A mellrák diagnózisa alapjaiban változtathatja meg egy nő életét, különösen, ha kisbabája is van. Fontos tudni, hogy a szoptatás és a mellrák kapcsolata összetett, de számos kutatás bizonyítja a szoptatás rákellenes hatását, különösen bizonyos genetikai hajlam esetén. Az onkolaktáció, azaz a szoptatás és az onkológiai szűrés, diagnózis, valamint kezelés határterülete egyre nagyobb figyelmet kap a szakirodalomban.
A szoptatás védő hatása és a genetikai hajlam
Nagy nemzetközi statisztikák egyértelműen igazolták, hogy a szoptatásnak emlő- és petefészekrák megelőző hatása van. Különösen akkor, ha a szoptatás ideje eléri és meg is haladja az egy évet. Kanadai kutatók kutatása szerint a hibás génvariációt hordozó nőknek csaknem 3:4 az esélye arra, hogy mellrákosak lesznek, de ha legalább egy éven át természetes módon táplálják gyermeküket, csökkenthetik ezt az arányt. A BRCA1 génnel élő nők 32 százalékkal kisebb arányban betegedtek meg, ha a szoptatást választották.
A kutatás során csaknem 6000 BRCA1 és BRCA2 hordozó nő vett részt, nagyjából 50 százalékuknál már diagnosztizálták is a rákot. Kiderült, hogy a rákos nők átlagosan két hónappal rövidebb ideig szoptattak, mint az egészségesek. Dr. Steven Narod társszerző, a BioMed Central című folyóiratban megfogalmazta, hogy az eredmények hitelessé teszik a szoptatás rákellenes hatását a BRCA1 génnel rendelkezők számára. Azonban a BRCA2 génváltozattal rendelkező nők mellrák-kockázatát a szoptatás nem befolyásolta, ami arra enged következtetni, hogy a két gén eltérő módon vezet a tumor kialakulásához.
Az emlőrákos családtaggal rendelkező, de szoptató nők körében a mellrák kialakulásának 59 százalékkal kisebb volt a kockázata, mint a nem szoptató nőknél. A kutatók nem találtak kapcsolatot a szoptatás és az emlőrák között azoknál a nőknél, akiknek családjában nem volt emlőrákos megbetegedés. A nem szoptató nők mellszövete begyulladhat, és ennek a gyulladásnak köze lehet a mellrákhoz.
A szoptatás pozitív hatásai:
- Sokkal kisebb az ösztrogén hatás az emlő mirigyállományára, hiszen kilenc ciklus kimaradt, plusz még a szoptatás ideje alatt sem tér vissza a megszokott petefészek működés.
- A tejképződéshez szükséges prolaktin nevű hormon uralja a szervezetet.
- A szoptatás a kisgyermekre nézve is előnyös.
Hogyan termel tejet egy nő teste?
Mellrák terhesség és szoptatás alatt
Sajnos várandósság alatt is kialakulhat emlőrák. Ezt az ebben az időszakban és a szoptatás első évében lévő nők esetében nehezebben fedezhető fel, mivel az emlők szerkezete megváltozik, és egy, a betegséget jelző tünetről azt gondolhatjuk, biztosan csak a várandósság miatt van. Várandósság alatti emlőráknak nevezzük a várandóság alatt, illetve a szülést követő első év időszaka alatt kialakuló rosszindulatú betegséget. A rendelkezésre álló adatok szerint minden 3000. terhesség esetében lehet rosszindulatú emlőelváltozással számolni.
Növekszik az előfordulása azért is, mert a gyermekvállalás egyre későbbi életkorra tolódik, manapság már nem meglepő, ha egy nő a negyvenes éveiben lesz várandós, amikor pedig már magasabb az emlőrák előfordulásának esélye is. Az ezekben az időszakokban kialakult daganatok gyakrabban hormonrezisztensek, azaz érzéketlenek a hormonkezelésre, ezzel együtt rosszabb a prognózisuk, és gyakrabban adnak áttétet, bár ez összefüggésben lehet azzal, hogy előrehaladottabb állapotban kerülnek diagnosztizálásra.
Diagnosztika és kezelés várandósság és szoptatás alatt
A mell állománya, szerkezete a terhesség és a szoptatás alatt normális körülmények között is megváltozik, és a helyzetet csak bonyolítja, ha valamilyen szoptatási szövődmény - például gyulladás, tályog - alakul ki. Ilyen körülmények között sokszor nehéz megmondani, hogy például a csomó, amit az édesanya szoptatás vagy fejés közben tapint a mellében, emlőrák jele-e vagy valamilyen ártatlan elváltozás. Leggyakrabban a mellgyulladás (masztitisz) okozhat csomókat, melyek a tejmirigyek kivezető csatornácskáinak elzáródása következtében jönnek létre.
A diagnosztikai módszerek alapvetően ugyanazok, mint az emlőrák bármely más esetében: mammográfia, ultrahangvizsgálat és biopszia. A mammográfiás felvételek értékelésekor nehézséget okozhat a szoptatós emlő eltérő szerkezete. Nincs egyezség a tekintetben, hogy a diagnosztika megkönnyítése érdekében fel kell-e függeszteni a szoptatást. Egyes radiológusok a szoptatás szüneteltetését javasolják a képalkotó vizsgálatok előtt, míg a szoptatáspárti szervezetek álláspontja szerint a szoptatás nem akadálya a kivizsgálásnak, sőt kisebb műtétek elvégzésének sem.
A vastagtű (core) biopszia biztonságos a várandósság és a szoptatás alatt. Ne halasszuk el a nem elektív emlőműtétet a posztpartum időszakban az elválasztásra vagy a tej elapadására várva. Korlátozott adatok alapján javasolt, hogy kék festék (pl. metilénkék, izoszulfánkék) és/vagy a sentinel nyirokcsomó műtéthez használt radioaktív anyag beadását követően 24 órán át a páciens fejje le és öntse ki a tejét. Az indocianin-zöld alkalmazása után nincs szükség a szoptatás megszakítására. A metilénkék potenciális teratogenitása és az izoszulfánkékkel kapcsolatos anafilaxiás kockázat miatt a várandósság alatt előnyben részesítendő a radioaktív kolloiddal végzett egyszeri nyomjelzős nyiroktérképezés.
A kivizsgálás és a kezelés nem teljesen ugyanúgy zajlik, mint nem várandós nők esetében. Szóba jöhet a műtét és egy bizonyos idő után a kemoterápia, sugárkezelést azonban a szülés után alkalmaznak. Fontos, hogy a tünetekkel jelentkező betegek esetében általában már egy előrehaladottabb stádiumról van szó. Korai stádiumú daganat, illetve a rákmegelőző állapot felfedezése sokkal nagyobb sikerű kezelést jelenthet. Ezért, ha a várandósság alatt szokatlan tünetet észlelsz, mindenképp fordulj orvoshoz.
A terhesség megszakítása legtöbb esetben nem javítja a gyógyulási esélyeket. Arra vonatkozóan sincsenek egyértelmű bizonyítékok, hogy maga a betegség káros hatással lenne a magzat fejlődésére. Ugyanakkor a kezelések természetesen hordoznak kockázatot. Általában a műtét biztonságos kezelési módszernek számít a terhesség bármely szakaszában, de a második trimesztertől egyes kemoterápiás készítmények is biztonsággal alkalmazhatók.
Szoptatás emlőműtét után
A mellműtétekről ritkábban esik szó a mellrák utáni beavatkozásokról. Ha egy nőnél mellrákot diagnosztizálnak, alapjaiban változtathatja meg az életét, ám ha az érintettnek kisbabája is van, akkor talán még sötétebb képet festhet a diagnózis. Ennek ellenére egyes nemzetközi statisztikák szerint csupán a nők 31 százaléka szoptatja gyermekét ilyen esetben. Amikor megkérdezték az érintett nőket, mi az oka annak, hogy nem szoptatnak, fő indokként azt jelölték meg, hogy kezelőorvosuk nem javasolta.
Dr. Svastics Egon sebész, onkológus szerint: „Teljesen felesleges a szoptatás tiltása. Ma már úgy véljük, hogy akinek bármilyen emlőműtét után termelődik elegendő anyateje, azok a nők nyugodtan szoptathatnak, sőt.” Amennyiben már hosszabb idő telt el az emlőrák kezelése óta, és már letelt az a bizonyos öt év, minden további nélkül meg lehet próbálkozni a szoptatással. Ha elég tej termelődik, és a gondozó onkológus szerint a szoptatás az anya és a baba számára egyaránt biztonságos, akkor bátran szoptasson az anya.
A szoptatás nem növeli a mellrák kiújulásának kockázatát. Valójában a szoptatás csökkenti az elsődleges mellrák kialakulásának esélyét, és így csökkentheti az emlőrákkal diagnosztizált nőknél a kiújulás veszélyét; de ennek megerősítésére további vizsgálatokra van szükség.
Műtéti típusok és szoptatás
Az érintett emlő nem lesz működőképes a masztektómia után, függetlenül a technikától (beleértve a mellbimbó kímélő műtétet is). A mellbimbó kímélő masztektómia után a mellbimbó és/vagy a bőr sérülésének és az azt követő sebképződésnek a kockázata miatt kerülni kell az érintett mellen a szoptatást, beleértve a komfort szoptatást és a szondával történő pótlást. Ha a masztektómián átesett oldalon a szülés után jelentős vérbőség vagy tejtermelés lép fel, a beteget sebészhez kell irányítani a maradvány mirigyszövet mennyiségének vizsgálatára.
A sugárterápia apoptózist és fibrózist okoz az emlő parenchimájában, kizárva a normális mammogenezist és laktogenezist a terhesség alatt. Ezért az érintett emlő nem lesz képes normálisan tejet szintetizálni. Az esetek egy részében az emlők teljesen képtelenek a tejtermelésre, míg más esetekben bizonyos mennyiségben termelődhet tej. A betegeket fel kell világosítani arról, hogy a korábban besugárzott emlőből történő szoptatás vagy fejés nem ajánlott a szövetek sérülékenysége, valamint az anyatej összetételében esetlegesen fellépő változások miatt.
A kontralaterális profilaktikus masztektómiát (CPM) vagy kockázatcsökkentő masztektómiát (RRM) fontolgató szülőképes korú nőknek átfogó tanácsadásban kell részesülniük, beleértve az onkolaktációról szóló tájékoztatást is. Az ezzel kapcsolatos döntéseket a közös döntéshozatal elveinek kell vezérelniük; figyelembe véve a páciens egyéni primer vagy kontralaterális emlőrák kockázatát, felhívva a figyelmét arra, hogy a profilaktikus masztektómia nem javítja a túlélési esélyeket és hogy a szoptatás elmaradásának milyen kockázatai vannak a gyermek és az anya egészségére. A nem érintett mellből folytatható a szoptatás.
Hogyan termel tejet egy nő teste?
Anyatej mint diagnosztikai eszköz
A Cancer Discovery folyóirat szeptember 14-én közölte a barcelonai székhelyű Vall d'Hebron Institute of Oncology (VHIO) kutatóinak cikkét, amelynek fő megállapítása, hogy az anyatej egyfajta folyékony biopsziás módszerként alkalmazva alkalmas a terhesség alatt vagy a szülés után kialakult mellrák diagnosztizálására. Nem is akárhogyan: a képalkotó vizsgálatok még nem jeleznek tumort, amikor a keringő tumor DNS (ctDNA) már kimutatható az érintett emlőből származó tejben.
A kutatást egy véletlen indította útjára: egy várandós édesanyánál emlőrákot diagnosztizáltak, és aggódott, hogy átadta-e a rákot szoptatás során a korábbi gyermekének. Bár az emlőrák szoptatás útján nem terjed, a kutatók megvizsgálták az anyatejmintát, és abban az anya daganatában is jelen lévő mutációt találtak. Ez a felfedezés ígéretes utakat nyit meg a korai diagnosztika terén, különösen a terhességgel és szoptatással összefüggő emlőrákok esetében.