A terhesség első trimeszterében a nők jelentős része, statisztikai adatok szerint tízből hét terhes szenved heteken át tartó hányingertől és hányástól, ami gyakran a második trimeszter elején is fennáll. Ez az időszak az embrió fejlődésének, az organogenesisnek kritikus szakasza, ami miatt sok orvos tartózkodik a gyógyszeres kezeléstől, holott a terhességi hányinger és hányás (NVP) súlyossága és intenzitása gyakran a kemoterápia okozta tünetekhez mérhető. A tünetek az esetek felében a 14. terhességi hétig, 90%-ában pedig a 22. terhességi hétig megszűnnek, és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak reggel, hanem ötből négy esetben egész nap gyötrik a beteget.
A betegség legsúlyosabb formája a hyperemesis gravidarum, amely masszív hányással, fogyással, dehidrációval és hypovolaemiával jár, valamint a gyomor sósavtartalmának elvesztése miatt alkalosist, hypokalaemiát és esetenként átmeneti májműködési zavart okozhat. A háttérben hormonális (hCG, ösztrogének, progeszteron, leptin, hPL, prolaktin, tiroxin, adrenokortikális hormonok), vesztibuláris és pszichológiai tényezők állhatnak. Fontos a hányás egyéb okainak kizárása a diagnózis felállításakor. Az oki kezelés ritka, mivel az ok eliminálása, azaz a terhesség megszakítása csak életveszélyes állapotokban jön szóba. Ezért a tüneti kezelés kulcsfontosságú.
A megfelelő parenterális hidrálás, a normovolaemia fenntartása, a sav-bázis egyensúly eltéréseinek és a hypokalaemiának a rendezése szoros laboratóriumi kontroll mellett a legsúlyosabb esetekben fekvőbeteg-intézeti ellátást igényel. A beteg közérzete szempontjából azonban a legfontosabb az adekvát hányinger- és hányáscsillapítás.
A metoklopramid szerepe és biztonságossága a terhesség alatt
A metoklopramid egy hányáscsillapító gyógyszer, amely az agynak abban a részében fejti ki hatását, amelyik megelőzi a hányingert és a hányást. Számos vizsgálat igazolta biztonságosságát terhesség alatt. Kanadai és izraeli kutatók például közel 3500 újszülött adatait vizsgálták, és azt találták, hogy a metoklopramidot szedő édesanyák esetében nagyjából ugyanannyi születési defektust figyeltek meg, mint azoknál, akik nem szedtek semmit (5,3% vs. 4,9%). A kutatók nem találtak növekedést az alacsony születési súly, koraszülés és méhen belüli elhalás kockázatában sem. Ez megnyugtató adat a kismamák számára, különösen azoknak, akik súlyos hányingertől szenvednek, mivel a dehidráció és a fogyás veszélyes lehet a terhesség alatt.
Egy több mint 630 ezer fős, országos koreai születési kohorsz adatai alapján az antiemetikum‑kezelés terhesség alatti alkalmazása összességében nem növelte a gyermekek neurofejlődési zavarainak és fejlődési késéseinek kockázatát. A vizsgált szerek közé tartozott a metoklopramid, ondanszetron, domperidon, dimenhidrinát, piridoxin és doxilamin.
Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések
Bár a metoklopramid általában biztonságosnak tekinthető terhesség alatt, bizonyos esetekben körültekintésre van szükség:
- Ha a kismama máj- vagy vesebetegségben szenved, kisebb dózisok alkalmazására lehet szükség.
- A kezelőorvos vérvizsgálatot írhat elő a vérfesték szintjének ellenőrzésére. Kóros vérfesték szint (methemoglobinémia) esetén a kezelést azonnal fel kell függeszteni.
- A túladagolás elkerülése érdekében legalább 6 órás időközt kell betartani az egyes metoklopramid-adagok között.
- A kezelés időtartama nem haladhatja meg a három hónapot az akaratlan izomgörcsök (tardív diszkinézia) megjelenésének kockázata miatt, különösen idős betegeknél.
Gyógyszerkölcsönhatások és mellékhatások
Fontos tájékoztatni a kezelőorvost minden szedett gyógyszerről, beleértve a recept nélkül kapható készítményeket is, mivel egyes gyógyszerek befolyásolhatják a metoklopramid hatását, és fordítva. Különösen fontos a következő gyógyszerek együttes szedése esetén:
- Levodopa vagy egyéb Parkinson-kór kezelésére alkalmazott gyógyszerek.
- Szorongásoldók, nyugtató hatású antihisztaminok, antidepresszánsok, barbiturát-származékok, klonidin és egyéb, a központi idegrendszerre tompítólag ható gyógyszerek, mivel ezek fokozhatják a metoklopramid nyugtató hatását.
- Digoxin, ciklosporin, mivakurium vagy szuxametonium.
A metoklopramid alkalmazása során álmosság, szédülés vagy akaratlan rángatózás, tekergőzés vagy vonaglás, valamint szokatlan izomtónus előfordulhat, ami a test torzulását idézheti elő. Ezek a mellékhatások különösen gyermekeknél és fiatal felnőtteknél fordulhatnak elő nagy adagok esetén, és rendszerint a kezelés elején jelentkeznek. Súlyos allergiás reakciók, mint viszketés, bőrkiütések, az arc, az ajkak vagy a torok duzzanata, légzési nehézségek esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.
A Helicobacter és a Gyomorfekély okai és megszűntetése
Adagolás és alkalmazás terhesség alatt
Ha szükséges, a metoklopramid alkalmazható a terhesség során, de alkalmazása a terhesség végén kerülendő, mert az újszülöttben kontrollálhatatlan mozgásokat (extrapiramidális szindróma) válthat ki. Amennyiben szükséges az alkalmazása, az orvos ellenőrizni fogja a csecsemőt, és ő dönti el, hogy a gyógyszer adható-e Önnek vagy sem.
A Cerucal tabletta felnőttek számára javallott a kemoterápia és sugárkezelés által okozott hányinger és hányás megelőzésére, valamint a hányás és a hányinger tüneti kezelésére, beleértve a migrénes roham során esetlegesen kialakuló hányingert és hányást is. Migrén esetén szájon át alkalmazott fájdalomcsillapítókkal együtt is szedhető a fájdalomcsillapítók hatásosságának elősegítése céljából.
Az ajánlott egyszeri adag 10 mg, naponta legfeljebb háromszor alkalmazva. A legnagyobb ajánlott napi adag 30 mg, illetve 0,5 mg/testtömeg-kilogramm. A legnagyobb ajánlott kezelési időtartam 5 nap. Két metoklopramid alkalmazás között legalább 6 órát kell várni a túladagolás elkerülése érdekében.
Szoptatás alatti alkalmazás
A metoklopramid alkalmazása nem javasolt szoptatás alatt, mert a metoklopramid átjut az anyatejbe, és hatással lehet a csecsemőre. Ha Ön szoptat, kezelőorvosa mérlegelni fogja a metoklopramid-kezelés felfüggesztésének lehetőségét.
Alternatív és kiegészítő kezelések
Az enyhe terhességi hányinger esetén monoterápiaként B6-vitamin (3-4x 10-25 mg naponta) javasolt, szükség esetén kiegészítve doxilaminnal. Bár a doxilamin hazánkban nem forgalmazott, angolszász országokban az elsőként választandó szer. További lehetőségek közé tartozik a promethazin vagy a dimenhidrinát. Súlyosabb esetekben ondanszetron vagy prochlorperazine is szóba jöhet.
Dehidrált betegekben 3x16 mg methylprednisolon intravénás vagy szájon át történő alkalmazása is megfontolható, de az első 10 terhességi hétben a szteroidok fokozhatják az ajak- és szájpadhasadék kockázatát.
A gyógyszeres kezelés mellett fontosak az alternatív és kiegészítő kezelések is: tanácsos kerülni a hányingert okozó ételeket, szagokat (pl. zsíros, fűszeres ételek, vas tabletta). Javasolt a többszöri, kis mennyiségű étkezés, bő folyadékfogyasztás, magas fehérjetartalmú, könnyű ételek fogyasztása. A gyömbér hatékonyságát több tanulmány is igazolta.
Súlyvesztéssel járó tartós terhességi hányás indokolja a gyógyszeres beavatkozást. A diétás tanács mellett ajánlott a B6-vitamin és doxilamin adása. Hatástalanság esetén phenotiazin, metoklopramid vagy ondanszetron lehet az alternatív választás. A methylprednisolont javasolt fenntartani a refrakter esetekre, és a 10. terhességi hét után adni. Perzisztáló hányás, ketonuria, dehidráció esetén szükséges a hospitalizáció, a parenterális folyadék-, elektrolit- és tiaminpótlás, valamint a gyógyszeres kezelés.
tags: #metoclopramide #terhesseg #alatt