Az anyai halálozás: globális helyzetkép és a magyarországi adatok

Az anyai halálozás egy olyan tragikus jelenség, amely napjainkban is sok családot érint világszerte, bár a fejlett országok egészségügyi rendszerében szerencsére alacsony az érintett nők száma. Ha egy nő a várandósság vagy a szülés alatt, illetve a szülés utáni negyvenkét napon belül bármilyen okból meghal, az anyai halálozásnak számít. A jelenség még mindig létezik, ráadásul Magyarországon az elmúlt hét évben többszörösére nőtt az esetszám, holott a tragédia gyakorta elkerülhető lenne.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023-as februári jelentése szerint kétpercenként meghal egy anya a szülés után vagy terhesség során fellépő komplikációk következtében. Ennek fényében, ha nem változik a helyzet, akkor jövő ilyenkorra már 295 ezer anyát veszít el a családja a szülés utáni időszakban. A WHO szerint a több mint negyedmilliós szám elfogadhatatlanul magas.

Az anyai halálozás világstatisztikái

Globális adatok és egyenlőtlenségek

Az élveszülésekhez köthető anyai halálozások nagy része azokon a területeken következik be, amelyeken a legnagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, és nem mindenki fér hozzá azonos mértékben az egészségügyi ellátáshoz. A halálesetek 92 százaléka alacsony vagy alacsonyabb-közepes jövedelmű országokban következik be, nagyrészt megelőzhető okokból. Az alacsony jövedelmű országokban épp ezért 100 ezer élveszülésre 346 anyai halálozás jut, míg ugyanez a ráta a magas jövedelmű országokban mindössze 10 haláleset 100 ezer szülésre. Fontos ugyanakkor kiemelni azt is, hogy 2000 és 2020 között körülbelül 34 százalékkal csökkent világszerte a 100 ezer élve születésre jutó anyai halálozások száma.

Anyai halálozási ráták regionális bontásban

Magyarország helyzete

Magyarországon a WHO 2020-as adata szerint 15 anyai halálozás jutott 100 ezer élveszülésre, ami régiós és európai összehasonlításban is magas érték. Az UNICEF adatai szerint Magyarország szénája nem áll túl jól nemcsak világviszonylatban, de a szűkebb környezetünkhöz képest sem. A statisztikák azt mutatják, hogy Lengyelországban, Csehországban vagy épp Romániában is kevesebb anya hal meg a szülés utáni komplikációk miatt.

Tekintsük át a 2020-as átlagokat 100 ezer élve születésre jutó anyai halálozás tekintetében:

Ország Anyai halálozási arányszám (2020)
Lengyelország 2
Csehország 3
Románia 10
Magyarország 15

A számok tükrében Magyarország 2016 óta ebben a kérdésben kifejezetten rosszul áll. Az összes nyugat-európai ország és az angolszász országok megelőzik, kivéve az Egyesült Államokat. (Az adatok értelmezésének fontos része, hogy ezek nem abszolút, hanem 100 ezer élve születésre vetített számok. Vagyis Magyarországon a fenti értékeknél valamivel kevesebb a ténylegesen érintett nő.) Persze Magyarországon már régen nincs százezer szülés, valójában 15 anya halt meg. A kérdés csak az, hogy összehasonlításában egy egészséges, természetes állapotnak, folyamatnak miért lehet ilyen arányú a halálozási rátája. Az összehasonlítás a többi vagy környező országokkal, ahol igen hasonlóak a viszonyok, nagyon sokat elárul.

A baba nem újszülött volt. Az igazság beteges. | Igaz történet

Az anyai halálozás okai és megelőzése

A terhességgel, szüléssel összefüggő szövődmény miatti halálozás általános kockázata alacsony. A legtöbb haláleset a szakértők szerint megelőzhető lenne. Az anyai halálozás az északi országokban a legalacsonyabb a világon. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a terhesgondozás mindenki számára térítésmentesen elérhető, kiváló hatásfokkal ismerik fel a nagy kockázatú terhességeket, és biztosított a sürgősségi szülészeti ellátás. Azonban az északi országokban is halnak meg nők a terhességgel vagy a szüléssel összefüggő szövődmények következtében.

A fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban az utóbbi években nyertek egyre nagyobb jelentőséget a már a terhesség előtt fennálló anyai betegségek, melyek az úgynevezett indirekt anyai halálozásért felelősek. A korábbi felmérések tanúsága szerint a direkt halálozás csökkentésében jelentős szerepe lehet a prevenciónak. Például a preeclampsia esetében az ellátás javítása az esetek többségében jobb kimeneteleket eredményezhet. Az ilyen típusú halálozások megelőzésében hatalmas szerepe van a nem kívánt terhességek megelőzése mellett annak, hogy a terhes nők szülés előtt, alatt és után is minőségi egészségügyi ellátásához férhessenek hozzá.

A császármetszések szerepe

Magyarországon az összes szülés közt a császármetszések országos aránya 1990-ben 10 százalék körüli volt, a 2000-es évek elejére megduplázódott, 2006-ban már közel 30 százalék, az OEP adatai szerint 2015-ben pedig már 39 százalék volt. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásaiban azt hangsúlyozza, hogy a császármetszést csak valódi szükség esetén szabad alkalmazni. A WHO ajánlása szerint a császármetszések aránya 5-12 százalék között legyen. E fölött már az anyai és a újszülött halálozási és megbetegedési arányszámok erősen megnőnek. Egyre többen szeretnének mostanában császármetszéssel szülni, mert félnek a szüléssel járó fájdalomtól. Csakhogy a császármetszés is iszonyatosan növelheti a szövődmények és akár az anyai halálesetek számát.

Gyakori halálokok

A leggyakoribb halálok a szülés utáni vérzés (angolul: postpartum hemorrhage, PPH). A szüléssel összefüggésben elhunyt anyák nagyjából 95 százalékának ez veszi el az életét. Számos tényező fokozhatja a komplikációk kialakulásának veszélyét, például minél többedik szülésről van szó, annál nagyobb lehet a rizikó.

A szülés utáni vérzés megelőzése és kezelése

Az egészségügyi rendszer problémái és az adatok fontossága

Iványi Anna szülésznő, az EMMA Egyesület és a Másállapotot a szülészetben Mozgalom aktivistája szerint azt gondolnánk, hogy ha a várandósgondozási rendszerünkben a szülésre készülő nő számtalan egészségügyi szakemberrel találkozik, az növeli az ellátás biztonságát. Azonban az egészségügyi rendszer átláthatatlansága, a szegényes infrastruktúra és a heterogén szakmai hozzáállás következtében nem sokon múlott, vagy éppen nagyon is múlott egy-egy baba vagy anya élete.

Általános probléma, hogy az anyai halálozást nem minden esetben jelentik be, így a hivatalos statisztikák elől rejtve marad, és valószínűleg nincs ez másként az északi államokban sem. Fontos megérteni: ha az adatokat pontosan követjük, elemezzük, és minden esetet kivizsgálunk, annak nem az a célja, hogy bűnösöket találjunk, hanem az, hogy életeket mentsünk meg. Míg az anyai halálozási adatok a KSH-ba és egyéb statisztikai rendszerekbe az alapján kerülnek be, hogy a halálozásról szóló papíron beikszelik-e azt, hogy a nő várandós volt-e, vagy a szülés utáni negyvenkét napon belül történt-e a haláleset (amit a gyakorlatban vagy bejelölnek, vagy nem), addig az Egyesült Királyságban a hagyományos statisztikán felül rendszeresen küldenek kérdőíveket azoknak az egészségügyi ellátóknak, akiknek a látókörébe rendszerint várandós nők is tartoznak, és ily módon minőségi módszerekkel is visszajeleznek az általuk ismert anyai halálesetekről.

Az adatok gyűjtésének és elemzésének fontossága

Sürgősségi ellátás és intézményi méret

Dr. Nyirády Tamás hangsúlyozta, hogy Magyarországon eleve sokkal nagyobb biztonságban és jobban felszerelt egészségügyi intézményekben szülhet egy nő, mint például egy afrikai országban. A szakember ugyanakkor megjegyezte, hogy minél kisebb helyen szül valaki és minél kevesebb egészségügyi dolgozó van éppen ügyeletben, annál nagyobb lehet a kockázat. Véleménye szerint tehát a baba és az anya életbenmaradási esélye is jelentősen nőhet, ha egy kis vidéki kórház helyett egy nagyobb intézményben tudnak szülni a kismamák.

Esettanulmányok és tanulságok

Híres ügy volt Írországban 2012-ben egy 31 éves indiai fogorvos, Savita Halappanavar vetélése, amelyet súlyos szepszisre utaló panaszai ellenére sem voltak hajlandók műtéti úton befejezni, ugyanis az akkori abortusztörvény szerint addig, amíg detektálható a kisbaba szívhangja, az abortusz nem volt végrehajtható, akkor sem, ha az édesanya élete veszélyben van. Savita Halappanavar pár napon belül meghalt. Ennél frissebb az a tavaly augusztusban, Portugáliában történt tragédia, amikor egy 30 hetes várandós édesanyát nem láttak el, hanem másik kórházba szállították, és a 34 éves nő ez idő alatt életét vesztette. Magyarországon is láttunk már példát arra, amikor egy tragédiából nem per lett, hanem előrelépés: a terhességi epepangás miatt elvesztett kisbaba édesanyja mozgalmat indított, és ennek köszönhetően egyre több kórházban vizsgálják célzottan a betegséget.

tags: #maternal #mortality #halandosag