körülményeivel. Ezért aztán egy idő után a "hála kikopik" belőle és nem érzi már fontosnak, hogy minden nap a nő tudtára adja, milyen jó, hogy ezt mindet a nő megteremti. Mivel a nő is energiából él, így természetesen igényli majd, hogy valami visszajöjjön számára is mindazokért, amit nyújt. Amikor elmaradozik a viszonzás, a nő energiája elfogy, és egyre többször és többször jelzi ezt a férfinek. Először csak csendben konstatálja, hogy nem kap elég figyelmet, aztán szóvá teszi, kéri a férfit, hogy figyeljen rá többet. Ha ennek sincs hatása, egyre dühösebben követeli, hogy a férfi is tegyen energiát a közösbe. Ha még ez sem hat, akkor komolyabb játszmák jönnek: megvonja a gondoskodást, tükrözi a férfi figyelmetlenségét, fenyegetőzik - a nő háborúba kezd. Így is energiát nyer, hiszen a férfi figyelmét így is felkelti, ha nem is örömmel, hanem agresszióval. Aztán - amikor ez sem hat - a nő beletörődővé válik. Mindent kipróbált, és semmivel sem sikerült elérnie, hogy a férfi észrevegye. A nő nem nyer vissza energiát, a női egó nem nyer viszonzást az "üzletben", a párkapcsolati adok-kapok során. Ennek nyomán a nőben végzetes következtetések születnek meg, például az, hogy a férfi már nem is veszi észre, nem fontos neki, amit a nő él meg, nem számít, amit a nő kér.
A férfi ébredése a veszteség hatására
Eljön az a pont, amikor a nő már nem kér, nem hisztizik, már nem is remél, és leginkább már nem hisz a férfinek, a férfiban, a közös egységben. Már nem számít semmi. Ekkor a nő megérti, hogy nem élhet és gondoskodhat folyton azokért és azokról, akik számára az ő kérései nem fontosak. Ha vissza nem tér energia, akkor ő sem ad többet. A nő dönt: és feláll, továbblép. A férfi - legtöbbször - nem azért söpri a problémát a szőnyeg alá, mert nem fontos a nő. Nem azért nem figyel, mert nem szereti a nőt, és nem azért nem udvarol örökké, mert nem érdekli semmi a nőben, hanem azért, mert nem tud mit kezdeni a nő igényeivel és még inkább nem tud mit kezdeni a nő problémáival. Nem érti a férfi, hogy mi kevés a nőnek, hisz ő szereti. Nem érti, hogyan figyeljen többet a nőre, hiszen minden figyelmével őt figyeli és egyszerűen nem érti, mit kéne másképp tennie, ha eddig minden jó volt így mindenkinek. A férfi azért nem akarja meghallani a nő panaszait, mert nem meri komolyan venni, hogy azok valósak. Azért mondja legyintve, hogy az csak hiszti, mert önmagát nyugtatja, hogy a baj nem is olyan nagy baj. A férfi azt hiszi, ha nem hallja meg a gondot, az nem is létezik. Azt hiszi, hogy ha nem veszi komolyan, akkor az talán elmúlik. Azt hiszi, hogy ha nem ad hitelt a nő szavainak, akkor nem is kell azt kezelni. Egyszerűen nem meri elhinni, hogy gond van. Szerinte nincs, neki jó így. Fél, hogy ha az, ami neki jó, a nőnek rossz, akkor olyan helyzet állhat fel, amire nincs "kiképzése". Ezért inkább nemlétezőnek minősíti a nő problémáját. Reméli, hogy ezt a nő is elhiszi. A meg nem beszélt igények, meg nem élt hiányok és vágyak azonban megölik a szerelmet és aláássák a kapcsolatot.
Amikor a nő úgy dönt, hogy nem ad több energiát a kapcsolatba, mert az csak elnyeli azt, mint egy fenekes kút, akkor inkább "választ majd egy olyan kutat, amiből még lehet vizet felhúzni" és odébb áll. A férfi pedig ekkor ébred. A nő által éltetett kapcsolat, a gondoskodása, az otthon melege, a kommunikációja, a kreativitása és gyakorlatiassága olyan energiaforrás volt a férfinak, ami eddig kérés nélkül áradt. Most, hogy a nő kivonul a férfi életéből, a férfi számára megszűnik az energiaforrás. Óriási hiány, óriási űr támad benne. Nem leli a helyét, elvesznek a viszonyítási pontok, kiürül a jelen, értelmét veszti a jövő, hiszen energiaforrás nélkül, nem marad élet a rendszerben. Olyan nagy az űr és hiány, hogy a legtöbb férfi ilyenkor jobban összeomlik, mint a nő a több éves nélkülözésben összesen. A férfi gyorsan bepótolja azt a szenvedést, amit a nő évekig mellette megélt. Gyorsan felméri, hogy mit veszít, most utólag meghallja visszhangként a fejében mindazt a sok kérést és "hisztit", amit a nő vezetett fel addig. Most meghallja, megérti mindezt a férfi, hiszen egyedül nem tud létezni, teremteni, stabil maradni az energiaforrása nélkül. A férfi önmagába néz a nő miatt, a nőért, és jönnek az ígéretek. Bármit megígér, megtesz, elindít, csak térjen vissza a nő és tegyen mindent úgy, ahogyan eddig, mert az valóban egy csoda volt. Utólag azonban már talán késő. Sok esetben ilyenkorra a nőben meghalt a hit, hogy a kapcsolatuk valóban kölcsönös támogatáson és figyelmen és szereteten alapulhat. A hit és vele a remény elhalása a közös jövő esélyét tépázza meg. Nem kap teret és lehetőséget ilyenkor már sok kapcsolatban a közös jövő. Lehet még visszaút egymáshoz, de ahhoz mind a két félnek akarnia és tennie kell. A puszta szavak már nem jelentenek erőt. Fontos, hogy egyensúly maradjon, hogy ne csak a veszteség, hanem a bőség idején is lássátok egymást, halljátok egymás szavát!