A vetélés megnevezése és okai

A vetélés (latinul abortus spontaneus) az emberi megtermékenyített petesejtjének idő előtti elhajtása az anya méhéből. Megkülönböztetésül a koraszüléstől, vetélésnek nevezik az idő előtt való megszületést embernél akkor, ha az a terhesség 20. hetéig következik be, amikor rendszerint nem életre való még a magzat, míg a 20. A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt spontán vetélésnek nevezzük. Ha nem állapítható meg a terhesség kora, akkor az 500 g alatti vagy 30 cm-nél hosszabb, életjelenséget nem mutató magzat esetében beszélünk vetélésről. Minden ettől későbbi terhességi hétben illetve ennél nagyobb magzat világra jöttekor, függetlenül a terhesség korától, szülésnek könyveljük el. A vetélés orvosi kifejezését spontán abortusznak nevezik.

A legtöbb vetélés a terhesség első trimeszterében történik. A terhesség 6. A spontán vetélés szó szerint véve nem „spontán”, azaz ok nélküli. A vetélés a terhesség elvesztése 20 héttel a terhesség időtartama előtt. A legtöbb vetélés a terhesség első trimeszterében történik. A vetélés a magzat elvesztése a terhesség 20. hete előtt. A nők gyakran nem tudják, hogy terhesek, vagy ez a menstruáció kihagyása előtt következik be. Azonban az ismert terhességek közel 15-25%-a vetéléshez vezethet, és a terhességek több mint 80%-a az első három hónapos terhességben ér véget. A terhesség betöltött 16. hete előtt a vetélés többnyire egyetlen szakaszban történik: a magzat, a burkok és a lepény együtt távoznak; a 16. héttől a vetélés rendszerint kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény.

A vetélés vagy abortusz említésekor először is tisztázni kell, hogy, mit is nevezünk vetélésnek. A terhesség idejét harmadokra (trimeszterekre) szokás osztani. A 0-12. hétig az első, a 24. hétig a második, míg a 25. héttől a harmadik trimeszterről beszélünk. A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt spontán vetélésnek nevezzük. Ha nem állapítható meg a terhesség kora (nem ismert az utolsó menstruáció időpontja vagy nincs elvégzett ultrahangos vizsgálat), akkor az 500 g alatti vagy 30 cm-nél hosszabb, életjelenséget nem mutató magzat esetében beszélünk vetélésről. Minden ettől későbbi terhességi hétben illetve ennél nagyobb magzat világra jöttekor, függetlenül a terhesség korától, szülésnek könyveljük el.

A vetélés szó szerint véve nem „spontán”, azaz ok nélküli. Az összes terhesség közel 50%-a vetéléssel végződhet. A terhesség első trimeszterében az összes vetélés közel 50%-a kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. Alatt termékenyítés, amikor a petesejt és a spermium összeér, két kromoszómakészlet is egyesül. Ha azonban egy petesejtnek vagy spermiumnak több vagy kevesebb kromoszómája van a normálisnál, a magzatnak páratlan számú kromoszómája lehet. Ahogy a megtermékenyített petesejt magzattá fejlődik, sejtjei többször osztódnak és szaporodnak, és előfordulhatnak rendellenességek. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki.

A vetélés okai és kockázati tényezői

A vetélés okai összetettek, és többféle tényező játszhat szerepet. Gyakrabban láthatunk vetélést idősebb anyai életkorban, ha a páciensnek volt már korábban vetélése, dohányzik (naponta több, mint 10 szálat), vagy alkoholt fogyaszt. Emeli a rizikót a lázas állapot, a túlsúly, az alacsony D-vitamin- és folsavszint, valamint különböző környezeti hatások, mint például a stressz. Az anyai fertőzések, cukorbetegség, elhízás, pajzsmirigy rendellenesség szintén emelik a vetélés kockázatát.

A spontán vetélés kockázatát növelő tényezők a következők:

• 40 év feletti anyai életkor
• Dohányzás
• Drog- és alkoholfogyasztás
• Túlzott koffeinfogyasztás
• Véralvadási zavar
• Cukorbetegség
• Extrém túlsúly
• Lisztérzékenység
• A pajzsmirigy működési zavarai
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS)

További lehetséges okok az alábbiak:

• Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).
• Ivarcsatorna (hüvely-méh) fertőzés: Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet.
• Génhibák: A kromoszóma-rendellenességgel fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen következményeként. Ha az egyik szülő egyik kromoszómájának egy darabja letörik és átragad a másik kromoszómára (transzlokáció), az illető egészséges, mert sem génhiányban, sem génfeleslegben nem szenved. Véletlenszerűen előfordulhat, hogy a gyermek az említett kromoszómákból egy egészségeset és egy hiányosat vagy egy génfelesleggel rendelkezőt kap, így a transzlokáció kiegyensúlyozatlanná válik, és a többszörös, súlyos veleszületett rendellenesség világra jöttét csak a spontán vetélés akadályozhatja meg. Génhibára, illetve környezeti hatásra létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség súlyosságától függ.
• Nőgyógyászati rendellenességek: A méh fejlődési rendellenességei, a méhnyálkahártya pusztulása (pl. Méhnyak-elégtelenség: A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik.
• Immunológiai összeférhetetlenség: Ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.

A petesejt a méhben elhalhat, és az elhalt pete leszakadhat a méhfalról. A pete halálát okozhatja, ha az anya egyéb fertőző megbetegedésben szenved. A méh megbetegedései, gyulladása, elgörbülése, erős megrázkódtatása, megütése, ingerlése forró fürdőkkel stb. is vetélésre vezetnek. Épp úgy nagy lelki felindulás, ijedtség lehetnek megindítói a vetélésnek. Mesterségesen is előidézhető a vetélés.

A spontán vetélések többnyire a várandósság első 12 hetében fordulnak elő; ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.

Még nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a szexuális aktivitás, a testmozgás, feszültség vagy a fogamzásgátló tabletták hosszan tartó használata a vetélés okai. Bármi legyen is a helyzet, elengedhetetlen, hogy ne hibáztassuk magunkat a vetélésért.

A vetélés típusai és tünetei

A vetéléseknek számos típusa létezik, amelyeket a lefolyásuk és a terhesség stádiuma alapján osztályoznak:

• Szubklinikai vetélés: Ha a terhesség megszakadása a fogantatást követő 2-3 héten belül zajlik, általában nem okoz tüneteket, - esetleg a késve érkező menstruáció bővebb kissé - ekkor beszélünk szubklinikai vetélésről. Ezek aránya nehezen határozható meg pontosan, egyes becslések szerint a fogamzások 65-70 százaléka végződik vetéléssel.
• Korai vetélés: Az összes spontán vetélések 70 százaléka zajlik az első trimeszterben.
• Középidős vetélés: A fennmaradó 30 százalékot a középidős vetélések teszik ki.
• Ismétlődő vetélés (RM): Ha egy nő az első trimeszterben három vagy több terhesség egymást követő elvesztését tapasztalja, visszatérő vetélésnek nevezik.
• Fenyegető vetélés (abortus imminens): A fenyegető vetélés során leginkább a kevés hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom a jellemző. Az első trimeszterben inkább a vérzés, míg a másodikban az alhasi görcsök a jellemzőek. Sajnos az első trimeszterben fenyegető vetélés esetén nem sok gyógyszeres terápiás lehetőség van. Itt a "minden vagy semmi" elv érvényesül. A második trimeszteri fenyegető vetélésekben már több terápiás lehetőség nyílik.
• Kezdődő vetélés (abortus incipiens): A kezdődő vetélés tünetei szinte ugyan azok, mint a fenyegető vetélésnek, de sokkal kifejezettebbek és a terhesség kiviselésének az esélye is csökken. Ekkor erősebb alhasi görcsök és hüvelyi vérzés mellett a méhszáj is tágul, ami rontja az esélyt. Az első trimeszterben a bővebb vérzés miatt a terhesség befejezése mérlegelendő, míg a második trimeszterben gyógyszeres vagy műtéti beavatkozással megkísérelhető a vetélés folyamatának feltartóztatása.
• Befejezetlen vetélés (abortus incompletus): A befejezetlen vetélés esetén már nincs esély a terhesség kiviselésére, mivel bő darabos vérzéssel együtt peterészletek is távozhatnak. Ilyenkor a méh üregében visszamaradt részeket műtéti úton kell eltávolítani.
• Befejezett vetélés (abortus completus): A befejezett vetélés esetén, főleg koraterhességben, a teljes terhesség "kiürül" a méh üregéből, nem szükséges műszeres műtéti beavatkozás, de gyakran van szükség a nagyfokú vérzés miatt kórházi megfigyelésre és műtétre vérzéscsillapítás céljából. Ennek eldöntésében sokat segít az ultrahangos vizsgálat.
• Elmaradt (elmulasztott, abbamaradt) vetélés (missed abortion): A vetélések egy különleges formája. A pete elhalásakor nem következik be a kilökődés. Jellemző lehet a barnás, véres hüvelyi folyás, a második trimeszterre a magzatmozgás elmaradása. Az ultrahangos vizsgálat a magzati szívműködés hiányát vagy az embrió nélküli petezsákot mutatja. Ebben az esetben a terhesség minél rövidebb időn belüli befejezése indokolt.

A vetélés a terhesség 24. hete előtti megszakadását, ha a magzat, világra jövetelkor életműködéseket nem mutat, és tömege nem éri el a mintegy 600 grammot. A vetélést spontánnak nevezzük, ha észlelhető külső behatás nélkül következik be. A terhes kérésére műtéti körülmények között, engedéllyel végzett terhességmegszakítást művi terhesség-megszakításnak (legális abortusznak) nevezzük.

A vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:

• Hátfájdalom
• Súlycsökkenés
• Fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás
• 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom
• Barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül
• Vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből
• A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése

A készülő vagy bekövetkező vetélés jelei a vérzés, amely a pete ágyának (decidua) elszakadt véredényeiből ered. Más a fürtös móla vagy hólyagos üszök. Ez a pete bolyhainak megbetegedése. Minden bolyhocska hólyaggá fajul el (myxoma chorii), ami a petét tönkreteszi és előbb-utóbb vetéléshez vezet. A fájás és vérzés egyszerre is jelentkezhetnek és elválasztva a petét ágyától, kihajtják a méhűrből. A vérzés néha igen erős lehet és veszélyeztetheti az anya életét is. Megeshet, hogy vetélésnél a magzatburkok megrepedésével előbb csak a magzatot hajtja ki magából a méh, és a pete többi részei, a lepény és a burkok visszamaradnak. A vérzésen kívül veszélyes, ha a petében vagy a méhűrben visszamaradt peterészletek rothadásnak indultak, amikor az anya szervezete vérmérgezésnek van kitéve, aminek első jele a láz, második a bűzös kifolyás a nemi szervekből.

A terhesgondozó végezhet egy ultrahang teszt a vetélés megerősítésére. Ezek a tesztek ellenőrzik a magzat szívverését vagy a sárgájazsák jelenlétét. Vérvizsgálat javasolt a vetélés ellenőrzésére, mivel a teszt a humán chorion gonadotropint (hCG), a placenta által termelt hormont méri. Az alacsony hormonszint vetélést jelez.

Kezelés és megelőzés

A vetélés kezelése függ a típusától és a súlyosságától. Fenyegető vetélés esetén mindig pihenést, kíméletet javaslunk, ami adott esetben kórházi felvétellel biztosítható a legkönnyebben. Magnéziumpótlás, sárgatesthormon pótlása, bő folyadékfogyasztás szinte minden esetben szükséges lehet.

Amennyiben nem lezajlott vetélésről van szó, (missed abortion) próbálkozhatunk gyógyszeres kezeléssel, amikor méhösszehúzó gyógyszerektől várjuk, hogy a folyamat beinduljon, és spontán befejeződjön. A másik (vagy a sikertelen gyógyszeres kezelés utáni szükséges) beavatkozás a méhnyak tágítása, és a méhüreg műtéti úton történő kiürítése. Már folyamatban levő vetélés esetén a vérzés mennyisége dönti el, hogy szükség van-e azonnali műtétes befejezésre, vagy gyógyszeresen segíthetjük a folyamatot. Azonnali beavatkozásra a kifejezetten bő vérzés miatt kerülhet sor, hogy a túl nagy vérveszteséget elkerüljük.

A műtéti beavatkozást műszeres befejezésnek nevezzük. Ezt vénás altatásban (TIVA) végezzünk, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzünk (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart. Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítjük, majd hüvelyi feltárást végzünk (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítjuk, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítjük. A beavatkozást követő 3-4 órával a páciens otthonába távozhat.

Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség.

A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. A tünetek a fent említetthez hasonló. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad.

A műtéti beavatkozást követően 2 hétig kell kerülni az ülőfürdőt, szexuális életet, tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott.

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség. Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:

• Egészséges életmód és táplálkozás
• Fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése
• Rendszeres testmozgás
• Stressz kerülése
• Alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése

Amennyiben a páciens vércsoportja Rh(D) negatív, úgy antiD profilaxisban részesítjük. Ezen kívül szükséges, hogy az embrionális szövetek az anyaméhből távozzanak. Várakozó álláspont szintén elfogadható: ez általában 2 héten belül bekövetkező kiürülést eredményez, de elhúzódhat akár 3-4 hétig is.

A lelki vonatkozások

Fontos azonban a fizikai felépülésen túl a lelki vonatkozás is. Az embrionális és magzati veszteség - hasonlóan bármilyen veszteséghez - gyászfolyamat megindulásához vezethet. Ez nem törvényszerű, nincsen olyan, hogy valamit „kell” érezni. Elhúzódó hangulatzavar, depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni.

A magzat elvesztésének pszichés hatásai jelentősek lehetnek, és fontos, hogy az érintettek ne féljenek segítséget kérni. Az egészségügyi szakemberek és a támogató környezet szerepe kiemelkedő a gyászfeldolgozásban.

tags: #magzati #veteles #megnevezese